Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-07-01

nek következménye az volt, hogy a csatát nyert török az VÍ ellenséget szétszórta és 3000 lóval a felmentett Niksics vá- n< rát élelmi szerrel látta el. Ezen diadalok kivívása után az 51 ostrogi szorosok ellen fordult s itten a montenegrói főhad- d( erőt több napig tartó- és felette véres csatában szétugrasz­totta s aztán a lázadó hercegség belsejébe vonult s ezen is- 6 mét harcok kíséretében áthaladva Ali Saik pasával Da­nilowgrádnál egyesült. Mostan még az északról szintén előre e£ nyomuló Mehemed Ali pasa megérkezését várják, hogy igy m egyesölt erővel, a még hátralevő montenegrói erőt mégsem- D( misíthesse és Cettinjét Nikica fejedelem székvárosát elfog­lalhassa, mely bizonyái'a meg fog történni ha az európai diplomátia közbe nem íog lépni. — A Duna folyó mentén k< szintén megkezdődöttt június 23-án, a tényleges harc ameny- él nyiben a muszka hadak Braila mellett a Dunán átkeltek s A a Dobrudzsa puszta és lak katlan területére léptek. Ez al- m kálómmal a Macsinban tartózkodott J000 rendezetlen ka­tonaságból álló török erö az ötszörös muszkának ellentállt és közel 1000 muszkát leölvén visszavonult; mivel a törö­kök a Dobrudzát nem fogják védelmezni. Itten 18,000 orosz lá ment török területre; összeütközés Küstendze-Csernovada fő közötti erős positiókban fog megtörténni, melyet a törökök C Í előnyös védvonallá alakítottak volt át mig ellenben maga a ^ Dobrudza oly rosz éghajlattal bír, hogy ottan minden had­seregnek már a természet csapásai által tönkre kell jutni, s így az oroszok mit sem nyertek ezen terület elfoglaltatá- V( sából, mely különben védve sem volt. — 25 és 26-án meg- m kisértették még az oroszok a Dunát Turtökö, Ruszcsuk, Szilisztria, Nikápoly és Sistovánál is átlépni de ez ideig ^ minden kísérlet hősiesen vissza lön verve, melynél az oro­szok ezer és ezer embert veszítettek. Katonai körökben azt 1,1 állítják, hogy a Dunai átkelés a muszkának legalább is 30 ' íl vagy 40,000 emberébe fog kerülni! Sf Folyó hó 27-én, mint orosz hivatalos sürgönyök jele- h zik az átkelés Nikápoly és Sistowánál egyszerre ismét meg bi lön kisérve. Ezen sürgönyből kitűnik, hogy Nikápolynál az jj átkelés véresen vissza lön verve, holott Sistowánál sikerült; s| részletek hiányzauak. Mi megjegyezzük, miszerint Sistowá- ^ nál csak 3% zászlóalj török katonaság feküdt, mint ezt a neue freue Pressének a török táborban levő harci tudósítója a­jelentette. — Áttérve a harmadik vagy is az ázsiai harctérre jelenthetjük hogy ottan a törökök állapota felette kedvező U Mindenek előtt a kaukázusi lakosság felkelése napról napra terjed s a török operatió hadoszlopok több kisebb nagyobb csatában az orosz hadakat megverték és számos erődöt el­foglaltak. A főharctéren pedig az orosz hadak vereséget szenvedtek. Még pedig az orosz jobb szárny, mely Bátum I' vára ellen intézi folytonos támadásait 3 izben véres fejjel fi visszaveretett, mely alkalommal 2 és 3000 orosz a csataté- ti ren maradt. Az orosz főerő vagy is a közép hadtest Kars t várát törekszik körül zárni s ez ideig minden kísérlete a s várhoz közeledni, roppant veszteséggel vissza lön verve. A ^ fö szerep azonban az orosz balszárnyra volt bízva. Ezen körülbelöl 36,000 emberből álló hadtest még ápril 23-án át­lépte a töi-ök határt s Bajazid várát, melyet a törökök oda e hagyták megszállotta, innen aztán folytonosan előre nyomult egész Kagysmán és Toprak kaléhig, sőt a föhadseregtöl te- g temes erösbitest nyerve június 18-án a török hadsereg egyik g osztályát Schevinkaléhnál tetemes veszteséggel vissza is verte s a kocka azonban megfordult; ugyanis „Van"' közelében a v törökök egy önálló hadtestet vontak össze, mely az oroszok g balszárnyát ßajazidböl kiűzte, ezen várat ismét visszafog- . lalta; időközben Mucktár passa a Toprákkaléhnál táborzó Lorisz Melikoff orosz tábornok parancsnoksága alatt álló « orosz hadtestet megtámadta s két napi véres ütközetben e Schonghály szoros mellett teljesen megverte s a Bajazidböl c oda vonuló öánghyre kurd vezérrel egyesülve az oroszokat t Seidejkannál cernirozfa, ennek alkalmasint következménye t leend, hogy az itt lévő orosz hadtest fegyver letételére fog s kényszeríttetni. Ugyan ezen idő alatt az orosz föhadsereg j, Heimann tábornok alatt 16,000 ember és 24 ágyúból álló hadtestet küldött a veszélyben torgó Lorisz Melikoff segít­ségére, azonban a június 25-én Zevinnél az elsáucolt török 1 haderőre bukkant. Az itt fejlődött véres harc felöl a Neue E Freie Pressének" harctéri tudósítója következőt távirja. Ze- f vinni harctér jnnius 25-éu. Ma reggeli 7 órakor 16000 orosz 1 24 ágyúval megtámadta a zevinni török állásokat melybe ( 10,000 ember 8 ágyúval volt elhelyezve. Déltájban a harc 1 komoly, az ágyú tüzelés felelte élénkké fejlődött. Az oro­szok elszántsággal támadták meg a török sáncokat, de óriási veszteséget, szenvedtek és a nap lenyugtakor rendetlen futás­ban vissza húzódtak, az oroszok vesztesége 3000 ember. A nap 1 a muszkák tökéletes visszavonulásával végződött. A tÖrö- 1 kök Feizy pasa parancsnoksága alatt harcoltak s vesztesé- • gök aránylag csekély s talán 500 emberre tehető- Én az ' ütközésnél lóháton jelen voltam. A törökök győzelme az egész vonalon teljes. Az orosz balszárny Muktár és Sangyre pasa egyesült erejökf által Sejdejkannál cernirozva van. Bajazid vár kapitulál s a törökök birtokában van. Megyei és helyi hirek. — Somlyó vidékéről irják: A legszebb remények a jó aratásról és bő szünetről elenyésztek a Somlyó vidékén és a Somlyó-hegy vásárhelyi részén. Június 23-ka sok keservet, sok szomorúságot és a jövő iránti aggodalmat keltett mindenki keb­lében, miután eg;y iszonyú vihar s hosszabb ideig tartó dörgés utáni jégverés a vérmes reménynyel kecsegtető vetéseket telje­sen tönkre tette s a szőlőtermést megsemmisítette. Jánosházától kezdve Karakó, Zsiskavár, Kis-Jenő, Somlyó-Vásárhely, Bor­szörcsök határai annyira letaroltattak, minha egy ellenséges csapat vonult volna át rajtuk. — A mult számban közlött adományokon kivül követ­kező adományokat kapta a pápai jótékony nőegylet június hó 17-ikén rendezett kóstolója alkalmával: Czibula Jánosné küldött kávét, Diskay Kálmán Mária cukrot, Mikovinyi Ignácné kávét, Lóskay nővérek tejszint, Ribianszky Anna 1 üveg bort, Szusz ; Simonné 10 üveg málnás szóda vizet, Koller Jánosné tejszint és % tejet, Rumpold Vencelné jeget, Szvoboda Vencelné tejszint, 3 kenyeret és fát, Klein Mukiné 20 üveg szóda vizet, málna ned­vet és fagylaltot. A Pápa városi jótékony nőegylet ezen szives adományokért hálás 'köszönetét nyilvánítja. — Utánzásra méltó példa. A helybeli izr. hitközség tanítóinak évi fizetését 600 frtról 800-ra emelte fel. Valóban elismerésünket kell kifejeznünk a hitközség iránt, mely elismer­vén a tanítással foglalkozók terhes, fárasztó munkáját, anyagi helyzetükön segített s igy eszközölte azt, hogy a tanítók ez­után még nagyobb buzgalommal működhessenek hivatásuk tel­jesítésében. — Rajztanítás. — A rajzolás tudásának haszna mai napság elismert dolog, s eltekintve attól, hogy az Ízlést fino­mítja, sok pályán elkerülhetlenül szükséges, söt az iskolában a kötelezett tantárgyak közé van sorolva. Az iskolai szünidőben valamint eddig ngy ezután is nyerhetni a rajzból oktatást, mire nézve figyelmeztetjük gyermeküket a rajzmüvészetben tanítani 1 óhajtó szülőket, hogy a föltétel végett jelentkezhetnek naponként 1 délelőtt 8—10 óráig a városi rajztanodában vagy a polgárrnes- i téri hivatalban. 1 — Villámcsapás. A mult héten Csikvándon a villám 1 egy fára csapott, mely alatt három asszony és egy férfi vonta 1 meg magát, kik közül 2 asszony és a férfi rögtön, egy asszony ' pedig később meghalt. 1 Pénteken este a város közepén levő korcsmák egyi­kében mulató legények a korcsmárossal összeszólalkozván, oly J éktelen zsivajt csaptak, hogy csak ugy hangzott bele az utca. A boltőrök hasztalan adtak jelt sípjaikkal, senki sem jelent meg, hogy a garázdálkodókat rendre atasította volna, mig végre ' a veszekedők a csapszékből kiutasítatván, eloszoltak. '. — A megüresedett veszprémi tüzoltó-alparancsnoki ál- ] lásra, mint a „Vprm" irja — egyhangúlag Véghely Dezső, városi főjegyző választatott meg, ki azonban a többszöri felkérés da­cára sem fogadta azt el és igy az alparancsnoki állás betöltése bizonytalan időre elhalasztatott. — Pályázat. A veszprémi egyházmegyében a papnö­veldébe való felvétel végett a pályázat f. é. július hó 5-én fog megtartatni. — Statistikai ülés. A megyei statistikai bizottság f. hó 20-dán d. u. 3 órakor ülést tartott, melyen a mult évi ter­mést illető adatok összegeztettek. A beérkezett adatok ezúttal közelebb jártak a valóhoz, mint előbb és igy a bizottság rende­sen megejthette azoknak tüzetesebb tárgyalását. Szóba jött és helyesléssel fogadtatott azon indítvány, hogy minden községben, bizassék meg egy-egy értelmes egyén a statistikai adatok lel­kiismeretes összeállítása- és beküldésével, de ezért az országos statistikára évenkint megszavazott állami költségből méltányosan díjaztassék. Ezen indítvány a magas minisztérium figyelmébe fog ajánltatni. (Vprm.J — Böbeszédy uram mint régész, vagy látogatás a ligetben. Böbeszédy uram addig nyaggatott, addig beszélt gyö­nyörűséges kertjéről, hogy utóvégre is ide vonatkozó előítélete­met elnémította. Pedig ha ugy veszszük, nem is nevezhető elő­ítéletnek az, ha valaki a júniusi meleg napokban inkább a pom­pás várkert lombjait, mint a tókert fátlan, gyepes utait szereti felkeresni. Es mivel én ezen uézet hűséges követője valék, foly­tonos hadilábon álltam Böbeszédy urammal. Hasztalan csaloga­tott, hasztalan hívogatott, mert rajtam nem fogott aranyos be­széde. A korsó azonban addig jár a kútra, inig eltörik. A sok beszéddel szemben végtére türelmem is kifogyott; ennek folytán eltökéltem, hogy az ostromló ellenfelet egyszer s mindenkorra elnémítom, kijelentettem tehát, hogy a pápai „krumpli sétányt" legalább canicula alatt nem keresem fel, mert nem vagyok an­gol, ki a continens bérceit oda hagyja csak azért, hogy a hel­gólandi Erdapfelalé gyönyöreit élvezhesse! Micsoda, monda Böbe­szédy uram, micsoda krumpli sétány, micsoda Erdapfelaléé: No várjon megmondom feleségemnek, hogy ön kertünket Helgoland sziklájához merte hasonlítani.... Váratlan államcsíny, gondolám, jobb lesz ostromlót követni különben Bőbeszédyné asszonyság­gal még coliisióba találok jönni. Tehát mentünk. Azonban alig értük el a Tapolcát, midőn kísérőm egyet gondolt, nevetve tőlem elvált s haza felé ment. Szerencsémre annnyira igénybe vett a tókerti új út, hogy a távozó kacaját alig vettem észre. Időköz­ben a nap mindinkább lövellé tüzes nyilait, s nem engedé, hogy az uj útnak mikénti átalakítása, fákkali körülültetéséről elmél­kedjem, hanem paraucsolólag inte: előre! A tókertek területét oly gyorsan léptem le, hogy a szép ültetvényeket észre sem vettem; sőt ha deszkát nem érzek lábam alatt, bizonyára fel sem tűnik, hogy a „liget" kapuját épen most léptem át! Friss szellő üdvözölt, mely talán közleni óhajtó, velem hogy az át­lépett határon új gondolat működik. Es valóban; fel sem ismer­tem a csúzi és pap réteket, szét kelle tekintenem, valljon a pápai határban vagyok-e még vagy sem. Az előbb még gyenge szellő most rohamosan kezdett fújni s a hőséget kissé tűrhetővé tette. A szél az előttem elnyúló sugár alakú ligeti főutat, apró gyű­rűkben végig táncolta, örömét fejezvén ki a felett, hogy már nem kell ősi szokás szerint gyepen járnia; forgása közben köny­nyü tárgyakat a magasba emelt, s odább-odább vitte, most egy ; hószinüt emelt fel, s miután vele jó ideig kedvét töltötte vidám • gyorsasággal felém közeledve előttem ismét elejtette. Nékem a ; játék tetszett s a megtáncoltatott s most már előttem nyugvó tárgy felette érdekelt. Ez egy gondosan összehajlott, levélalaku, - iv papir volt; ki tudja mit rejt belseje, ki tudja nem aka.rt-e a liget szelleme ezen a különös uton hozzám szólani. Felemeltem tehát a szél játékszerét, megnézendő mit tartalmaz. Felbontottam. Valaha irott szavakat, mondatokat, talán egy egész jelentést tar­talmazott, most azonban csak egyes betű, egy két szó volt rajta * olvasható. A levél másolata ime ez: 3 . . . . i k .... r ... . gylet ______ . M . . . se 1876 — — _____ 1877 — — — ...... té ... 11 ... cn, —_?—— — — — — 1 _ _ ? — _ — — — — semmi — — — — _? ' . . . . uj . . . . be. ____ — ?— — . . fagy .... 0 ------- ? - ­-..t t. — — ... a ö .... a t Csodálatos levél, alkalmasint naplótöredék lehet! Hasztalan tör­'' tem fejemet, a talányt megfejteni, a levél jelentőségét kibetűzni I nem tudtam. Boszankodva el akartam dobni az iratot, de szándé­8 komat egy válamra nehezülő kéz megakadályozta. Böbeszédy uram 3 hatalmas keze sulyosodott vállamra; oly nehéz volt, majd leros­" kadtam terhe alatt. „Ugyan mit áll itt a hőségben oly soká? 8 szóla a váratlan vendég, mit olvas oly türelemmel?" „Idejövete­lénél okosabbat sem tehetett volna, kedves Böbeszédy uram, vá­? laszolék, s ha szives leend, régészeti ismereteit szeretném igénybe n venni; ime itt az irás; ön viszonyainkat jól ismeri5 ön látta a - Pápa városi titkok legfinomabb szálait szőni, sőt a szálak foná­;i sában tettleges részt szokott venni; ön előtt városunk gondola­- tai nyilt könyv, melynek lapjait kénye kedve szerint olvashatja; - magyarázza meg kérem, mit jelenthet ezen levél tartalma? „Ér uram részt veszek minden alakuló gyülekezetben, egyleteken, la­II kodalmon, bizottmányi tanácskozmányokban; szavaim nyomaték­- kai birnak a közgyűlésen a tűzoltók, kaszinók és egyéb társa­a ságok üléseiben, sőt mi több, még az ismeretterjesztő-egyletnek n is tagja vagyok! s ilyen széles, alapos helyi ismereteim folytán e lennék képes egy ilyforma haszontalan papirra irt dolgot lolvasni? legyen csak szives ombrellámat, melyért előbb haza haladtain volt, kissé átvenni, s biztosíthatom, liogy oeullárém ígélyével megfejtem a cédula tartalmát még ha hierogliphák len­ének is rajta! Böbeszédy uram arcza derült volt, mint az ég sltozata, piros mint a felkelő nap. És Böbeszédy ur csakugyan íke-^dé a lapot tanulmányozni s rövid pár perc után csengő angon olvasá, a mint következik: „Pápai kertész társulat, mű­ödése 1876-ik évben ... itt megakadt; fantáziája cserben agyta, csengő szava ellankadt s csak egyes szavak mormo­ását Iehete hallani, mely körülbelül ugy vette ki magát, mint: itlenség „semmi" „semmi." Én mosolyogtam „régészem" zava­Ln. Be ő csakhamar imígyen szóla merész bátorsággal: itten s áll hogy, „semmi" — tehát semmi, és 1877 alatt is csak a ik kérdőjel, a sok kérdőjel. Lám milyen jó szokásom és elöre­ttó mély bölcsességem van nékem! éh minden alakulandó egy­stben részt veszek — csakhogy persze be szoktam látni a dol­ot s mindég ideje korán kilépek — hogy erőmet ismét egy új gyletnél annál jobban értékesíthessem! Oh mennyire örülök, ogy a kerlészegyletnek tagjai közül épen a legjobb időben lep­sin ki .. mert hát gondoltam, hogy utóvégre is az eredmény . . . emmiü! és kérdőjel! Böbeszédy uram kitárta szive legbensőbb rzetét; oly tűzzel, oly meggyőzőleg beszélt, hogy — én őszinte­égében nem mertem kételkedni. Örült, s örömét alig tudtam le­:csillapítani; alig birtam tovamenésre kényszeríteni. Győzedel­les szive oly mérvben vert hogy lábait még a tánc kedve is Ifogta; bágyadt fakó szemeiből örömkönyek hullottak; hallószer­ének tányérkái pedig oly furcsa rángatódzásnak indultak, hogy iszta szivemből elkezdtem nevetni ... a bűvös levél e közben földre hullott, a fürge szél átvette birtokát újból a légbe emelte tova vitte . . . ki tudja hová . .. Mostan fejünk felett egy pa­isirta dallamát, pompás dallamát, pompás énekét hallottuk; elöt­ünk a fűszálai között pedig egy csiga vontatá szük házikóját, ilit jelent ez? Mit? A ligetben képviselt két gondolkozási mó­lót. Itt, a szorgalmas, gondolkozó és tervszerint haladó ész, a oindennapiasság göröngyeiről felemelkedik; örömét, gyönyörét, L magasban keresi, s műve által a szemlélőt bámulatra ragadja; izellemi terméke által élvez és élvezetet nyújt embertársainak. K fejünk felett repdeső énekes ezt jelenti. Ellenben, a mozogni, laladni nem tudó, a röghöz bilincselt; a kihaló kor szolgája, ;szme és gondolat szegény, tettre gyáva, a haladást irigy szem­nél tekintő embert pedig—jelképezi a gyepen mászó csiga! És ía az uj ligetet képező negyed körön szét tekintünk, ezen két gondolkozás mód nyomaira fogunk akadni. Itt az első gyümöl­;sös és zöldséges kertett teremtet, amott a második mint amoz­lulatlanság és az ujtóli félelem kifolyása csak füvet, tenyészt! Milyen szemet sértő és szivet sebző különbség! A tagosítás óta efolyt pár hónap elegendő volt arra, hogy itten kertet növeljen, >zép hajlékot építsen, bolott ismét másokra ez év, csak pár má­ssá szénának kaszálására látszolt hivatva lenni! Minő vagyon ninő jövedelem nyerhető e területről, mely munkánál egyebet íem kíván s mint okszerű kerti ipar vagyonunkat gyarapítani lágyban képes lenne, és mégis a természetadta kincseket elmu­asztják kiaknázni s megengedik, hogy az aranybányából egy cet marha nyerje tápszerét, holott annak hivatása — a tulajdonost vagyonossá tenni! Pápából egy második Erfurth lehetne, csak akarni kell! Varázs levél! miután a „ligetet" láttam, megértettelek; ér­telmed az, hogy a kertész-egyesület — gondolatdús indítványá­ból kellett volna — a ligetnek megszületnie, s ezen gondolat, égbetörő szárnycsapásai hivatva lenne — példaszerűen — oda hatni, hogy a gyepen csúszó haszontalan csiga, lassú útját e téren ne vonhassa tovább! Pedig a liget egy egyszerű kézmű­ves gondolata, Payer úr fáradságának kifolyása, holott a ker­tész egylet keleti szemlőlédése közepette szótlanul él! Tova men­tünk, Böbeszédy úrral elértük a kerülői lakházat s örömmel lát­tuk, mily szép Almersdorfer kertje, szép hajléka, milyen gondo­san van Payer ur gyümölcsöse berendezve, milyen szorgalommá P. Szabó Károly és Koczka urak és még sokak kertjei máris berendezve; bolott ismét fájt látni, miszerint sokan a munkát nen igénylő gyepet kedvelik, Elértük a liget határát képező ország utat. Itt elváltunk. Én a kishegy szőlőkertjei felé vettem utamat Böbeszédy úr pedig haza felé ment — rámslizni! — Lapunk mai számához mellékelve ve­szik t. olvasóink Erődi Dániel „Ujabb köl­teni ényei"-re szóló felhívó és előfizető ivet, valamint mellékeltük az „Ellenőr" haditérké­pes külön lenyomatát s a „Vasárnapi Újsága „Politikai Újdonságok," „Nemzeti Hirlap, t( „Képes Néplap," „Háború Krónika," „Keléi Népe," „Jogtudományi Közlöny," „Közigaz­gatási Lapok," „Község Lapja" előfizetési felhivását és a Franklin társulat árjegyzékét melyeket olvasóink figyelmébe ajánlunk. Egyletek és intézetek. — .4 „Krajcár-egylet"' ma, vasárnap, jul. 1-én tartjf alakuló közgyűlését, melyre a t. c. tagokat tiszteiette meghívja — az ideiglenes választmány. — A dunántúli tűzoltószövetség m. hó 17-én tart? a kerületi székhelyén, Szombathelyen, ülését, melyen a helybe! tűzoltó egyletből Szokoly Ignác osztályparancsnok vett részt. 1 tárgyalt ügyek közül csupán a következőt említjük fel; t. i. 1 legutóbbi választmányi ülés a soproni és pápai egyletek főpa. rancsnokait bizta meg, hogy a szövetségi tagegyletek részér egy „Gyakorlati szabályzatot" készítsenek s azt e gyűlésen ad ják be. A soproni egylet főparancsnoka be is küldé, de a pápa nem adott semmit, mit Szokoly ur részint az idő rövidségévé s a szabályzat terjedelmes voltával, részint a parancsnokság el foglaltságával igazolt, azért arra kérte a választmányt, hogy e ügy tárgyalását a jövő ülésre halaszsza, mikorra a szabályza a pápai egylet parancsnoksága által is okvetlen be fog adatni s ekkor a kettő együtt lesz tárgyalható, mibe a választmán bele is egyezett. Végül elhatároztatott, hogy augusztus hó ele jén még egy választmányi, szeptember 8- és 9-én pedig köz gyűlés fog tartatni, mely utóbbi a szombathelyi egylet zászló avatási ünnepélyével leend egybekölve. Lotto- és sorsjegy. Brünni lottó számok június 27-én: 22. 51. 10. 63. 2í A bpesti húzásról szóló távirat lapunk zártáig nem érkezett meg EtÓOSi ér'télttOZSd.e június 50-ikán 5% metalliques fi frt IS kr. 5% nemzeti kölcsön 66 frt 55 kr. Osztrák aranyjáradék 72 f 60 kr. 1860-áiki államkölcsön 111'frt 80 kr. Bankrészvény 781 ft; Hite: részvény US ft 35 kr. London 124, ft 65 kr. Ezüst 109 ft 40 kr. Cs. kir. arai: 5 frt 90 kr. Napoleondor 9 frt 99 kr. Berlin (márka) 61 frt 55 kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom