Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-01-27

gyünk, hogy más kedveért mindent örömmel megte­szünk; s azt csak nem kívánhatjuk önmagunktól, hogy kényelmetlen nemzeti viseletünkkel magunkat kinevet­tessük. Igaz, hogy valami Berzsenyi egykor azt meny­dörögte apáink fülébe: „hogy elődeinknek bajnoki kön­tösét s nyelvét megunván, rút idegent cseréltek;" igaz, bogy sokan vannak széles e hazában,. k"dt 59-6s0-b.au, mikor a szép honi d|va,t (íjra lábra, kapott. megfogadták., hogy hozzá hűtlenek soha nem lesznek s ma mégis dicséret azon igen keveseknek, kik tán kivételek — mé­termagasságu köcsögben s tág bugyogóban feszeleg­nek; de ezek azt válaszolják „vestja non faeit mnna.ch.iim.,« s hogy „tempóra mutantur" etc.; de még tán nem. isi hitték, hogy 60 óta az ősi erények gyakorlása folytán tomporaik annyira megvékonyodni fognának, hogy a „katona folton^ kivül egyéb töltelék is fogna kívántatni, hogy a magyar nadrág ki (vagy J ol),,a • »ní>udv& be") teljék. Hát még a női ruhák! azok aztán csak divato­sok, a mennyiben mai nap a legkülönfélébb szinü kel­mék tarka vegyülete van divatban, és sokszor aunyi fölösleges sőt ízléstelen összevissza hajtogatás, y-aji raj­tok, hogy a fölös értékéből egy szegény gyermeket tisz^ tességesen felruházni lehetne. Hogy a pazar női divat minden józan figyelmeztetés és legtöbbször szomorú önta­pasztalás dacára is mily roppant mérvben terjed, már azon egyszerű eseményből is megítélhető, hogy pár év óta még a kisebb városokban is a divatcikkek készíté­sével foglalkozó nők száma egyre szaporodik s alig ta­lálható valamirevaló utca, melyben legalább is egy di­vatárus bolt ne léteznék. De aztán e| is lehet ám mon­dani Kakas M. „Magyar divatjából: „Ulyan bűbájos a nőnem (a tarka-barka viseletben). Férfi szive ugy da­gad. Kétszerte szebb minden asszony," főkép ha még cifra pamutból szót terítővel betakart kis „Amor" is kö­rülugrándozza sétájában. Bs ki irigyelné ezen szép ta­karót eme kedves állattól? Hiszen tél van. Még meg­hűlhetné magát, s náthát kaphatna; a mostoha termé szet csak egy kis kutyabőirel áldotta meg; ez pedig vajmi kevés a mai 27 kros világban . . . Ilyetén rellexióim folytatását a. mozdony füttye szakítá félbe, mely tudtomra adta, hogy már jegyet kell váltanom, ha házi tűzhelyemhez visszatérni akarok. En engedtem visító felhívásának, annál is inkább: mert az adott körülmények között „ad hoc" eleget tapasztaltam, (de erről majd tán egy külön levélben) s mert azt hit­tem, hogy távollétem alatt valami csak történt nálunk is. S ugy van! Ugyanis: a megyei alispán elnöklete alatt tartott városi tisztújító gyűlésen a volt tisztviselők újólag meg­választattak f. hó 12-én szép jelét adta ez által a vá­ros tisztviselői iránti bizalmának s mú'ködésökkeli meg­elégedésének, mely bizalomnak oroszlány része bizonyára a t. polgármester urat illeti, ki fáradhatlanul buzog a városnak jelenben főkép szépészeti tekintetben emelé­sére. Továbbá az iskolaügy érdekében azon dicséretes mozzanatot említhetem: hogy a helybeli polgári iskolá­nál a francia nyelv tanszéke áHandósíttatott összesen 700 frtnyt illeíménynyel. Hírlik, hogy már a közeli na­pokban egy, az illető szakmában képzett s okleveles egyén által fog betöltetni. Egyébkint a város, dacára az oly rövidre szabott farsangnak, csendes, s eddigelé nem sok táncmulatságra van kilátás. Hja! mikor minden tárca üres. F-S' S-n. Heti szemle. Jan. 26. A. bankügy még most is vajúdik. Auersperg hg. De Pretis és Lasser b, miniszterek lejöttek hozzánk, hqgy ez ügyben ujolag tanácskozzak. Ta­nácskoztak is kedden ö felsége elnöklete alatt, me­lyet; másnap Tisza inintszterelnök úrnál ujabb ta­nácskozás követett. Az értekezlet tárgyát azon ja­vaslat képezte, melyet a bankprovisori­u m r a vonatkozólag HofFmau b. közös pénzügymi­niszter és Lasser b. osztrák belügyminiszter készí­tettek. Képviselői