Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-29

IV évfolyam. Pápa, vasárnap 1877. július 29. A lap .szellemi részét illető közlemények a íszejrlcewzt ö lalváwár-a: Főutca 20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "Wajdits; üál*oly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. 30. szám. Vegyes tartalmú.hetilap. 29 VAS. G 10 Martha szüz~).d G 9 Vilmos \<) ") . 30 Hétfő Abdon és Szennen")~ Jucla ) = 20 j ^ 31 Kedd Lovolai ígnác )~ Ignác °) £. »1 JEgy évre Félé\re . Negyedévre Egy szám ára Eloíizetési díjait: 6 fr. — 5 ír. — 1 Ir. 50 kr. IS kr. I Iii' cl e l é -s e Jlc 6 hasábos petitsorban 5 kr, liyilttérTbeai. soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Heti .naptár. 1 Szerda Vasas sz. Péter (kath.") Gertrud (jirot/) 22 Martha fjzr/) fi. GROF ESTERHÁZY PAL. A vadregényes Tyrol l)ércei közöli fekvő Levicóban, az édes hazától távol, idegen földön, némította el a halál hideg keze azon nagy§féríhit, kinek élete egy félszázadon keresztül egyedül nemzetének szentelve, s utolsó szava, utolsó gondolata hazája volt. A Irónus egyik hűséges támaszát; a magyar nemzet egyik nagy fial; a haza egyik legszilárdabb bajnokát; a magyar főurak egyik díszét; a szabadság egyik hős harcosát; a közügy egyik buzgó munkását; a megyei szabadelvűpárt jellemdús elnökét; városunk legnagyobb polgárát; a jótékony nőegylet pártfogóját; a városi casinó védnökét; a lövészegylet alapítóját; több közintézeteink létesítőjét; a szűkölködők oltalmazóját és a szegények legnagyobb jóllevőjét veszté el, siratja és gyászolja az elhunyt nagy férfiúban. (

Eseménydús élete ime befejezve, mint egész tündöklik elöltünk, ezt csodáljuk: személyében összpontosított erényei s jellemszilárdsága elölt meghajolni, emlékét szivünkbe zárni, magasztos példáját követnünk kell. A nemzeti ébredés korában, midőn az absolut kiil— hatalom, a középkor maradványaival szövetkezve, a nagy munkát meghiúsítani törekedett; midőn a szunynyadozó nemzetet felébreszteni, tettre gerjeszteni, s az új kor magasztos eszméje számára megnyerni, népjogot, egyenlőséget, szabadságot és magyar alkotmányt alapítani kel lelt, © ott volt a bátrak, a hazafiak, a felvilágosodott szellemek és az önzetlenek sorában, mint az első sorban harcolók egyike. Rendítbellen jelleme volt azon vértezet melyről a haza elleneinek, csillogó magas rangot és fényes kitüntetést biztosító — ígéretei lepattoglak; © megveté a kitüntetést, s magasztos példája állal sok ingadozót — a szent ügy javára megnyert; ez által bizonyságot lön, hogy nemzetét ifjú keblének tiszta tüzével szereli. Az | e célból tartolt remek beszédei által a magyar parlament diszét képezve, az ott küzdő nagy államférfiak soraiban első rangú állást foglalt el! © Széchenyi Istvánnak meghitt és benső barátja vala s vele egyesülve anyagi fejlődésünk és haladásunk egyik előmozdítója volt. Es midőn az alkotmányát megtámadva látott nemzet védelmi fegyvert ragadott, ö mint honvéd-ezredes a harcolók sorába lépve, vagyonát és életét a haza szent oltárára áldozatképen tevé, hogy azon ügyet, melyet megteremteni előbb a szószéken segített, most vérével és karjainak erejével, oltalmazza! Nem a dicsvágy sugalta tett voll ez tőle. hiszen a kegyadományok bősége csakis az ellentáborból származhatott; hanem rendíthetlen hazafisága és szilárd férfias jellemének dicső kifolyása! Hogy a