Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-22

A lap szellemi részét illető közlemények a Hzer*Itesztő laltására: Főutca 20. , emelet, 7. aj Ló, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, Wajdits K.áx*oly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, uitézeiulők. Pápai Lapok. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félédre 3 ír. — Negyedévre 1 Ir. 50 kr. Egy szám ára 15 kr Hirdetéseit 6 hasábos petilsorban 5 kr, nyílttériben soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. 4 \ GRÓF ESTERHÁZY PAL. 5 agasztos Semper ho?ios, nomenque tuum, landesque manébunt. VERGILIUS. zivszorulva, lesűjtottan veszszük a gyászos hírt! Mind inkább féltünk, irtóztunk a fájó érzéssel sejtett végzetes perctől mely e nagy csapást ránk mérni fogja: annyival jobban megborzadtunk a fagyasztó valótól: „Esterházy Pál nincs többé!" Csak az, a ki ismerte ói', a ki túrija, mit rejtett magában e név, melyet annyi büszkeséggel, szeretet — s kegyelettel említettünk mindig-, — a ki tudja, bogy a jellemszilárdság mily hősét, a nemes szivek mily ritka példányát, a folytonos áldozatkészség,— s a honszeretet mily íenkölt érzésű bajnokát vesztette el benne a haza: — csak az érezheti, csak az foghatja Irl igazán, mit jelent e hihetlen bir: „Esterházy Pál nincs többé!" Sokkal inkább meg vagyunk illetődve e percben, hogysem alig néhány órával a gyászhír vétele után, terjedelmesebben s egy Esterházy Pál dicső emlékéhez méltóan tudnánk irni . . ! Hiszen egy oly életnek festésére, melynek minden egyes szakaszából íveket lehetne tele irni, hogy a késő utókor megtanulna belőle szeretni úgy hazát, küzdeni, harcolni úgy annak üdveért, mint — é; lelkesülni s lelkesíteni a közjóért oly fáradhatatlanul, mint ©

?

.— egy kegyes, nemes sziv erénykincseivel úgy és akként árasztani el boldog-boldogtalant, mint ezt kívüle más senki nem tevé: — egy ily m; élet festésére — a szivárványtól kellene kölcsönözni a szineket! S bár szivünk sajgó érzésének jobban esnék most, letenni a tollat s nem szakgatni fel a sebet, mely mentül inkább heged később, annyival erősebben fog fájni, — de hírlapírói kötelességünknek teszünk némileg eleget, ha e helyen is már — a mennyire ezt időnk rövidsége ezúttal engedi — közöljük itt a nemes gróf életének és áldásdús működésének rövid kivonatát. Gróf Esterházy Pál 1805 október 30-án született Bécsben olyan szülőktől, mint a minőknek a jótékonyságáról, kegyességéről áldott emlékű Esterházy Miklós tatai grófot — és nejét, a szépségében, szive — lelke jóságában, s fiai iránti önfeláldozásában senki által soha fel nem múlható De Roisin belga őrgrófnét mindenki ismerte. Igaza van a közmondásnak: ;

,az alma nem messze esik fájától," mert a szülőket oly szépen jellemző megawnyi nemes tulajdonok egytől egyig mind gyökeret vertek a fiatal szívben s „a kebel, melyet tiszta lángok oltárának szentelt a végzet, a gyermekkor boldog benyomásai közt fejlődött erősbbé!" A sziv nemessége — e ritka, drága gyémánt — kicsiszolva íenkölt nemes gondolkozással, dús tapasztalatokkal, józan életnézetekkel, miket a fiatal férfinek egy ősi fényes nevű főúri család nagyreményű sarjának tág, széles körben, a művészetek örök hazájában szerezni alkalma volt: — egy egész embert, egy egész jellemei teremtett belőle. Ilyennek ismerte, ilyennek tudta, tapasztalta mindenki őt, a fiatal grófot, midőn a húszas évek végén kedves hazájába visszatért. Soha ugy hódolva szeretni, hogy ne mondjuk bálványozni fiatal embert, mint őt gazdag, szegény egyaránt . ! A magas, nagy úri polc, a fényes „gróí

