Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-23

Hogy az uralkodó nemzetgazdászati elvek mily befolyással vannak nálunk a vagyonosodás csökkenésére, röviden elmondjuk. A modern nemzetgaztászati elvek, minden egyes embert különállóvá tesznek azon téren mellyen élnie kell, mindenki saját magára van hagyatva, mindenki saját belátása, tetszése szerint mozoghat az általa választott munka körben. E korlátlan szabadsága az egyénnek, számtalan esetben az eg}

r

én romlására vezet, mert nincs eléggé kiművelve, hogy magárahagyatolan helyén megállni képes volna. Tekintsünk a jobbágyokat s a már csak volt jobbágyokat; az előbbieknek nem volt hitele, az utóbbiaknak már van; hitelképessé vállak., de nem okosabbá, a hitelképesség megronlójuk voll, mert hitelüket nem észszerűen használták fel. Hasonló jelenséget Játunk a kis iparosnál: a céhrendszer nyomása alól felszabadult iparosok egyszerre Önállókká leltek, a nélkül hogy iparűzésükre képeseb bek lellek volna, sőt ellenkezőleg. E két nagy osztály sorsa visszahatással van a többi osztályra, mely egymással szoros összeköttetésben áll, s annyival nagyobb a visszahatás, mert a tár sadalom egyébb osztályainak^egyenes és kisebb nagyobb mértékben az önállóságra éretlenek. Nem vélünk csalódni ha azt kimondjuk, hogy egész társadalmukat készületlenül ragadták magukkal a modern nemzetgazdászat elveinek áradata. A nyugtalan ember ész azonban — melynek folyó mánya az ecsetelt helyzet, melynek egyes kinövései csak félreértés vagy megnem értésből eredlek — nem szituik meg folyvást utakat és módokat keresni, melyeken habár, csak némileg is, kijuthasson az egészségtelen romlásba döntő helyzetből. Ilyen utak egyike a fogyasztási s.z övet kezet. Olvasóink elölt bizonyosan nem ismeretlen sem a név, sem pedig maga a czél mely a szövetkezet által eléretni óhajlalik; tudják bizonyára igen jól, mily óriási megtakarításokat képesek az ily szövetkezesek különösen Helvéliában felmutatni; nem lesz előttük az sem idegen, hogy ily szövetkezetek hazánkban is állanak fenn. Nem is akartunk ujat mondani, csupán figyelmeztetni a közönséget, hogy a fogyasztási szövetkezet, viszonyaink között majd nem elkerűlhetlen, hogy általa, eddigi életmódunk megtarlása mellett is, háztartásunk, ruházatunkban, évenkint tetemes megtakarításokat eszközölhetünk. Városunk polgárai számtalan jótékony egyletet tartanak fenn, melyektől anyagi hasznot nem várnak, nem is várhatnak, mert jutalmuk ezeknél a ludat; hogy jót cselekedtek. Ha tehát ezen egyeleteket áldozatokkal fenn tartják, azt hiszszük hogy a fogyasztási szövetkezelet, melynek létesítése áldozatokba nem kerül, s melyből anyagi hasznot várhatnak, életbe fogják hívni. Heti szemle. f\A harc térről.) A lefolyt hetek különüs, es bámulatos eseményekkel lepték meg' a világot. A mit az orosz viszonyokkal tökéletesen ismerős tekintélyek már a háború megkezdése előtt, Oroszország- anyagi és szellemi erejéről mondottak tökéletesen beteljesült. Hazugság, hencegés, durva-állatias kíméletlenség, párosulva a nepotismus szülte butasággal, mohó falánkság kielégithetlen bírvágy jellemzi az orosz harcászat minden mozdulatait. Az eddig porbabukott 100,000 katona elvesztése milliárdok kidobása, százezer családok könyhullatása, mit sem számit, a cár udvaránál, hiszen a 76 millió muszkából még lelik csak a halált hozó csatatérre; — csak az idegen birtok utáni étvágy kielégítve a soha létezett muszka katonai dicsőség megmentve legyen! Európa művelt népeire, s elsősorban Törökországra nézve, a legnagyobb szerencse éppen a muszka- ragadozó- vágyában rejlik; mivel ez teszi őtet a szó teljes éitelemben, az ész minden tanácsa iránt süketté, s az igazság iránt vakká. Ezen vakság okát, — ha kutatjuk — az isteni gondviselés utaibau leljük azt fél; s ezt tudva :

bizvás( tekinthetünk a háború kimenetele elé. És ezen kimenetelt — azon arcátlan hazugságok melyeket a muszka hivatalos és bereue táviratok, folyton a világ elé tálalnak — mit sem vállozíamak többé. De még a muszkagárda megérkezésre, sőt még a Sipkaszorosnak Csamo k. Ad notam: „Kossuth Lajos azt üzente/'' görcsös szerekkel eszközölt megtartása sem fogja, többé a koczkát a muszka javára elejteni. A harctéri viszonyok ezen állításunkat elengedően igazolják melyekből közöljük a csatatér jelen helyzetét. Azon földterület melyet az orosz invázió ma még birtokában tart, egy óriási V betűhöz hasonlít. A betű csúcsán a sipkái sziklás pozitiók vannak, miglen szárait egyrészt az Ozmán- másrészt a Jantra folyók képezik, holott a betű szárait a hatalmas Duna zárja el melyen két vagy három hajóhíd közvetíti az összeköttetést Romániával. Az orosz hadsereg állása pedig a lehető' legroszahban van felosztva, sőt szétforgácsolva s ezért nem képes az orosz nagyobb aktióra. Ozmánpasa 80.000 emberével és bevehetetlen plevnai positiójával szemben jelenleg Miklós nagyherceg 70,000re leolvadt orosz-román hadserege áll szemben, Nikápoly védelmét 6000 románkatona Sistovát 4000 orosz, Tirnovát, Gabrovát, és a Sipkát 40,000 orosz védi a meddig Mehetned Alinak a Jantra és 1,0m között lévő 100.000-nyi erejével szemben az orosz korona herceg 10.000-rc áll holott a Ital kánt Solimánpassa 60.000 emberével minden betörés ellen védelmezi, ha tehát a lenti számokat összeadjuk kitűnik, hogy az orosz-román hadsereg a jelen pillanatban a számos csatákban megvert, roszúlélmezett orosz-román sereg 180,000-re tehető a meddig a három nagy török hadtest 340,000 embert tesz ki. Na tehát e hó végével az orosz gárdának legnagyobb része bolgárföldre lép is még akkor sem leend az orosz haderő nagyobb, mint azon hadsereg melyet a törökök ellenök síkra állítanak. Es mivel a muszkahadak a sok veszteségek, vereségek és az ügyetlen vezetés érzetében levamiak hangulva, a hazáját védő és ez ideig győzedelmes török hadsereg pedig lelkesült állapotban van több mint valószínű az, hogy a muszka kudarc olyan leend a milyen ről talán még nem is álmodik a legvérmesebb török barát sem. Különben az ottomán hadsereg is folytonosan gyarapszik, s minden napon ezer és ezer ember szaporítja a Szultán hadseregét. Szerbia halván az ujabb muszkavereségeket meghökkent és a háborubaui részvétet elhalasztotta, mely példát, a mindé hencegő Görögország is követ. Au s tri a-Magyarorsz ágban ez alatt mindkét parlament össze ült H kivált a magyar- országgyűlésen nagyszerű inter pellátiókat hallottnak, mely hivatva van bizonyságot szerezni a birodalom politikai magatartása felől. Különben az országgyü lésen a kiegyezési törvények előkészítése is szőnyegre került s rcméleni lehet, hogy valahára az uj egyezmény Austriával létre fog jönni. Németország császárja az öreg Vilmos a muszka vereségek felett sír ugyan de nem segíthet, mivel a német-nemzet közvéleménye határozottan muszka ellenes; ezt U is mark jól tudja s ezért Andrássy gróffal f. hó 18-án Salczburgbau találkozást rendezett, a hol bizonyára a muszka iránti magatartásról volt a szó. A mint látszik a németek között azon nézet jön felszínre, hogy Ausíria-Magyarország hatalmasabb szövetségese mint a legalább is ötven évre tönkre vert muszka birodalom. Fran cz i aország nem törődik a nagyvilági eseményekcel, mivel belügyeivel sok dolga vau. Ma cm a hon kimutatta egutóbbi impertinens proklamátiójában, hogy ő katona, és ha a francia nép október 14-cn nem olyan képviselőket választ mint a milyeneket ő kivan, akkor feloszlatja ismét a képviselő házat.' j Különben a franczia kormány borzasztó terrorismust fejt ki és szemtelen despotismussal lép fel, s nyers erőszakkal akarja a nemzet szabad akaratát elnyomni, a közvéleményt meghamisítani A nagy respublikánus párt ezen törvénytelenségekkel szemben higgadtan viteti magát és bizik az igaz ügy diadalmában — a IVanczianép jogainak győzelmében. Anglia ellenben mindinkább kezd a keleti kérdéssel foglalkozni és rokonszenvez a hős török néppel. Jelenleg gyüjté tengeri haderejét, és a Detika öbölben óriási menyiségü hadikészleteket hord. Sem hisz a muszkának, s készen akar lenni, hogy ha az óra ütött hatalmas erejét mérlegbe vethetni. Indiában ismét óriási éhség ütött ki, s ezen segíteni nem csak az indiai kormány hanem az indiai császárné nagygondja is; mivel egy millió ember küzd a legborzasztóbb éhséggel. férni: ajándékokkal elhalmozni kedvesét- Chevallier asszonyt, a francia színház egyik szülésznőjét, S ime mit találtak föl az intrigansok: a páholyok egy évre voltak kiadya. mikor azonban érdekesebb darabokat adtak elő, az előfizetést az előkelőbb színészek és színésznők javára fölfüggesztettek, s ilyenkor a páholyjegyeket tőlök kellett megvenni. Egy jegy ára 20—25 rubel volt, de Kutaicoff kedvesének kezeiből 5—-600-an is elkelt. Ez utóbbi összeget némelyek a telhetetlen komédiásnőért megháromszorozták. E bőkezűséget a legnagyobb gonddal készített lajstromba vezették, mely a kegyencnő kezébe jutván, ebből megtudá a legtöbbet adakozók nevét, azokat aztán a cár kegyelmébe ajánlván. Ez a haszontalan pénzfecsérlés egész Pétervárott ismeretes volt, hanem azért senki sem mert ellene szólni. De ime itt egy másik, még jobban jellemző példa: Gorcsakoff herceg egyszer, Prud'homme iievü, elszászi születésű titkárját küldi a színésznőhöz jegyet vásárolni; s miután a herceg tudta, hogy ha valaki a cártól valamit elnyerni akar, a főlovászmester kedvesének nagy alamizsnát kell adnia, meghagyta titkárának, hogy a jegyet busásan fizesse meg. A titkár ugy vélekedett, hogy — mert urától nem volt meghatározva az összeg — nagyszerűen végzi az ügyet, ha a szinénznőnek 100 rubelt ad. A herceg megtudván titkára ügyetlenségét, kétségbeesve szemére lobbantja, hogy miért tette őt tönkre. S hog}

r az ügyetlenséget helyrehozza, azonnal az ékszerészhez rohan, vévén tőle 1200 rubel értékű gyémántot, melyet Chavallier aszszonynak rögtön átadott. A kellemesen meglepett színésznő a herceget még az nap theára hívta meg, titkárnak pedig egy ingyenjegyet ajándékozott. Másnap pedig Gorcsakoff a pétervári garnisonban székelő ezred parancsnokává neveztetett ki. — Az egész világ csodálta és irigyelte az udvarias herceget mint a ki az elevenére tud ütni. Habár az orosz nemesség a cár iránt nagyon kevés ragaszkodással viseltetik, mégis a legaljasabb hizelg-éssel veszi őt körül. Egyszer a cár Penza tartományban egy házban pihent meg, s az orosz nemesség elhatározta, hogy a szoba melyben nyugodott, kápolnává alakíttassék át, hol a cár jóléte s föntartásáért, naponkint imák mondassanak! 11. Katalinnak krimbeni híres utazása, a hazugság és szolgai alacsonyság legkiáltóbb példáját adja élőnkbe. Az autokraták nem utaznak olyan szegényesen mint az alkotmányos királyok, vagy köztársasági elnökök. Katalin kísérete tizennégy hintóból, és százhatvaiinégy szánból állott. — Minden állomáson ötszázhatvan ló várakozott a fölséges utazónőre. A napok igen rövidek, az éjszakák pedig igen hosszuk valának, de vájjon létezik-e egy orosz cárnőre éjszaka? Az ut hosszában mindkét oldalról, egymástól igen csekély távolságra fenyőfa, cyprus stb. ágakat halmoztak össze nagy mennyiségben, azokat néhány pillanattal a cárnő megérkezése előtt meggyújtván. A cárnő c királyi mulatságának megteremtésére egész „Szól az ágyú, szól a puska. Esze nélkül fut a muszka, Félhold ragyog Plevna ormán, Éljen a hős, dicső Ozmán! Éljen a torok! Ozmán pasa sátorára llászúllott egy kis madárka. Ott dalolgat, énekelget Diadalmat, győzedelmet. Éljen a török! Ozmán pasa csibukozik, A muszka cár ájuldozik. Bánom is én, tillalérom! Hisz' se ingem, se gallérom. Éljen a török! A lobogó hadd lobogjon! A magyar szív hadd dobogjon Szabad annak most dobogni: Futnak a cár zsoldosai. Éljen a török! Magyar lányok, magyar lányok A koszorút csak fonjátok! Ozmán pasa homlokára, Csókot is hintsetek rája. Éljen a török !-< Muszka bestialitások. t Ötödik közlemény). Ez országban sohasem lesz ember, ki az igazságot egész őszinteségében kimerné mondani. Szomorú sorsa a despotáknak! — A kik a cár rémséges kiterjedésű birtokait átbarangolák tudósok és tudatlanok,hivatalnokok és magányzók, hazudtak, egyikjobban mint a másik, csakhogy a cár magas tetszését kinyerhessék. Rég maga Pallos is, ki déli Oroszország természeti tu Iajdonait legelső irta meg, merő dicséretekben áradoz, mintha az általa rajzolt országnál nem volna boldogabb a világon. Hanem megjárta. Miután oly pompásan leírta Krimiát, fáradtsága jutalmául kapott benne II. Katalintól egy roppant uradalmat, mely rengeteg homok s kősziklából állott, s emellett fölötte egészségtelen. Ide vonult aztán a hazug tudós, hol éhség és folytonos láz közt nyomorúságosan veszett el. — A tartományoknak a cárhoz beküldetni szokott minden statistikai kimutatása, s hivatalos jelentése merő hazugság. A cárok még birodalmuk lakosságának a számát sem tudják. Oriasi különbség van mindig a hivatalos és valódi számok között. Milyen ország lehet az, hol a hivatalos közegek, azon tárgyakban köteleseknek érzik magukat hazudni! Helyzetünkben fogalmunk sem lehet ama különcködés, s majdnem őrjöngésröl, mely a muszka udvaronc-szellemet megrohanni szokta. Vedd elő Oroszország történetét, lapol-lapra százudot-századra egész a mai iiapig,s mindenütt fölleled e siralmas törekvés példáit. 11. Katalin alatt az udvariasság netovábbja abban állt, hogy a kedvest cárnő névvel tisztelték meg. Nem volt az alacsonyság oly neme az udvari személyzet, sőt még a legvénebb tábornokok között is, kik ne csatlakoztak volna e szégyenteljes kifejezéshez, csakhogy a cárnő kegyencéiiek tegyék. Erre a szív utálattal telik el. Egy napon Zouboff, a cárnő kegyence a főváros tájékán vadászván, a Tzárszkoé-Celóba vezető uton megállapodott. Az udvarba kocsizó nagy urak, a városba siető parasztok, kocsik, szekerek, udvari futárok, sőt még a porta is megállapodott; várakoztak mindnyájan mindaddig, mig a fiatal ember, hihetőleg kifáradva az uton keresztülfutó n'yul viszvisszatérésén, jónak gondolta tovább menni, s csak mikor ö távozott, merlek elindulni — s ez jó egy óráig tartott, Pál cár alatt az ő szobainasának s kegyencéiiek Koutaieoffnak hódolt a világ, ez levén a birodalom bálvány istene, mely előtt az udvaloiic-sercg a porban fetrengett. Legbiztosabb ut volt u szívhez drága erdőket kellett kiirtani, tömérdek embert összehajtani, s a munkára valamennyit bottal kényszeríteni. Isler tndja hány ember életébe kerül mindez — de hisz ezzel a cárnő mit törődnék ?! A mely helyeken a cárnő átrobogott, minden ünnepi fonyben úszott. Minden vidám volt, a szem semmi szomorúság, semmi gyászt vagy fájdalmat nem látott. Mindenütt a boldogság, az öröm, a bőség. Boldog muszkanép te .... hanem csak addig mig urad keresztül utazik! . . , . 1787. május 1-én a cárnő Kievvbeni hét havi tartózkodása után, egy nagyszerű flotta kíséretében Boristhenesbe vitorlázott. A flotta. 24 hajóból állott, 3000 emberrel hátán. Hét gálya elöl úszott, nagyszerüeu

rti

felpompázva, a födélzet arany és selyemszőnyeggel födve. Az ügyes Potemkin, elveszítvén a cárnő kedvese címét, habár, minden más kegyét birá, minden eszét összeszedé, hogy kegyes úrnőjének útját mindazzal behintse, mi önszeretetének hízelegni képes. Dnieper partján ezer meg ezer, erőszakkal odahajtotf, s ünnepi ruhába öltözött—mi különben nagy ritkasága, muszkáknál — kíváncsi tátongott az öröm betanult jeleivel üdvözölvén a fölséges látogatót, s hódolatból az ország terményeit lábaihoz rakván. Kirendelt kozákrendek cirkáltak végigi. a sivatag hosszán tovahömpölygő folyam partjain. Itt ott csupán éz alkalomra készített álfaluk pompáztak, hogy a cárnőt tévedésbe hozzák, s higyje el, hogy Oroszországbau nincs többé sivatag. „Városok, faluk, mezei lakok, sőt még a legsilányabb parasztgunyhók is, diadalivekkel, virágkoszorúk, s elegáns építészeti diszítinényekkel annyira el voltak halmozva, miszerint az ember azt gondolta, hogy fölséges városok, nagyszerű paloták, s bűvészileg teremtett kertek között, jár *~).'

f Potemkinnck volt gondja rá, hogy a flotta csak igazi épített városok előtt állapodjék meg, nehogy az álarc leessék. — hogy a kilátás s a táj egyhangúsága a roppant sivatagban némileg színezve legyen, iszonyú mennyiségű nyájakat hajtottak össze. A flottát számtalan mennyiségű apró hajócska kisérte, ítélve legs-szebbb rnhájokba öltözött ifjak s lányokkal, nemzeti nyelvökön énekelve hirdetvén a nagy, a jó, a hasonlíthatlan Katalin dicsőítését. S mindezt Oroszországban ugy hívják hogy: igazság! K rc ni en cs uk b a n a cárnő egy nagy, s elegáns házba szállott be. Itt óriási szirteket hoztak össze, friss gyöpbóT utakat metszettek, roppant megkészitéssel egész fákat, tövestől, földestől stb. átültettek, s megvolt az — angolkert. Parasztokat, kereskedőket, szóval az egész vidéket kancsukával összeterelték s megvolt a — tiépünnep! Ez utazás alatt egy véletlenül közbejött eseményt nem szabad elhallgatnunk. Gróf S eh o r e me t o ff a cárnőnek egy nagyszerű ünnepélyt rendezett saját jószágán, uem messze Moszkvától. A mulatságok folyamában egy nagy orosz operát is keleti előadni. A darab szövegének és dallamának, az építésznek ki a színházat fölállította, a festőnek a ki azt kipingálta, színészek és színésznőknek, a ballet összes táncosainak, a zenészeknek, szóval mindennek a gróf jobbágyaiból kellett kikeülni. Ez valóságos moszkvai tiszta vér opera volt. Ismerni kell az orosz erkölcsöket, hogy képzelhessük, mennyi botütéssel dres-" siroztattak e különféle szolgálatokra e szegény ostoba parasztok! II. József császár, ki a cárnőt e tékozló utazásában megátogatta, jellemzőleg fejezte ki magát, mindezen csinált csodák fölött. Segur urnák, kit őt a déloroszországi viszonylatokról kérdezgeté, igy felelt: „Több fényt látok itt, mint valódiságot.— Minden könnyen megy, mikor a pénzt szórjuk, s az emberéltet nem kíméljük. Mi nem mérnők megkísérteni Németországban azt, mi itt minden akadály nélkül megy. Itt az ur parancsol, s mil*) Segur. Memoires ou Souvenirs sur la Russíe etc t. 111, p, 94.