Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-08-05

van idő, melyben a hitel nyújtása, illetőleg annak igénybe vétele igazolt, szükséges és célszerű, akkor a mostani az. A kerekesdelem mindig ott fejlődik, hol egyrészt az az anyag, másrészt az olcsó hitel megvan. Nem tagadható, hogy az anyag minálunk bőséges, melyből élénk forgalom és productiv városunkra nézve hasznos kereskedelem fejlődhetnék, ha kereskedőinket hitel dol gában gyámolitjuk. Jelenleg a külföld a bécsi piacon szerzi be szükségleteit, mert hitel hiányában kereskedőink nem képesek önállólag fellépni; ennek folytán mireánk azon veszteség hárul, hogy a bécsi közvetítés díját mi fizetjük meg, illetőleg veszítjük el, mert jelenleg olcsóbban kell mindent eladnunk, holott ha a nagy fogyasztó külfölddel közvetlen érintkezésben vagyunk, a bécsiek provisioja zsebünkben marad. Ezt tekintetbe véve, melegen ajánljuk az ügyet az itteni takarékpénztár figyelmébe, mely egyedül áll városunkban, mint jól rendezett s kellő tökével biró pénzintézet; kedvező viszonyai folytán tehet sokat, de nagyon sokat és üdvöset tehet e téren; miáltal,városunk anyagi állapotát oly mérvben fogja elömozditani, hogy mindenki könnyedén megfelelhet kötelezettségeinek, sőt az általános jó kereset és üzletek létesítése folytán pénzhez jutott nép adóját minden hátralék nélkül bizonyára le fogja róni. Harapófogó. Egy kis predikátió. Mély éji csend környez. Egy hang sem zavarja az elme a gondolat működését, melyre lelki erőink e komoly órában egyesültek Halljátok meg kedves pályatársak és gon dolkozzatok egy kissé felette ! Mindnyájan, kik lelki szemeim előtt állótok, legyetek mindenkor az ifjúság őszinte tanítói, mert az ifjúság képezi majdan a jövő uemzedékét, a jövő józanul gondolkodó népét. Igaz, nagy és nehéz a feladat, melyre vállalkoztatok és nagyon gyakran talán aggodalom is száll meg bennete ket, ha Ítéletet kell hoznotok a fölött, a miért felelősök vagy tok. Azokhoz tartoztok-e, akik ment minden önérdek — és önzéstől, puszta hivatásból és ez iránt való elöszeretböl folytatják e rögös pályát, azok közé számíthatjátok-e magatokat, a kikről mondva van, hogy „tündökölni fognak mint a csillagok ?" — vagy azokhoz tartoztok-e, kik telve az irigység, önzés, önérdek maró érzetével hivatásukat csak eszköznek tekintik eme szenvedélyek kielégítésére ? vagy azokhoz tartoztok-e, a kikről azt szokták mondani: megmegraérettek és könnyűnek találtattak! Vizsgáljátok meg magatokat, tekintsetek bensőtökbe, élesítsétek lelkiismereteket és feleljetek meg e kérdésekre! A tanítás a folytonos tusa, a véget nem érő küzdés nehéz munkája és e munkánál két fegyver áll rendelkezéstekre. Hatalmatokban van: a szó, a példa. Mindkettővel működjetek, cselekedjetek. A közvélemény, a világ értékteteket többnyire szavaitoktól teszi függővé. A „szóban párosulhat az ügyesség, a míívésziesség és a ki e kettőnek ura, az sokra viheti, az hatalmába kerítheti a többség pártolását, bizalmát és e kettő képezi azon paizsát, melyről a merész támadások sértetlenül visszalöketnek. Es mindezenáltal: mi az ügyesség, a művészet, ha mindkettő nem az őszinte, igaz ember kifolyásai, ha mindkettő nem a hűség, az igazság, a nyiltszivüség, a becsületesség — az egész tökéletes ember, a jelen képet mutatja ! Igen, eszünk, tudományunk által sokra vihetjük igaz, de jóval többre vihetjük avval a mik vagyunk. Ti mint tanítók az ismeretek többféle ágaiból megvizsgáltattatok és uaegbiráltattatok, de jellemetek medrébe nem bocsátá le senki a mérónt, jellemeteket nem vette senki bonckés alá, azért legyen ez a ti kötelességtek ; - vizsgáljátok meg jól magatokat és legyetek igazságosak, becsületesek magatok irányában. Egy önszemle, körötökben tartva, komolyság és lelkiismeretességgel a jelenre irányozva, sokakra nézve áldásos volna. A közvélemény, a világ és maga az ember is rendeCsarnok. A VÖLGY. Szeresse más a bércet, A büszke hegytetőt, Holott egy magas érzet Hőn elragadja őt. Én nem a hegyek ormát, A völgyet szerelem, Hol szép virágok nőnek Harmattal ékesen. A patak is a hegyről A völgybe jő alá, S a csattogány is legszebb Dalát ott kezdi rá. S a melyben az ég képe Merengve látható, A völgy ölén tündöklik A kristálytiszta tó. S óh völgy! te benned nyíltak A szép órák nekem, Melyeket elhervadni Nem hágy emlékzetem! sen azt a kérdést veti fel: Mit tudok és mire vagyok képes ? — de hol marad a másik — ennél sokkal fontosabb kérdés : Mi vagyunk ? ! Fiatal voltam, megvénültem. Nem csekélyek és roegvetendök azon tapasztalatok, melyeket gyűjtöttem; minden egyes tapasztalat tanít, oktat, kitisztítja, kisepri a szérűt.— Ha azt a sok tanítót, kiket az évek hosszú során ismerni tanultam, lelki szemeim előtt elvonulni látom, valóban szomorú, aggasztó érzés futja keresztül egész lényemet. Az átvonulok közt jelentékeny számú jó eszü. de kevés számú jellemes tanító van. A legnagyobb része a külső látszólagos jólétét mindennek fölébe helyezi, kenyérkeresés, di. csöség, hírnév képezik, tábori jelszavaikat és ahol erre szert nem tehetnek, onnét azonnal felszedik sátorfáikat és elsietnek Némely tanító ezelőtt nagyban dicsérte és pártolta a papi iskolakormánynak és hacsak lehetett útját állotta a felsőbb rendelet intésére a pályatársa? közt felmerülő szaba dabb mozgalomnak. A kocka megfordult, ami kedves pályatársunk szintén, ő ott van az elsők közt, kik a haladás uttörésével dicsekednek. E vén tanító hü képe a nagyon is számos és kor- és bajtársának. Ezek nem egyebek mint élő szélvitorlák, kik figye lemmel kisérik ázon áramlatot, mely időnként elhatalmas kodik és ha állásuk az elfoglalt helyzetben, veszélyessé kezd válni, gyorsan ismét megszöknek. Mindazonáltal a vének közt nem a legszomorúbb állapotok észlelhetők, a fiatalok körében néha oly dolgok fordulnak elő, melyek jóval fáj dalmasabban érintenek. Nézd amott azt a fiatal tanítót, ki most hagyta el a képezdét, kisérd egy kissé figyelemmel működését. Áthatva, telve azon gondolattal, hogy ö az új idők embere és következésképen sokkal többet tanult és tud mint öreg col legái, kezdi ezeket szájjal és tollal kisebbíteni, gyalázni — ez az ö továbbképző munkálkodása. De ő felebbemelkedni, előre akar hatolni, mi segítheti öt előre ezen céljában ? Alázatosság, féregszerü csúszás-mászás mindazok utáu, kiknek csak némi befolyást is tulajdo nít, azután kedves „énjének'* szembetünése végett aljas rágalom, irigység sugalta árulkodás collegáira. Ha tanfelügye lője iskoláját látogatja és talán véletlenül egy pár üres semmit mondó szót ejt, ami emberünk azonnal egy bosszú „levél a szerkesztőhöz" írásához fog, melyben elragadtatásának nem tud elég kifejezést adni a tanfelügyelő iskolabarátság szaktudománya felöl. Nevét bizonyosan oda bígygyeszti a levél alá, hisz tulajdonképen ez a célja. Egy lépcső a „nagysághoz' meg van rakva. Ha onnan felülről valami hiányos, haszonvehetlen rendelet érkezik, mely fölött a lelkiismeretes, becsületes, részrehajlatlan szakember kétségkívül roszalását fejezi ki — a mi emberünk mindezek dacára talál egy oldalt és fíem fárad bele az intők hangjainak elnémitásában és elkábitásában. A hivatalos krónika egy állomást helyez kilátásba számára, emberünk emelkedik. Helységében vagy megyéjében egy kövér állomás jő üresedésbe, öt nem ismerik ; jó, összetrombitál egyrehány, jólelkű, bizalommal telt collegát, tanító-egyletet proponál és magától értetődik, hogy miufc a jó eszme apostola, ha nem is elnöknek, de jegyzőnek vagy más egyébbnek megválasztják. No most neve és tisztségével együtt „az újságba jön u Alkalmi jelentések és egyéb ..egyleti ügyek" által gyakran emlékezteti pártolóit az ígért jó falatra. Végre sok lótás, futás, csúszás mászás után elnyeri az állomást, hát az egylet ? ez — lassan elaluszik. Ilyképen eléri tulajdonképeni célját akadály nélkül* mert józan,, becsületes meggyőződés nem állja sehol sem útját. Es mennyi ezen és ilyféle emberek száma, kik köztünk sürögnek-lorognak és „a szent ügy érdekében" füvet fát megmozgatnak. Miut minden téren, úgy a tanítók kőében is észrevehetjük, hogy a külső előnyök, az elfogult, buta, félrevezethető tömeg tapsai képezik a mozgató eröt, a rugót, és hogy az őszinte lelkiismeretes emberek vajmi ritkák. E körülmény ifjúságunk, nemzetünk jövőjét tekintve aggodalommal tölt el bennünket. A tanítvány belát tanítója lelkének legmélyebb fenekébe és a példa az iskolában óriási erővel bir. A nevelés és iskolai életben első sorban az őszinteségnek, a nyiltszivüségnek, a szent igazságnak kell érvényre jutni. Ezeket az ifjúságnak mindennap nemcsak elő kell prédikálnunk, hanem élő példával bebizonyítanunk saját életünkkel. Az igazság azonban csak egyetlen egy talajon tenyészhet, virulhat: a valódi meggyőződés talaján Rajta tehát kedves pályatársak, ti, kik szavaimat eddig követtétek, van-e meggyözödéstek ? Van-e mindenütt és mindenkor bátorságtok azt nyilván kimondani még akkor is, ha a valódiság káros utóhatással fenyegetne benneteket? Lépjetek elő és ne habozzatok! de mindenekelőtt — ismerjétek meg önmagátokat! Egy veterán néptanító. Gróf Esterházy Pál temetése! Batthyány Lajosné és a győri 18á

8

/,-diki honvédek által nyújtott pompás koszorúkat. A gyászos istenitisztelet 8 órakor vette kezdetét, melyen jelen voltak: gróf Esterházy Miklós (tatai gróf) Esterházy Móric grófné fiával Miklós gróffal, gróf Pejachevics László (Pejachevics Péter volt horvát miniszt. ftY),gróf Károlyi Sándor, gróf Pálfiy Miklós ifj., gróf Zichy Lajos, gróf Deym Ferdinánd, gróf Zichy Nándor, Bittó István, gróf Festetics Pál, gróf Szapáry Antal, gróf Erdődy Ferenc, báró Üchtricz Zsigmond és Emil, gróf Wallis Gyula, gróf Khuen Héderváry, gróf Zichy Ottó, Batthyányi Lajos grófné mint a magyar főurak képviselői és egyszersmind a gyászoló család vendégei. Továbbá a pápai és tatai uradalmak tisztikara, Veszprémvármegye küldöttsége, Győr város küldöttsége, Veszprém megyei és Győr városi 184

8

/,. honvédek küldöttei a helybeli összes hitfelekezetek küldöttsége, a városi hatóság és képv. testület. A jótékony nőegylet hatvan mély g3'ászba öltözött tagja, mint a jótékony nőeg3

T

let képviselője. A lövész egylet, a casino és polgárikör küldöttsége. A 71. 72. kir. honvédzászlóaljak tisztikara. A lüzoltóegylet nyolcvau tagja, élükön Szeíestey Lajos parancsnokkal; nemkülönben az izr. iparos segélyegylet ötven tagja és az izr. temetkezési egylej küldöttsége mind kettő gyászlobogóval, ezenkívül ugy a templomban, mint a főtéren beláthatlan gyászoló néptömeg nemcsak Pápa városából, hanem vidékről is. A rendfentartása a legszebb volt, s noha tizennégyezer embernél többen voltak, a templomelÖtti téren és a közel fekvő utcákba mégis kihágás vagy szerencsétlenség el volt kerülve. Pribék püspök úr számos segédletével a szertartások bevégezte után a koporsót beszentelté, melynek megtörténte után a koporsó a ravatalról levétetett s a nagytemplom előtt lévő díszes (Győrből hozatott) halottas kocsira tétetett, a négyfogatú halottas kocsi a családi tagok által nyújtott koszorúk által feldíszítve indult útnak. A menetet az uradalom inspektora Kiss László úr nyitotta meg , őt követték a helybeli tűzoltók , fekete lobogóval, utána a menetet kiséró' lelkész, majd a megyei huszárok által környezett halottas kocsi, ezután a koszorúkat szállító fogat, utánna a gyászoló gyermekek és rokonuk, nemkülönben a magas vendégek, ezután a testületek és küldöttségek, összesen 120 fogatnál több, s végül a résztvevők beláthatlan sokasága. A gyászmenet végtére fél 12 órakor elérte a gannai templomot, mely alatt a családi sírbolt van. Itten rövid és csendes gyászmise mondatott s aztán letették a uagy halottat ősei mellé őrök nyugalomra. Az örök béke környezze hamvait, dicső emléke közöttünk példa gyanánt élni fog minden időben. Eredi Pánid. A gj'ászos megválás, a végtisztelet fájdalmas órája bekövetkezett. Korán reggel már városunk lakosai kint voltak jeleniétök által kegyelet és részvétüket lerovandó, s a nagy halottért emelendő imához, fohászaikat s emlékéhez áldásaikat csatolandó, s majdan követendő a gyász.nenetel a boldogultnak örök nyugalma helyéhez a gannai sírbolthoz. Az utolsó pillanatokban még egyszer visszaemlékezünk ő reá, életének fonala, jótékonyságainak nagy száma, nemes gondolkozás, páratlan hazaszeretete, mint előtűnik lelkületünkben, most c szomorú ünnep kezdetén. A gyászoló egyház belseje néma csendje és félhomálya által a több százakra menő gyertyák által megvilágított ravatalt megható pompában tünteti elő, melyet még egyszer megtekintve látjuk, hogy a pompás érckoporsóra tegnapota még megszámlálliatlan sok Koszorú lőn letéve, melyek közül kiemeljük grói A harctérről. Hat héttel ezelőtt kelt át az orosz hadsereg Szistovánál a pár török zászlóalj által védett Dunán. Mintegy telhetetlen vad csorda özönlött bulgária közepén Tirnováig, a balkán hegyláncolatig, majd ezen keresztül egész Philippopolig ; baloldalban pedig Bielától Ruszcsukig, ismét a jobb oldalon árulás által bevett Nikopolistól messzire a Sofia-felé vezető ország uton. A dicső, s legyözhetlennek hitt óriási Sláv „ármáda" örömíftassan szétterült, hogy területet szomjazó vágya kielégíttessék, s ezen mohó falánksága alatt apró részekre szétmáltott, de a nyilt téren babért nem arathatott, mert a török hadsereg nyugalmasan visszavonult hogy egyesült erővel szálhasson sikra, a legszemtelenebb ellennel. A gyözelemittas cár proclomatiot bocsájtott ki a Bolgárokhoz, melyben „felszabadításukat*' igérte, de a metyben egyszersmind a bűnös „mohamedánok megbüntetését helyezte kilátásba. Ezen sallangós szóhalmaznak, mintegy kiegészítő részét képezte a bolgár kormányzóság kinevezése, melynek élén Cerkavszky herceg áll ; azon Cserkavszky herceg, ki az utolsó lengyel lázadás leverése után, a szerencsétlen lengyel nemzet irtója és kínzója s a katholikus egyház legdühösebb ellensége volt. Kegyetlenségei oly fokot értek el. bogy utóvégre is a cár kénytelen volt ötet Varsóból vissza hívni! És ezen, a hercegi cimet viselő hóhér lett volna a kancsuka alá szabadított Bulgária kormányzója ! azt hiszszük a hóhér praedicátuma kimerítő, s többet a reménydús Bolgárkorraányzóról nem is kell mondanunk, No, és következetesek maradának az oroszok régi szokásaikhoz hiven, borzalmas dolgok műveléséhez fogtak. 150 falu és nagyobb helységnél többet egyenlővé tették a 'öld színével A muzulmán lakosokat, borzasztó módon kezdették irtani, gyilkolni; itten a mecseteket törték fel s mielőtt szétrombolták volna, benne aggastyánokat, nőket és gyermekeket mészároltak le, s aztán felégették. Az elrejtőzött nőket elő vonszolták s miután megbecstelenítették volna kinos halál áldozatává tették; egyes helységekben 800—900 védtelen embert kizárólagosan öregek, nők és gyermekeket mészároltak le. Majd ismét a menekülőket utolérve őket ágyukkal lődözték agyon szuronynyal, karddal és lándzsával marcangolták szét. Sok szerencsétlen töröknek szemeit kitolták aztán leszúrták s végtére az eltörzított hulla üres szemgödreit kenyérrel tömték ki! A meggyilkolt védtelen törökök száma keveset számítva 18,000 áldozatra tehető ! íme ez volt a modern „keresztes" had hős tette, Enrópában és a felvilágosult l9-dik század utolsó negyedében! * De él még az igazságos Isten, a ki az ilyen istenellenes bünt megtorolja. És ime a legyilkoltnk átka, a megölt áldozatok boszúérti fohásza meglön hallgatva, s az igaz ügyet védő Isten bjszuló karja, a moskovita csorda felett, büntetését megkezdte ; diadallal áldván meg az ozmán nemzet hős fegyverét. Ozmán passa, észrevétlenül Vidin és Sophia alatt levő seregével kelet felé nyomult s Julius 18-án Plevna közelében ért, mely helységet, kiűzvén belőle az épen pálinkázó kozákokat, aznap elfoglalt. Julius* 19-éu és-20-án az oroszok által egy hadtestet küldöttek Plevna visszafoglalására, de Ozmán pasa által keményen megverettek, evvel nein elégedvén meg ugyanis 21 és ?2-én körülbelül oO^OOO KrueoV