u-i jelző s hozzá még egy „Esterházy" név — talán korlátol emelhetett volna előtte, de az ő szive páratlan jósága az ő leereszkedő kegyessége, az ő igazán fenségesen szép vezérelve, — melyet egész életén át soha meg nem tagadott — mindenkor jót tenni, ha egy Chimborasso lett volna is e korlát, ledöntötte volna azt is, mert érezte, hogy ö reá szükség van e korláton kivül! Nemtője akart lenni s nemlője is lett a — szerencsétleneknek. Nem egy levél maradt fel fiatal korából, melyben hol egy árvát, hol egy özvegyet, hol egy szerencsétlen családot vesz pártfogásába, s ir atyja jószág kormányzójának azon a nyelven, melyen csak ö tudott irni, s azzal a kegyes jó indulattal, melviyel csak ó viseltetett a boldogtalanok iránt! K levelek minden sorában a jóság maga tükröződik le, s annak minden betűjét ezerszeresen áldották meg a — szerencsétlenek. Majd pedig mikor a haza lett — szerencsétlen, O ennek is felkelt védelmére. Vannak még sokan, a kik Isten — világ előtt tanúságot tehetnek Eslerházynk hősiességéről, hazaszeretetéről! A herkályi és nyárásdi csaták — ha másról egyébről hallgatunk is — babért fonnak a család ősi fájára, melynek egyik sarja olt küzdött szívvel- karddal a haza szolgálatában a hazáért, melvért dicső ősei közül nem egy vérzett el. Hazaszeretetét talán csak honfitársai iránti szeretete közelíté meg. O neki magának, a gazdag, pompában, kényenyelemben nevekedett főúrnak szükségekkel kellett küzdeni, mikor kibujdosni kelle messze a hazától, — de azért, csakhogy honvédtársainak segélyt nyújthasson, Francia és Angolországban házról házra járt könyöradományt gyűjteni, sőt felhasználva minden befolyását, sokszori faradsággal sikerült az angol kormánytól 75 társának Amerikába való menekülését lehetővé tenni. Jóságáért aztán az lett jutalma, hogy midőn 1854-ben hazatért, nemcsak rendőri felügyelet alá helyezték, s kitiltották a birodalmi fővárosból, de még azt sem akarták megengedni, hogy édes atyja halálos ágyánál megjelenhessen. tOnuyi meg nem érdemlett keserűséggel találkozva, már-már érezni kezdé, „hogy mi is az élet

u — mint a Karthausi nagy irója mondja—mintegy hosszú ábrándozás, melyen vágytól vágyhoz tántorogva, a sziv csalatva vagy elérve célját soha nem nyughatik" — midőn végre élete egyik legboldogabb szakába léphetett, s nőül veheté a csakis ő hozzá méltó nőt, Esterházy Kázmér gróf angyal jóságú leányát. Ez időtől fogva, midőn átvéve uradalmait, valahára „miénk

u-nek mondhattuk őt, sokkal ismeretesebb ténykedésének minden egyes mozzanata, hogysem — bár e pontnál legtöbbet írhatnánk — részletekbe ereszkedni jónak találnók. Elég, ha csak felidézzük emlékünkbe, mily nemes ambitióval, mily páratlan odaadással kezdett szerepelni a ~ a „pápai gróf - — a nyilvánosság s a politikai élet sikamlós terén. És olt, hol már annyian lebuktak, Ö szilárdan állott, egymaga uralta — lehet mondani — az egész teret; foglalta el az őt méltán megillető főhelyet s meghajolt előtte mindenki, a ki az érdemel elismerni, a becsületet becsülni, s a tetelel tárgyát tisztelni tanulta . ! Ki ne emlékeznék Veszprémmegyének a hatvanas évekbeni gyűléseire, ki ne hallotta volna hirét ama hazafias beszédeknek, melyeket a „mi grófunk" az országház termeiben mondott. ? ! Vagy nézzük Öt a társadalom terén . ! Sértenök a kegyeletet, ha még csak utalnunk is kellene ama temérdek áldozatokra, mit ó a haza oltárára tett! S ha van város e honban, mely büszkén mutathat polgárára, úgy Pápa városa az, mely egy „Esterházy Páll" birt! Arcúi csapása volna a közgyásznak, ha e helyen azt említenők fel, mije volt ö— Pápának! Azok a fekete zászlók ott valamennyi közintézeteink homlokzatán eleget beszélnek, és ha volna az országos gyászban fokozat, úgy Pápa külön részt követelne magának: . Mert ő a „mienk volt" és mig a hálás emlékezet erénye e város falai közt vegkep ki nem hal, mig lesz, mint a hogy lenni fog ezer emlék, mely a drága halottra mutat, ugy „miénk" lesz ő ezentúl is, mert: egy Esterházy Pált eltemetni igen, de elveszteni nem lehet soha! mert igaza van a költőnek: IHaTba tapsolsz rettenetes Ixalai: Kilt érclemeltltel nyerteit őrölt nevet; Kilt nem. magok hasznánalt eltelt, jBiiszlte hatalmad, alá nem esnelt. « ## MM "fei MM is Áldás legyen a drága hamvakon!