Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-10-21

után, alakuló közgyűlést fog egybe hívni, s ennek, tervezetét jóváhagyás illetőleg elfogadás végett, fogja előterjeszteni s ez után fog a társulat végleg megalakulni, melynek élére városunk tekintélyesebb és tehetségesebb polgárai fognak felkérés utján állítatni. « aztán a részvények jegyzés végett kibocsájtatni. Miután hasonló célra városunk lelkes és műpártoló polgárai által már közel 3300 frt gyűjtve lett felfognak kéretni az ezen gyűjtést eszközölt urak, hogy szíveskedjenek a város kezelése alatt levő' alapot ezen színházépítő társulatnak átengedni, mert ugy hisszük hogy az illető urak készségesen is fognak teljesíteni. A színház felől pedig ez alkalommal csak annyit legyen szabad felemlítenünk, hogy az „Tháliának állandó" és méltó csarnoka leend s kicsinyben igényeinknek megfelelőleg magában ölelni és tartalmazni fo;ja mindazt unt. egy modern vidéki színháznak tartalmaznia kell; különben is nagyságát illetőleg megjegyezzük, hogy az oly terjedelmű leend mint a leégett színkor volt. Költésgeit illetőleg felemlítjük hogy az a 20 ezer forintot felül nem fogja múlni s lehet, hogy csak 15—16 ezerbe fog kerülni, mely összeget bizon minden erőmogfeszítés nélkül is összelehet hozni — csak akarat és jó szándék legyen hozzá, mely biztosan remélhető, hogy nem fog népünknél hiány zani. Az építés pápaiak által fog keresztül vitetni a miért ís iparosaink is örvendhetnek, mivel nem megvetendő keresetben fognak részesülni. A szervezés és építésügy ugy fog- vezéreltetni, hogy a jövő évi február havában — a pápai állandó színház alapköve ünnepe lycsen lefog tétetni. Az erő, mely ebez szükséges, akaratunkban rejlik, s ez meg lévén, felfogja emelni az első állandó emléket, mely az utókornak hirdetni fogja hogy 1877 1878-ban Cápának egy tetterős generatioju volt mely dolgozni tudott! K ü I ö n í é ! é li. — Furcsa rég rendelői. A n; pókban egy szegény berlinit temettek el, ki életeben keveset érintkezett az emberekkel, s a kit minden ismerőse koldusruk tartott. Annál nagyobb volt a meglepetés, midőn az öregnek végrendelete ismeretes lett. A végrendelet, melyet kevéssel halála eló'tt irt, a következő módon hangzik: ITlolsó akaratom, mely közzéteendő, mielőtt testemet eltemetik az, hogy a 35,000 márka, mely ágya.i.ban megtalálható minden levonás nélkül bajorországi szülővárosom hatóságain essék. Az örökösödésre joggal biró személyt nem hagyok bálra, van azonban kilenc rokonom itt. Berlinben s egy barátom, kivel sajnálatomra néhány év eló'tt összevesztem, mivel goromba legény. (Következett a (iz egyén neve s lakcíme.) Ezen tiz személy számára, kikkel halálom azonnal tudandó, 3000 márkát hagyományozok, mely összegei asztalomban fognak megtalálni ugy, hogy mindenki 300 márkát kapjon. (!c csakis azon föllétel alatt, hogy nem kövelik koporsómat. Temetésem egyszerű és zajtalan legyen s költségeit szintén lakásomban helyeztem el. Az örökhagyó nem csalatkozott kedves rokonaiban, azok szépen otthon maradtak s eltek-itlak a 300 mái ka rovására. Csakis egy ember követte csendben az öreg koporsóját. A régi barát volt az, ki maga is szorult viszonyok között él ugyan, de ki inkább lemondott a 300 márkáról, csakhogy barátjával halálakor kibékülhessen. \CIII is gondolta, hogy minő gyümölcsei lesznek c nemes tettének. Midőn az öreg hagyatékát átvizsgálták, egy íiókvégrendeletro akadtak, mely egész röviden ezeket mondja. Ha a tiz orokos valamelyike határozatom ellenére is eljönne temetésemre, akkor az nem kapja meg a 300 márkát, hanem egész vagyonom egyetemes örököse lesz. Ha többen vannak, kiknek személyem s emlékein kedves, ugy egyenlő részben osztozkodjanak. A két utóbbi esetben