Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-10-21
ÍV. évfolyam. A «zerkeszto és lei adóJtiívatat W r ajdits Károly könyvkereskedésében van, ahova az előfizetési és hirdetési díjak is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Pápa, vasárnap 1877. október 21. Pápai Lapok. 42. szám. 31 VAS, G 22 Orsolya szüz)^ G 21 Vidor).^ 14B.sat.iin") 22 Hétfő Mór p., Kordula )- Mór ~) = 15 [el. b. m.) £ " * Kapisztr. J.'j 16 23 Kedd Kapisztrán János ") * Vegyes tartalmú hetilap. Heti naptár. 24 Szerda Rafael főangy. O'ath.") Rafael (>rot.) 17 (izr.) Előfizetési díjaid Egy évre C fr. — Kélé\re 5 ír. — Neg\edévre I Ir. SO kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetéseit 6 hasábos pelilsorban 5 kr. nj^ilttérTbeii soronkint 25 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Pápa, 1877. ok tob. 21-én. AE lapok hasábjain, nem egyszer meglelt már emlilve azon tömkelege a hibák, visszásatoknak, melyek a Pápa városi költségvetésben feltalálhatók s ugylálszik már ott meg is honosodtak. Szavunk elhangzott nyomtalanul; hogy miért? nem akarjuk Feszegetni, mert olyasmit találnánk irni mi programunkkal ellentétben áll. — mert azon nézetben vagyunk — nem tudjuk, nem-e lesz téves e nézet, hogy jelenlegi felszúllalásunk. melyet a jóakarat és városunk tekintélyének emelése vágya dictál nekünk, talán majd részesül azon szerencsében. hogy az illető helyeken mr<>hallgatlatásban részesül. • A költségvetés készítésének ideje itt van s azért halasztották a l'elszóllalást ezen időre, hogy az illelökne j { — ] ia leiszik friss emiékezetökben maradjanak szavaink. A ki Pápa város költségvetéseit a múlt évekből lálla s azokat figyelmesebben meg is nézte, ki is igen épületes dologról szerezhetett magának tudomást; elősző r<: hogy azokban semmi rendszer nincs, másodszor: hogy azok nem hü képét mutatják a bevételek és kiadásoknak. Érezzük mi magunk is, hogy e két vád a költségvetés ellen igen snlyos s azért nem is mulasztjuk el vádjainkat alaposan indokolni. Hogy a költségvetés a „rendszeres" névre csak némileg is igényt tarthasson okvetlen megkívántatik, hogy annak mind két része— bevétel és kiadás — két nagy csoportra legyen felosztva, t. i. rendes és rendkívül i-re. Ez szükséges azért, hogy az érdekeltek a költségvetésből az első pillanatra láthassák mennyi azon bevétel vagy kiadás, mely reudesen minden évben elő fordul, hogy láthassák melyek azon bevételek vagy kiadások a melyek csak múlékony szerepet játszanak a költségvetésben. H;» a költségvetés ekként van csoporlositva nagyobb körvonalakban azonnal elöltünk áll városunk giizdászati képe a mint abba belepillantunk; látható azonnal mit költünk évenként a mult, jelen és jövő számlájára. Ez azonban még nem elég, szükséges, hogy a költségvetés a hasontermészetü bevételeket és kiadásokat szintén külön külön fejezet, rovat, vagy cim alatt foglalja össze, hogy a költségvetésből minden fáradságos keresgélés nélkül kivehető legyen, mii költ a város közoktatási, rendőri, világítási, kövezést stb. célokra, 25 Csütörtök Krispin )^ Krizsán)- 18 ) . 26 Péntek Dömötör, Evariszt)^ Döme )? lí) Böjt ) ^ 27 .Szombat Sabina szűz )* Szabina) Z. 20 S.CIiaje-S)vagy mit vár a városi vagyon, községi adó, kövezetvám stb. bevételekből. Mindezeket a Pápa városi költségvetés eddig nélkülözte. Csak hosszú, fáradságos munka után lehete belőle kiböngészni-- s igy sem alaposan, meri az egyes kiadási vagy bevételi tételek nem egyszer akként vannak elbérmálva, hogy hová tartozásukat, magából a költségvetésből; megállapítani lehetetlen-- a különböző célokra tett összes kiadásokat. Hogy a költségvetés ekkénti berendezésének kívánalma nem fölösleges nynrgalás a theoria vessző paripáján. 1 könnyei bebizonyítható volna, de hosszas bizonyilgalásba nem bocsátkozhatunk ily rövid cikk keretében . s egyszerűen utalunk az országos és minden jelentékeny város költségvetéseire. A második vád, melyet Pápa városa költségvetése ellen emeltünk, hogy abban nincsenek az összes bevételek és kiadások felvéve. Minden félreértés kikerülése végeit kijelentjük, miszerint .,;t/ összes bevételek és kiadások' alatt nem érijük azokat melyeket a város csak mint megbízott kezel, hanem értjük csupán azokat, melyek a várost, mint ilyet illetnek. költségvetésből kimaradt tételek közül legnagyobb összeget képvisel a kövezetvám és helypénz bérletből befolyó jövedelem, úgy az ezekből folyó kiadások; ezen bevételek; ha jól tudjuk, legkevesebb 5 —6000 ft. rúgnak évenként, s a mi hallatlan a mai nyilvános korban: ily tetemes összeg minden ellenőrzés nélkül kezeltetik. Nem láttunk költségvetésünkben a temetői bevételeket, nem a fogyasztási ádó kezelésének végeredményéi sem. mely ugyan nem nagy összeget mutathat sem az activak sem a passivak közölt de még is nem volna szabad a képviselők ellenőrzése alól kivonatni. Lehetnek s hisszük is, hogy \ annak még egyébb bevételek és kiadások is, melyek eddig a költségvetés utján napvilágot nem látlak. de mi nem tartozván a beavatottak közé, nem is tudhatjuk azokat. Távol tőlünk a gondolat, hogy azon pénzek, melyekről a költségvetésben említés nincs, talán oly módon használtatnak fel. mely már a város javával össze nem fér; ezt nem hisszük; mi megvagyunk győződve hogy az igen tisztelt polgármester úr valamint a pénzkezelő és számvevő urakhoz a kétely legcsekélyebb árnyalnia sem fér, s mai cikkünknek ide vágó része nem is hasonló indokból itatott, hanem íratott azért, hogy kifejezés adassék annak, miszerint önkormányzattal biró városban nem szabad egy krajcár bevétel vagy hiadásuak történni a nélkül. hogy a képviselő testület előleges beleegyezése ki nem kéretik ahoz. mi nem történhetik akkor, midőn a város bevételei és kiadásainak lelemcs része a költségvetésben nem szerepel. Meglettük felszólalásunknak ide vonatkozó részét még azon okból is mert, ha mi nem is kételkedünk a kezelés tisztaságában, de lehelnek olyanok, kik velünk nincsenek egy véleményben; s igy oly kételyekben élnek, melyeknek tényleges alapjuk nincs ugyan, de azért a város tisztviselőinek tekintélyét csorbítják; azt pedig mindenkinek kívánni kell. hogy a tisztviselő, — a mig megérdemli, az őt megillető tekintély és jóhirnévben részesüljön, mert ez nem csak az illető tisztviselőt támogatja hivatalos eljárásában, de egyszersmind a közügynek is előnyére van. Végül néhány szavunk van még az igen tisztelt polgármester úrhoz s az iiren tisztelt képviselőtestülethez is. Az előbbit arrakérjük, hogy a költségvetést még e hó folyama alatt terjessze be a képviselő testületnek , hogy elegendő idő maradjon annak ugy külső mint belső kellékeit megvizsgálni; az utóbbihoz pedig azon kérést intézzük, hogy a költségvetést ha az a múlt évihez hasonló gyarló alak és lényegben jelenik meg elöltük, tárgyalás alá ne vegyék, hanem rendeljék el annak kifogástalan összeállítását, hogy végre legyen különbség a vaszarí és pápai költségvetések között. A színházunk építésének ügye. A lapunkban közzétett felhívás nem volt kiáltó szó a pusztában, nem tünt el nyomtalanul, hanem városunk lakosainak minden rétegében élénk visszhangra és tetszésre talált, hiszen ugy sem volt az más mint az általános közhangulat és közóhajuak kifejezése; mely mint ilyen rokonszenv, pártolás és helyesléssel lőn fogadva. A 17-én megtartvat elöértekezlet éppen ezen rokonszenv és helyeslés kifejezésének nyilvánulása gyanánt tekinthető mivel a szépszámban összegyűltek egyhangú óhaja a színház építése mellett szólt. Ezen értekezleten az ügy mikénti keresztülvitele tüzetesen ki lón lejtve és megvitatva, s az egyesek által tett javaslatok pro et contra megvilágítva s az értekezlet eredménye képen s határozatikig egyhangúlag elfogadva lón, hogy az állandó színház építése részvénytársulat által eszközlendő és az építés helyéül a sétatér hátulsó része tűzendő ki. Ide vonatkozólag Tarczy Lajos ur indítványára négy tagból álló bizottmány lőn választva az építési terv és költségvetés kidolgozása és az egyébb előleges teendők és javaslatok elkészítése és a további teendők megállapítása végett. Ezen bizottmány áll Voyta Adolf, Péter Ferenc építész, Hercz Dávid és Vécsey István urakból. A tervet Voyta és Péter urak fogják elkészíteni, kik a szükséges tér felmérések és felvételeket már megis tették s jelenleg a részletek kidolgozásán munkálkodnak. Ezen bizottmány műveletének és indokolt javaslatának befejezése Csarnok. Az utolsó csók. (Elbeszélési Irin: C;/.... K (/-.vő foh/tulás) Bajtársai részvéttel mellette teremnek s karjaikba ölelve sebét keresik. A golyó jobb oldalán érte - - s bár nem mélyen, behatolt az oldalcsontok közé. — Eszterházy az ütés okozta első kábulásból pár perez múlva magához tért, s míg hívei szerető gondoskodással tovább szállithatása végett nyugágyat készítettek, vidám kcdélylvel küldött üdvözletet Batthyányinak. Batthyányi a sebesülthöz érve reá hajol s részvétteljes hangon kérdezi: „Hogy vagy édes öcsém?" — Semmi baj bátya — sz»I mosolyogva — gyöngült hangon a sebesült. Egy otromba golyó tett hívatlan látogatást bordáimnál, s ezek most. velem éreztetik neheztelésüket. Csak nyugalmas helyre vitess, pár hét alatt kiheverem könnyen. Adja Isten, kedves öcsém! Légy nyugedt, a jó ápolásról gondoskodni fogunk, — válaszolt most Batthyányi derültebben hangolva ifjú bajtársának biztató helyzete által.. A nyugágy elkészülvén — ezen tovább vitték a sebesültet a tábor felé — az ezredes utasítása szerint, — ki maga ismét kénytelen volt csapatainak rendelése után látni. A táborhely azonban messze volf, s a sebesültet csak lassan lehetett-vinni. — Félórai haladás után a vivők aggódva vették észre, hogy Eszterházy elájult. Ekkor egy derék szerbszármazásu altiszt oda lép a kísérő hadnagy elé s igy szól: Hadnagy uram! ne hurcoljuk tovább vitéz kapitányunkat. Lehet, hogy a táborban már késő lenne számára a segély. — Itt e-halmion túl a völgyben egy kisded falu rejtőzik: ott lakikegy özvegy nő, kiben a vidék lakói egy jóltevó't s betegeiknek orvosát tisztelik. Jól ismerem: a mult évben e faluban feküdtem sebesülten s engemet is ő állított lábra. Lakása biztos és ké-' nyelmes. Vigyük hozzá, ő bizonnyal befogadja a kapitány urat ápolásra, s én esküdni merek, hogy gondjai alatt a leghamarább meggyógyul. Az aggódó hadnagy elfogadta az ajánlatot s az erdős halmon át egy negyed óra múlva oda értek az emiitett nő lakához. A ház, mely előtt a kiséret megállt ép a legszélső a falu napnyugoti végén. Egy gyönyöríi völgyben feküdt — észak s nyugotról emelkedett halmok által koszorúzva. Mint egy békés madárfészek vonult meg a felmagasió fák enyhe árnyában. Körölte szép virágos kert, közben híven ápolt gyümölcsfákkal. A közel halom szirtkebléből gazdag forrás buzgott elő, s kristály patakká válva csörgedezett tovább a fák s virágok között. És mintha fájna neki a távozás, kigyódzó kanyaru'atokban újra meg újra viszalénii látszott, hogy még egyszer üdvözölje a bájos kis édent. A kaput az első kopogásra megnyitotta egy még erőteljes katonás magatartású egyén kiforiadt sebhelyekkel magas homlokán, — kiben az érkezők a ház óiszolgáját vélték gyaníthatni. A pitvarban a ház asszonya fogadta őket. Egy tisztes matróna, komoly, bánatos tekintettel s nemes arculatán gondszántotta barázdákkal, melyek bár némán, mégis oly érthetőn beszélnek a lezajlott mult szenvedéseiről. Egy sebesültet hozunk asszonyom, szólt a hadnagy tisztelettel üdvözölve. — Helyzete aggasztó, s táborunk még nagyon távol. Nagy hálára kötelez bennünket, ha sebesült bajtársunkat — csak néhány napra is — befogadja gondos ápolásra. A tisztes nő viszont üdvözlé az érkezőket s a mint megpillantotta a zárt szemekkel mozdulatlan fekvő beteget, részvétteljesen hozzá lép s megvizsgálva üterét, igy szól parancsára váró szolgájához: „Milos, jer a kísérők segélyével emeld be a tiszturat a vendégszobába." — Miután ez megtörtént, a nő e szavakkal fordult a hadnagyhoz: „Önök uraim — a sebesüllet egyik szolgájával itt hagyva nyugodtan távozhatnak táborukba. Bajtársuk, mig beteg lesz házamnak vendége: felépüléséről felelek. Hogylétéről szolgája naponként tudósítást viend önöknek!" S arca oly tiszteletre keltő, hangja oly biztató, hogy lehetetlen megtiem nyugodni nyilatkozatában. Asszonyom — válaszolt a hadnagy — önnek szava előttem biztosíték. Jó reménnyel s bizalommal hagyjuk szeretett kapitányunkat • résztvevő gondjaira; csak arra kérem engedelmét, hogy időnként személyesen is meglátogathassuk szenvedő bajtársunkat. Ezután némi utasítást adva a kapitány mellé rendelt huszárnak, lóra ült, s még egyszer a tisztes nő gondjaiba ajánlva a sebesültet, vitézeivel tova ügetett. A nő most ujra a beteghez tért vissza. Feloldozta kötelékét, s miután látta, hogy a golyó még a sebben van, gyorsan elővette sebészi műszereit, és pár percig tartó műtét után, mosolygva rnufatá fel a szerencsésen kivett golyót. — Hál' az égnek ez sikerült — szólt Miloshoz—most, már békén pihenhet, betegünk. Csak gyámolitnuiik kell a fiatal természetet; s ez erőt nyerve könnyen lefogja rázni a bajt. A mint a golyótól ment seb ujra gondosan bekötöztetett, a beteg észrevehetőleg megkönnyebiilt s nyugodtan aludt. A nő csöndesen kilépett, a szobából s épen akkor egy szép ifjú leány jött feléje sietve s nyakába esve csókkal boritá arcait, aztán enyelegve igy szólt: Meglátogattam anyácskám a faluban betegeidet s szegényeidet. Mind oly boldogul emlegették nevedet s áldották még lábad porát is, hogy én is velük örülve szivemben téged áldva, majd megesteledlem a jó embergk körében. — De im egy idegen katona! Fogadni mernék, hogy sebesültet hoztak s ujra lakója van a vendég szobának. Igen, — válaszolt az anya — egy törökgolyótól talált magyar bajnok. — Rajta kell lennünk, hogy mielőbb felépüljön s visszatérhessen a sereghez. A török portyázok mindég merészebben kalandoznak szerte: ha ide vetődnének veszve lenne s vele együtt mi ís. Nem titkolhatom, hogy valami ismeretlen aggodalom támad bennem, valahányszor reágondolok. — Miud ezt oly nyomott hangulattal monda el a tisztes nő, mintha egy vészteljes jövőnek sejtelme borult volna lelkére. Ne aggódj anyám, velünk a jó Isten! Lábra keltjük ezt is, mint már többet, kik újult egészséggel távoztak tőlünk s áldást küldve reád vissza. Nyugodtak lehetünk, — én úgy hallottam egykor, hogy az a ház, melyre a szerencsétlenek küldenek áldást, szilárd alapon áll. Kedves jó gyermekem — szól az anya szelíd raosölylyal s keblére vonva boldogan csókolgatá leányának derült homlokát. Jer — folytatá aztán — alkonyulni kezd mondjunk jó éjt apád hamvainak.