körökben mint a „K. N.' mondja, azon hír volt el elterjedve, hogy a Tisza-kormány hajlandó a provisoriumot a Hofmann —Lasser-féle terv némi módosításával el fogadui. — Ürülhetünk tehát, hogy a javítandó status-quo provisoriumába yutunk / A keleti politikában, meiy az utóbbi héten oly viharos volt, egyszerre szélcsend állt be. A eonfe­rentia feloszlott, a nagyhatalmak képviselői elszé­ledtek, s a kik maradtak is a török fővárosban, mint maga Salisbury, csak azért veszteglenek még ott, miután a kedvezőbb i d Ő t akarják megvárni. Hanem ez a nagy nyugodtság senkit sem ámít. A ,,N. fr. Presse" azt írja, hogy Gorosakov herceg azon alkudozásokra vár, melyek a porta és a két fellázadt tartomány közt megindulnak, s azonnal hozzá lát az. ellenségeskedések szitásához. — Mithad pasa ugyan a legnagyobb óvatossággal akar a két fejedelemség irányában oljárni, nem azért, mintha ezeknek megfékezéséhez kedve nem volna, hanem mert Oroszországot meg akarja akadályozni abban, hogy ez jövő harcias föllépését a jogosultság színében tüntethesse fel : hanem nagyon lehet tőle tartani, hogy Oroszország ezen készülő alkudozásokat meg fogja hiúsítani, mert a porta nem lehet oly engedé­keny, hogy a muszka sugalmazás alatt alkudozó szerb kormány igényeit ki birja elégíteni. Hogy Oroszország eme ujabb harcias kezdeményezésekor elszigetelve marad-e Európától, azt még most meg­állapítani nagyon bajos volna; azonban a bécsi hi­vatalos „W. Abendpost" legújabb nyilatkozata na­gyon elárulja, hogy a három császári szövetség most azon möködik, hogy Oroszország jövő hadüzenete s keresztes háborúja a porta ellen a hivatalos Eu­rópa, által ép ugy szentesite-ísék, mint a conferentía követelései alá búvott muszka követelések szente­sítettek, A ,.K. N."-nek Konstatinápolyból érkezett ere­deti távirat jelzi, miszerint a városi hatóság táncvi­galina és lakomája fényesen sikerült ; jelen volt Abdul Kerim is. iSzerdán délelőtt Sava pasa a szul­tán nevében érdemjeleket osztott ki. Szűcs és Lu­kács a harmadosztályú Soós negyed osztályú, a többiek ötödik osztályú Medzsidie-rendet kaptak. — ÉrtCSÍlÓS. A pápai ismeretterjesztő­egylet folyó hó 28-án d. u. 5 órakor a városház nagytermében felolvasást rer,dez, melynek tiszta jövedelme a török sebesültek javára fog fordít­tatni. Belépti dij: 20 kr. Felillfizetések köszö­nettel fogadtatnak. — E felolvasásra a t. közön­ség tisztelettel meghivatik. Pápán, 1877. január 20-án. Az id. elnökség. — Sajtóhiba. Lapunk mult számának „Külön­félék" rovatában a jogász-bálról szóló tudósításba egy boszantó sajtóhiba csúszott be. Ugyanis ott az van em­lítve, hogy aki e bálra meghívót nem kapott, de arra jogos igényt tart, szíveskedjék a „rendőrséggel" magát érintkezésbe teuni. Nem ezzel tehát, hanem a rendezőséggel szíveskedjék érintkezni. — Hirtelen halál. Németh Dánielné szül. Rácz Julianna, 35 eves, f. hó 21-én hirtelen meghalt. A ha­lált megelőzőleg jan. 18-án a házában lakó Madarász Lujza Németh Istvánnéval összeverekedvén, ennek jobb keze mutató ujjának első izét egészen leharapta. Mind­két asszony férje is belcverekedett a verekedésbe. A harapást szenvedett nő orvosilag megvizsgáltatta ugyan magát, de sehova panaszra nem ment. Midőn a halott­vizsgáló orvos a halált jelenté, vele egyidejűleg jött Madarász Lujza is, magával hozván az orvosi látleletet. A rendőri hivatal gyanakodván, hogy a halál nem ter­mészetesen állott be, a halálesetet a járásbíróságnál be­jelenté, mely a hivatalos boncolást el is rendelte. — c. — Újoncozás. Az 1877. évi újoncozás Vesz­prémmegye területén következő napokon tartatik: De­vecserben január 23-tól febr. 3-íg, Veszprémben febr. 5—20-ig, Enyingen február 22-tői március 3-ig. Zir­czen január 23-tól február 3-ig. Pápán (szolgabírói járás) február 5 —17-ig, Pápán (város) február 19-től 24Uig. — Az utóállitások Veszprémben a devecseri és Veszprémi járást