szülővárosom hatósága mitsein kap, az otthon maradt örökösök ellenben részesüljenek a kikötött összegben." Hogy e íiókrencielet érvényes lesz-e vagy pedig pörre szolgáltat-e alkalmat, — megmutatja a jövö. — Hossz-ítéletkor Pfeiffer Rozália gyermeli lakos, izraelitano, e hó 0-én életének I2íl-ilik évében halt meg ugyancsak Gyermescn. Csak 124 dédunokája maradt, több leszármazol ide se számítva. Noha sem használt s/.c mi veget, még 1 év elótt szabad szemmel olvasott, és varrod, beteg csak ez utoKó évében volt. - Egtj rémes jeleneinek volt színhelyc a múliuapokban a mohácsi szolgabírói hivatal, tragicus hőse egy magát! részesülnek iparosnak vallolt, ismeretlen fiatal ember volt, ki azért került a szolgabiróság elé, mert személye iránt gyanút keltett az állal, hogy 3 db. aranygyűrűt potom áron kínálgatott az ottani aranyművesnek vételre. A szolgabbóságnál Walter nevü, munkakeresés céljából utazó iparosnak vallotta magát. Ezen állítását azonban semminemű írással nem tudta bebizonyítani. S igy miután illetőségi helyét s azon városokat, hol legutóbb dolgozott — megnevezte, rögtön kérdést intézett a szolgabiróság e helyekre, s a fiatal embert letartóztatta, úgy azonban, hogy az Mohácsott egy rendőri közegnek keltő távolságban való kísérete mellett, szabadon járhatott volna a felvilágosítás megérkeztéig. A fiatal ember, a mint azt neki tudtára adták — revolvert vont eló zsebéből s szivén lőtte meg magát. Azonnal meghalt. Zsebeit kikutatták, de egy db. 5 fitoson kivül mitsein találtak azokban, mi a szerencsétlennek kilétére valami felvilágosítást adhatott volna. (Pécsi Figyelő.) — Rév-Komáromból egy vérlázító merényletről tudósítják a Győri Közlönyt, mely szombat és vasárnap közti éjjel kövpttetett el Adamovich Adam ottani ügyved, tűzoltóparancsnok és a „Komáromi" lapok volt szerkesztője ellen. Ugyanis Ada movich a mondott éjjelen gőzhajón érkezett haza s a kiszállás nál egy tűzoltó legény várakozott reá, aki podgyászát vitte lakására. Midőn Adamovich mit sem gyanítva lakásához közeledett, négy katona által orozva megtámadtatott, és egy doronggal fejbe üttetett, minek folytán eszméletlenül a földre rogyott; ekkor azután a dühöngök reáestek és még hét súlyos csapást mértekfejére, hátára és karjára, ugy hogy Adamovich félholt állapotban iveiében fekve maradt. A tűzoltó szolga, ki a veszély pillanatában nem tudott jobbat tenni mint megfutamodni és kürtjével alarmot fújni , a dühöngök által üldözőbe vétetett és általuk színién néhány súlyos csapással földre teríttetett. Adamovich borzasztón összemarcangolt és összevert tagokkal eszméletlenül feltaláltatván lakására vitetett és itt Cselei városi orvos által azonnal gondos gyógykezelés alá vétetett, Adamovich azonban nagy veszély közt forog- s kevés remény van életéhez. Az esemény képzelhető, mily izgalmas felháborodást és méltó elkeseredést szült a város lakosságának minden rétegében és pedig annyival inkább, miután c nyomorult bűntény tényezőéül a 19-ik száníu gyalogezred egyik századosát emlegeti a közvélemény., Ugyanis az ottan megjelenő' „Komárom" cimü lap egyik legutóbbi számában egy kis közlemény jelent meg, mely által a százados magát sértve érezte. K niiitt mult csütörtökön meg is jeleni a szerkesztőségi irodában és ott nyers hangon és felbőszülve kérdezősködött a sértő köztr nr'ny i rój a felől. Az említett lap tulajdonosa megrémülve a dii.'iöngő tombolásátóJ, a cikk szerzőjéül megnevezte Adamov iehot. Erre a kapitány eltávozott s három nappal később megtölt ént a merénylet. Az eddigi vizsgálatból kiderült, hogy azon katonák, kik már napközben a tűzoltó őrlanyán és Adamovich lakásán annak hollétéről tudakozódtak s rá következő éjjel az orgyilkossági merényletet végrehajtották, szintén a lí)-ik számú gyalogezredhez tartoznak. A vizsgálat mind a polgári mind pedig a katonai hatóság részéről azonnal folyamatba tétetett s ennek erélyes működésétől várjuk c nyomorult és minden emberi jobb érzést nélkülöző aljas bűnténynek teljes felderítését, hogy azután a gyáva bünszerző és annak cinkostársai ellen az ország szine elölt méltó igazságszolgáltatást lehessen kérelmezni. — A vasúti és közlekedési közlönyben olvassuk: A b ii d a pc s t i ö s s z e k ö t.ő vasút inűtan-rentlőri vizsgálata Cscörgheó' közlekedési miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt e hó 12-én tartatott meg. A pálya, a mennyire ez ideig elkészítve van, teljesen megfelelőnek találtatott ugyan, megnyitása azonban még csak valószínűleg vagy tizennégy nap múlva leend, mintán előbb még egy távirdai összeköttetés egyrészt Budafok és Kelenföld, másrészt Kelenföld s Buda állomások közt, s néhány kevésbé fontos helyreállításuk létesítendők. — Szállítási díj mérséklése, A magyarországi vasutak határozata folytán mindazon szállítmányok, melyek a keleti háború által (öukrejtitott török családok számára rendelt könyöradoinónyokból állanak és Budapestre való továbbítás végett Sztupa György ur cime alatt feladatnak, 50"/

0-nyi viteldíj-mérséklésben (Érdekes előfizetési felhívás) Fegyverre I Az évnegyed határszéléhez közel, ott áll Oktoberszky generális és fenyeget szörnyű uralommal. Fogd meg a puskát, verd le a muszkát! Mert a muszka uralomnál van neked egy hatalmasabb ellenséged: s ez a magyar unalom! Zászlómon e jelszó, Sub hoc signo vmces! A nagy ellenfél legyőzésében te vagy, ó publikum, barátom és szövetségesem.'*") Éljünk! Borsszem Jankó. Negyedévre 1 frt! Irodalom és iiiííf eszet. — A .Magyarország és Nagyvilág'"'' jelesen szerkesztett képes hetilap a következő, felette gazdag tartalommal jelent meg: Szöveg: A zsidó rabbi-képző intézet. — Őszi lombok. Költ. (Iván Lajos.) — Égő sebek. Beszély. (Szirontai Arthur.) Folyt. — Az örökség. Toepffer Emil beszélye. — Ujabb ásatások Pompejiben. — Természetrajz — Nemzeti szellem. (Hennán Ottó.) — Színházak, (r.) - Képek az orosztörök háborúból. — Különfélék. — Sakkfeladv. — Képrejtvény. — Szerk üzen. Rajzok: A zsidó rabi-képző intézet Budapesten. — Képek az orosz-török háborúból: Előkelő cserkesznő. Mohamedán lázadók ázsiai Oroszországban. Éjjeli támadás a Sipkaszoros Szveti-Xikoláj erődjére. Gorni-Studen, a cár volt főhadiszállása. — Ujabb ásatások Pompejiben. — Aigner Lajos kiadásában megjelent a Magyar „Könyvesház" 38—43. füzete. Tartalma: „Irka-Firkák" elbeszélések, emlékjegyzetek, novellák, jellemvázlatok, s többeíl'clék, Tóth Kálmántól; „Feltámadás Után" Elbeszélés Margitay Dezsőtől. — A m agyar k ö n y v e s h á z mindég a hazai irodalom legjobb termékeit tartalmazza « olcsó ára által lehetségessé teszi, hogy a kevésbé vagyonos osztályuk is jó olvasmányok birtokába juthassanak. Minden füzet ára 20 kr. s igy tehát olcsóbb mint az uton útfélen árult úgynevezett „regények"; és ha tekintetbe vesszük, hogy a Magyar Könyvesház olvasmányul, valóban szivnemesitő, érdekfeszítő s jeles magyar irók tollából eredő munkákat nyújt, befogjuk látni, hogy mennyi szellemi haszonés anyagi előnnyel bir a magyar kön y v e s h á z az erkölcsrontó „vásári regény" szédelgő válalutaival szemben. Aigner Lajos a magyar irodalom (erén maradandó érdemeket szerzet! magúnak, s ezért már neve elégbizlositékot nyújt a felől, bog}'a kiadásában megjelent művek a jobbak közé szoktak tartozni. Mindazok-, nak, kik jó olvasmányokat kedvelnek melegen ajánljuk a „Magyar Könyvesházat". Ez valamint minden más könyv is kapható Pápán, Wajdics Károly könyvkereskedésében. Tanü&vi hirek. — A polgári és elemi népiskoláknál szedendő magánvizsgálati díjak tárgyáben, a fővárosi tanács határozta, hogy a polgári iskoláknál 15 frt, az elemi iskoláknál 12 ft 70 kr vizsgadíj vétessék. i A háziipart és ipari oktatást terjesztő pnzsony egylet próbát tévén a flórenci buza termelésével, az teljesen sikerült, szalmája oly finom és szép, hogy abból a flórenci szalmakalapoknak megfelelő finomságú kalapokat lehet készíteni. — Puzdor Gyula úr az ajkai evang. iskola és tanítólak fölépítésére 600 frtot adományozott. Éljen! — Felhívás. „Neveléstudomány" cimü, 130 nagyívnyi munkám 3-dik kiadásának f. évi november 10-ig eszközölhető megrendelésérc. A kiadásra csak úgy vállalkozom, ha a t. c. megrendelők száma egészen biztosítja a költségeket. A mü ára8, bolti ára 10 frt. Tizre 1 tiszteletpéldánynyal szolgálok. A példányokat utánvét mellett bérmeutetlenül küldöm meg. — Bpesten, 1877. évi október 10-én. Garaniszeghi Lubricb Ágost in. k. egyetemi r. tanár. (Aldunasor, í). sz.) e^yei és helyi hirek. — .1 török sebesültek és menekültek rész-érv farosunkban eszközölt gyűjtések kimutatása. IV-dik közlemény. Antal G. és dr. Rechnitz E. ivén. — Karkas Ferenczné 10 kr, Farkas János 60 kr, Szili Imre 1 ft. 50 kr. Németh Ferencz 12 kr, Jandó Mihályné 20 kr, Jarosch *) Ni'in korrigálok! I). .). ' • Kart karba öltve indultak most tovább egyik virágszegélyzett kerti uton, s nem sokára egy, a kert legszebb' pontján álló sirhalomhoz jutottak. Látszott, hogy drága hamvakat fedez, s szerető kezek ápolják, a kegyelet hü gondjával őrködve felette. Oldalai zold pázsittal vannak bevonva, lélyül a legszebb virágok borítják művészileg ékes koszorúkká alakítva. A sírhalom egyik végén szomorú fűz emelkedik, a gyászoló bánat hű jelképe. Zöld lombjai lassan rezegnek a halk esti szellőben , mintha, az élők lájdalmáról suttognának az elhunyt szivporából fakadt virágoknak, a másik végén egyszerű kőkereszt, e felirattal: Mariiavies Aurél! Anya és leánya letérdelve a sirhalom mellé, buzgó imába merülnek. A nap ép nyugovóban; végsugaiai az imádkozok szeméből fakadt drága harmat, gyöngyökben ragyognak. A végzett, ima után a nők visszaindulnak. Most nézzük meg betegünket, szólt a házhoz közr ledvc az idősb nő. Az ápolásbon eresebbnek érzem magamat , ha jó apád végnyughelyét felkeresve ott az imában uj bizalmat merítettem előbb. — Szegény sokat, szenvedett ö is, s örökségül hagyta ram a részvétet a szerencsétlenek iránt. A beteg még mindig csöndesen aludt. Az ilju hölgy hoszszasan pihentetve rajta szemeit, halk hangon sultogá anyjának: mily szép, nemes arc, nézd anyám mennyire hasonlít Béla bátyámhoz ! Az anya uémi igazításokat tett a beteg vánkosain, s aztán leányával együtt zajtalanul elhagyta a szobát, s ott künn monda mintegy válaszul leánya szavaira: „kedves Béla fiam, ha ő is ily ápoló kezek közá jut sebesülten, ugy bizonnyal nem kellene most ót is gyászolnom!" Másnap már délre járt az idő, midőn a beteg a hasznos nyugtató álomból felébredt. El.>ő pillanata is a szép ifjú hölgyre eselt, ki ott állott ágya mellett, várva ébredését. A bájos jelenség eló'tt szemei önként, le/.áiujtak újra s gyenge mosoly vonult el ajkán, mintha lelke édes álomképre talált volna s nem akarna attól megválni. Majd ismét, feltekint; még mindig ott felette az a felejthetlen szép arc; azok a vszemek. miknek tekintete képes uj világol, teremteni odabenn a szívben. — Ugy látszok, hogy a sebesült, me^ahai (óla győződni, hogy nem álmodik, hanem ébren van, s lassan körül hordozá tekintetét. Minden uj, ismeretlen előtte, tévedező szemei meg újra visszatérnek — mintegy kérdőleg most a feje felett önfeledten merengő szép leányra. A szép hölgy Eszterházy kérdő tekintetére felrezzent merengéséből. Mig arcát rózsapir lédé el, a beteg kezét gyöngéden megfogva résztvevő hangon kérdezd: Hogy érzi magát kapitány ur? Köszönöm, igen jól — szólt a beteg halk hangon. De mondja kérem hol vagyok ? Legyen nyugodt, kapitány úr, — jó barátok között, kik örvendenek, ha önt mielőbb felgyógyultán uj erőben üdvözölhetik. A beteg egy bizalom s hála teljes mosollyal válaszolt. Sebje dacára is nyugodt s boldognak erezte magát; azon édes tudattal, hogy nem álomban, hanem valóságban őrködik egy szép angyal felette. Pár nap múlva Batthyányi is meglátogatta — néhány tisztje kisérelében Esztcrházyl: s végtelen örömmel hallá a háziaktól, hogy a nebesüll túl van minden veszélyen s nem sokára uj erőben jelenhet meg bajtársainak körében. Az ápolásért teljes elismerését nyilvánítva s továbbra is ugyanazon szíves részvétben ajánlva beteg barátját — távozott kíséretével. Az uton azonban félig komolyan, félig enyelgvc jegyző meg: A török golyó nyomát —'most már hiszem — rövid időn felejthetni fogja Eszterházy, de félek, hogy ennél mélyebb sebet kap a szivén. — Csak Zrínyi Ilona lehetett egykor ily szép, mint az ő fiatal ápolója. A nyilak, melyek ennek szemeiből kelnek, aligha ben nem törnek a fiu szivében. Az igazat megvallva — szól egy délceg huszár tiszt, — én irigylem Eszterházy sebét. — Örömmel hordanám én is, ily ápolóiíö gondjai alatt. Egyhónap múlva Eszterházy annyira felépült, hogy a szobát, clhagyhatá. Szép, kedves ápolójának karjain lépett ki először a szabadba. Itt enyhe tavaszi szellő, édes virágillat, zengő madárdal üdvözlő. Édes örömtől dobogó kebellel édenben érző magát, melyet az ébredő első szerelem varázsolt le sV-ámára az égből. Rövid séta után az ilju hölgy gyöngéd részvéttel keidé: Nem fáradf még él kapitány úr?

r Nem,- válaszol Eszterházy közelb hajolva hozzá — én ä kegyed körében Lóra kisasszony fáradságot nem, egyedül csak boldogságot, érzek. A szép hölgy — elrejtendő az arcain felgyúlt rózsapirt szótlanul lehajtó fejét, s karja megremegett Eszterházy

T kezén. A következő pillanatban még jobban összesimulva haladt a két fiaíal lény tovább. . . . Még pár hét s Eszterházy annyira felüdült, hogy bátran visszatérhetett a táborba, már ki volt tűzve az idő is az indulásra. Egy napon, midőn a felépült bajnok s az ilju hölgy együtt sétáltak a kertben, egy gyeppamlagon helyet foglalva Eszterházy kaiját a szép leány körül foná s érzelemtől elfogult hangon sultogá: Lóráin, vezet-e kifelé ut e paradicsomból? A hölgy reátekint szép szemeivel, miknek tiszta tükrében egy mcuyország mosolygott, s aztán lángoló arcát az ifjúnak keblén rejtő el. — En ugy érzem, folytatá Eszterházy, hogy magam innét ez édenből ki nem jutok többé. Bár,merre indulnék, előttem áll egy cherub, ki visszatart, ki szivein és lelkemet ideláncolja hozzád; e cherub a szerelem. Ugy-e Lórám le nem téped szét ennek láncait? ... A szeietök ajkai egybeforrtak. Az ilju szavaira egy édes forró csók lőn a mindent mondó válasz. — Aztán — szól', újra Eszterházy - engem vár hazáin, várnak hü szülőim; eljösz-e velem, kész vagy e engem követni halálig? . A hölgy felvetve szerelemtől sugárzó szemeit, határzott hangon monda el: a tied, nrind örökre. — Enyém ét, a szerelemé. — S a bajnok újra keblére vonla kedvesét. Jer angyalom! szólt: innét menjünk most anyádhoz, kérjük annak áldását. Az édes anya., mikor meglátta leányát boldogságtól ra-< gyogó arccal a kapitány karjain feléje közeledni— láthatólag megdöbbent s kérdőleg tekintett most gyermekére majd kiserojej-.es . Eszterházy kedvesével elébe lépve bizalom keltő hangon szólt; Asszonyom ha kérésemmel vissza nem utasit, ugy leánya

3 ez órától fogva Isten és a világ előtt az én jegyesem! (Folyttaása köevtkézikQ