Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877
1877-07-01
A lap szellemi részét illető közlemények a szerltessctő tálcására: Főutca 20. sz, emelet, 7. ajtó, küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, "Waj ditS K-ároly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézendők. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési dijait: Egy évre 6 fr. — Félévre • . . . . 5 ír. — Negyedévre 1 fr. SO kr. Egy szám ára 15 kr. Hirdetéseit 6 hasábos petilsorban 5 kr, li.-yilttér"beix soronkint 10 krral vétetnek fel. Bélyegdij mindig külön fizetendő. 1 VAS. G 6 Tivadar 2 Hétfő Sarlós Bold. A 3 Kedd Kornél, Soma ) ~ G 5 TibolQ« 20 ) . )ja Heliodor > 22 }~ Heti naptár. 4 Szerda Uirik püspök £kath.} Oseas fjirot.} 23 fj zr 0 5 Csütörtök Vilm. Apát, Domic')^j Vilma 24 ~) .. 6 Péntek Izaiás próféta ")•" Ézaiásj ° 25 Eszter )£ 7 Szombat Vilibald püspök Eszterje 26 Sab. SimhuJElőfizetési felhívás „PÁPAI LAP0K"-ra. Az új félévbe lépve, bizalommal fordulunk olvasóinkhoz , szíveskedjenek előfizetési megrendeléseiket megújítani s lapunkat minél tágasabb körben megismertetni, hogy igy az anyagi gondoktól megszabadulva, erőnket a lap szellemi részére fordíthassuk. Lapunk ezután is iparkodni fog kitűzött céljának és föladatának megmegfelelni. Minden öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy lapunk nemcsak városunkban, hanem a vidéken is élénk figyelemben részesül; mert] fögondot fordítottunk arra., hogy tartalma minél változatosabb és érdekesebb legyen. A vezércikkek a minket közelebbről érdeklő megyei és városi ügyek fejtegetésével foglalkoztak, a különfélék rovatában az érdekesebb és újabb hireket közöltük; adtunk statistikai adatokat, hiven közölttik a megyei és városi gyűlések tárgyalásait, sőt az utóbbit illetőleg azon szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy gyorsírók feljegyzései nyomán a legpontosabb leírását adhattuk, minek folytán t. olvasóink a legkisebb részletekig tudomást szerezhettek a városi tanácsteremben történtekről. Figyelemmel kisértük városunk és vidékének tanügyét, hoztunk közgazdasági közleményeket, s a városunkban és vidékén történt érdekesebb hirek, valamint mulattató apróbb olvasmányok közléséről sem feledkeztünk meg Lapunk tárcájában is arra törekedtünk, hogy minél változatosabb és érdekesebb legyen; e végből hoztunk életrajzokat, rövid, humorisztikus elbeszéléseket, népismei, természettani, történelmi közleményekel, a csarnokban pedig jobb költeményeket. Ilyen volt lapunk tártalma, s ilyen leend jövőben is; ennélfogva erősen reméljük, hogy t. olvasóink ezután sem fogják pártolásukat megvonni. Összeköttetéseinknél fogva sikerült kieszközölnünk, hogy jövö féléves előfizetőink csekély — Éfrt90kr.— után fizetés melleit egy gyönyörű, 46 centiméter széles, 59 centiméter magas és 20-féle színnel kiállítóit hé" pet — mely bármely teremnek is díszére válik — kaphassanak. A jutalomkép kicsiny másolatát július hó közepe táján mellékelni fogjuk, s az előjegyzésekéi lapunk kiadóhivatala fogadja el. A lap ára félévre 3 frL jutalomképpel együtt 4 ft 20 kr, negyedévre 1 ft 50 kr. Az előfizetési díj beküldése vidékről legcélszerűbben 5 kros póstautalványnyal eszközölhető s a kiadóhivatalhoz cimzendö. Pápa, 1877. július l-én. A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége és kiadóhivatala. Pápa, július l-én A világ kacaja s a francia nép átka kisérte a ül. Bonaparte trónusának összeomlását. A jelenkor kérlelhetlen ítéletet mondott azon férfiú felett, ki husz éven át Európának rendeleteket szabni tudott, pálcát tört azon politikus felett, ki Muszka országot megalázta, Ausztriát Olaszhon földéről kiszorította, az olasz egység alapját