illetőleg márc. 5-én, az en;. in,í járásra vonatkozólag márc. 6-án, Pápán pedig a zircv.i járás számára febr. 26-án, a pápai szolgabírói járás- és Pápa városára nézve febr. 27-én lesznek. — Minden sorozó­járásnál az első és második, szükség esetében a har­madik nap is, a felszólamlások tárgyalására lesz szánva Evvel kapcsolatban megemlítjük, — hogy a pápai szol­gabírói fqsorozó-járás az 1877. évben 146 újoncot és 16 póttartalékost köteles adni. — A veszprémi tanárok nem csak szóval, de tettel is a hazai ipar pártolásának terére léptek, ameny­nyíben veszprémi készítményü kelméből csináltattak ma­guknak téli öltönyöket „ melyek olcsóságuk dacára is teljesen megfelelnek minden igénynek. Egy egy 14­15 frtba jő. — Tolvajt fogott. Mint a „Veszprém" irja — különös eset adta magát elő egy bizonyos háznál, ugyanis egy a házhoz tartozó egyéniség éjféltájban jött haza, a kutya ugatni kezdett, de midőn az illetőt megismerte, farkát csóválva felé közeledett, mire ez őt megsimogatá: ezalatt a szobában alvók egyike, ki azt hitte, hogy mindnyájan otthon vannak, tolvajt sejtett, s minthogy a. kutya az ugatást elhagyta, rögtön kilép s midőn az udvarra ér, azt véli, hogy az idegen a kutya torkát szo­rítja, erre megrohanja a vélt tolvajt s nyakát hatal­masan megszorítá, s ezután kiabált segítséget; a lár­mára az alvók világgal kezükben kiszaladtak s látták, hogy a nyakoncsipett a háznép egyik becsületes tagja. — A pápai „Humanitás''' egylet f. évi ja­nuár hó 21-én tartotta meg évi közgyűlését. A köz­gyűlés 2-dlk tárgyát képező pén/Aárnoki végszám­adásból kitűnt, hogy a lefolyt 1876-dik évben az egy­leti jövedelem, mely direet beszedésekből áll, 488 frt 36 krra, ugyan ez évbeni kiadások, illetőleg segélye­zések 399 frt 8 krra rúgtak; maradt tehát az egylet pénztára javára 88 frt 8 kr tiszta jövedelem. Ezúttal nem mulaszthatjuk el, hogy ezen, alig néhány év óta fenálló egyletet, mely annyi pápai szegény sorsúnak valóságos menhelye, s melynek egyedüli céljajótékony hatását éreztetni a szűkölködő szegények és betegekkel a mai állományában fátólag ne ecseteljük: Az egylet 75 rend.es és 100 tiszteletbeli tagot számlál! A rendes tagok kizárólag iparosok. A tiszteletbeli tagok közül az egylet meleg pártolása érdeméből különösen kiemelen­dők: Ráth Károly Pápa város képviselője, Báró Üch­tricz Zsigmond, Dr. Klein Mór főrabbi, Dr. Jakobi Sá­muel, Dr. Krausz Miksa, Dr. Steiner József, Dr. Pechei ­hofier Sámuel. Az egylet érdekében különös buzgóságot tanúsított Steiner Ignátz úr. A f. évi január hó ül-én egyleti tisztviselőkül megválasztattak : Elnökül Kohn Ignátz, alelnökül Singer Jakab, pénztárnokul Fleischner Vilmos, ellenőrül Pollák Salamon. Ezen kivül a választ­mányba rendes tagokból 9 tiszteletbeli tagokból 3. u. m. Ráth Károly, Lövi Mór és Steiner Ignátz urak vá­lasztattak meg. — Pozsonyban a fogyasztási egylet húsvágó helyisége megnyílt, s mindjárt az első vágás alkalmá­val tetemes mennyiségű húst mértek ki, kilóját 6, ille­tőleg 12 krral olcsóbban adják. A szabad verseny első gyümölcse az lett, hogy a többi mészárosok is két krral olcsóbban vágtak, mint eddig. — A Balaton — mint a Somogyban olvassuk, majd a vasút töltésekig ér; ahol még a nyáron barmok legeltek, ott most hullámok mossák a térségeket; ennek emberrel, csakhamar összeismerkedtünk, s beszélgetésbe ereszkedve gyorsan mult el a nap. Minthogy én is a városba voltam menendő, szívesen adtak helyet a ko­csiban, minek következtében egy ifjúnak, ki szintén a társasághoz látszott tartozni, a kocsis mellé kellett ván­dorolnia, s igy azon szerencsében részesültem, hogy egész utón Aurelia mellett ülhettem. Minthogy már késő volt, s igy nem tehettem látogatásomat házuknál, meg kellett ígérnem, hogy legközelebb el fogok jőni; s ez­után ugy váltunk el egymástól, mint régi ismerősök és én ismeretlen érzéstől eltelve, lakásomra mentem. Másnap először aludtam el a reggeli időt, melyet rendesen könyveim mellett szoktam tölteni. Szolgálóm, nyolc óra felé keltett föl s részvevőleg kérdé, talán va­lami bajom van? Midőn később egy számtani dolgoza­tot igyekeztem megfejteni, u helyett x-et tettem és igy a negyedik ismeretlent nem tudtam kihozni; mert a gyökjelek és kitevők között miudig a tegnapi csinos nőfejet láttam. Ekkor jutott eszembe, hogy Aurelia aty­jának megígértem, miszerint tiszteletemet fogom tenni, s mindent abban hagyva, siettem ünnepi ruhámat ma­gamra ölteni. Máskor alig kellett tiz perc, most egy óra, alatt sem bírtam felöltözni és az asztal, székek mind telve voltak ruháimmal. Öreg szolgálóm csodál­kozva csapta össze kezeit, mikor a tükör előtt meglá­tott. Végre elkészültem és elindultam. Bizonyos valami előre ösztönzött, a félénkség pedig visszatartott, és ezen egymás elleu működő erők következtében physikai törvény szerint a testnek nyugalomban kellett volna ma­radnia t ha a vágy egy lökést nem ad, mi állal az el­lenhatás megsemmisült és én rövid idö múlva új isme­rőseim lakása elé értem. A szülők barátságosan fogadtak és a leány sze­meiben is, melyekben olvasni véltem — mit azelőtt csak könyveimnél, értettem — barátságos mosolyt vettem észre, és— röviden szólva — az ármáuyos Amor hálójába es­tem. A tudományos dolgok untattak s oly érzés tölte el keblemet, milyenről azelőtt még fogalmam sem. volt. — Látogatásaimat folytattam, ámbár imádottam nem volt oly szeretetre méltó, mint azt óhajtottam volna; azon­ban ezt a női tartózkodásnak és az első szerelem fé­lénkségénck tulajdonítani s az időtől vártam reményem teljesülését. Az atya és anya ezentúl is barátságosak és előzékenyek voltak irányomban, s ha az elsővel tu­dományos vitába ereszkedtem, nem vettem észre, hogy azon fiatal ember, kivel ismerkedésem első napján ta­lálkoztam s ki iránt mindjárt akkor ellenszenvet érez­tem, Aureliával rendesen kiment. Ezen ifjú a család távoli rokona volt. Atyja to­vábbi kiképzés végett a fővárosba küldte és Aurelia atyjának fölvigyázására volt bizva. Igy mult el egyik hó a másik után, s. én mégsem jutottam közelebb cé­lomhoz. Végre elhatároztam, hogy N. Sándor bátorsá­gával szétvágom a- csomót és megkérem Aurelia kezét. Egy nap, szokott látogatásomat téve, csodálkozva tapasztaltam, hogy az ajtó zárva van. Sokáig zörget­tem, mig végre egy öreg asszony dugta ki fejét az ab­lakon és egész ráncos arcával mosolygott, mikor ész­revett.— A kisasszony nagyon beteg, károgott az öreg mint a halálmadár, és nem szabad senkit látnia; jöjjön máskor. — Ezen lakonikus mondat után visszahúzta fe­jét s egyedül hagyott. Egy ideig, mintha lábaim a földbe gyökereztek volna, mozdulatlanul álltam ott és a mondottak fölött gondolkoztam. Azután aggódva jártam föl s alá a ház előtt és a bezárt ablakokra tekingetve, elképzeltem ma­gamban, mily halványan, szenvedőén fekszik betegágyán, mint nyújtják neki az orvosszert, mint igazgatja anj'ja vánko-sait, mint intézi hozzá vigasztaló szavait! Még egyszer akartam a zárt ajtón zörgetni, hogy az öreg­től e rögtöni szerencsétlenség okát megtudjam; hisz tegnap még oly vig volt, vagy talán már a kegyetlen halál martaléka lett, hisz erre elég példa van, — se gondolatnál hideg borzadás futott végig rajtam — és előttem, a kérő előtt, el akarják titkolni s betegség ürügye alatt engem erre előkészíteni? — Eleresztem a csengetyü fogantyúját, nehogy a fölépülésié szükséges nyugalmat háborítsam és elmentem. Gondolataimmal fog­lalkozva , szomorúan jártam a városban , midőu egy­szerre a csillagda előtt találtam magamat; ekkor jutott eszembe, hogy a csillagda igazgatóját, az én régi ba­rátomat, mióta Amor bilincseit viseltem, nem látogattam meg; pedig azelőtt mindennapos voltam nála, mert a csillagászat kedvenc tárgyam vala. (Folvtstjuk.^ 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom