Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-02-10

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó-egylet A lap szellemi részel illető közlemények a Szerkesztő laJk.ártáx*a*. Főutca "20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési ós l.irdetési díjak, ft-lszollamlások, Waj ditS lí á r O 1 y könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben , inté/i'iidők. Pápa, 1877. február ÍO. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Előfizetési díjalc: Egy évre 6 fr. Félévre 3 ír. Negyedévre 1 ír. SO kr. A llírcLetéísi díj alc térfogat szerintszánu'lalnak: 1 8Q centim. 20 kr, 50Q centiméterért 50 kr, 70Q centiméterért 70 kr, 100n centim. 1 frt, liiOQ centim. 1 frl 40 kr, centim. 1 ft, 80 kr, 500Q centim. 2 frt. 40 kr, 400Q centim. 3 frt. A közbeeső térfog?toknál a következő magasabb fok díjjá számítatik. Bélyegdij mindig külön fizetendő. Felelőn szerkesztő: Flil'-ecli Albin. Kiadó: "WajclitS K.ái»oly Iparosaink. ! i. lapokban nem régen egy cikk volt közölve, '^fmely városunk iparosairól szóivá kimulalta i azt, mi az oka, hogy iparosaink kellő eretl1 ményt nem képesek felmutatni. Ki az emiitelt cikket olvasta, az tudja az okot, mi leginkább az erők szélforgácsolásában, az össze nem tartásban áll. - Nagyon igaz az, hogy concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabunlur, egyetértés által a kicsiny dolog is nagygyá lesz. mig az egyenetlenség folytán a nagyok is elenyésznek. Ez oly igazság, mit a mindennapi élet is hangosan bizonyít, és nagyon sajnos, hogy sokan erre nem gondolnak. E közmondásnak illustrálására egy kis mesél mondok el, mely nem uj ugyan, de szép tanulság rejlik benne. — Egy beteg, haldokló atya nvigához hivatta fiait, s miután sok jó tanácsot adott nekik és az' egyetértésre buzdította őket, egy csomó vesszőt hozatott, melyeket egyenként gyenge erejével széltördelt; de midőn egy másik csomót együvé kötve fiainak adta, hogy azt törnék szét, ezek nem voltak képesek ezl végrehajtani. — Ugybiszem mindenki ki tudja e meséből vonni a tanulságot. De az emiitett ok melleit számos van még mi iparosaink hátramaradását eredményezi. Ne menjünk messzire, hanem maradjunk saját városunkban. Azt a csak kissé figyelmes szemlélő is ész-1 reveheti, hogy iparosaink anyagi tekintetben nem íogy haladnának, hanem inkább alább szállnak, sülyednek. Mindenfelöl az a panasz hallatszik: nincs keresel! Pedig a hol nincs keresel, — loeg iparosainknál, kik közül a legtöbbnek kézi mesterségén kivül nincs más keresetforrása, ott nagyon nehéz a haladás, sőt lehetetlen. Az elszegényedés jelei feltűnő mérvben mutatkoznak, és sajnosán lapasztalhaló többeknek tönkrejulása. Mi lehet tehát e sajnos jelenségeknek oka ? Mi okozza azt, hogy iparosaink napról napra íanyatlanak, holott máshol haladást tapasztalhatunk?— Az ok megvan a körülményekben, de megvan az iparosokban is. A céhrendszer eltörültetvén, szabadsága van bárkinek az ipar bármely ágaiban foglalatoskodni, nem is tekintve arra, ért-e ahoz, a mihez fogolt, vagy sem. Az iparszabadság ki van mondva, nem lehet tehát senkit sem akadályozni. Számos eset bizonyítja, miszerint sok oly egyén fogolt valamely iparághoz, melyhez vagy nem érteti, vagy csak konyított hozzá Még az különben nem lenne baj, ha az ahoz értő hazai iparosok állal készíttetnék az ilyenek cikkeiket-, de baj az, még pedig fő baj, hogy a cikkeket külföldi gyárakból hozatják, melyeknek olcsóbbságával a honi termékeket elnyomják Igaz, hogy a közmondás szerint: olcsó hnsnafc hig a leve, de a fogyasztó közönségből hányan gondolnak erre? Igen sokan csak az olcsóbb irat veszik tekintetbe s nem gondolnak arra, íogy az olcsó áron vett iparcikkek csak nagyon rövid ideig tartanak. Igaz, hogy ki lehet állítani pl. egy pár cipőt három forintért, de íogyan? Annak a talpa bőr helyett vastag papírból van készítve s az egész csupán össze van ragasztva, minek következtében néhányszori használat után csakhamar összedől. Számtalan hasonló példát lehetne felhozni, melyek mind a közönség könnyenhivöségére vannak alapítva. Hisz naponkint olvashatjuk azon hirdetéseket, melyek „hallatlan, mégis igaz,

u s „csúfos olcsó áron" ajánlják cikkeiket, és nagyon sokszor találkoznak, kik lépen ragadnak, kiket a rendkívüli olcsó ár félrevezet s megpróbálkoznak a meghozatással, de azután nem dicsekesznek azzal, vájjon jók-e, célszerüek-e, azon roppant olcsó tárgyak, ezzel szépen elhallgatnak, mert rendesen a szemetjét, kapják meg, melyet senkinek sem bátorkodnak megmutatni. Az ily szédelgésnek rendesen az iparosok adják meg az árát; mert azon csekély bizalom is, mely még létezik ily körülmények folytán megfogattatik, mig a hiszékeny közönséget lépre csaló markába nevet és keresi, kit fogjon ismét meg, s a közönség nem okulva az egyes eseteken, ismét csak a kikiáltott olcsó, még pedig gúnyosan olcsó forráshoz fordul s a csalatkozások sora újra kezdődik. = AZ ÁRNY. lljött atyámnak árnya. dffl A néma éjfelén, S könyezve térdre hulltam, Hogy szembe állt velem. ,()h, mint szeretsz te engem! Én méltó nem vagyok, Hogy csendes síri álmod Miattam elhagyod. Oh mint szeretsz te engem, Sorsüldözött fiad, — Hogy koporsód miattam Neked nyugtot nem ad! S hogy elborult szememben A bú könyet fakaszt, Hideg kézzel szelíden Te most letörlöd azt'. És reszkető szavában A bus megütközés: „Ne hidd, hogy amit nyertél Örökségül, kevés Erő van karjaidban, Agyadban gondolat, S szivedre tudsz vigyázni — Szenny rája nem ragad." ,Atyám, én síkra szálltam, Önérzet volt velem, És a nehéz tusának Jutalma mély sebem. Remélni és csalódni, Küszködni hasztalan -Fiad fájó künyjébeu Egy élet búja van.' S az árny fátyolzott hangja Nagy busán folytaid: „Lelkedről rázd le a port, Mely porba készt alá. Téged ki a világba Hő szerelem kisért; Ne sújtson ugy le a seb, Ha várhatsz pálya bért." .Hogy drága kincs a hü sziv, Atyám, elismerem, l)e mért a pályadíjért A balga küzdelem? Midőn elérve a cél, Az botdogítna tán? Elfásult akkor a sziv Oly sok csapás után.' „Én sem valck a sorsnak Kényeztetett fia; Reméltein és csalódtam (És dörgő lesz szava); S szememben gyáva könyet Csak akkor láthatál, Midőn nyugalmat adni Közelgett a halál. „Én is sokat csalódtam; De nem fájt életein; Mert búmnak vigaszára Ti voltatok velem. Oh, a ki önfeledten, Tiszta szívből szeret, Nem látja oly sötétnek A földi életet." ,Atyám, atyám, — bocsáss meg! Szómban hibáztam én' De bus haragra vált már Nyájas arcán a fény. Aztán az éjben eltűnt, Kezével intve még; S én izgatott álmomból Könyezve ébredek. Pap K á I m á n. Akarat ellen. — Rajz. — QSch . . . cz S .... 1} „Adósság, adósság, folytonosan csak ez a sok adósság," mormogá Mihalik Tamás, az asztalkáján fekvő leveleket egymásután forgatva „ha Krözus vagyonával bírnék, meg akkor sem győzném ezt mind kifizetni." Hová legyek csak, minden szál hajam ég a fejemen .... Aha megvan ! m eg h á z o s odora! és pedig gazdag leányt veszek nőül." Erre egy vizsgáló tekintetet vetett a falon függő tükörbe, mintegy bizalomteljesen fordult el tőle, mintha azt akarta volna kijelenteni, hogy ily férfi, mint ő jogot is tarthat egy gazdag leányra.