megvetette, Franciaország zászlaját Peking falaira kitűzte, Kochinchinában népe számára új gyarmatokat nyittatott és hatalmas pártfogása által a suezi csatornát íétesíthetövé tetle. Hízelgett a világ a meddig fején egy hatalmas korona csillogott és seregeit a napóleoni dicsőség fénye környezte; de el lett feledve minden, el a dicsőség, nagyság, el MalakoíF és Solferino győzelme, midőn szerencsecsillaga Sedannál sirba szállt. A szeren esetlent nem mint nagy államférfit, hanem mint kalandort festi a jelenkor történelme. Pedig hazája ezen hatalmas embernek sokat, nagyon sokat köszönhet. — A jövőkor higgadt ítélete, noha a nagy hibákat megnevezni el nem mulasztandja, mégis igazságot fog szolgáltatni s egy dicső tettét meg fogja említeni; egy tettét, mely fényesebb mint Sebastopol bevétele, s dicsőbb mint az olaszországi hadjárat, egy tettét, mely a suezi csatorna mellett fényes tanúságot tesz arról, hogy III. Napoleon nemzete és országa jólétét szivén hordozta. Ezen nagy mü a francia birodalom köut-hálózatának kiépítése és ezeknek a mellék utak általi kiegészítése. A vicinál utak, melyek az ország minden faluját kitűnő módon a föhálózalokkal összekötik — Napóleon Lajos gondolata és müve volt, s a francsia nemzeti vagyont ezáltal megháromszorozta. Nagy nemzelgazdászok állítása ugy hangzik, hogy Franciaország a több milliárdnyi hadisarco fizetni képtelen lett volna, hogy ha a már létező vicinál utak segélyével iparának termékeit olcsó árért tovaszállítani és ez által a világ minden részében elönyönyösen versenyezni nem lett volna képes. Ki felfogni képes, hogy mit jelent az, ha a közlekedés az egész éven át könnyen eszközölhető, aki ki tudja számítani a rosz és jó ut közötti óriási differentiát, az bizonyára a vicinális útrendszer megalapítója előtt elismerését nem fogja elhallgatni. A hivatalos adatok nyomán kitűnik, miszerint Franciaország, eltekintve a vasutak és csatornák építésébe fektetett óriási tőkétől, az utolsó évtir zedekben ezer millió frankot adott ki útépítésre! Es talán ezen összeg holt helyre fektetett töke, mely kamatot nem hoz? Sőt ellenkezőleg egy országra nézve nincsen jövedelmezőbb és gyümölcsözőbb beruházás mint az, melyet útépítésbe teszünk le, Igaz, hogy az utak nem hoznak dividendát, de annál több hasznot huz belőlök a nép minden egyes tagja. És hogyan ? A rosz uton a közlekedés több hónapon át lehetetlen; a nép tehát ez által legdrágább kincsét, az időt, melyet pótolni nem lehet, veszti el; az elvesztett idő pedig pénzes keresetvesztés. A rosz uton, ha a közlekedés folyamatban van is, kevesebb terhet lehet tova szállítani mint a jó uton, s ezáltal a nép minden fuvara mellett keresetének felét elveszti. — Ezek rég hirdetett tények és fényes, megcáfolhatlan igazságok. Azon férfiak tehát, kik a nép javának előmozdítását hirdetik, s ezen néven népszerűséget nyerni óhajtanak, ezt tudhatnák s ez irányban möködketnének; ha ezt tennék, polgártársaik elismerését, maradandó háláját jogosan kiérdemelnék és el is nyerhetnék. De ez, fájdalom, nincsen igy! legalább hazánkban nem. Minálunk terhekről beszél mindenki, s ezen terheket könnyebbíteni hirdeti az, ki a nép kegyét elnyerni óhajtja. És minő uton, minő eszközökkel? A legsilányabb úttal és a leginkább kivihetetlen eszközzel, mely nem más, mint: az adók leszállításának kecsegtető, de nem létesíthető hangzatos, frázistelt Ígérete. A hazafiság, ugy látszik, minálunk csak odáig terjed, a meddig áldozatunkba nem kerül, s az adók ellen zúgolódó nem gondolja meg, hogy zúgolódása protestálás hazájának létele és nemzetének élete ellen. — Pedig a nép vállára nem az adó súlya nehezül oly borzasztó mérvben, hanem inkább az, hogy munkájának gyümölcseit az év legnagyobb részén értékesíteni nem képes, nyert terményeit előnyösen tova szállítania lehetetlen, s ennek folytán fáradságának jó része eleA „Pápai Lapok" tárcája. Rajzok az állatvilágból. III. A fecske. A kicsiny, csinos, fényes és feszes ruhájú fecske április hó második felében érkezik hozzánk. Ugy jő, mintha az égből potytyant volna le; nem láthatunk hosszú sorokat, mint a darvaknál, nem nagy csoportokat, mint a seregélyeknél s többeíféléknél, hanem csak valami gyorsan röpülőt pillantunk meg; hangot hallunk, mely egyrészt csicsergés, más részt éneklés, és rögtön tudjuk, hogy a félévi távollét után az első fecske jelenik meg. Es ezen első után nemsokára száz, ezer következik, melyek mindnyájan oly észrevétlenül érkeztek meg és velők a szép évszak, mely utóbbi néha szél, vihar, fagy, eső stb-vel teszi eljövetelét emlékezetessé. Nálunk leggyakoribb a házi fecske (Yirundo urbica) és a füstös fecske (hirundo rustica}; az elsőnek melle és torka fehér hasonlókép szinezett hassal és l'arktollakkal, az utóbbinak homloka gesztenyebarna, melle és torka vöröses fehér. Mindjárt a megérkezés után vig csicsergés között a régi fészket megvizsgálják és kijavítják, a fiatalabbak, az újonnan egyesült párok pedig egy újnak építéséhez fognak. Kora reggeltől késő szürkületig szakadatlan tevékenységben látjuk őket, mig a sárból épült kicsiny fészek létrejő, s a puha ágy a fele ség és gyermekek számára elkészül. Emellett az emberek iránt oly bizalmasak, mint a házi állatok; nemcsak hogy fészküket az ablakpárkányokra, a falusi házak eresze alá, csűrökben és istállókban rakják, hanem a költés ideje alatt is a legbizalmasabbak és az ember közeledését a nyugtalanság és aggodalom legkisebb jele nélkül tűrik. A fecske egyátalán vig és szeretetre méltó madár; ének és csicsergés kiséri röpülését, munkáját, nyugalmát; mozgás és repülés reá nézve életszükség. Gyors, ezer és ezer ivezetbeu, görbülésben ügyes röpülése kivételes állást biztosít számára a madarak közt. Ritkán láthatni idegen fajjal viszálykodni; jön és megy, megvan saját, életmódja, háza, a többi nem érdekli. Gyors, nyilszerü röpülése sok vésztől megmenti, melynek más madár alá van vetve. Azon bizalom, melylyel fészkét és gyermekeit az emberi lakok védelme alá helyezi, meghódítja az emberek szivét részére és egy madár sincs a nép szeretetével, mondáival, babonáival annyira összekapcsolva, mini a' fecske. — „Ki egy fecskét készakarva megöl vagy fészkét elpusztítja, tiz évig nem lesz szerencséje,"— „azon házban, melynek fedele alatt fecskék fészkelnek, nyugalom és szerencse honol mindaddig, mig a fészket megtűrik," — „azon leány, ki tavaszszal egy pár fecskét lát először, még ugyanazon évben menyasszony lesz," — „ha a betegnek ablaka fölött fecske fészkel, meggyógyul," — van még több hasonló mondás, melyet a néphit a fecske védelmére és kímélésére gondolt ki. Hasonlósonlóképen minden, a fecskéről szóló monda, szeretettel emlékszik róla. Igy az arabok a fecskét a paradicsom madarának nevezik, mivel azon pillanatban, midőn az első emberpárnak születése, szerencséje s bűnének helyét, a paradicsomot el kellett hagynia és Gábor ennek kapuján kiűzte, a fecske a haragvó angyal lángpallosa fölött elrepült, hogy az embert új hazájába, szerencséjébe és szerencsétlenségébe kövesse. Egy másik monda pedig igy szól: „Midőn Megváltónk a kereszten függött, végső órájában hüvösítésért és vizért könyörgött; kínzói ürmöt nyújtottak neki — számtalan madár röpült feje fölött, és nem hallották ; a holló károgva kerülte meg a felállított keresztet. Ekkor közeledett a kicsiny fecske, megcsókolta a haldoklónak vonagló ajakát, néhány csepp vizett tett arra, mit messziről hozott csőrében, és azután gyorsan körülrepdeste a halvány főt, hogy azt meghüsitse, mig végre a haldokló bezárta szemeit és ezen örök szavakat monda: „Beteljesedett!" Mint már említve volt, e vig madárnak szeretetre méltó tulajdonságai közé tartozik folytonos csevegése. Laikus nem tartja ugyan ezt éneknek, habár a tudomány torkának alkotása és rendeltetése szerint az éneklők közé sorozza. A majd lassú, majd hangos csicsergés kiséri ezen kedves madarak estéli összejövetelét, mit bizonyára mindenki hallott már. A fecske májusban rak először tojást, számra négyet vagy hatot, melyeket közönségesen tizennégy nap alatt költ ki. A második költés ang. első napjaiban történik, de a tojások száma akkor már jóval kevesebb. A második költés szárnyakrakelése után, mely közönségesen aug. közepén történik, a nyárnak fáradalmai már elmultak, s minden gond és idő a gyermekek nevelésére fordíttatik. Ekkor próbarepülések töiténnek. eledelt keresnek, és este az ifjak számával növekedve a háztetőkön nyugosznak és énekelnek, mig végre a lég hűsebb áramlata, a rövidebb napok, a gyengülő napsugár, a táplálék hiánya a kedves, bizalmas madarat idegen, melegebb tartományokba menni kényszeríti. A fecske csak repülés közben tud rovart fogni, s azért borús időben, midőn az utóbbiak elrejtőznek, a bokrokon és fa lakon tartózkodnak, a legnagyobb szükségnek van kitévC Ezen szükségtől való félelem az, mely már szeptember közepén távozásra inti. Szép, csendes estén, naplemente előtt hosszú sorban látjuk őket ülni a háztetőkön; csak rövid repülést tesznek, s csakhamar ismét a többiekhez csatlakoznak; lassan csicseregnek és egész csendben anélkül, hogy az emberek gondolnák, bucsút vesznek hazájuktól. Reggel már üresen találjuk a fészket, a tetőket pusztáknak, a levegőt csendesnek és ekkor tudjuk meg, hogy a fecskék ép oly észrevétlenül, mint jöttek, eltávoztak. -— Utazók látták őket nagy csoportokban, magasan a légben az óceánon átvonulni, s a partokon gyakran kifáradva gyilkos kezek, tőrök és fegyverek martalékául esnek. A kísérlet, a fecskét visszatartani és kalitkában táplálni, igen ritkán sikerül, sőt a néphit szerint teljes lehetetlen. Legtöbbnyire néhány nap alatt elhal a fogoly, vagy néma szomorúságban elsorvad. Csak egy kivételt tapasztaltam eddig: ez egy füstös fecske volt, melyet késő őszszel egy kerítés tövében megfagyva találtak. Szorgos ápolás mellett, fülemüle eledelen tizennyolc évig élt, s amint látszott, magát jól érezte az ablakban felfüggesztett kalitkában. Csak tavaszszal és őszszel tanúsított némi nyugtalanságot, hangosabban csicsergett és énekelt, szárnyaival hevesen csapdosott és a kalitka botocskáinak röpült, mialatt a szabad fecskék minden évben a szeretet és hűség megindító jeleit mutaták egykori társuk irányában. Jövetelükkor a szobába röpültek, hol a kalitka függött, körülrepdesték azt, néhány pillanatig reá ültek és a kis fogolynak szelíden és csendesen énekeltek. Ugyanezt tették őszszel is, mikor az ablakon sorba ültek, melyen kalitkája függesztve vala, ezt körülszállongták és szárnycsattogás- s énekkel a szegény foglyot, mintegy távozásra szólíták fel. Dacára annak, hogy jól látszott magát érezni a fecske az egész éven keresztül, kivéve az említett időszakot, reám hosszú szárnyai, melyek arra vannak rendelve, hogy a fél világot bekalandozzák, és csendes, bús csicsergése szomorú benyomást tettek. A fecske a szabad légre, nem pedig a kalitka számára van teremtve. A fecske jöjjön és menjen, és csak ritkán lehet az ember élete oly sivár, hogy ne fordulna elő benne egy pillanat, melyben a fecske jövésének és menésének poezise a viszontlátás örömét ne keltené fel. Enderes Aglája után.
