Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-08-26

gyó'zé fölindulását. Még- nem tudta, mily megaláztatásokon kell keresztül esnie, s mennyi mindenféle kínzásokat kiállania. ; A végrehajtók egyike lerántja köpenyét, mely mellét födé. E becstelenségre Lapuk hin asszony hátóérlp; elhalványul, s szégyen könnyeit önti, s szemérmesen vívódik, elbújva ama nyo­morultak szennyes ruhái közé kik ót megkinzandók valának.De hiába küzd; néhány pillanat, s a teste felső részét elfödő öltöny letépetett. E szerencsétlen, egész derekáig meztelen, s a kétség­beeséstől félig holt, szép ifjú nő láttára, a néptömeg, nézője ez is8zonytató látványnak, fájdalmas lemegést hallat. A gyöngéd érzelmek mindig, még a legtudatlanabb s legdurvább népsöpre­déknél, akadnak szivekre, melyek őket megértik. Egyszerre a bakók egyike megragadja a szegény nő két kezét, s vele hirte­len megfordulva, meggörbített hálára csavarja ugy, hogy lába nem éri a földet. Egy másik gyöngéd tagjait ragadja meg, s a másik bakónak a hátán olyan állást csinál a boldogtalanon, ami­lyen az e fajta kinzáshoz a legmegfelelőbb; majd meg durva és piszkos kezével az áldozat fejéhez nyúl, kényszerítvén azt lefelé, meghajtva tartani; majd ismét enyelegni látszik vele, mint az orgyilkos, ki gyöngélkedik áldozatával, mely oldalát kiszakítani készül. Most a bakó fölfegyverkezik a kancsukával. Néhány lépést hátrál, szemével mérlegelvén a neki szükséges tért; két kézzel ragadja meg az ostort, s egyet előre ugorva, az elitéltre e rette­netes eszközzel egy iszonyú csapat mér. Ez első merényletre a a nyaktól egész a derékig végig vonul a bőrostor, a vérző ba­rázda tanúskodván a végrehajtó ügyességéről. Időközönkint újra méri a tért, s újra sújtja az elalélt áldozatot. Néhány pillanat alatt a szegény nő háta s oldala egészen meg van fosztva bő­rétől. A megsokszorosított sebekből özönnel ömlik a vér. A bakó megkettőzteti iszonyu munkáját, s gyönyörrel vájkál az élő s rángatódzó húsban. E látvány az ércszivet is megreszketteti, s a népsöpredék, — L a p ú k h i n asszony szemérmetcssége pilla­natra megreszkedtetett, de a vér látása s szaglása vadállattá vál­toztatott — hidegstoicismusaal néz végig mindent, — Midőn végre már egy szálka bőr sem maradt a háton, szegény áldozat meg-j szabadult— kimerülve és haldokolva. De ez még nem elég. Ráadásul még nyelvét is kivágták,s e megcsonkított testtel Siberiába küldetett, hogy a kancsuka ál­tal kezdett büntetést, ott végezze be.!!! A Siberiába elitélt egyéneknek rendesen orrcimpáik tépet­tek le. La punk hí u asszonynak, mint fölségsértőnek a barbár­ság minden rafinirtságán keresztül kellett mennie. Hogy nem halt, meg e rettenetes kinzás alatt, megfoghatlan. Jelenleg a korbácsra ítélt egy földbe ásott karóhoz vezet­tetik, melynek végéhez kcresztalakban egy meggörbített erős ág van helyezve, oly formán, hogy annak két, vizirányos vége, a földbe ásott karóval két egyetiszögöí képez. A karó lábához erős vaskarika van szegezve. Az elitélt oly módon huzatik e kín­padra, hogy melle a vizirányos dorongon fekszik, mig kezei egé­szen lelógnak, minélfogva ,hái,a a végrehajtáshoz megfelelőleg van kifeszítve, illetőleg meghajtva. Egy kötélnél fogva, melynek vége a vaskarikában van, lábai s kezei, egymást érve, össze­présöltetnek. Tehát teljes mozdulatlanságba helyeztetik. A vég­rehajtási mód ugyanaz. Ha a bakó akarja, néhány perc alatt megöli áldozatát: ugy sujt á, hogy a kancsuka a test körül fo­nódik, a mell táján a szivet érinti s az áldozatnak vége. Az elitélt minden ütésre, szivszakgató lármában tör ki. Hanem mindenről előre gondoskodnak, s nehogy a szemlélők el­lágyuljanak, a dobnak folytonos pergése, a jajgató szerencsét­lennek hangját elfojtja. Ha a k n u ton ás — (az az igazi orosz neve) egyenlő a guillotine-nal, akkor a skross-stoi #) egyenlő a puska tu­sázással. Miután az ítélet az egybegyűlt ezred előtt felolvastatott, a végrehajtó hatalmába veszi az elitéltet, s kezeit saját puskájá­nak végéhez a vérkibugyanásig erősíti. Eképcu a kezek, egész a hónaljig a puska csövéhez kütvék. Egy másik végrehajtó a puskatusát tartja oly módon, hogy a szurony egyenesen az elitéit mellének áll. A katonát két segéd támogatja karjánál fogva, ne­hogy előre vagy oldalvást essék. A dob pörgésc, a kinzás kez­detét jelenti. Az elitélt kinek feje hátsó részét leborotválták, megindul, s végig megy a kettős kalonasoron. Minden katona igen hajlékony nádpálcával vau ellátva, melylyel szerencsétlen bajtársára huz, mihelyt közelébe ér. íía az elitéit siettetni akarná lépteit gyorsítandó a kinzást, vagy kikerülendő az ütést, a pus­kaszurony, melyhez kezei kötvék, mialtt a puskaagyat egy má­sik bakó erősen vizirányosaii tartja, saját hasába fúródnék. Ha lerogyni készül, ebben megakadályozza két segédje. Mido.i a kettős katonufalon ismételve átment, rendesen közel vau halálá­hoz. Ha a végrehajtás alatt elájul, s bebizonyul, hogy nem bírja, kórházba szállíttatik, hol teljesen megfelelő gondozásban részc­sül. Mihelyt azonban meggyógyult, a büntetés hátralevő részéi azonnal ki kell állnia, mert az orosz igazságszolgáltatás jó mérték­kel mér, s klienseit a mennyiség tekintetében soha sem csalja meg, 1841-ben Moskvában voltunk tanúi egy, hármas katonai végrehajtásnak. Három újonc katona lőn elitélve, mivel régi uru­kat meglopták és mégverték; ketten, mint kisebb bűnösök két­e z er, a harmadik mint súlyosabb vétkes h á r o m e z e r botülésre ítéltetett. Az egyik az ütések alatt csakhamar kiadá lelkét; az, ki hárnmezer ütésre ítéltetett, meglehetős állapotban maradt; a harmadik nem vala képes a végrehajtást kiállani. Azonnal se­bészek keze alá bocsáták, s meggyógyulván, a hátralékot kiál­lotta. A moskvai publicum e végrehajtásra a rendőrfőnök által egy külön körlevél által hivatott meg, mely mindenkinek házá­hoz megküldetett, mintha valami ünnepélyről lett volna a szó..'! Az orosz despotismus, az ő kérlelhetlen logikájában a bot használatát a loglázasztóbb visszaélésig viszi. Ezen országban a bot. az ember kezében az őembertársa ellenében mindig az ul­tima ratio a — végok; aki csak nemes, vagy tiszt, joga vau neki botozni férfit és nőt egy iránt, mert még a gyöngéd nőnem sincs e gyűlöletes büntetés ellen megvédve. Katonát s jobbágyot csuk is bot által nevelnek. Ha egy parasztnak nincs elegendő értelme vagy hallása van a zenéhez, ott —a bot; ha egy ka­tona nem elég gyorsan vagy ügyesen fordul meg a sarkán, ha buta vagy roszlátó ott a — bot, majd megtanítja az. Ha a pa­raszt engedetlen — ismét a bot; ha a cselédek amaz apró hibá­kat követik el, miktől ami cselédeink hemzsegnek — megint ott a bot; ha az orosz kereskedő nem kellő tiszteletet tanúsít a ne­mesember iránt —újra és mindig ott a bot. ') Szórói-szóra annyit jelent mint „a soron keresztül," mert az kél sor kflloiwsáfj költ menve, mindegyiktől bottal üttetik. Egy bordeauxí szabó, Boutoux, Pétervároft letelepedvén, egy alkalommal megtagadta egy urnák a hitelt, miután már igen sok­kal tartozott neki. A nemes ur dühbe jön, s arcul üti a szabót, ki oly szemtelen mer lenni, hogy egy nagy úrtól nem hagyja magát megcsalni. A szabó ugy felelt, amint kérdeztetett, s a nemes föladja őt. A szerencsétlen Boutoauxtelfogják,megbotoz­ták, és kényleleníttetvén üzletét bitang áron eladni, a városból kitoloncozták. — Látható ebből, hogy Oroszországban a knut és bottól nem csupán az oroszoknak kell tartaniok. Itt az ostor: kozmopolitikus dolog. Az orosz nemesség annyira megszokta a bottal való ve­rést, hogy a megbántások vagy vétségek megtorlása s megbo­szulásául a boton kivül semmi más eszközt nem ismernek. A nevelés által legkitüutetebb orosz főurak sem esnek kivétel alá. (Egy hsrmadik közlemény következik), Ugodi. Tanügyi hirek. — A helybeli izraelita hitközség hatosztályu nép­iskolájában a jövő tanévre való behatások folyó hó 29, 30 és 31-dik napjain délelőtt 9—12-ig, délután 3—5-ig a hitköz­ségi jegyzői hivatalban lesznek. Felkéretnek a t. c. szülők, gyámok és gazdák a 6—12 éves tanköteleseket a mindennapi a 12—15 éves tanköteleseket pedig mondott időben az ismétlő iskolába beíratni szíveskedjenek. A rendes oktatás vasárnap Sep­tember 2-án kezdődik. Az izr, hitközségi iskolaszék. — Süécéliy Janka győri nőnevelő és tanintézetében a jövő 187'/ s-diki tanév f. é. szeptember hó 4-ón kezdetik meg.— A beiratás, valamint az intézetben való benn lak ás végetti személyes vagy Írásbeli megkereséseket Svécény Janka intézettu­lajdonos és igazgató elfogad f. é. augusztus 26-ától az intézeti helyiségben (Kaziuci utca 59—60) d. e. 10—12, d. é. 2—5 órág. rr Több szülőnek e lapokban hozzám intézett abbeli fölhívására, hogy létesítenék fiuk számára egy elemi nevelőlan­intézetet, midőn beuuem helyezett bizalmukat megköszönném, sajnálattal kell értésükre adnom, hogy óhajuknak, — egyéb itt elhallgatott okaim mellett és a hiányzó pénzerő miatt, melyet abba fektetnem kellene, főkép azért, hogy ily intézet vezetésére szükséges szabad idővel állásom mellett nem rendelkezhetett!,— eleget nem tehetnék. De amennyiben mégis túlterheltetésem nél­kül szabad időmet a nevelés és oktatás szent ügyének áldozha­tom, egyeseknek mindenkor készséggel állok rendelkezésére. — Varga tanító. Megyei és helyi hirek. — Az újságolvasók érdekében a főpostaigazgatóság eré­lyes körrendeletet adott ki a postahivatalokhoz. E szerint min­den tévesen érkezeit lapról e végett berendezett kimutatásban előjegyzés vezetendő, mely előjegyzésnél főfigyelem fordíttassék arra, hogy vájjon a tévesen oda érkezett hírlap a hírlap-kiadó­hivatal állal készített kötegben, avagy a budapesti főposta, vagy pedig a mozgó postahivatalok valamelyike állal készített kötegben vagy csomagban találtatott-e? A tévesen oda érkezett hirlap cimszalagának hátoldalára a postahivatal kelti bélyegző lenyo­mata mellé mindenkor töljegyzendő, hogy a hirlap ki által, a kiadóhivatal, vagy pedig valamelyik postahivatal által kezelte­tett-e hibásan, hogy az illető címzett fél már a hirlap átvétele­kor láthassa, hogy kit terhel a hiba. A mely postahivatal a cim­Bzalagon ezen megjegyzést elmulasztja, minden egyes lapért 50 kr pénzbirságban fog elmarasztaltatni. A hírlapok visszatar­tásáért vagy b e m o cs k o 1 ás áér t pedig az illető postahi­vatal 5 forint pénzbírságot íizetend. (Ellenőr). — Beküldetelt. A „pápai lapok" 33-ik számában a he­lyi hirek rovata alatt megjelent azon cikkecskére, melyben va­laki a napirenden lévő éjjeli tolvajlásokat az éjjeli utcavilágítás hiányának tulajdonítva, a városi hatóságot azzal vádolja, hogy az még a nép érdekét is elhanyagolja; kíméletlen, lealázó kife­jezésekkel együgyű tehetetlenséget emleget, követeli az utcák­nak éjenként nyáron át is kivilágítása iránti indítványt azon nép nevében, mely a városi tisztviselőket fizeti, — azon cik­kecskére melyben egy már rég dongó bogár fuilánkjával min­dég dühösebben tapogatódzva, most már minden áron mérges szúrást intézni neki van bosszankodva, — szükségesnek véltük a következőket egész higgadtsággal (?) megjegyezni. Nem tud­juk cikkíró tagja-e a városi képviselő testületnek? ha igen ak­kor tudnia kell, hogy az utcavilágítás ügye városunkban csak annyira is a mennyire ez ideig haladva van, mily sok küzde­lembe került, hogy a létező lámpák számra is csak egyes utcai lakosok, háztulajdonosok felállítási, hozzájárulási készségének köszönhető, hogy ezek világítására csak 8 hónapon át van a várysi képviselő testület által megállapított költségvetésben szá­mítva, mitől pedig egyes városi tisztviselő el nem térhet, és a városi tanácsnak épen az ezea túl terjeszkedést, gátolni hiva­tása s kötelessége: egyébként az egész éven keresztüli világí­tás iránt a képviselőtestületnél indítványt tenni mindenkinek jo­gában áll, csak azután az ebbeli költségek fedezésére szolgáló városi pótlék befizetésében ne tűnjék ki valóban a tehetetlen­ség, ebben igenis tapasztalható a tehetetlenség; mert igen könnyű ám rendelkezni* mikor van miitől, mi felett, van kellő erő, tehetség, pénz; de mikor az év Vj-nak lejártával a városi pótléknak csak alig 7 4 része folyik be, akkor t. cikkíró ur jaj nem együgyű! habem igen nyomatékos, alapos és okos fe­lelet az, hogy „nincs pénz." Ha cikkíró a városi képviselő testületnek csakugyan tagja, akkor a közgyűlésekben nyílt tere van ily interpelláttókra, hol azután eszméi jobban megfognak érlelődni, s nem oly éretlen állapotban a világ elé tálaltatni: ha pedig nem tagja akkor ipar­kodjék előbb magának a város administrationalis viszonyairól kellő ismeretet szerezni, mielőtt á városi hatóság megrovását célzó viszketegét oly vakon működni engedné, s ez által akül­közönség kevésbé gondolkozó főit oly állapotban elmefuttatások­kal téves fogalmakra terelni, azok közt az elégdetlenség, bizal­matlankodás magvát hinteni törekednék. A mi egyébbuánt azt illeti, éjjeli tolvajlások más; nagyobb rendőri erő felett dispo­náló városokban is szoktak történni; ennek meggátlása nem cik­irónak valódi együgyű eszméje szerint az utcavilágításon, hanem csakis a rendőrség éberségén fordul meg, mi szinte nem hiány­zik, miután ennek részéről is minden telhető óvintézkedések megtétettek, s a városi urak e tekintetéén sem fogják köte­lességüket elmulasztani, kiket az a nép bizony nem fizet Iná­ban, mert alig vau megsaol^ájitabb fiaeté^núnt a köztisztviselője; azért nem méltó ezt megkülönböztetett betűkkel a sorok közt úgy kirikítatni, ilyesmit már igazán ismét csak együgyű, fél­szeg itéletu ember tud hangoztatni, kinek a fizetés terhében többnyire igen csekély vagy épen semmi része sem szokott lenni. A városi tisztviselőség. - Ismét betöréssel párosult rablás. Csütörtökön virradóra Tauber tanító lakására tolvajok betolakodtak és na­gyobbszámú fehérnemű és egyébb rukákat elvittek. — További rablás. F. hó 23-án éjjel Farkas bádogosnál a kisutcán az ab­lakot kifeszítették és a szobából több ágynemüeket raboltak ki, még pedig dívó horoghuzással. — Es mégis rablás. Horváth Kálmánnál a hosszú utcán a 852. házszám alatt f. hó 24-én délután, midőn H. K. házikertjében dolgozott volna, egy rabló a lakására betört és többek között egy ezüst órát lánczczal együtt elrablott, — Isteni gondviselés, szabadíts meg minket a rablóktól! — Szerdán egy kis leányt ismét elgázolt egy sebesen hajtó kocsis, a szerencsétlennek lábszára össze van zúzva! — A mire kerül a szükkaszából a város bérbeadóit pusztáját, a mérnök megkérdezése e!őt a városi tanács körül­árkoltatta, ennek megtörténte után a mérnök a helyszínén meg­jelénvén észre vette, hogy az árkolás egészen téves; minek folytán a drága pénzen eszközlőtt árkokat be kelletett temetni. — A kuldulás noha a pápai lakosság ezen ügy rende­zése illetőleg elnyomására évenkint ötezer forintot áldoz, még is a régi divatszerint virágzik, a nélkül hogy valaki a közgyűlés­nek ide vonatkozó határozatát végrehajtani kötelességének ismerné. — Városunk ulczáin a szemét roppant mennyiségben látható és a nagy melegség következtében kifejlett rosz bűze álta[ a lakosság egészségét veszélyezteti, ig^r ugyan, hogy a város évenkint óriási összeget költ a lovakra hanem ugylátszik azok nem képesek a sok munka mellett}, még a szemét eltuka­ritását is teljesíteni. — A népérdekében feküdt volna, hogy a törvényszék­től a megerősített tagosztályi müvelet megérkezte után legkésőbb 15 nap alatt, az esetleges felszólalások megejthetése végett, a tanács közgyűlést hívjon össze, de bár két hónap óta az egész ügy a tiszt, polgármester urnái fekszik, annélkü!, hogy a kö­zönség érdeke kívánta közgyűlés megtartatott volua, minek kö­vetkeztében esetleges felszólamlásnak többé helye sem lehet! — Egyszer ugyan kivolt tűzve ezen ügy, de a tárgysorozat legu­tolján s ennek folytán nem kerülhetett akkor tárgyalás alá; ta­lán a nagyközönség érdeke egy ujközgyülés megtartását nem tette volna feleslegessé!? — — A központi választmány köteles f. évi September 20-ig munkálatát a m. curiához felterjeszteni, hogy váljon ké­szen leend-e nagy műveletével? olyan kérdés melyre bajosan lehet igenlőleg felelni mivel ez ideig még üléseket e tárgyban nem tarthatott mivel a tiszt, polgármester úr, a közp. választ­mányt össze hívni nem tartá aportunusuak. — Derék műkedvelőink kik nekünk a mult napok­ban oly élvezetes estét nyújtottak a szombathelyi zászló szentelési ünnepre a szombathelyiek által felkérések: A „pápai önkéntes tűzoltókat" a „szombathelyi önk. tűzoltóra" átírni és ottan előadni. Azt hisszük, hogy ezen felszólítás városunk jó nevét emelni fogja és buzgó műkedvelőinkre dicsérő kitüntetést jelent. — A helybeli önkéntes tűzoltók f. hó 19-én a délu­táni órákban, — mintegy háromezer ember jelenlétében — tartot­ták meg nagygyakorlatukat. Az őrtanyán összegyűlvén szép ka­tonai sorrendben lobogó zászlóval vonultak fel a főtérre, hol sorrendbe állva várták buzgó és derék főparancsnokuk Szelestey Lajo.-i urnák megérkeztét; pár perez múlva kürt hang tudatta a saját fogatán jövő főparancsnok megérkezését. Ennek bekövet­kezte után az összes tiszti kar a parancsszó átvétele végett előlé­pett, s ezután a gyakorlat tényleges kezdetét vette. Az összes tűz­oltók sorakozvaPakrócz Ferencz alparancsnok ur vezénylete alatt katonai mozdulatokat hajtottak végre, bemutatván azt, hogy ők nem csak polgárok hanem fegyelmet ismerő katonák is; a ka­tonai mozdulatokat oly ügyesen hajtották végre, hogy az bár mely gárdának is dicséretére vált volna, Ezt befejezve megszól­lalt u parancsnoki kürt a mászó osztályt szóllítván elő — ennek vezetését a mindenki által kitűnő tornásznak ismert Teuffl Mihály osztály parancsnok ur vevé át; az osztáty mély csendben villám gyorsasággal vonult szereihez, az óriási mintegy 6 ölnyi norin­bergi és kismartoni létrák pár pillanat alatt a magasban nyújtóztak és annak szédelgő végére ez egyik tűzoltó ügyességgel fölha­tolt és ott carabinjével testét megerősítve várta a következendő parancs szót. A kürt jelzése őt iámét lehívta mire a létrák bá­mulatos ügyességgel ismét nyugvó helyzetbe tétettek. A második kürt szóra ismét egy új csoport lépett elő mely az úgynevezett kampós létrát vette elé, ezt a Grif szálloda emeleti ablakába megerősítvén segítségével mintegy 12 tűzoltó macska gyorsa­sággal felhatolva az emeleti szobába; mostan a létra letétetvén az ablakon egy tűzoltó jelent meg ki vékony kötelén kezdett a mélységbe ereszkedni kezében tartván egy a lángokközül meg­mentett kis gyermeket, — utánna ezután a többiek is különbféle testtartással szabályszerüleg leereszkedtek az utczára. A mászó osztály ezáltal bemutatá ügyességét és gyors eljárását, utánna az oltó osztály kapott az előlépésre parancsot, ezen osztályt Szo­koly Iguácz osztályparancsnok ur vezénylő; a kürt jelre ez osz­tály a hydrophort és fecskendőt körülvette négyes vezényszóra a legnagyobb ügyességgel és pontossággal hajtá végre a le és fölszerelést, melynek bemutatása után megkezdődött az úgyne­vezett vizes gyakorlat. Mostan az összes tűzoltók 3zereikkel a helyszínéről eltávozva a mellék utczákban csoportokra oszolva, előkészületeket tettek az égő épület ellen eszközlendő roham kivitelére, jnely rövid idomulva a főparancsnoki kürt vész jel­zésére foganatosíttatott, rni is a lehető leggyorsabban ment végbe; a Gríf fogadó és Bermüller ur háztetejét csak hamar viztenger boritá a bátor tűzoltók, minden késedelem nélkül a háztetőket ellepték és oly kitűnő szakértelemmel és buzgósággal dolgoztak, hogy a néző közönség gyakori viharostapsokban tört ki és kívánta, hogy az Isten soká éltesse derék önkéntes tűzoltó egyletünket. Midőn a fáradhatatlan buzgó egyének bevégzék teendőiket és a parancs jelre ismét visszahúzódtak még két tűzoltó egy.vékony kis létrán a magasban maradt vissza; parancsszóra mintegy 40 tűzoltó most az úgynevezett ugró ponyvát vevé elő és a főnt­maradt két bátor férfi egymásután a magas tetőről leugrott. A kitűnően sikerült noha hajmeresztő ugrást, a közönség szorult szívvel kisérte és mintegy megkönyülve érzi a jelenlevő magát^

Next

/
Oldalképek
Tartalom