csatamezőn minő bátorsággal és hősiességgel küzdött, azt eléggé jellemzi azon lény. hogy midőn Guyon tábornok az érdemkeresztet a tiszti kar jelenlétében a bátor harcfi mellére tüze, beszédében kiemelte, hogy ilyen „hősi" kitüntethetni, már nagy kitüntetés. Elbukván a nemzet, reá a hontalanság és bujdosás keserű sorsa jutott. Vagyonától megválni kényszerülvén, külföldre menekült, a hol a szerencsétlen bajtársak segedelmére szentelé életét; egyedüli vigasza igaz lelkülete s reménysége a haza feltámadásának megrendíthetlen hite levén. És az igazak hite, a hazafiak reménysége teljesült, Magyarország ismét feltámadt. A távolban kesergő bujdosók számára megnyíltak az ország kapui s ő vissza térve, egész erejét nemzetének felemelésére 2 Csütörtök Portiuncula Gusztáv ")~ 23Nikolája) . 3 Péntek István felt. Lidia ) ? 24 4 Szombat Domokos r. ~)Z Domokos 24 )•szentelé. A közbizalom ismét a parlamentbe küldte, a hol tevékenysége oly mérvben tünt ki, hogy a nemzettel kibéküli fejedelem, a sok érdemeket szerzett hazafit, elismerése jeléül valóságos belső titkos tanácsosnak nevezte ki. A parlamentben aggkora dacára is egyike voll a legszorgalmalosabb tagoknak; beszédei közül a legnagyobb hálást az szülte, melyei ö a honvéd-menház ügyében tarlóit. Ha a közügy terén való működése hazafiságát dicső fényben és jellemét mint egy szilárd bástyát Hinteti elé, akkor a közélelbeni működése, környezetével! életmódja a legjobb és legnemesebb szívről lesz tanúságot; tettei hirdették, hogy városunk és vidéke legnagyobb jóllevője ö volt! Itten iskolákat épít, néptanítókat segélyez; amott egyházakat, mindenféle felekezeteket, jótékony intézeteket gyámolít; megint hatalmas közbelépése állal egyletekéi, hasznos intézeteket alapít: adakozásai állal ezreket felsegít. Nyáron százakra menő szorgalmas kezeket munkában alkalmaz s ezeknek kenyeret ad, s midőn a zord tél az embert zári falak közé riasztja, nemes szive megemlékezik a szegényekről s ezeket tűzifával és egyébbel látja el. Es mindezt csendben, a nagy világ tudta nélkül hajtotta végre, meri szerénysége ép oly nagy, mint szivének jósága! Nem volt országos adakozás , melyben Ö nagyúri bőkezűséggel részt ne vett volna, csakhogy ezt is csendben tette, nehogy adománya a közbeszéd tárgyát képezze. Jótékonysága valóban határi nem ismert, hiszen az évenkinl e célra kioszloltak öszegc oly nagy, miszerint az hetvenötezer frt tökének kamaljail képviseli! r Es ha a nép minden rétegében nyilvánuló mély részvét forrását keressük, kulcsát ime: a jószívűség, áldozatkészség és jótékonysága képezi. Ezért gyászolja öt a megyei, a városi hatóság, ezért gyászolja öt a vagyonos és a szegény, ezért viszhangzik minden kebel a fájdalom érzetétől, mióta a kebletrázó gyászhír városim ka t átfulol ta. Vendégszeretele páratlan volt, nemcsak a pápai kastély, hanem a fővárosban levő palotája is folyton nyitva állolt a látogatók számára; s lehet mondani, hogy ö ezen nemzeti erényt valódi nagy úri módon gyakorolta. Nemes lelkülete minden téren gyönyörűen nyilvánult és valóban csodálatot érdemel azon gyöngéd érdeklődés, melylyel városunk ügyei iránt még pár nappal halála előtt is viseltetelt, s gyengélkedése dacára is sajálkezüleg ir leveleket, csakhogy megtudja, hogy az általa ültetni rendelt fák a főtéren megfogamzollakés diszlenek-e! Nem hiszszük . hogy sok magyar főúr cselekedett gondolkozott, ugy mint ö. Fonjunk hál ezúlta! még egy levelel azon koszorúhoz, melyet a kegyelet köt, s ne hagyjuk rövid időre sem feljegyezellenül azon működést, mely alig két évtized alatt viruló gazdaságokat alkotott nagy terjedelmű birtokain. Tegyük tehát a „hős" borostyánjához; a „nemes" koronájához, a közügyekért lelkesült férfiú diadadalivéhez — a gazda, s természetbarát szerény kalászfüzérét, mert sokat alkotott ö, hogy sokat adhasson és Pápa város közönségének legyen meg örök emlékében, hogy midőn végzete őt Itália szelíd egáljához köté, még ott is, az örökzöld föld virányai közt s gyermek reményi — s bánali tanyáján" beteg ágyából tudakozódott a — fák után? melyek főtemplomunkat körítik, kedvesebbek voltak előtte ezek az irigyelt ország narancsfáinál s az általa teremtett új gazdaságát, melylyel csak Pápa vidékét gazdagítá, még utolsó napjaiban is fáradhallanui gondozá! Isten úgy akarta, hogy ezeket ne láthassa soha meg, de nekünk azon tudat, hogy ezeket is ö teremte, — egy újabb kapocs lesz, mely emlékéhez fűz! Pártolta a hazai ipart. Pápai kastélyában éppen a legremekebb bútor darabok, hazai iparosok műhelyéből kerültek ki, noha külföldön ezeket talán olcsóbbért is megszerezhette volna. A fővárosban egy pompás palotát épített, s berendezését majdnem kizárólagosan hazai iparosok állal eszközöltette. A főváros mintegy tiszteletének jeléül azon utcát, melyben ezen monumentális épület diszlik, Esterbázy-utcának nevezte el! A tudomány és művészetek lelkes pártfogója volt: pápai kastélyában nagy könyvtárt, drága képcsarnokot és százezrekel megérő műtárgyakat gyűjtött össze, s az irodalomnak bőkezű pártfogója volt! Most miután a gyászos július 20-a körünkből kiragadta öt, érezzük azon pólolhatlan veszteséget, mely berniünket ért; hiszen bárhová is tekintsünk, mindenütt, működésének, áldásdús nyomaira akadunk - s ezen érzetnek kifolyása azon mély gyász, mely városunkban oly szivet rázó alakban nyilvánult. Julius 20-án hazánk egéről egy csillag hulloll alá. hogy történelmünk láthatárán pompás nap gyanánt gróf Esterházy Pál emléke, ragyogó fényben felemelkedjék! Az. általános gyász! Villámcsapásként érte városunkat a f. hó 20-án délben érkezett azon távirat, mely Gróf Esterházy Pál kimúltál jelenté; noha hosszadalmas betegeskedés ezen gyászos eset bekövetkeztét gyanítani engedé, mégis mindnyájan a legjobb reményeket kötöttük felépüléséhez s eleve örültünk ó't ismét rövid idő' múlva városunkban üdvözölhetni; melyre annál is inkább édes reménységgel számíthattunk, mivel épen ezen hó közepe Iáján a Gróf tetemesen jobban érezte magát. Ez azonban csak szélcsend volt a bekövetkezendő romboló vihar előtt, mely oly gyorsan közelgett s oly váratlanul sújtott, hogy még a táviratilag meghívod grófi gyermekek is csak akkor érkezhettek Levicóba midőn már a hőn szeretett édes atya szemeit örök nyugalom fedé! Leirhatlan, szivet rázó jelenet volt az, midőn a haldokló szeretett gyermekeit még egyszer látni, még egyszer karjai kőzé szorítani, s tőlük bucsut venni óhajtott, de a távolság-és a gyors halál lehetetlenné tévén azt; a Grófné, mint a leggyöngédebb nő, mint angyal virrasztott a beteg ágya mellett, feláldozván egészségét, fel nyugalmát — s karjai között szenderült boldog jobblétre, a legjobb férj, és azon nemes szivü emberbarát, kit mi is gyászolunk és siratunk. Veilleux úr, ki a grófot minden pillanatban hűségesen kisérte, s ki a beteg mellett folyton virrasztott, jutott azon fájdalmas szerephez, hogy szeretett urát kiterítse és majd a koporsóba elhelyezze! Veileux urnák jutott azon szomorú feladat is, hogy bennünket a nagy veszteségről értesítsen. A gyász sürgöny megérkezte után városunk komolj' jelleget öltött lel, mindenütt fájdalmas arcokat, részvétet lehetett látni, könyek húltak alá, s a nagy veszteség érzete megbéníta mindenkit. Csakhamar komor szinű fekete zászlók lengedeztek az összes középületekről, és nemsokára a magánházakról is. A zene, a mulatság, a jókedv elnémult; az érdeklődés is a szeretett Grófra öszpontosúlt, róla beszéltek, s őtet áldották, siratták s gyászolták. Remegve várták azon gyászos pillanatot, midőn a boldogult tetemeit a meszsze távolból el fogják hozni, hogy később örök nyugalomra dicsőült őseinek sírboltjába tehessék. És a kínos órák elteltek, hogy f, hó 24-én vagyis kedden délután annál kinosabb váltsa azt fel. A hőség borzasztó volt. Mégis az egész város, ki csak tehete, kiment az indóházhoz, a gyászos bevonulásban reszt veendő, tízezernél több ember foglalt állást az indóháztól, a hosszú út mentében egészen a nagy templom térig. Feketébe öltözött hölgyek és urak, teljes díszben és számban, feketével bevont zászlóval jelentek meg a tűzoltók; egész ünnepélyes öltözetben a helybeli honvéd tisztikar, a helybeli plébános úr teljes ornátusban sok fuuctionáló kísérőjével, a polgármester, városi kapitány, az egyházak és testületek küldöttei, megyei pandúrok és városi hajdúk díszruhában, azután az összes uradalmi tisztikar gyászöltözetben, négy uradalmi huszár fekete diszöltönyben nem különben az uradalmi erdészek is. Ghyczy Dénes jószág kormányzó és Fenyvessy urak már a. déli vonattal Czelbe utaztak, s ottan már csatlakozva a holttestet kisérő főtiszt. Xéger és Veiileux urakkal , félháromórakor a rendes személyvonattal a helybeli pálya udvarra érkeztek. Mély csend uralgott a vonat tova robogása után, apályakocsiból egyszerű barna színű s feszülettel díszített koporsó az uradalmi tisztikar segélyével kivétetett, s az állomás előtti téren a helybeli plébános úr által rövid, de megható szertartás végezte után a diszes négyfogatú gyászkocsira helyeztetett el, mely körül a fáklyát vivők foglaltak helyet; holott a helybeli tűzoltó egylet a menet kezdetét képezé, melyet a beláthatlan néptömeg kisért.— A gyászmenet megérkezvén a nagytemplom főhomlokzata előtt, a koporsót a templomba illetőleg a sz. Mária kápolnába helyezték el, mely már e célra fekete szövettel be volt vonva. Négy és ötóra között a hatósági küldöttség hivatalosan konstatálta a személy azonosságát. A szintén útnak indult Grófné és családja f. hó 25-én, vagyis szerdán délután érkezett városunkba. Hogy a nagy halott számára hozandó kegyelet tisztelet és általános részvét méltó kifejezést nyerjen, minden helybeli egylet, intézet és hitfelekezet előkészületeket tőn, koszorúkat rendeltek, s magokat testületileg képviseltetni elhatározták. Vasárnap a város rendkivüli közgyűlést tartott, melyben kizárólagosan a temetéseni részvétel jött szóba s egyhangúlag elhatároztatott, hogy a városi hatóság magát testületileg képviseltetni s a nagy hazafi ravatalára díszes koszorút fog letenni! Szerda és csütörtök szomorúan, a nagyszerű előkészületek tételével telt el.