Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-29

lenét egész valóságában tárja fel. De hogyan? Van ugyanis kör­nyezetében néhány meghitt embere, kik, mielőtt valaki hozzá for­dulna, szegről-végről kikérdezgetik azt, s mindezt a jósnak me­legiben besúgják, s csak ugy bocsátják be a kíváncsi tudatlan embert a csoda rabbihoz. Ez az üzlet jól jövedelmez. A vidéki zsidók e hallatlan zsarolás lelett már igen megbotránkoztak s ennek kifejezést adván, kérték a fürdő-igazgatóságot, hogy távolítsa el onnan, de az mindeddig meg nem történt. A szob­ránci járás szolgabirája s járásbíróságának székhelye a fürdőtől körülbelül egy kilométernyire fekszik, jó volna a kaftányos cso­daembert megexaminálni, s oda hatni, hogy a köznép a rabbi jóslataiért fizetett dijat az adóhátralék fedezésére fordítaná. — Népgyűlés a muszka atrocitások tárgyában, A magyar főváros polgárait népgyűlésre hívják össze a falragaszok, hogy alkalma nyiljék a muszka kegyetlenségek által felzakla­tott közérzületnek nyilatkoznia. A felhívás, mely ily nyilatko­zásra szólít, szöveg szerint a köveíkező: Polgártársak! Vérlá­zító kegyetlenkedések jelzik az előnyomuló oroszok lépteit: pa­takonként foly a nők, aggok és gyermekek vére Bolgárország féréin. Utálattal jegyzi fel a művelt világ sajtója e szöruytette­ket, s mialatt az elme Oroszország hatalmi terjeszkedésének ve­szélyeit latolgatja, a fölháborodott emberi érzés nyilatkozást ke­res, ily nyilatkozásra nyilik alkalma a magyar főváros lakossá­gának azon népgyűlésen, mely folyó hó 26-án, csütörtökön délután 5 órakor a nemzeti lovarda helyiségeiben fog megtartatni. Klapka György tábornok úr, ki e napokban tért haza Konstantinápoly­ból, hol szemtanúja volt az eseményeknek, fogja a népgyűlésen tapasztalatait és a helyzetről táplált nézeteit előadni. Polgártár­sak! Szabad nemzetnek nemcsak jogai vannak, de kötelességei is. A magyar közvéleméuy nem nézheti némán és szótlanul, amit egy barbár hatalom Európa érdekei s az emberiség legszentebb érzelmei ellen vétkezek. Nyilatkoznia kell, kifejezést kell adnia részvétének az áldozat iránt és irtózatának a rajta elkövetett kegyetlenségek felett. Tegyétek tömeges megjelenésiek által a közvélemény e nyilatkozatát méltóvá az ügyhöz, melyet illet, és a nemzethez, melynek kebléből fakad. Budapest, 1877. július 24. Aláírva: Ur. Batizfalvy István, Helíy Ignác, b. Kaas Ivor, Királyi Pál, Kölber Alajos, Kovácsy Gyula, Mandl Pál, Miklós Gyula, Mogyoródy Adolf, Oppody Alajos, Palásthy Sándor, Per­laky Kálmán, Pulszky Ferenc, Ráth Károly, Simonyi Ernő, Sztupa György, Toldy István, Urváry Lajos, Veigclsberg Leo, Vogel Péter. — A három gratia. Az Ellenőr írja. Nem a mytho­logia mesés alakjairól van szó. Nagyon ís a földön, a föld pisz­kos porában élt a három ifju leány. Fiatalok, szépek voltak s gyönge arcukat máris elhervasztotta a könnyelmű élet, ifju lei­keikre máris árnyat vetett a bűnös szenvedély. Ue azért tudtak kacagni pajzánul, kacsintani hamisan. A sugárúton sok ifju le­gény s vén gavallér rajtuk feledé szemét s néha-néha meg is érték egymást. Századunk újabban azonban rendkívül kezd ki­józanodni. Szép szemek észbontó tüzeért, szép ajkak csengő kacajáért nem áldoz oly pazarul, mint a jobb időkben. A három pajkos gratia is csakhamar érezte a nehéz idők jármát. Más után kellett nézniük. Kíváncsi, kutató tekintetük nem akadt meg a tűn s a vászonon, melyek segítségül ajánlkoztak az élet ne­héz útjában; a csillogó ékszerek káprázatos fénye vakílá el őket. Max Regina, a gratiák közt a legvállalkozóbb, barátnőjének, Bárány Máriának segítségével Kimer ékszerész kereskedé­séből csodálatos varázsával, de elég kézzelfoghatólag néhány ér­tékesebb ékszert magához bűbájolt. Ue csakhamar csalfán el is taszítván magától; azt tartván, jobb lesz azt papírra váltani va­lamelyik zálogüzletben. Ugy is lett. Mikor aztán pénze volt, ven­dégségre hívta a másik két gratiát. Kirándultak a városligetbe fagylaltozni. Kacagtak, kacsingattak, mintha mi sem történt volna. A ncmézis azonban nem sokáig késett. Röpke mulatságukat meg­zavarta egy rendőr képében. Elfogták őket, s ma a vádlottak padján ült a három gratia. A törvényszék Max Reginát lopás miatt 3 hóra, Bárány Máriát bünrészesség miatt 1 hóra Ítélte; Waldmann Rózát ellenben tényálladék elégtelensége miatt fel­mentette. — A szerelemféllés egy újabb tragoediájáról olvasunk megdöbbentő hirt a „Temesi Lapok"-ban. Mercifalván egy fia­tal házas ember kezdte korán unni édes hitestársát s inkább a község csinosabb menyecskéi körül legyeskedni, ami az asz­szonynak természetesen nagyon zokon esett. Többször igen el­keseredett e miatt; szerette is, féltette is urát. Nem rég, midőn a férjre ismét erősebb gyanúja volt. szemrehányásokkal fogadta hazajövetele alkalmával. A férj türte-hallgatta egy darabig a keserű vádakat és átkozódásokat, de lassan-lassan egészen fel­dühösítette a felesége. Őrült indulatosságában egy éles szerszá­mot kapott föl, s azt nejéhez vágta, de nem azt, hanem gyer­mekét találta, kinek fejét ketté hasítá. A gyilkos apát börtönre vetették, s ott küzködik a lelkiismeret kínzó vádjával. — Nagyon érzékeny szive volt Temesvárott egy fia­tal leánynak, mely még a gyanú szégyenét sem tudta elviselni. Szegényt amúgy is igen megtörte az élet. Korán kitaszították a világba, melynek göröngyös és tövises pályáján csakhamar el­bukott. Elbotlott menthetlenül, lelkének szűzies tisztasága ve­szett oda vele. Maga érezte ezt legjobban. Örökös vád, örökös keserv volt minden pillanata. Szive sajgott, elzüllött, de nem romlott meg. Annyira tudott még érezni, hogy a napokban, mi­dőn 50 forint, ellopásának gyanúja miatt a törvényszéki börtönbe került, végső elkeseredésében a legkétségbeeseltebb lépésre ve­temedett: egy törülköző kendővel felakasztotta magát. Hátraha­gyott levelében azt írja, hogy egy „becsmérelt életnek" vetett ezzel véget. — Korán gondoskodni télire, szép dolog, s takaré­koskodásra mutat. Ugy gondoskodni azonban, mint Temesváron a napokban 7 furfangos cigány, egy kissé bajos ügyekezet, melynek meg is adhatja ki-ki az árát. Ue hát szemesnek a vi­lácr _ ítondolták magukban az élelmes dadék és rajkók s ha kánikulában lehet mái- szűrt szerezni a télre, nyakon kell csípni a jó alkalmat, ügy is tettek. Olcsón jutottak hozzá, „ötön" vet­ték. A szerencse azonban nem kedvezett nekik; a rendőrség csakhamar nyakon csipte őket. Most a hűvösön elmélkedhetnek a fölött, hogy még sem jó a nagy előrelátás s még inkább arról: honnan vesznek majd télire szűrt, mert éppen akkorra teszik ki a börtönből a — szűrüket. — A bécsi lottóigazgatőság a XVII I-ik nagy pénz­Jotteriát — melyet tudvalevőleg ó' felsége kizárólag nyilvános jó­tékony célokra fordítani rendelt — megnyitotta. A játékrend sze­lént ezen gazdagon kiállított lotteria 1310 nyereményt tartalmas, és az összes nyereményösszeg 220,000 frlra rug. Ezek között négy főnyeremény 70,000, 30,000, 20,000 és 10,000 frttal lé­tezik, továbbá 2 nyeremény 5—5000 Írtból, 10 nyeremény 1000 1000 frtból, 100 nyeremény 2—200 írtból ezüstben és 34 ki­sebb nyeremény arany és ezüstben. A húzás f. é. decemb. 4-én történik. A sorsjegyek darabja 2 frt 50 kr. (ISlIeuóV). — A párizsi kölcsönösen segélyzö magyar egylet, már több évtized óta áll fenn, jelenleg 150 tagot számlál és 10000 francia rugó alaptőkével bir. Tagadni nem lehet, hogy az előnyök, melyeket az egylet tagjainak, általában pedig a Pá­rizsba érkező magyaroknak már eddig is nyújtott és folytonosan nyújt, igen tetemesek; annak azonban, hogy ezek a követelmé­nyek és a naponkint növekedő szükséghez képest fokoztathas­sanak, legfőbb akadálya a saját helyiség hiánya. A bajon segí­tendő az egylet meggondolta, hogy Párizsban bárki lehet ház­tulajdonos, mihelyesl a telek tulajdonába jutott; a házat ugyanis bármely építész is felépíti és áráért a teljes befejezésig elvár, amikor a hitelintézetek, sőt magántőkepénzesek is készek az építkezési költségeket csekély kamat mellett előlegezni; minek folytán május (i-án tartott rendkívüli közgyűlésében elhatározta a szükséges telek megvétele végett 250 darab íOO frtos kamat nélküli kötelezvény kibocsátását, melynek visszafizetése 5 év le­folyása után fog kezdődni. A befizetett, összegek a pesti első hazai takarékpénztárba fizetendők, addig ennek kezelése alatt maradnak, mig az egész 25000 forintnyi összeg összegyűl. Nem mást kivan tehát a párizsi magyar-egylet mint bizalmat és 100 frt néhány évi kamatjait. Valóban oly csekély áldozat, mely az elérendő céllal szemben teljesen eltűnik. Tanügyi hirek. —• A pápai heh. hilv. főiskola Értesítője i87°/ 7 tan­évről világos képben mutatja fel a collegiumot. A velős érteke­zés, melyet az értesítő elején olvasunk „A magyar közigazga­tás történeti fejlődéséről" Horváth Lajos jogtanártól érdekes mű. Legelső kísérlet, mely jogtörténelmi kapcsolatba hozza a közigazgatási bizottságot (476. VI. t. c/) az önkormányzat és álllami központosítás eszméjének itteni múltjával. A pápai főis­kola magában foglalja a theologiai és jogi facultást a gymna­siumot és tanító-képezdét. A „bölcsészeti szak" nem egyéb mint a gymnasium VII. és Vlll-ik osztálya. A 2 órás „gondo­lattan" és 2 órás „lélektan" nem teheti a gymnasialis két osz­tályt „bölcsészeti szak"-ká. A főiskolába felvétetett a tanévele­jén a 4 évi theologiába 22 hallgató, a 4 évi jogra 44 hallgató, a 8 gymnasialis osztályba 294 tanuló, az 1. évfolyamú képez­débe 13 tanuló, összesen 373 ifju. Az intézetnek egységéből közetkezik, hogy a tanerők a tanszakra való kizárólagosság nél­kül alkalmaztattak. Számszerint 19 tanár nevét olvassuk az értesítőben, ezenkívül tanított még több segédtanár. Az erők ki­használásának tanulságos, s főleg közgazdasági szempontból fi­gyelemre méltó példáját nyújtják az autonom intézetek. — Oly teljes tanodához minő a pápai collegium az állani kénytelen volna, 8 hittanárt, 8 jogtanárt, 14 gymnasiumi, s egy évfolyamra 2 képezdei, összesen tehát legalább 32 rendes tanárt alkalmazni, a mellék, segéd s helyettes tanárokat és magasabb díjazású kü­lön igazgatókat nem is említve. A személyes járandóságok leg­alább 60000 Írtra, a dologi kiadások legalább 20000 forintra rúgnának. Szóval az állam 80000 forintnál olcsóbban nem birna tartani olyan főiskolát mint a papai. Érdekes volna ismerni a pa­pai collegium 187 9 /,- évi zárszámadásait, hogy kitűnjék meny­nyivel jutányosabb az autonom intézet. Irodalom és miivészei. — Szerkesztőségünkhöz bekiildelell: „A vasme­gyei régészet i-e g y l e t évi jelentése," szerkeszté L i p p Vilmos titkár. Tartalma: A római szobrászat emlékei Vasme­gyében. Lipp V.—Baumkircher András. Bubics Ede.—Orómai életképek. IV. A temetkezések. L. V. — Föliratos edények a vasm. régiségtárban. L. V. Adalék a Rumy-serleg történetéhez. L. V. — Egy német nyereg a XIV. századból L. V. — A vasm. régiségtár fémerei. L. V. — Az egylet tisztviselősége és igaz­gató választmánya. — Az egylet alapszabályai, — Titkári jelen­tés. — Pénztári kimutatás. — Az egyleti tagok névtára. — E je­lesen szerkesztett füzetből alkalomadtán mi is közlünk egy rö­videbb mutatványt. Megyei és helyi hirek. — Tudomásul a liquidáló pápai kereskedelmi banknak és még azoknak, kiket illet. Mindenki tudja, hogy midőn a ne­vezett bank 1873-ban elbukott és liquidálni kénytelen volt, a bank volt vezérigazgatója igen sok — börzén játszót — külön­féle fondorlatos műveletek alkalmazása által arra bírt, kénysze­rített, hogy kötelezték magokat, éveken át nagyobb mennyiségű összegeket a banknak fizetni, hogy börzediíFerentiájukat részben törleszszék. Ur. .lakobi Sámuel a bank ügyes ügyvédje ezen egyezkedéseket irásba foglalta, aláíratta és az összegről adós­levelet is adott a banknak. 1873 óta az anyagi körülmények városunkban mind roszabbá lettek; a börzén játszók az egyez­ségnek nem tudtak, de talán nem is akartak eleget tenni, ennek folytán a bankliquidatorok több ily adóslevelet pereltek be. Hogy fog ezen per végkép eldöntetni nem tudjuk, de érdekes Jesz egy ugyanily perben egy francia kereskedelmi törvényszék Ítéletét megtudni, melyet pár nap előtt majd minden lap közölt. Ordinaire, 1875-ig francia képviselő, Lyonban bepereltetett 32,000 franc váltó tartozás és 42498 franc árkülönbözet (Jmrzediflerentia} tartozás végett. A lyoni törvényszék Ordinair-t a váltótartozás fizetésére itélte; az árkülönbözetért perelőt pedig, követelésével visszautasította, még pedig a következő indokolással: Tekintet­tel arra, hogy a börzejátékból, mint immorális cselekvényből eredt tartozás, jogérvényes szerződés alapját soha sem képezheti, ké­relmező követelésével elutasíttatik. — Köszönelnyilvánilás. Elmulaszthatlan kötelességem­nek tartom szeretett kis leányom temetésén résztvevőknek, kü­lönösen Németh István reform, lelkész urnák, Szeglethy György és Grosz István uraknak, valamint mindazoknak, kik kocsit kül­deni szívesek voltak, legmelegebb köszönetemet nyilvánítani. — Abonyi. — Beküldetett. Ha rendó'rhivatalunk az ót illető köte­lességek teljesítése körül is oly buzgóságot fejtene ki, mint a minőt jog körébe nem tartozó dolgok körül tapasztalunk: az ál­tala octroyált norma napok alatt legkevésbbé kellene az éjjeli kóborlók ordítozásait eltűrnie. Pénteken kora hajnalban egy pár csoport suhanc énekelve, s toroktátva ordítozva járta be a vá­ros némely utcáját. No de hát a rendőrségnek is csak kell aludni, nappal aztán hozzá fog buzgón — ott is a hol nem is szüksé­ges—a közrendészet gyakorlásához! — Egy, aki a nap fára­dalmait éjjel szokta kinyugodni, s a pótlékot is rendesen szokta fizetni. — A polgármester úrhoz azon kérdést intézzük, hogy a Pápai Lapok szerkesztőségét miért nem é r t e s i t i, a megtartani szokott közgyűlésekről. A gyűlések nyil­vánosok, lapunk pedig a közönség érdekében szükségesnek tartja, hogy az ott előforduló tárgyalások nyilvánosságra jöjjenek. Ha pedig a polgármester ur a nyilvánosságot nem szereti, ugy ta­lán lehetne a legközelebbi ülésben elhatároztatni, az ottani tár­gyalások zárülésben történjenek. — E hó 27-én d. u. 3 órakor a nagytemplom mellett egy vidéki földmivesnek kétfogatú kocsija állt, a földmives még dolgait elintézve, lovait kií'ogá s falusi divat szerint a kocsijá­ban levő szénáját cteté, dolgait végezve a lovakat ismét beakar­ván fogni, midőn az egyik makacs lova oly szerencsétlenül rú­gott fel, hogy az embernek bal homlokát találva rögtön ösz­szeeselt, a körüllevők pedig azonnal az irgalmasok kórházába szállíták, és mint értesülünk a szerencsétlen ember életéhez ke­vés remény van. — E napokban pedig Berger Vilmos molnár kocsija a corvin utcán haladva, egy szőllősi ember, — ki jól felöntött a garatra — a kocsi uton tántorgott a nevezett kocsis többször reá kiáltott, de ő az útról le nem tért, a lelkiismeretlen gaz ko­csis pedig csupa virtusságból a szegény embert elgázolta — a lovak és a kocsi testén keresztül ment. Ebben az a nevezetes, hogy épen volt jelen egy bárgyú rendőr ki ahelyett, hogy a roszlelkü kocsist bekísérte volna, hanem szépen útnak ereszté. Mi követeljük a rendőrségtől, hogy a kocsis azért szigorúan, nem különben pedig azon rendőr büntettessék meg. — Csütörtökön d. u. egy oláh cigány család jelent meg a piacon, e barna faj között volt a dédanya, ki az ő állításuk szerint 107 éves, hogy e szám igaz lehet, annyiból, mivel a nő egy tökéletesen összeesett csontváz, kinek arca az öregségtől nem volt nagyobb, mintegy nagy vizes zsemle. — A jószioüségéről ismert t. Bermüller Józsefne asz­szonyság a töröksebesültek javára tépést készített, melyet szer­kesztőségünk az illető helyre fogja elküldeni. — Rákus Antal j ári földi ispán úr 5 forintot küldött a helybeli nőegyletnek, nemkülönben C^ink Leonard sümegi viká­rius ur 1 frtot a tüzoltóegyletnek, fogadják a nemes adakozók az egyletek köszönetét. — AugilSZius hó 20-án tartja a szombathelyi püspök­ség 100 évi fennállása jubaeliuniát, melj-re városunkból számos polgár meghivatott. Üdvözöljük Szabó Imre püspök ö nmltságát, ki ezen szerencsében részesült, kívánjuk, hogy e nemes főpap, székhelyén az arany miséjét mondhassa. — Városunkban meghallak f. évi július 19— 25-ig: Abonyi Gyula leánya Aranka, ref. 3 1 /, éves, roncsolótoroklob. Cseke Károly gyermeke, re, halva, éretlen. Krámár Józset gyke Káról, re, 1'/ t éves, sorvadás. Farkas Lászlóné, ref. 77 éves, aggkor. Szabó Julia gyke István, re., 2'/, éves, sorvadás, törvénytelen. Gaál Ferenc leánya Mária, ref., 3 he­tes, gyöngeség. Vadas György leánya, re, halva, éretlen. Morvái György né, rc, 69 éves, légrekedés. A magyar nyugoti vasút menetrendje. Budapest, Graz, Sz. Fehérvár, Indulási idő Sz. Fehérvár, Indulási idő Grazi vonal B. pesti vonal Budapest reg. Sz.Fehérv. ^' ^' ind. Veszprém Devecser Kis-Czell • , ind. Szombati), érk. ind.idő a prágai Gyanafalva Feldbach Graz esle Szombath ind. Kanizsára érk. Szombath. ind. Bécs érk. esti reg. 9 9 9" 10" 12" 1 13 j 38 0 57 £> 17 4 50 j 7" i délc. 11 d.u. 2*­A 30 Graz indul Feldbaeh Gyanafalva Szombathely Kis-Cell Pu­liid. Devecser ind. Veszprém ind. Sz.Febérvár Budapest reggel 723 9 2t I0 1 12" 1" V 5 = 4. 15 6 S este d. e. 11* 2' 919 I 6 46 ! 9 16 1 17 I 3' \ 8 36 l l |"6 7r ) reggel Csatlakozások: \ 6 2 " S 110 27 1 Becsből ind. Szoinbeih, érk. Kanizsáról reg. Szombathely y 8 de.'H 15 d.u.5 17 d. u. 5 2 9 10 d.e. 9 7 d.u. 2 8 Becsből ind. Szoinbeih, érk. Kanizsáról reg. Szombathely D 8 de. 9 !í Gyür-Kiscelli vonalon. Bécsből indul reg 7 10 Kis-Cell d.u. 1 57 Győrből indul d e. 10 d.u. O s Pápa indul Pápa ll il d.u. 8" Győr érk. i' 6 Kis-Cell I2 28 este 9 20 Bécs érk. este 7 53 reg.S 15 6" 8 so Helyi útmutató. Járásbíróság: főutca, megyeház. Kir. közjegyzői hivatal, közjegyző: Zárka Dénes, helyiség hosszú utca 858. sz., hivatalos órák d. e. 9—12-ig, d. u. 2—S-ig. Távirdai hivatal: új utca 421 sz. hivatalos órák reggeli 7 órától esti 9-ig.. Postahivatal: főtér; hivatalos órák reggeli 8 órától déli 12-ig, d. u. 2—6-ig. Adóhivatal: főtér 257 sz. (Kastélyház;, hivatalos órák d. e. 9-tői d. u. 2-ig. Tiizolló-főparancsnok: Szelestey Lajos, lakása régi posta-utca, 4057. sz. Tüzoltó-őrlanya: városi majorépület. Színkör: Fazokas utca Ántalféle ház terén. Várkert: nyitva van vasár- és ünnepnapokon, hétfőn szerdán és pénteken, a külső kert mindennap. Gasino: főtér. Polgári kör: főtér. Könyvnyomda: főiskola utca, ó-kollegiumi épület. Bérkocsik állomáshelye: a „Grill'" szálloda és Goldschmied-féle kávéház.előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom