Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-09-02

A lap szellemi részét illető közlemények a sz©x*l£.es»z;t6 lalcására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "VVajcLLtS Károly 'könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijak: Egy évre 6 fr. — Félévre 3 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára IS kr. Hirdetéseit 6 hasábos petitsorban 5 kr, liyilttértaeil soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 2 VAS. G 15 Orangy. ün.} ~ 3 Hétfő Mansvét )~ 4 Kedd Rozália szó'z ^ G 14 Efraim, Z.'J^ Mansvét Szen. }° Rozália °) ^ 25)^ 26>~ Heti naptár. 5 Szerda Victorin, Győző fjkath/) Erős fjn-ot/) 27 fJ

zr

0 6 Csütörtök Zacharias 7 Péntek 8 Vida 28 3~ Péntek Regina szűz )~ Regina } f 29 B. az évv. ro.j £ Szombat Kisasszony n.}^ Kisassz n.J P. 1 Tisri 5638újév Pápa, September 2-ikán. A béke harcosaihoz! Szükség! Minő rideg szó vagy tc; mennyi szenvedés, mennyi kin, félelem és könyhullatás van hozzád fűződve! Mennyi szivet toriéi meg; hány embert, családot, sőt nemzetet lökött már vasmarkod az elsülve^dés a veszély mélységébe! Az ember tragoediájának egész láncolata ezen egyszerű forgalomban kl van fejezve. Az emberi keblet összemarcangolja ezen hir, hogy a szükség hitestársával a nyomorral, ittjvagy ott rettenetes táncát tartja. És mégis, mi nyujtá az eltiprott, emberiméltóságától megfosztott, vérigzaklatott rabszolga kezébő az ellenállás, az önvédelem fegyverét? Mi nyitá fel a despotismus által kizsarolt népek szemét, és mi kényszerűé a népeket, hogy a szabadságért lelkesülten harcoljanak? Mi kényszeríté a társadalmat arra, hogy a szuronyok és titkos rendőrség intézményét, szabad az önkormányzat magasztos institutiójával váltsák fel? A szükség! Igen is a szükség, mely noha gonosz szellemként a rosszat akarja még is a jót, a szépet, a nemest, a haladást idézi elő. És ezért az emberiség nagy oktatója, nagy tanítója mindig a szükség volt, és a szükség leend. Munkakedv és a közjó iránti érdeklődés és lelkesültség olyan tulajdonságok, a melyek nem tartoznak az ember vagy emberiségnek vele születelt erényeihez, hanem a melyek csakis a nevelés utján szerezhetők meg és érhetők el. Es habár az oktatás a tanítás methodúsa sok féle, mégis — Szükség volt azon kérlelhetlen köszivü mester, a mely az emberiséget — felnevelte művelte és igy a földurává tette. Ezen gondolat könnyedén tova szőhető és ezen gondolat igaz volta az élet minden ágára kiterjeszthető s a íörténelem segélyével bebizonyítható; hanem nij jelenleg csak a társadalom egyik intézményére, a tűzoltásra akarjuk alkalmazni, mivel erre a f. hó 8 és 9-én Szombathelyen megtartandó kerületi gyűlés, kedves alkalmat nyújt. A tűzoltó intézmény történelme kezdetét a régmúltban leli olt a hol az első kunyhó, ahol az első hajlék épült, és ezért a műveltség és a társadalmi élettel együtt születve ennek fejlődése és hálaadásával karöltve járt. Kétséget sem szenved, hogy az ókor műveltsége már ismerte ezen intézményt, noha az akkorinak szervezéséről nagyon csekély tudósítás maradt reánk mégis biztosan állítható, hogy a classicus népek városaik oltalmára szövetkezeteket alkottak, sőt még a fecskendőket is ismerték! És a klassikus műveltség bukásával — elenyészet ezen fenséges intézmény — és evvel együtt a társulási szellem is! Midőn évszázados tespedés után, a barbárság mindinkább tért vesztett, egyúttal a felebaráti szeretet is feléledvén, feléledt a tűzoltó intézmény is, s midőn Flalner Antal 1518-ban a fecskendőt újra feltalálta — ujkorszak nyilt s a társulási szellem ismét feltámadott. És hogy ezen egyszerű tűzoltó eszköz feltalálása az emberiségre minő áldásdús hatású volt azt bizonyítja a történelem. Van-e város széles e világon, melynek históriájában, mint borzasztó csapás, a minden munka gyümölcsét megsemmisítő tűzvészek, elő ne fordulnának ? Nincsen. Es habár az inség szélére sodort városok és falvak mindenféle intézményeket hoztak a tűzvészek meggátlására, megakadályozására és megfékezésére még is évszázadokon keresztül dúló csapások szükségellettek arra, hogy az ember megtanulja embertársainak vagyonát oltalmazni, hogy ez által viszont saját vagyona védelmeztessék! A kérlelhetlen szükség vezette az emberiségét — a társulás eme magasztos intézményére és ebből kifolyólag— az önkéntes tűzoltó egyletek keletkezése mint a műveltség egyik képviselője mindenki által üdvözlendő és támogatásban részesítendő! A két müveit világrészben tett félszázados tapasztalás pedig azt bizonyítja, hogy csakis az önkéntes tűzoltó institutiója teljesíti és egyedül ez képes azon magasztos hivatását teljesíteni, mely annak célja és feladata! A fizetett és kenyér kereseten alapuló tűzoltóság, noha vagyont menthet, de nem képes a társulási szellem azon jótékony oldalát elősegíteni — mit a közjó iránti lelkesültségnek hívnak — és ezért mindenhol, a nép álla szabadakaratból alakítandó egyletek létesítését ajánlják és ezt törekszenek az igazi népbarátok terjeszteni és fejleszteni. Midőn tehát mi a Szombathelyen összeülendő kerületi-szövetséget tiszta szivünkből üdvözölnénk, s midőn ezen alkalommal azon óhajunknak adnánk kifejezés vajha hazánk minden helységében elterjedne ezen nemes célú egylet iránt a lelkesedés; legyen szabad egyúttal a tisztelt gyűlés figyelmében a következőket ajánlani: Indítványoztassék, hogy a felsőbb tanintézetekben, mint pl. a polytechnikum, és gazdasági akadémiákban a tüzoltászat mint rendes tantárgy felvétessék és tanítassék, továbbá, hogy tűzvész esetében a vasút és a távirdákat díjmentesen használhassák az egyes egyletek; és végre ezen és hasonló, egyleti ügyek megvitatása és az egyleti érdekek végett egy szakközlöny alapittassék! Adja az ég hogy önzetlen, és feláldozó, — de nemes és humánus törekvésüket siker koronázza, mely pedig az átalános elismerés és az intézmény terjedésében fogja legszebb kifejezésnek nyilvánulhat feltaálni! r Es önök, mint a béke harcosai, fogadjál: her-fiui üdvözletünket! A ^Fápai Lapok" tárcája. Megkövült erdők. Irta: Schwarcz Sámuel. Amint a szerves test életműködését bevégezte, lassankint ismét visszakerül a természet azon körfutásba, honnét eredetileg származott, életet nyert; lassankint szervetlen anyaggá lesz és mint ilyen közvetve vagy közvetlenül, más szerves testekhez járulván ismét a szervek körébe jut. Mindazonáltal ezen átváltozásnak és szétbontásnak a szerves test nem (mindegyik része van egyenlően alávetve. Míg pl. némelyik része az átváltozásnak hirtelen, gyorsan megy elébe, addig a másik része ennek jelentékenyen ellentáll sót gyakran túl is éli azon testet, melyhez az életműködésben tartozott. - Ez az állati test úgynevezett kemény—vagy csontrésze-, a gerinces állatoknál ezen részt képezik a csontváz, fogak és pikkelyek, kisebb állatoknál a héj v. csontházak mint a tekenősbékánál, csigánál stb. A növényeknél tudvalevőleg a. fás részek azok, melyek a rothadásnak sokkal tovább ellentállanak mint a többi részek. Az állatok csont - valamint a növények f á s részei, szervetlen anyagokból állván az élő test megszűnése után vagy megtartják előbbi alakjukat vagy lassankint elpusztulnak. Ha iszapos vagy más hasonló nemű földbe kerülnek, alakjuk valódi képmását megtartják és ekkor áll elő a megkővülés. A növények szén tartalmuknál fogva több oly átváltozásokra alkalmasok, melyeken keresztül az állati testek nem mehetnének. Ha pl. növényi maradékoktól a levegőt elzárjuk, nyomás következtében csekély melcgképzó'désnek kitesszük és fokozatos átváltozásnak engedjük át, belőlök lassankint szén fog képződni. Mikor t. i. a viz a feloldható savakat kíszíjja, alcvegőt elzárja, a növényi testekre nyomást gyakorol és meleget is fejleszt. Ily átváltozáson mennek keresztül a szénmilében levő növényrészek. Noha a szenek állítólag mind növény-eredetüek, illetőleg kihalt növények maradványai, mindazáltal nem egyedüli módja ez. a kihalt növények fentartásának. T. olvasóink közül, talán Heti szemle. Ausztria-Magyarország : Memorial Diplomatique OsztrákMagyarország magatartása fölött cikkezik, mely szerint az nem látja érdekeit veszélyeztetve, ha Szerbia Oroszországgal együtt működik. De a harctérre n,jézve külügyi hivatalunk nézete ugyanaz, mi eddigelé, sem orosz sem török seregek által nem szabad Szerbiának megszállitatnia. Hátha Szerbia török főidre bevonul, nem szabad Törökországnak hasonlót cselekedni? Erről hallgat a krónika. Ugyan e lap szerint Andrássy Gróf utazása Londonba megcáfolta tik. — Anglia eddig Szerbia magatartása végett nem interveniált. Görögögország magatartásától függ Anglia beavatkozása. Görögországot, hogy a harci párt fölizgassa, rémhíreket terjesztettek az athéniai lapok ker. gyilkolásról, 200 török rabló, mely e kegyetlenségeket végbévitte volna, elfogatott valódi törökök által, s kisült hogy azok hellének, felsült a harci párt mert a nép nyugodt maradt. A görög kormány excusálja magát a töröknél. Az Ada Kaiéi Commandans 50000 mázsa síneket lefoglalt, melyek Bender Glaczi orosz katona vasúti kiépítésére voltak szánva, s a melyeknek szállítását a Bécsi hitelintézet elvállalta. Ausztria reklamált, de a Török nem adja ki. Journal des Debats cikket hoz a 3 császárszövetségről, mely szerint Oroszországot, ha a törököknek kedvez a szerencse, Németország és Ausztria-Magyarország támogatni fogja, Fegyverszünetet tukmálnak rá, mely alatt Oroszország Ismét erőt gyűjt. A mggelőzöttek után ez is meglehet, Hiszen jellemző hogy Német és Austria-Magyarország Törökországot leckéztetik állítólagos kegyetlenségekért, de Oroszország — az már más. Franciaország a francia republ. ügye a polgárság keblében is nagy rokon szenvnek örvend, dacára a miniszterek tevékenységének ellenkező irányában. Fourtou Neuvicen tartott beszédében monda, Franciaország nyugodt lehet, kormánya ügyes kezekre A

r

an bízva. Thíerst Saint Germain lakosai nagy óvátióval ünnapelték. Küldöttséghez e következő beszédet intézte: „Amint már évek előtt mondottam én a köztársaságot Franciaországban egyedül lehetséges kormánynak tartom. Azok, kik a nélkül hogy helyébe más valamit képes lennének állítani, ennek felvirágzása ellen működnek, az igazi csendbontók, a nem egy tapasztalhatta már azt a régi faabroncsos faedény elégetésénél, hogy ennek az abroncscsal betakart része sokkal lassabban, vagy épen nem ég el. Ha itt az edényt eltörjük, a vasrozsdának a fába való mély behatását észlelhetjük. — Azt is tudja tán némelyik, hogy fát a rothadástól ugy lehet megóvni, ha fémolvadékok közé tesszük. A dolog nyitja a következőkben foglalható össze. A fa rostjai az élet megszűnése után is képesek a vizben felolvadt anyagokat beszíni, ha az oldat némi nyomás következtében hozzájok elvezettetik. Minél tovább tart az oldatnak a rostba való eme behatása, annál mélyebben nyomul a fába és annál nagyobb természetesen lerakodása. Igy van ez a vasabroncs alatt lévő fával és ugyanezt észlelhetjük a természetben. Ha pl. egy fatörzs kovasav gazdaságú vizbe esik, a kovasav lassankint átszivárog a fába, lerakodik rostszöveteibe s idővel az egész fát betölti. Az előbbi még szálkás rostok most kovasavas rostokká változnak át, a szövet eredeti alakját azonban oly hiven megtartja, hogy benne górcsöves szálacskái is felismerhetők. Ilyképen állanak elő a megkövült fák, melyek képződését már a történet idejében is észlelték. Igy meg csak a mult században akadtak Traján, római császár ama hídjára, melyet a vaskapu alatt a Dunán át építtetett. Tölgyfa gerendái tizenhét századon át a viz alatt voltak és teljesen megkövültek. Ugyanekkor fa-vizvezetékcsövekre is találtak, melyek a rajta átfolyó mészgazdag viz lerakodásai következtében mészszé képződtek. Ezen és ilynemű anyagokat használ fel a természet a növények megkövüléscre; ha a megkővülés hatásának nem az egyes fa, hanem az egy egész erdő van kitéve, előáll az úgynevezett megkövült erdő'. Ily erdőkre nagy számban akadhatunk Csehországban. — Habár némelyik t. olvasóink közül kévéseit hallott a természet ezen csodájáról, mindamellett nagyon lehetséges, hogy utazás közben — természetesen tudta nélkül—rajta tiprott már vagy egy ily erdőn. Rajta tiprott?! Igen, rajta tiprott, mert a megkövült erdők fái ágaikat nem nyujták fel a levegőbe, árnyékukkal nem üdítik fel a fáradt utast, a csalogány nem hallatja itt bájos énekét „még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül," levelei közt nem suttog a szél — az erős óriási fatörzsek megfosztva az éltető elemektől, borzasztó erőszakos halállal multak ki. A föld, melyen oly nagy szeretettel csüggtek, a talaj, melyhez oly nagy erővel kapaszkodtak, folytonosan süppedni kezdett, szegény fákat lassankint a csúnya iszap vette körül, és egyszerre, midőn a legnagyobb reményeket tápláltak még az élethez, egy nagy földrengés nyomtalanul a föld alá sütyeszté őket: ott hevernek ők keresztül kasul a földben és alusszák régi álmukat; a napvilágra csak akkor kerülnek, ha emberek munkás és jótékony kezeikkel esetleg kőbányákra akadnak. A ki Ellbogen és Altstattel közt utazott, az alig sejti, hogy itt a fák egész temetője terül el, melyen évszázadokkal ezelőtt midőn még az Eger völgye egészen az Erchegységig egy tavat képezett; és melynek ingoványos medencéjéből mai nap a barna szenet nyerik, — egy óriási erdő állott. Hogy a fák csakugyan itt nőttek, ezt a megkövült levelek és gyümölcsmaradványok eléggé mutatják. A megkövüL ik ily lerakodásaival hazán k/b an is találkozhatunk, Megyasszó vidéken, ahol a szép faspált ássák. Ha az anyagnak im leírt körfutását szemügyre vesszük, átláthatjuk, hogy a természet összhangzatában, kivétel nélkül minden egy szüntelen változásnak, az úgynevezett „anyagváltozás "-nak van alávetve A siron épül a bölcső, a rothadó alakban egy új élet csirája nyugszik és a látszólag megholt, kimúlt, az anyagváltozás következtében szüntelen életre ébresztetik. A növény, a levegő és a földből nyeri táplálékát, "az állatban, melynek ismét a növény ad életet, az anyagváltozás által, hússá és vérré változik át; ugyanezen állat szolgál az embernek eledelül, anyaga hússá, vérré és agyveló'vé válik az emberben. Igy kering az anyag szüntelenül, a kimúlás és feltámadás örökösen forgó hullámai között. Anyagváltozás veszi körül és tartja fenn a világegyetemet, Minden, minden egy örökös cserének és változásnak megy elébe. A világegyetem egy nagy élettenger, melyben mi emberek nem vagyunk egyebek gyenge habocskáknál, melyek az apály és dagály, a halál és életnek alávetve, most a hullámok által elragadva eltemettetnek, hogy a legközelebbi percbeti ismét új alakban, új életre ébresztessenek, — szóval: a természetben nincs nyugalom.