Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-10-28
a telt, hol a rnüvellségszülte fennkölt szellem, a ha— zaíiság, a honszerelem ? De ók nagy munkát végeznek: ők a tengert egyegy pohár vízzel megakarják gazdagítani — ők a müveit külföldön palotákat, kéjlakokat építetnek; de elfeledik, hogy Rómát a rómaiak. Parist a párisiak építek és azért mert ezt tették lön Kóma, lön Paris, melyen egy magyar mágnás palotája mit sem változtat, noha szégyen pir futhatná el arcát azon tudatra, hogy hazája, hol bölcsője ringolt, s mely hantjával fogja takarni, szegény! A világosság eloszlatja a sötétséget, a müveit ember akarata ellenére is a műveltség terjesztője - ha a külföldön vigadó magyarlonrak, ottan műveltséget szereztek miért nem terjesztik azl itthon ? miért nem építenek úgy mint épitelt a velencei, a millanói, a ílórenci, a római nobile? Olt a müveilség tündöklik: s ez épített. Ill csak a íirnisz csillog s ez henyél! IIa a. haszonleső külföldi, a nyerendő arany érzetébe!) bókol, még nem fejezlo ki a személy iránti kegyeletéi s a mit mondott azt csak a .fénylő metall kedveéri telte. És ha tova megy a bőkezű magyar kacaj jelzi emlékét, kacaj és kacaj! A külföld, mini a kicsavart citromot — ugy veti el őket mihelyst - a pénzdobálás, a vesztegetés, a tékozlás, a pazarlás megszűnt— s a bőkezű magyart: kacaj a világ kacaja kiséri útjában — szegény hazája felé! Egy angol mágnásnak minden porcikája angol, melyre büszke! Sok magyar mágnás cosmopolíta! Oh csodák csodája! De elég! ők c honnak nem akarnak polgárai lenni, ők dicső elődjeikét nem akarják követni, ők egypár alacsony passión kivül nem ismernek egyebet mint -- a külföld gyönyöreil! — hát legyenek haza nélkül boldogok. Ugylátszik — csak egy Széchenyink volt — s nincs többé aki tündöklő példáját kövesse! Ez jut eszünkben ..h n I o 11 a k napján" s ezt érezni fáj a magyar szívnek! s ezért sóhajtunk az ég felé, hogy Islen! bocsásd meg bűneiket, hiszen nem tudják, hogy — mit cselekesznek ! Különféle k. — Skobele/fek eredete. Sajátságos hírek járják át az í orosz sajtót a SkobeleíF család emelkedését illetőleg. ,1899-ben, midőn Miklós cár előtt egy 200000 emberből álló fiad test a borodinói csatát mimicailag eléadá, ő felség-e ineghágyá Skobeleff tábornoknak. — ki törzsének egyik tisztje vala, — miszerint vá lógatná ki ezekből a legszebb embereket egy császári őrség alakítására. Mindjárt az első esetben a tábornok egy oly derék, szálas íiut talált, ki physicai szépségben az ezredben levő köz legényeket mind l'elül.nulá. A tábornok megállván előtte, s tőle nevét kérdé. A katona feleié „nevein KobeleíF, s Novgorod kerület egy falujából lettem besorozva." Erre a kérdező igen ér dekeltnek lenni látszott, s mindjárt mondák neki, hogy KobeleíFet csupán ifjúsága hátrál I alj a egyelőre az „evariceinentbeii" legott intézkedett, hogy altisztnek kineveztetik. Ugyanaz nap este a tábornok azon ezred tisztikarát, melyhez KobeleíF(artozott, megvendégelte, s midőn ez alkalommal KobeleíF egészségére ittak volna, ő felkelt, s felel helyett ezt monda, hogy egy anecdotával szolgál a vendég-koszorúnak. „Több évvel ezelőtt," — mondó, - „midőn még amint közlegény a császár kíséretéhez jarlozlain, történt egy nap, hogy a téli palotának egy termében őrt álltam, s ez alkalommal ő felsége a császárnő azon termen át haladni akarván, engem megpillantott, s nevemet kérdé. „Kobeleíl'nek hívnak felség!" — „KobeleíF? ismctlc a cárnő." Nekem ez a név nem tetszik, nem illik az egy ily deli liatal katonához, mint te, jövőre SkobeleíF lesz a neved, s ha jól viseled magadal, nem lesz okod megbánni, hogy a császári seregben szolgáltai. Ezen időtől fogva a esászárnönek nagy gondja, volt arra, hogy azon katona, ki neki annyira megtetszett, rangban gyorsan emelkedjék, s ő rövid idő alatt a cár szárnysegéde lőn. — Olvasóink jól tudják, hogy a jelenlegi bulgáriai orosz hadseregben két SkobeleíF van, ez kiről ezen kalandos avancement szól, az öregebb SkobeleíF, — az pedig, ki ama nevezetes plevnai támadást intézte ennek fia az ifjabb SkobeleíF tábornok. — Sisfnva október 3~rÓl a „Slandord" levelezője arról tudósít, hogy Voronéj és ItostofF közt a Don mellett egy borzasztó vasúti szerencsétlenség történt. Jlét Waggon mintegy 400 Abkhaziai hadifogolylyal, kik Sibcriába szállítandók valának, tökéletesen megsemmisült. Egyetlen egy fogoly sem maradt életben. Ok mint rendesen összevalának láncolva. Ezen rettenetes eset mély sensatiót okozott, s a vizsgálat meg: van igérve! — Angolok egg angol falul bombáznak. Szept. 28-án Church, Síretontól 2 órányira eső Clinton (Anglia) falu lakosai rettenetesen megijedtek, mivel h> fontos bombák hulltak a faluba. Egy éppen Mr. Uovvns háza felől az útra esett, s a mellette levő rétet felszántotta. Egy másik Mr. Beddons a falu első '"•') Nem hiszem én, bogy 200,000 c/.ei- ember volt olt, haesak nem a papíron, mint most a háborúba, hál még béke idején hogy hazudhatnak. N á c i. birtokosa háza felől esett a faluba. A harmadik egy pajtát ütött össze. A megijedt lakosok menekültek házaikból, midőn az ötödik bomba esett a faluba. A támadó fél a királyi lovas tüzérség volt, mely Congmynden. egy 1674 láb magas és Mintontól 2 (ang-) mértföldnyire eső positióu gyakorlatot tartott, s mely célját elég vigyázatlanul a falu felé irányozta. Egy lovas küldönc a lehető legnagyobb gyorsasággal az üteghez menesztetett, mire a tüzelés megszűnt, s az üteg tisztei sajnálkozásukat fejezték ki a történtek felett. Valami nevezetes kár nem történt és szerencsére emberélet sem veszett el. — Az l/ldiai éhhalál. Hivatalos kimutatások alapján az éhbalálban elveszettek számát mintegy 780000 emberre teszik. Angol ellenzéki lapok erős szemrehányást tesznek a kormánynak, állítván: ha a kormány a. kellő elővigyázati intézkedéseket megteszi, s ha nyomhan intézkedik, ezer és ezer élet megmenthető lett volna. A inaidttone-i börtönben, mondván négy halálra ítélt egyén vár a végrehajtás elé, azért, hogy egy szegény hüle asszonyt éhhaiállal hagytak elveszni. Indiában közel egy/ millió ember veszhet cl éhen, s a kormány elmulasztotta a módokat, melyekkel a halálozást a legszűkebb körre szoríthatta volna. Az indiai kormányok hónapokig okoskodtak egymással kötelességeik és felelőségük kérdése fölött, míg- az ilhoni pangói} kormány a borzasztó eatastropha tudatában megelégedett azzal, hogy a segítséget a magány könyörületre bízta. — (F. L.) Tépéskészifő gépet talált föl egy lelkes fiatal hölgy: Onody Ilona k. a. készített sok tépést a töröksebesültek számára, de észrevette, hogy biz az elég lassú munka, gondolkozott tehát s végre föltalálta az elmés szerkezetet, mely annyit dolgozik, mint száz ember. Onody Ilona k. a. a gépet, mely kétszáz frtba került, a török konzulnak ajánlotta föl, s llalil bej hálás köszönettel fogadta a becses ajánlatot, melylyel sok jót lehet tenni. — Vigyázatlanság. Egy budapesti fiatal orvos-növendék néhány nappal ezelőtt kissé megsebzett ujjal látott egy hulla boncolásához. A i omlásnak indult ragályos vér átszivárgott sebhedt ujjába, — minek következtében a szerencsétlen keze veszélyes gyuladásba esett; —sebét kikellett vágni, s csakis e gyors műtétnek köszönheti 1 ,, hogy egész kezét nem kellet, amputálni. -- Kinek kevés egy feleség, A „Gyöngyösben" olvassuk Kr . . . mann Éliás gyöngyösi születésű kereskedő megunta feleségét II. Kánit s elment N. Váradra. Ott egy szép Heléna (H. Léni.) szemei még azt is feledtették vele, hogy neje vau. De rövid volt a dicsőség! — Nevezett kettős házasság miatt elfogatott s a Járásbíróságnál folyik a vizsgálat. Nem érdektelen, hogy mindkét felesége Gyöngyösön tartózkodik! — Errata cor r ig a. Azon fiatal ember, ki a mult héten a mohácsi .szolgabírói hivatalban magát meglőtte nem Walter, hanem Heherle Vince nevü s könyvkötő segéd volt. Budapesten valami Krampuer nevü szállásadó gazdáját meglopta A Még naplemente előtt jóval elérik az erdőt, melyben az ilju jelentése szerint az összeütközés megtörtént. Alig haladtak itt pár száz lépést, midőn egyszerre borzalmas látvány tárult fel elöltek. Szerte hevertek török magyar vitézek sebekkel borítva. Ott talállak a kíséretül küldött huszárokat — mind a hatot — mint a hűség áldozatait. Halva voltak mind, nem szólhatott csak egy is a reájuk bízottak sorsáról Hogy méltók voltak a bizalomra, erről kiállilották a bizonyítványt kardjaikkal, mielőtt meghallak. Tizenegy spahi feküdt velük együtt len a véres porban. Eszterházy tovább rohan. Odább megtalálja az árokba vetve Marnoviesnét egy golyótól keresztül vert szívvel. Ijja gyűrűstől levágva, egyik füléből a függő kiszakítva. A félig végzett rablás azt bizonyilá, hogy a. törökök megriasztva, vagy üldözést gyanítva, mielőtt teljesen kil'o.-./.lh»tták volna a legyilkoltakat — elsietlek. - Lehet, hogy észre\ették a lovas legényt, ki a tábor felé vágtatott. — Háborúit indulattal fordul! el a bajnok innét is. Már csak egyet keres egyért remeg; a iiönszercíelt jegyesért. Egy helyen a kerékcsapás világosan jelzé, hogy a kocsi hirtelen befordult oWalt az erdőbe; alig* egy dobásnyira meg is lelte; egy fa tövén megakadva s széttörve. Az egyik ló agjonlőve feküdt mellette a többi háromnak szerszámjai levagdalva voltak: ezeket magukkal vitték a rablók. Itt sínes semmi jel, mi felvilágosítást adhatna Koráról. A remény vesztett vitéz kétségbeesetten tekintett körül; szerte nyargalt az erdőben, fenhangon kiáltva, nevén híva Lórát. Semmi nyom, semmi válasz sehonnét .... Majd társaival visszanyargal oda. hol a. hallottak feküdtek; (alán még is lehelő valamelyikben életjel, ki hírt mondhat Loláról ... A huszároknál sikertelen volt minden kjsérlet. A törökök közül azonban csakugyan találtak egy spahit, kit még eszméletre lehetett hozni. Ez a szives ápolásra s az igéit biztosításra sorsa iránt válaszul elmondott szakadozott hangon annyit, hogy Temesvárod kémek jelentéséből megtudták, hogy egy magyar főtiszt ritka szépségű kedvesét s kincseit csekély kiséret mellett a felvidékre küldi;— Erre várt itt az erdőben száz spahi. A szép leányt a basa ajándékul á közelgő nagyvezérnek szánta. 0 a végeredményt nem tudja, mert az első összecsapásnál nehéz sebet kapva eszméletét veszté. . . Eszlerházy megrendült lélekkel hallgalla e jelentést. Tehát Lóra, a kedves, angyal szép leány, egy basának birtokában, oda .•szánva a nagyvezér háremébe a rabszolga nők közé. ! . . Borzalmas tudat . . elég arra, hogy egy férfiúnak szerető szive megtörjön alatta a huszárok—kardjaikkal ásva sirt, eltemették olt az erdőben elhullt bajtársaikat. Marnoviesnét Eszterházy magával vitte, oda temetendő el kedves férje mellé. A laborban már szorongva várta Batthyányi, s a mint oda éri részvéttel kérdezd: Mily eredménnyel jártál jó öcsém? Szemeidben vészt jelentő bírt olvasok. Eszterházy odaborulL Batthyányi karjaiba; első válasza a jó baráti kebelre hullt forró könycsepp vala. Majd erőt véve a keblében tomboló viharon, tompa hangon monda: Elvesztettem Lórát, s el vele a szép jövendőt, boldogságot örökre e földön. . ! Veszteséged, bajtárs nagyobb, hogy sem bánatodhoz most vigasz férhetne. Csak egyre kérlek mint jó barát; légy erősebb mint a fájdalom Tudod hazádra vész közéig; mig ez védelemre int, addig hagynod kell ön szived keservét. 2ú;ti hagyom bátya, szólt Eszterhá.'.y emelt hangon — szemében a boszu felgyúlt villámával, — magammal hordom a. fájdalmat; egyedül annak élek, mind addig, mig számadásra vonom boldogságom porba tipróit. — Értlek öcsém, — válaszol Baltháuyi, megszorítva ilju bajtársának kezét, — határzatod ugy tekintem mint ítéletet. Számíts reám is, mint egyik végrehajtójára. -•'5- í,í Köprili Musztafa fényes seregével gyorsan nyomult felfelé. E rohamos előnyomulás meghiusitá Hadéul Lajos azon számítását, hogy Szerbiát tegye a háború színterévé. Mig a kívánt erősbitések meg nem érkeztek, nem mérhetett kardot a törökkel. Vissza kelle vonulni s Magyarországban engedni újra harcié H a töröknek. — Egyelőre ügyes mozdulatokkal csak azon törckedettj hogy meggátolja a törökök szerte kalandozását, s kisebb összeütközésekben zaklathassa erejüket. Megkezdődtek s aztán napirenden voltak az előcsalározások. Ezekben különösen kitüntették magukat Zrínyi s Batthyányi huszárai. S ezek közölt Eszterházy Imre kapitány. Megjelenése hadirém volt a törökökre nézve: le - le csapott mint a villám most itt, majd amott edzett vitézivel, s meg tova tünt— mielőtt nagyobb erővel törhettek volna rá, mint a vihar. — A cirkáló török csapatok beleütköztek rendre; egy párt tőrbecsalt s öszszezuzott ugy hogy alig menekülhetett belőle hírmondó; a császári seregben mindenek magasztalva beszéltek róla. A fővezér kinevezve őrnagynak, elismerő nyilatkozatok közt adá üultáral hogy, ha szükség lesz merész vállalkozóra, kinek eszére s kardjára egyaránt lehet építeni, készséggel nyújt alkalmat vitézi képességeinek. Badeni Lajos e közben — bár lassan — Zalán-Kemcnig húzódott vissza. Itt csatlakozott hozzá nyolczezer gyalog s kétezer vértes, s most— elhatározta kardot, mérni a törökkel. — Aug. 17-én csatarendbe állította seregeit, s szándékát elérve, hasonlót tett vele szemben Küprili is. E nap hátralevő részét azonban mindenik fél készülődésekben tölte el. A hadi (auács elbocsátása után, — már alkonyatkoz Zrínyi Adám s Eszterházy' Imre újra felkeresik Badeni Lajost, s azon fontos ajánlatot teszik, hogy ők vállalkoznak a török balszárny megkerülésére, és ha, a mig ók az ellenség táborában szétcsapnak a kezükön levő lovassággal, elölről is megfelelő roham tör Küprili balszárnyára — ennek áttörése lehetséges, sőt bizonyos. A fővezér komoly megvitatás után elfogadta az ajánlatot. Fenség— szól ekkor Eszterházy, köszönet-a bizalomért; méltók leszünk reá. Holnap reggel lt órakor a török tábor szivében dúlnak kardjaink. Hadd vezessen akkor a balszárnyra Batthyányi rohamot, — s kardomat teszem fel, hogy áttör az ellenségen és kezet fog velünk. — Jó, tehát holnap II órakor; — válaszol a herceg mégegyszer átfutva gondolatban a nagyhorderejű indítványt. Ha önök célt érnek, a győzelem számunkra biztos. Az ég óvja éltüket. Reggel a nap első sugarai mozgásban találták mind a két sereget. A vértek, a kivont fegyverek ragyogtak, a kibontott zászlók vigan loboglak. Badeni Lajos a középen, egy halmon foglalt állást táborkarával, honnét a csatatér áttekinthető volt. Nyolc órakor — látván, hogy a török még mindig nem akar mozdulni, igy szól környezetéhez: ügy látszik Köprili nekünk hagyja a támadás dicsősségét s ő varja azi első üdvözlést, Rajta hát, bajtársak! Kiki a maga helyére. Heister, nefelcdd, hogy vérteseid ma Bécs sorsát hordják kardjaikon. Batthyányi emlékezzetek rá, hogy ma Budáért harcolunk! Néhány perc múlva az ágyuk jobbra balra megdördültek. Az ellenség sietett a méltó felelettel. Süni füst oszlopok emelkedtek a lövészek nyomán a két csatasor előtt. A halálthozó golyók süvöltve repkedtek, hatalmas iveket irva le a légben. A föld meg-niegreszketett, mintha boszonkodnék s le akarná rázni magáról a méltatlan szülötteket, kik testvérgyülölettel marcangolják egymást. Látva ágyúinak hatását, ezek fedezete alatt a császári vezér rohamot parancsol a (örök jobbszárny ellen. A kemény vértes ezredek, mini romboló fergeteg csaptak le az ellenségre. A spahik makacs küzdelem után hátrálni kezdettek; a basák meg megújított kísérlete sikertelen maradt, a keresztény fegyverek mind előbbre hatoltak. Köprili kénytelen a tartalék nagyrészét indilni segélyre. Ezzel eiösödve a törökök megfordítják a. támadókat: de majd ezekhez is uj segély érkezik. Megújul a viadal, patakban hull a vér: ritkulnak a küzdök sorai, gazdagul a halál birodalma. Badeni Lajos most támadást rendel a balszárnyon X ho! a magyarcsapatok voltak felállítva. A délceg huszárezredek bátran rohannak előre. — Lássuk mit tudnak a magyarok , — szól a fővezér Batthyányihoz, ki harcvágytól égve kiséri szemeivel huszárjait. A támadást azonban, mint sziklafal fogadja a jancsár. Háromszor támad, s háromszor vettetik vissza a magyar lovasság. — Fenség, hadd viszem én huszárjaimat rohamra; nem nézhetem el, hogy e vad rabló nép meggyalázza őket. A fővezér, ki minden percben órájára tekintett, még habozott, arcán várakozás, nyugtalanság tükrözött, 11 óra, és még semmi jel,— szól komoran. — Bajtárs még várnod kell; nem tudom hol lesz nagyobb szükség reád. E percben azonban egy futár közéig feléjük, lóhalálában vágtatva, s lihegve mondja el a mint oda ér: Fenség, Eszterházy és Zrínyi megkerülve a (örök jobbszárnyát. Köprili táborában harcolnak. — Rajta most hát Batthyányi! kiált fel kigyúlt arccal a fővezér. Segélyt a vitéz bajtársaknak ; Köprili sátra előtt várnak rád. Batthyányi végig robog az ujtáinadásra tüzelt sorok előtt tajtékzó lován, s kezébe ragadva egy zászlót dörgő hangon kiált: „Ez itt magyarföld! míg német, vállon harcolva előnyomul, a magyar nem maradhat hátra. Fiaim, magyarország sorsa vau ilt kockán. Meghalni szabad, megfutni nem!" (_Vége következik.} FÜLMILÉHEZ. Kikeletnek zengő fülmiiéje, Hő dalával ajkad hol rebeg? Mind hiába', hasztalan kereslek . . Néma, lombtalan már a berek. A természet nyitott templomában Síri csend, elnémult már a dal; Melyet egykor két parányi ajkad Beárasztott édes hangival. Vissza térsz-e? majd ha a tavasznak Ismét enyhet ad lomb sátora, És virág illattol részegülten Mosolyg az ég csillag tábora. i Jer vissza s bűbájos énekeddel A szerelmet zengd mint egykoron,; És ha engem már itt nem találnál \ Bús danádat zengdel síromon. Soos Lajos
