Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-08

A lap szellemi részét ill'ető közlemények a ssserlcesztő tálcására: Főutca 20. sz, emelet, 7. aj ló, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, WajdJLtS K.ár'Ory könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, tntézendők. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évru 6 fr. — Félévre. 5 ír. — Negyedévre 1 lr. 50 kr. Egy szám ára 15 kr. EQrcletésels. G hasábos p etilsorban 5 kr, XLJ^ilttÓribeil soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 8 VAS. G 7 Kilián püspök)9 Hétfő Lukrécia )~ 10 Kedd Amália szűz G6Gillyén)^ 27 Anatolia ) <=> 28 Ilma )! 29 ) 12 Csütörtök Henrik császár)^ Nábor )- 2B.Ai-ongy.li.) . 13 Péntek Margit szűz )~ Jenő, Joel)® 3 )s 14 Szombat Bonaventura )Z Kamillus ) c 4 Sab. házon )•1 Előfizetési felhívás „PÁPAI LAP0K"-ra. Az új félévbe lépve, bizalommal fordulunk olvasóinkhoz, szíveskedjenek előfizetési megrendeléseiket megújítani s lapunkat minél tágasabb körben megismertetni, hogy igy az anyagi gondoktól megszabadulva, erőnket a lap szellemi részére fordíthassuk. Lapunk ezután is iparkodni fog kitűzött céljának és föladatának megfelelni. Minden öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy lapunk nemcsak városunkban, hanem a vidéken is élénk figyelemben részesül; mert fögondot fordítunk arra, hogy tartalma minél változatosabb és érdekesebb legyen, A vezércikkek a minket közelebbről érdeklő megyei és városi ügyek fejtegetésével foglalkoztak, a különfélék rovatában az érdekesebb és újabb hireket közöltük; adtunk statistikai adatokat, híven közöltük a megyei és városi gyűlések tárgyalásait. Figyelemmel kisértük városunk és vidékének tanügyét, hoztunk közgazdasági közleményeket, s a városunkban és vidékén történt érdekesebb hirek, valamint mulattató apróbb olvasmányok közléséről sem feledkeztünk meg. Lapunk tárcájában is arra törekedtünk, hogy minél változatosabb és érdekesebb legyen; e végből hoztunk életrajzokat, rövid, humorisztikus elbeszéléseket, népismei, természettani, történelmi közleményeket, a csar nokban pedig jobb költeményeket. Ilyen volt lapunk tar talma, s ilyen leend jövőben is; ennélfogva erősen reméljük, hogy t. olvasóink ezután sem fogják pártolásukat megvonni. Összeköttetéseinknél fogva sikerült kieszközölnünk, hogy jövö féléves előfizetőink csekély — É frt 20 kr.— utánfizetés mellett egy gyönyörű, 46 centiméter széles, 59 centiméter magas és 20-féle szinnet kiállított Hépet — mely bármely teremnek is díszére válik — kap hassanak. A jutalomkép kicsiny másolatát július hó kö zepe táján mellékelni fogjuk, s az előjegyzéseket lapunk kiadóhivatala fogadja el. A lap ára félévre 3 frt, jutalomképp el együtt 4 ft 20 kr, negyedévre 1 ft 50 kr. Az előfizetési díj beküldése vidékről legcélszerűbben 5 kros postautalványnyal eszközölhető s a kiadóhivatalhoz cimzendö. Pápa, 1877. július l-én. A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége és kiadóhivatala Pápa, július 8-án Ugyhiszszük, senki sem fogja tagadni, hogy mily fontos dolog a tisztaság, mily nagy hasznára van valamely helynek. E dolog fontosság tekintetében még inkább nyer akkor, ha oly helyekről van szó, hol az emberek kisebb nagyobb tömege tartózkodik, s ezek az emberek által lakott helyek: a községek, falvak, városok stb. A tisztaság mily fontossággal bir a közegészség tekintetéből, azt nem szándékunk hosszas uton bizonyítgatni, de nem is ez a célunk; ezt könnyen felismerheti bárki is, mivel erre számos oly esetek szolgálnak bizonyítékul, melyeket mindennap lapasztalhalní. Mi csak általánosságban akarunk, még pedig városunkról szólni és oda mutatni, hol a tisztaságot illetőleg, ehez véve még a rendet is — hiányt találunk, hogy igy a múltkor lett igéretünket beváltsuk. Kezdjük tehát előröl, t. i. a város belső részéről. Van egy dolog, minek hiányát nagyon is érezzük, mely minden rendezett városban megvan, s ez a csatornázás. De talán nincs is szükségünk erre, ha ennyi ideig megvoltunk nélküle, meglehetünk ezután is! Ha szemünk nem botránkozik meg az eddigi piszkosságban, ha szagérzékünk nem protestál a bűz ellen, akkor fölösleges a csatornázás; de ha csak egy kis érzékünk is van a tisztaság iránt, akkor nem fölösleges, sőt nagyon is szükséges. A mult hóban lartott városi közgyűlésen egyik városi képviselő interpellátiót adott be az iránt, hogy vannak házak, melyekből mindenféle piszkosságot az utcára öntenek, s vannak olyanok, melyekből a szemét lé kifoly s az utcát a legkellemetlenebb szaggal tölti be, minek megakadályozására erélyes intézkedést kér. — A képviselők közül többen hozzászóltak e tárgyhoz, s mind nyájan megegyeztek abban, hogy erre nézve erélyesen kell intézkedni s komoly felhívást intézni a város polgáraihoz, hogy semmiféle rothadásnak induló tárgyat és semminemű piszkos folyadékot ne legyen szabad az utcára kiönteni, s az egyik képviselő igen helyesen in dítványozta, hogy ennek megakadályozására legjobb volna a csatornázást behozni. Városunk polgármestere megígérte, hogy intézkedni fog e dologban, sőt nagyobb biztosság végett egy pár rendőr fog éjjel nappal az ut cákon járni és erre felügyelni. Valóban ideje is volna már e dolgon segíteni. Azt nem lehet tagadni, hogy néhol tett is a városi tanács célszerű és üdvös intézkedést; a celli utat, a pocséta utcát és ennek folytatását ki köveztette, s igy ez utcák lakóit megmentelle a sártengertöl, mely hóolvadás és esőzés után rendesen létrejött. De van még több hely, hol szintén segíteni kellene. Ilyen a többi között a vá ros közepén levő kisutca, melynek közepéről a kátyúkat s a terjedelmes pocsolyák bűzhödt, zöld vizét csak a szárazság képes — sokszor még ez sem - eltávolítani. Az ott lakóknak mily kellemetlen bűzt kell eltürniök, ha esős idő ulán kissé erösebb és tartósabb meleg következik. Az arra velödölt kocsik tengelyig sülyednek a mocsárba, s a ki ez utcán egyszer végig hajt, hacsak lehet s nem kénytelen, többé arra ugyan nem megy, hanem inkább messze kikerüli. Eddig csak a gondviselés mentett meg az utcában több házat az összeomlástól; mert nemcsak a házak tetejéről lecsurgó viz nem foly ki az utcára, hanem még az utcáról is inkább be szokott ömölni az udvarokba. Pedig az utcát könnyen meg lehetne szabadítani a viztöl, ha t. i. lejtőssé tétetnék, s evégett a 978. számú háztól fölfelé a Scharnbeck-féle ház mellett levő csatornáig kellene csak leszállítani, minek következtében legkevesebb 8—10 centiméter esése lenne; az említett számú háztól aláfelé meg éppen nincs kétség benne, hogy a viz rendes lefolyást nyerend. Hasonlót lehet mondani a szemetes utcáról is, melyet csakugyan jól és találóan neveztek el, s mely a sok szemét, piszok és sár miatt meg is érdemié szép nevét. Megemlékeztünk a múltkor a Tapolcáról is és hangoztattuk, hogy szigorúan kell arra felügyelni, miszerint a reggel bizonyos órájáig, mig az ivásra szükséges vizet be nem szerezték, semmiféle egészséget rontó anyag bele ne kerüljön: újabban hallottuk, hogy most, a beállott meleg időjárás alkalmával, már kora hajnalban fürödnek benne. Ezt meg kell akadályozni, el kell tiltani, s a tilalmat áthágókat megbüntetni. A fürdésről levén szó, nem mulaszthatjuk el az ellen is fölszólalni hogy a Tapolca partján járókat mennyire bántja a fürdők szemérmetsérlő magaviselete. Azt nem lehet kívánni, hogy mindenki az uszodába menjen, hanem talán jó lenne egy bizonyos helyet kijelölni, hol fürödni lehetne vagy ingyért, vagy egy csekély díjért, mit aztán jótékony célra lehetne fordítani. Nem hagyhatjuk szó nélkül a hiányos világítást sem. Igaz, hogy télen — amennyire annyira — van világítás, égnek a lámpák, s némileg elűzik a sötétséget; de ha a naptárban holdvilág van jelezve, akkor a világítás be van szüntetve. Az még csak jól van, ha ilyenkor borutlan. tiszta az ég s a hold teljes fényében löveli sugarait, ekkor még nélkülözni lehet a lámpákat; ha azonban ekkor borús idő van s a holdvilág jelzése dacára is sötétség terül el, nagyon kívánatos lenne a világítás. Nyáron a lámpák nyugalomba vannak téve s egész őszig soha sem gyújtatnak meg; igaz, hogy este 9—10 óráig még elég világosság van, s a járókelők lábuk elé láthatnak; de az éjjek nyáron is csak oly sötétek, mint télen, s hogy milyen előnynyel bir a téli sötétség a nyári fölölt, azt nem tudjuk, ha csak annyiban nem, hogy télen csak az esték vannak megvilágítva, mert már 11 óra felé csak itt-ott pislog egy-egy lámpa. Azzal dicsekedhetünk — igaz, hogy nem nagyon — hogy van járdánk, habár nem valami nagyon széles; no de mégis van, s igy többet ér a semminél. Csak az a baj, hogy a keskeny járdát még inkább megkeskenyílik az által, hogy mindenféle tárgyakat reá raknak s egyes kereskedők rajta tartják kirakatukat. Itt egy borona hegyes fogai ijesztgetik a járót, ott egy eke A V;

Pápai Lapok" tárcája. Az e m b e r i h a n g egészséges és kóros állapotának rajzi vázlata. A kísérleti gyójrytudományok és első sorban az élettan már régibb idő óta szinte előszeretettel foglalkoznak az emberi test rendes és kóros functióinak rajzi vázlatozásával, különösen pedig természettani segédeszközök célszerű alkalmazása által. Az ebbeli törekvések elméleti és gyakorlati kérdések megoldására oly fontos eredményeket derítettek föl, hoíry az alapos kórismerés alig nélkülözheti ma már a tudományos kutatás e módját. Ily segédeszköz például a „sphygmograph" nevü emeltyűkészlet, mely a kéz üterére alkalmaztatván, a vérhullám mozgásait ugyan egy dob által körben vagy vizirányosan továbbított papírlapra rajzolja le. Az érverés ilynemű rajzolatokban megállapított képletei lényegesen tökéletesbíték a szivmozgás tanát szintúgy, mint a szív káros változatairóli ismereteinket. Ismerjük ma e szeréut már a szivmozgást befolyásoló betegségekben fellépő érveréstünetek különböző képleteit, melyeknek szemlélete — kellő gyakorlottság mellet' — képesíthet bennünket következtetni a betegség mibenlétére, sőt fokára is. Klemm, lipcsei orvos, az „Archiv für Heilkunde"-ben megjelent „Ein neues Verfahren zur Untersuchung der Stimmbandkrankheiten" cimü értekezésében az emberi hang rajzi vázlatozásának módját ismerteti - meg, mely szerint bárki is meggyőződhetik sajátszemüleg ép vagy beteg hangjának mivoltáról, mi eddig az orvosnak is csak gégetükör segélyével sikerült. Klemm, ezen újabb vizsgálati módja ezek után a nagy közönség előtt sem maradhat minden érdeknélküli, miért is azt e helyen röviden ismertetni fogjuk. Készüléke három részből áll: u. m. egy tükörtáblás, hosztengelye körül forgó kockából, továbbá egy kis Iáugot bocsátó és légszeszvezetésscl összekötött ilyszerü lámpából és végre az úgynevezett hangcsőből. Ez utóbbi egyik végén a vizsgáló szájához légmentesen illeszthető szájrészből áll, mig másik vége a lámpa egy tágabb részébe nyílik, hol ismét egy igen vékony, ezüstforint nag}

r

ságu gummihártyácska által választatik el légzárólag a légszeszfolyamtól. E hártyácska kellően meg van feszítve, a légszeszfolyam pedig arányosan szabályozott nyomás alatt van; a hangcsőben bizonyos, határozott hanghullámok — légtömörülések vagy — ritkulások — fognak támadni, mihelyt abba akár egészséges, akár beteg által csak egy hang bocsátatik, föltéve, hogy a cső a hangadó szájához légmentesen van illesztve. Ama hanghullámok rezgésbe hozzák megíelelőleg a. rughártyát is, ugy, hogy a légszesz és a kis láng is a hullámok szükségszerű tovaterjedése következtében hasonló mozgásba jőnek. Minden hanghullám tehát e láng egy bizonyos rezgését indézendi elő, mely rezgések — mert egymást gyorsan követik — a forgó tükörkockában — a szem utánképei ismert fénytani tüneménye szerint — mint lángsorozat lesznek szemlélhetek; a kocka forgásával tovavonuló tükörkép látidegünkre gyakorolt hatása ugyanis nem szűnik meg teljesen egy második stb. lángkép keletkeztével, mi által szemünk a lángok sorát észlelendi. Ezen fényágacsokból álló és némileg egy fürész fogas széléhez hasonlítható lángkép alakzata ismert természettani törvények szerint függ a hai:g magasságától, terjedelmétől, majd a hangszalagok betegségének fokától stb. Joggal nevezhetni Klemm ezen műveletét a hangszalagmozgások fényképészeti előállításának, természetesen nem tudományos értelemben, mert itt a fény által nyert rajzolatok nem állandósíttatnak meg vegyészileg, mint ez a photographiában történik. A beteg hangot jelző fénytani képek oly lényegesen és szembetűnően különböznek az egészséges hang által hason módon előidézett tükörképektől, hogy kellő szakértelem mellett amazoknak egyszerű szemléletéből is már következtethetünk hangszervezetünk minémüségére. Valamint eltérők a tükörképek az egészséges hangok külön-külön minémüsége szerint, ép ugy fognak különleges ábrázolatok megfelelni a hangszalagok változatos bajainak is. Az egészséges hang rajzolatainak kiváló szabályossága által tűnik ki és pedig a magas, fenyágacsainak szabatos, hullámos, szépen ékelt s egymást szakadatlan követő sorozata által, míg a mélyebb hangoknál amaz ágacsok kettes, hármas vagy négyes számban megszakasztvák. Kisebb fokú rekedtségnél már nagy részben nélkülöznünk kell a lángsor elébb érintett szabályosságát, az egyes ékek sem oly finom metszésüek, lelapultak, a hangszalagok rezgései kisebb terjedelmének megfelelóleg. A lángékek hanglépték szerinti beosztása azonban itt még észlelhető, mig nagyfokú elrekedéseknél, vészes bajok, — hevesebb idült hurutban vagy a bujakór egyes eseteiben, hol a megvastagodott vagy roucsolt hangszalagok rezgései nagymervben korlátoltak, a lángsor egyforma és alig kiemelkedő kupocskákból áll. Még ennél is szomorúbb és egyöntetűbb lesz végre ama képlet, melyet a hangszalagok bénulási esete ad; a hangszalagok elvesztvén mozgékonyságukat, a zárképtelen hangrésen átsurranó levegő többé nem képes azokat rezgő mozgásba hozni. Számos egyéb kórállapot fejezhető még ki e lángkép által, melyet a gyakorlati gyógytan kétségkívül értékesíteni is fog.