Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-12-23

IV. évfolyam. A szei"keS2tö és ltiacLólilvaeal "W a j cl i t s Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is inlézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Pápa, vasárnap 1877. december. 23. 51. szám. Előfizetési díjak: Egy évre ........ 6 fr. — Félévre 3 fr. — Negyedévre 1 ír. űO kr. szám ára . 13 kr. Vegyes tartalmú hetilap. 23 VAS. G4 Victoria szűz (_kath/) G 4 Gh'ó'séke)- 1? 24 Hétfő Ádám és Éva „ Ádám és Svai* 18 1 s 25 Kedd NAGY KARÁCSON ) =. 19 >Hirdetések. 6 hasábos petiisorban 5 kr. iiyilttéx'*'beix soronkint 23 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti naptár, 26 Szerda ISTVÁN VÉRTANÚ (katli.}, fjjrot.") 20 Qzr.) A kPápa, 1877. dec. 23. kodás. Annyira elvagyunk foglalva pénzügyi — közgazdasági — s a még fájdalom folyton napirenden lévő háború. — kérdéssel, hogy állami létünk még oly fontos. eredménye, de csak ís azon okból, mert e kérdést azon időben rögtönözve eldönteni nem mutatkozott tanácsosnak. De már akkor is megegyezett abban mindenki, hogy e kérdéssel azoknak, kiknak a közélet alakulásához szavuk van. már leeközelcbb „4—5 éy mnlva" okvetlenül számolni kell! Ez idő elkövetkezett; s ha a soraink elején jelzett 2? Csütörtök Jáuos evang.")JS János 21 } 28 Péntek Aprószentek)- Aprószent.!? 22 ") * 29 Szombat Tamás püsp. },£ Jonatán ) Z. 23 Sab Vaera>s oly valóban elengedhetetlen feltételével, mint a köz-; viszonyoknak csak egy része is előbb-utóbb rendezve igazgatási bíráskodás — még mindig nem érünk rá komolyan foglalkozni. Pedig ha van egy kérdés, melynek további elodázása a legmélyebb sebeket fogja ejteni egykor alkotmányos állatnunk organlzátiójáii: — ugy ez a kérdés az i S különben is, ha azt akarjuk, hogy államunk csakugyan, bírja mindazon nélkülözhelien kellékeket, metyek a helyes állami szervezetnek, a józanul fölfogott államcélnak, a társadalom reálisait jogrendének, szóval a a modern jogállamnak megfelelnek: akkor a közigazgatásjogi bíráskodásnak — társadalmunk jogkivánalmainak nagy kárára — még mindig függőben levő kérdését mihamarabb meg kell oldanunk! Ili nincs s nem lehet alkalmazni a vagylagos tételt: vagy megoldani e kérdést, vagy abban hagyni. E kérdés fényegeíő

leg követeli a modern állam egységes rendje, és szervezetében az egyéni szabadság s jogkörnek a közérdekkel egyezöleg való biztosítását, érvényesítését; s igy ennek megoldásával egy percig sem helyes késlekednünk, ez alól nem szabad, nem lehet kitérnünk. A folyót el lehet zárnunk mesterkélt gátakkal idejg-óráig, s ha ez azért történi, hogy az eddigi rosz — s csak károkat okozott vízlefolyást szabályozzuk, s hogy a folyam számára egy új, s biztos, jó medret készítsünk: — ugy ez eljárás bizonyára a lehető legindokoltabb, s legproduciivebb lesz! — De ha nem gondoskodva a folyamnak raulhaííanul megkívánt szabályozásáról, a jövővel roiisem törődve, elfogult, korlátolt észszel egyszerűen csak elzárjuk azt, s nagy büszkén elhitetjük magunkkal, hogy ezzel a kérdést megoldottuk, s most már ,,a mór megtette kötelességét, a mór mehet,

44 — ugy ez eljárás lehet a „dolce far niente

i4-nek egy roppantul kényelmes módja, de hogy érte egykor saját magunk mily keservesen fogunk meglakolni, azt megmutatja majd azon elzárt folyó, melyet minél tovább hagyunk igy, annál jobban s jobban megnagyobbodik, hogy egyszer aztán kérlelhetetlenül kitörjön és elsodorjon a gáttal együtt mindent, mi ut™ iában áll...! A mi gátunk pedig már nagyon ingadozik. Hat évvel ezelőtt midőn a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat az országgyűlés elölt volt, hazánk legjelesebb államférfiúi figyelmeztettek e veszélyre. Kimutatták megcáfolhatlan érvekkel, hogy a közigazgatási bíráskodás, mely ma már Europa minden müveit államában kivívta s bebizonyiiá létjogosultságai, a mi állami alkotmányos életünknek is sine qua n ónját képezi! Kimutatták, hogy az ezzel szemben álló közigazgatási önkény állapotában, hol az állampolgár a közigazgatási hivatalok által okozott jogs érdek sértéseknél csakezekhez, tehátmagához a sértőhöz, s nem egy a jogállamban, az egyéni szabadságkör biztosithatása végett nélkülözhetetlen birsághoz fordulhat orvoslás végett, .,az ország polgárai elvesztik a hitei abban, hogy törvényes uton a bajon segíthessenek; egy darabig szenvednek, egy darabig meg van döntve a szabadság, de midőn az már oly fokra ment, hogy azon állapot, melynél fogva a jogorvoslás nem remélhető, el nem viselhetövé válik, akkor megdől a rend, beáll a zűrzavar és bekövetkezik az, a mi már nem egyszer nem csak kormányokat, de dynaáztiákat is megbuktatott-!

4

' Tudjuk, hogy a jobb sorsot érdemlett nemes törekvésnek — melynek fáradhailanul küzdő bajnoka Tisza Kálmán volt — az akkori országgyűlésen négy szótöbbség' mialt nem lett a közóhaj által méltán vári esz, a közigazgatási bíráskodás kérdésének napirendre kell jönni! Nincs ilí újításról, nincs ill oly reformról szó, mely e kérdés további elodázását indokolná tehetné. Itt csak azon k ö z s z ü k s é g l e l kielégítéséről van szó. mely a magánjoghoz hasonlóan, a jogállamhoz méltó biztosítását s az igazságnak megfelelő érvényesítését követeli a közjogok iránt is. \ Mert szegyenitöen boszanló ludat az, hogy mig Europa valamennyi művelt alkotmányos állama, köztük az alkotmánynak még csak gyermekéveit élő Ausztria is, hol a közigazgatási törvények taváig júliusban már éleibe is lépettek, eleget leit a jogállam ez első kívánalmának, addig mi nálunk, évszázadokkal dicsekvő alkotmányos nemzetnél, még mindig fennáll a joguralom megvalósítása célját mélyen sértő azon ferde állapot, hogy hazánkban bár a miniszter felelős, de az egyes hatóságok a szó szoros értelmében felelősség nélküliek 1 Hogy példát hozhassunk föl, ott vannak az adóhivatalok, az egyes minisztériumi közegek, a folyamrendőrségek stb.. szóval az állami, pénzügyi s rendőri igazgatási hivatalok, melyekkei szemben, ha ezek az állampolgároknak oly károkat okoznak, melyek nem szándékos vagy vétkes gondatlanságból, sem valamely büntethető törvényszegésből, hanem egy vitás törvénynek téves magyarázatából vagy ennek helytelen alkalmazásából származván, egyeseknek jogát, érdekét sértik, hiába keresünk törvényes s igy igazságos oltalmat, mert nem csak hogy egy árva belü intézkedésünk sincs mely erre nézve az állam szavatosságát biztosítaná, de a fent irt esetben az egyes igazgatási hivatalok ellen senkinek sincs joga administrativ keresettel élni, s jogát egy oly forum előtt érvényesíteni mely a jogot magáért a jogért valósítja meg, s mely — nem állván a kérdéssel semmi összefüggésben — igazságosan, józanul s függetlenül ítélhet. Felesleges volna bővebb példákat hozni fel állításunk illusztrálására! Az adóhivataloknál ezrekre megy a panaszok száma az egyesek jogát, vagy érdekét sértő intézkedések ellen; — a rendőri közegek a legboszantóbb discrelionär hatalmat gyakorolhatnak az állampolgárokkal szemben, mik ellen lehet ugyan „panaszkodni," de nem egy független pártatlan közigazgatási törvényszék előtt, hanem ugyanazon hatóságnál, mely a sértést elkövette, s mely ekkor egy személyben lesz a sértő, a bíró és a végrehajtó. S ha jogaink sértésére alapított panaszunkra magától a sértő közeg fórumától bár erre egy betű törvény sem kölelezi, talán hónapok múlva ../végzésit kapunk s ha ez eselleg sérelmes végzés ellen felírunk egész a miniszterig is, — ritkán fogunk a közigazgatási közegek ellenében — jogaink dacára — győzedelmeskedni, mert a miniszter informáiióját nem a panaszló féltől, de csak a sértő hivataltól vévén, a legjobb akarattal, a legjobb hiszemben fog a legigaztalanabbul ítélni...! Hol érvényesítse hát az egyes állampolgár nyilván-jogát... ? ! A jóhiszemüleg ítélő miniszterrel szemben, kinek ez apró-cseprő felfolyamodások elveszik drága idejét, százszor és százszor felírhatunk, az országgyűléshez, de ki merné józanul kívánni, hogy egyes ember magánérdekéért tegyék félre az országos ügyeket, (fájdalom, ez nálunk nagy divatban van) s tárgyalja behatóan 447 képviselő azt mit egy-két tagból álló közigazgatási bíróság érdemileg eidönthetne — vagy hogy buktassák meg a minisztert a jóhiszemű, de sérelmes ítéletért? Bogy tehát a helyzet tarthatatlan, az kétséget nem szenved I Csak legközelebb — alig mull egy hónapja — jött isméi röviden elő képviselőházunkban e kérdés a szeszadó-törvényjavaslat tárgyalásánál, midőn meg lett sürgetve az administrativ justilia szervezése, s erre kormányunk részéről a pénzügyminiszter úrtól örömmel vettük az értesítést, hogy: „lesz erre alkalom, midőn ezen kérdés tüzetesen lesz tárgyalható." Majd legújabban a pénzügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál előjött újólag e kérdés a pénzügyi bizottságban, hol Somssich Pál erélyes felszólalására Széli Kálmán kijelenté, hogy az adminiszlrátió terén történő visszaélések ellen csak is a közig

1

, biráskodás létesilésével lehet majd gyökeresen segíteni. Sőt e napokban sürgős interpeiíátió is tétetett- képviselőházunkban az iránt, foglalkozik-e valahára kormányunk ez égelö kérdéssel, s mikor szándékozik azt napirendre hozni ?! Kíváncsiak vagyunk kormányunk válaszára! A mi nézetünk e tekintetben az, hogy az a kormány, melynek élén Tisza Kálmán áll, a ki már a közigazg. bizottság megalkotásával megkezdé törni az utat, s ki a parlamentben nem egyszer meggyőző érvekkel kifejté, bogy: ,.csak is ott van valóságos egyéni szabadság és jogi állam, hol az államnak minden egyes polgára biztos az iránt, hogy minden bármely közig, közegtől szenvedett sérelemért minden közigazgatási tisztviselő ellen fel egészen a miniszterig a bíróságok elölt felléphet

5

" — az a kormány a közigazg. biráskodás kérdését, államunk jogrendének e nélkülözhelien postulátumát — saját reputáliója érdekében is — megoldani köteles! ^ Fenyvessy Ferenc. A Tripoli, vagy hogyan lehet az ember gazdaggá? Legközelebb volt temetése Parisban egy öreg izraelitának, kinek élettörténetét sok érdekeltséggel olvasta a párizsi közönség a Petit Caporal ciraü lapból, honnan van szerencsénk azt a mi olvasó közönségünk számára is áttenni. Negyven, vagy ötven éve lehet egy híres elszászi régi városban nagy vásár volt, a falusi kereskedők, a vándor muzsikusok, kötéltáncosok, és egyébb komédiások nagy tömegben lepték el a vásártéri, a parasztok csapatosan hajták maguk előtt marháikat a város feié vezető országúton, fényes nap ragyogott az égen, a vásári nap kedvezőnek ígérkezett. Haj de nem minden ember számára, szegény öreg Sámuel ott ballagott ö ís az országúton levert, arccal nézte a vásárosokat szomorúan mondva magában. Édes Istenem, mily nagy vásár! milyen szép az idő, hcfcne most Geschäfte! csinálni, de , mennyi nép ! itt iemivel? hiszen nincsen semmim rait nekik eladhatnék. Szegény gyermekeim pedig éhezve várnak haza vacsoráig. De ugyan hát mit is kellene itt raost eladni ? Volna csak 5 vagy 6 sous-m (krajcár) mindjárt tudnék belőle csinálói 10—15 is és azután a többi megjönne majd magától, de nincs egyetlen centimé (fillér) a zsebemben Lieber Herr Gott. Ugj'an mit kellene csinálni, mihez kellene fogni?! Szegény kis gyermekeim ! pedig hiába, muszáj valamit kispekulálni, ha mindjárt az útca porát viszem is a vásárra. Igy töprenkedett az öreg midőn egy paraszt asszony haladt el mellette ki egy pár, zöld rozsdával fedett réz gyertyatartót vitt a vásárra, — A nap hevesen sütött a gyertyatartókra, és sugarai megtörödtek a réz azon helyein, hova a roszda nem hatott, s e pontocskán mind meg annyi arany pettyek csillogtak a tartókon. Az asszony, elhagyta az öreg Sámuelt, ki midőn a tartókat meglátta, gondola magában, milyen szépen ragyognának ha megvolnának tisztitva." ® Aztán nagy szél kerekedett, mely felkeverte az út porát és a porfelhőkben el-ünt a paraszt asszony Sámuel ízeinei elől. Mire Sámuel szokatlan örömtől illetve felkiált!. Valami jó ötletem támadt! . . Egy órával később ott volt már az öreg Sámuel a piac közepén, egy nagy halmaz réz lábos fazekak és étes/.közöktöl körülvéve, melyeket a vásárra jött falusiak holtak oda néki, izzadva dörzsölte azokat, hogy megszabadítsa a mar>ai Lapok

6

' tárcája. Karácsony ünnepe. Az ünnepek rendesen fontom eseményeknek, nagy esetek megvalósulásának hirdetői s igy egyszersmind a népek erkölcsi irányának jelzői. A kereszténység ünnepeinek sorában egyik Iegmagasztosb jelentőségű emléknap karácson ünnepe, — mert ez azon boldogító tudat felébredésére emlékeztet, hogy a teremtő isten szerető Atya is, s hogy világ üdvözítő szeretetét kinyilatkoztatta. Mint a bit lélekemeló'leg hirdeti, ezen atyai szeretet, az „ige" testté lett, benne, általa, az ember Istennel, a föld az éggel egyesült. E hitigazság az emberiségre nézve a remény s vígasztaláénak kiapadhattál) forrása: ebből meríti a lélek azt az eró'keltő meggyőződést az életharcok' közt, hogy az ember Isten képét hordja magán, hogy amaz örök szeretet által az ember örök életre is van hivatva. Másrészről továbbá: mig ehit az istenség szeretetére utal, feléleszti egyszersmind viszhangul az emberi szívben is a szeretetet az Isten mint atya, s az emberek, mint tjstvérek iránt. A szeretet szülőanyja az örömnek — jótettnek; ezt hirdeti a karácsonyi ünnep, s ezért joggal nevezhető a családiasság, a testvériség öröm ünnepének. I E nap hangra kelti a szívben a leggyöngédebb, legnemesb érzelem, a részvétnek húrjait. Nézd közvetlen határát ott a családban. Szülők és gyermekek, testvérek, rokonok [ajándékokkal, édes meglepetésekkel törekesznek egymásnak örömöt szerezni, a szemeikben a hála mosolyával ölelik meg.egymást. De tovább; a jóltevő szeretet nem szorítkozik csupán a házi kőire. Az élet védőket, s mig nekik segélyt, vigaszt nyújt, ajkiikra mosolyt, szemeikbe örömkönyüket varázsol. — Mintha c napon a szeretet nemtője előtt az üldöző viszály, a nyomor közel s távolban szé gvenülten leraknák á fegyvert... - Másrészről ísaijót azon saeot eszme, mely a karácsony emlékünnepéhez fűződik, nem elégszik meg a részvétnek pillanatnyi lángra lobbanfásával. Folyton munkát mint láthatatlan delej a társadalomban. Általa inditatva a nemesb lelkek fárad'hatlau buzgalommal emelnek uj meg uj oltárt a testvérszeretetnek a melynél a sorsüldözött biztos menedéket talál. —- Rendre emelkednek a betcgápoldák, óvodák, árvaházak, szeretetházak, 8 több más jótékonycelu intézetek, mint az éledő emberszeretetnek szóló tanúi, mint megannyi hirdető előjelei ama szebb bár még távoli jövőnek, melyért a nagylelkek mindig rajongtak— melyben - kifárad a vész haragja, s a szerelet győző hatalma előtt örök bilincsbe hull minden bön és átok. — Bs mig a részvét jótetteit lelkünk kegyelettel szemléli, a hit állal meghatottan kénytelen bevallani, hogy ama bethlehemi újszülött, — kinek születése emlékére szenteljük a karácsont. kinek megjelenésével életre kelt az általános testvériség szent érzete, ki éleiével, tanával megvetette a hit, remény s szeretet uralmának alapját, az valóban aa emberiség- m egváltój a vala. Gy: