Pápai Lapok. 4. évfolyam, 1877

1877-01-06

nem volt szerencsém becses lapját a francia capiíoliumban felfedezhetni, mégis combiuálva magamnak egy kis öszszefüggést a még emlékezetemben rejlő remibb adatokból a mathematikai valószínűség csalhatatlan elvei alapján azon definitiót bátorkodtam felfedezni, hogy szerkesztő úr előtte a Parisban született krísztkíndli ismeretlen levén, tehát ez méltán kereshet menhelyet, a Pápai Lapok újdonságainak tárcájában; én pedig- majd türelemmel várom, mig a kiadó úr szíves expediálása folytán, az osztrák, bajor, würtembergi, badeni, elszászlotharingi és végre a francia határ örök vagyis inkább fináncok supervísitatiójáii keresztül becses lapja talán hozzám is elérkezik. De miután utolsó tudósításom Augsburgról szólt, méltán elvárhatná tőlem tisztelt szerkesztő úr a sorrendet, a vasúti statiók mentében, megtartva Augsburgtól Parisig való ut kényelmetlenségeinek leírását is, tudva azt, hogy onnan nem puskából lövik az utast Parisba, meg nem is közvetlen szomszédság, ha nem nagyítjuk is, csak szerény hasonlatot veszünk a distantiára nézve, legalább is annyi lépés, a hány mértföld van a Sirius és Jupiter között. Xem fog azonban csodálkozni szerkesztő úr, ha rectifiealásomat meghallgatja, hogy egyszerre Parisba botlottam, s innen küldöm a krisztkindlit. — Ulm, Stuttgart, Strassburg, Nancy megérdemlik a visitett tagadhatatlan, az első csonka tornyú münsterének leírását architectus tollára bízom, az imposáns középkori egyház tágas üregeit, famcfszetü diszítményeit, világra szóló óriási nagy orgonáit, a rnünster őrének gyönyörű szőke leánykája mutatá be nekem, érdekkel magyarázgatva, a legkisebb kő jelentőségét, sajátlagos sváb dialectussal beszélte el ide s tova vezetve a rnünster történetét, nem sokat hallottam azonban mindezekből, mert figyelmemet az angyali kék szemek teljesen lebilincselték. Ime nem hiába mondják c vidéken, hogy a legszebb német lányok Uhuban teremnek, a legelső exemplum kézzelfoghatóig igazolta előttem a szójárást, — bizony nem kevéssé boszankodtam, midőn ábrándjaim közepette idegen látogatók kizavartak a münsterbó'I, s az indóházhoz ballagva, üres sóhajok közt kellett tovább vándorolnom, Wiirtenberg fővárosa Stuttgart, szép helyen fekszik szőlőkertek alatt, melyek mentében nyúlik el a majd egészen újonnan épült város, rcnessance stylban épített (.'öílie utcáját az L. I. Zeitung nem csak leírta, de mégis énekelte, Srassburg romjainak maradványait, melyek ma holnap véglegesen eltűnnek, s végre hogy onnan a francia elem úgyszólva ki van seperve, mellélékes dolognak tartom felemlíteni, midőn szerkesztő urat foníosabb hely, Paris bemutatásával untathatom. Dacára annak, hogy a szigorú őszi hideg és hópelyhek ellen való védelem miatt, nem kevésbé lázam palástolására is, bunda és párnára nagy szükségem volt, mégis a francia főváros felé közeledve, nagy illusiom által clragadtatx a a többi utas példájára én is kidugtam fejem a vaggon ablakán, hogy az éjjeli időben a világváros nagyszerű illuminatióját szemlélhessen). Az északi fény nem festheti pirosabbra az eget, mint Paris gázvilágítása, s nagyobb illusióval talán a tengeri utasok sem érkeznek a uevvyorki kikötőbe, mint a Parisba érkező vonalon az idegenek. Teljes képet adni e szép városról, fogalmat, mely azt minden keliemével, fenségével magunk elé állítsa, e rosz toll nagyon képtelen. Az ezerféle typus, az uj < lépten nyomon változó meglepetések, a rengeteg tömkeleg-, hullámzó népségével, az óriási forgalom, első al kálóimnál confusióba vezetik a Parisba érkezőt. Es mennél tovább időzünk benne, annál kellemesebbé válik itt létünk. Valóban Paris nagy Iliiének teljesen megtelel. Hát az emberek, a párisi lakosok, a nép zömét értem, élelmesség tekintetében felülmúlhatatlanok, — ma karácson napján, az utcák, boulevardok valóságos vásári tanyák, a kisebb nagyobb industrialis cikk-árulók éktelen lármája hangzik a boulevardekon sétáló elegantia kényes füleibe. A polichinelek karikaturás alakjai, a csőcselék népség ezeréit dobogóikhoz csábítja s hallani azt a sebes folyékony és körmönfont dictiót, mely bármely parlamentáris szónoklattal fölér, melylyel az egyik bábuit, amaz beretváit, ez játékszereit, érdekessé teszi, látni, miként versenyeznek a feltalálásban, hogy minél eredetibb és ujabb cikkel lépjenek az ünnepélyes vásár szinterére, mindez érdekesebb a legvonzóbb színjátéknál. Iis az éj, a párisi ünnepi éj, midőn szabad jogában áll a kávésok, korcsmárosokuak egész éjjel üzletüket nyitva tartani, midőn a francia jókedv egész fékteIcuségébfn, rendőri gátok nélkül nyilvánulhat, lefesthetIcn képet nyújt. A Quartier latin ekkor a non plus ultra határig eleven. Paris szóval talpon vau karácson éjjelén, különösen az első ünnep a nagy nap, midőn az éjjeli határtalan zsivajt Vi órakor a Xotre Dame ucsCmának bömbölő torka egyszerre lecsillapítja. Az egyházak tág üre ekkor szűk, s nem képes befogadni az ájtatos híveket, kik a jászolhoz sietnek, a harangok a kupolák alatt, nagymesterük példájára mind megkondulnak, Paris imádkozik. Ez egy óráig tart, s azután az éjjeli madarak folytatják tovább játékékukat. 10n pedig nem folytatom, nem akarván szerkesztő úr becses türelmével tovább visszaélni, bncsut véve a viszontalálko'.'.ásig és maradtam mély tisztelettel Edelény í. Heti szemle. Jan. 5. Megtörténlek a szokásos újévi üdvözlések, A kormány párt is tisztelgett Tisza Kálmánnál ; érzelmeinek üorove korelnök melegen és bensöleg adott kifejezést. A koi mányelnök válaszában alig talál az ember egyebet udvatias kitételeknél, melyekben saját és MiuUtcrtársai nevében megemlékezésért köszönetet mond Pedig az ország egyebet is vár, midőn egy kormáuyelnök újév napján nyilatkozik. Az udvarias frázisokon kívül egyebet is szeretne hallani p. o vabimit az ország ügyeiről, különösei] a jelen időben, midőn az országot kívül-belül egyaránt veszély fenyegeti. Tesz ugyan a kormányelnök beszédében mind a kül- mind a belügyről némi említésedé oly üres átalánoss ígban, hogy a ,,K. N.-' szerint nincs helyzet s nincs kérdés, a melyről b á r m e I y kormány ugyanezt ne mondhatná A külügyi helyzetről azt monda a miniszterelnök, hogy , a kormány föladatának tekintette eddig, tekinti ma is, megóvni az ország érdekeit úgy, hogy megóvassék a/ ors.-ág békéje is." A kiegyezésről azt mondta, hogy ,,a kormány célja nem volt más és nem más ma sem, mint minden lehetőt elkövetni a végett, hogy basánk érdekeinek megfe.lelőleg intéztessenek el az itt szóban forgó kérdések a nélkül, hogy a miatt neglazulniok kellene az összetart o z and ó; á g i érzelmeknek " Ez az újévi nyilatkozat magva ; oly kicsi, hogy belőle lenyesni semmit sem mertünk mert különben ugyan ro i marad? A keleti dolgok folyamában némi fordulat állott be, mert az orosz, ki eddig csak a támadót lujatta, lassanként beletanul a takaródéba is. Oroszország diplomatiai s erkölcsi veresége, mely nagyon fölér egy vesztett csatával, mind nagyobb mérvet ólt a zöld asztalnál. Salisbury lord a két havi fegyverszünetet Ignatiev vonakodása dacára is kivitte a conterentián. A tábornok ur első visszavonulási lépte utáu hihetőleg kénytelen leend egymás után elejteni követeléseit. Hírlik, hogy az occupatio tervét is valószínűleg visszavonja a c-onferentia. A „Deutsche Ztg" szerint Ignatiev hajlandóságot mutat arra, hogy a belga rendőrség helyett o ttom" an rendörök európai tisztek vezénylete alatt ügyeljenek fel a nép lefegyverzésére. A török alkotmány kihirdetése napján nagyszerű tüntetések történtek Oroszország ellen s a török önérzet manifestálására. A szofták Öakir efendi vezetése alatt zászlók- és fáklyákkal vonultak Midhat pasa konakja elé, hol Sakir efendi így szólt : ,.Mi fiai vagyunk azon vitézeknek, kik elsőkül tették lábukat Rumeliába, ez országba, melyre sóváran tekint most az ellenség. — Mi vérünk utolsó cseppjéig fogjuk védelmezni az országot. H a r c•fiak gyermekei vagyunk, nem félünk a háborútól. Az idegenek javaslatait nem fogadjuk e 1. A háborút akarjuk!" Midhat pasa erre azt felelte, hogy a szultán és a kormány készek megtenni mindent, a mit a nép a kai'. KtlÖNFÉIÉL~ T. olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk a lap élén levő felhívásunkat. Jelen számot minden volt előfizetőnknek meg küldj ük. — Figyelmeztetés. Már említettük, hogy egy ahoz értő egyén gyorsírászati tanfolyamot szándékozik nyitni. De ugylátszik, hogy figyelmeztetésünk mint a pusztában kiáltónak szava elhangzott. Legújabban hallottuk, hogy e tanfolyam csakugyan megkezdődik s már többen találkoztak, kik beíratták magukat, köztük érettebb korúak is, kik nem restellik a tanulást, félre tehát minden álszcinérenuuel; hisz városunkban vannak sokan, kikre nézve a gyorsirászat megbecsülhetlen lenne. Közelebbi tudósítást YVajdils Károly úr könyvkereskedésében nyerhetni. Veszprémben a krajcár-egy let ügyét egészen inasként fogják fel, mint nálunk. Mi csak szófal győzzük, de nem teszünk; pedig a szó tett nélkül nem sokat ér. A veszprémi izr. krajcár-egylet nult évi tőkéje 1111 frt 78 kr. s tanuló részesült •uliakiosztásban. — A mező-komáromi községi jegyzöségre igyhangulag Zárka Kálmán padragi jegyző lett megválasztva. — Köro. cosok. Mint a „V"-beu olvassuk, a reszprém-vidékbeli körorvosi állomásra Neszmélyi Anal veszprémi gyakorló orvos; a Palota-vHékbelire l)r. Jerger Ferenc, berhidai gyakorló orvos; a nagy-váisonyira Dr. Weisz Annin, radna-lippai gyakorit) orvos i devecserire Dr. Pollák József; az ajkaira Grünfeld isigmond; a Balaton-lokajárira Sommer Antal gyakorló írvosok választattak meg. — Jótékony célú műkedvelői előadás, jszomba0,1

i jau. 6-án a „(irifF-fogadó nagy termében műkedrelo

k által adatik: A VÉLETLEN, vígjáték egy fellepel, vettek cs az azon volt régi házakat leromboltatták, azok helyett rendes tervezet szerint több mint 50 házat emeltettek. A telep H fő és 3 mellék utcából áll, 11 kapuja \an es saját temploma, valóságos külön városrészt képez. Két Kugger testvér alapította ezt 15lí)ben, oly célból, hogy ott szegény augsburgi polgárok csekély é\i l)ér mellett, nevezetesen még ma is 2 Tlért, rendes lakást, kapjanak. Ezen telepet a Fugger család, -» mint alapítója nevéről elnevezték Fuggcrcinak. A IV-dik kép Maximilián fényes udvarát mutatja, Ax V-dik kép ábrázolja, midőn Augsburg a reformatio idején az új tannak meghódolt, és e miatt sok veszély fenyegette a várost, különösen V. Károly példásan megakarta az elpártolt várost büntetni. — A császár ekkor rimban tartózkodott, Fugger volt az, ki az éltesebb várost polgárok élén. IMuiba ment a császár elé a városnak kegyelmet kérni, és egyedül neki köszönhette Augsburg, hogy nagy váltságdíj mellett, de mégis megszabadult a nagy fejedelem buszújától. Igen érd-kes épület a tanácsház, uj olasz stylban van emelve, bámulatos nagyszerű berendezéssel, — teteje egészen rézlapokkal vau fedve. Amint belépünk kapuján, a csarnok hátterében kél ágyú között egy nagy érc sast veszünk észre, aranyozott csőr és karmokkal, 18 mázsa nehéz, ez hajdanában a császári rcsidentiát ékesíté. Az első emeleten van a híres aranyterem, (goldener Saal) mely igen sokszor fejedelmi látogatóknak örvend. — Csak körvonalokban Írhatom le a meglepő fényt és magas művészetet, mely c teremben a látogató figyelmét elragadja. Szélessége G2 láb. hossza 120 és magassága 52 láb, mennyezetét nem tartja oszlop, ugy vau felfüggesztve, 00 ablakon át sugárzik c fejedelmi tWCWtoc a világosság. Mennyezetén, azonkívül hogy rajta az asztalos művészet legfelsőbb tökélyét észleljük^ remek festményeket látunk, például egyiken a bölcsészet istennőjét jogtudósok és bölcsészek húzzák kocsijában, ezen aláírással: per me reguant. A diadal kocsit az igazság, a hatalom, a béke, a kelleni és a bőség- személyesítő'! környezik, egy másik Kagert, a híres festőt ábrázolja, ki ezen remek müveket készíté, egy harmadikon Mars és Helloua ezen aláírással: Höstes arcen(ur. — Ezek a nagyobb festmények, a kisebbek többnyire a görög ínythologiából vett alakzatok. — Talapzata márvány lapokkal van kirakva, oldalain görög és római császárok nagy olaj festmény ü, életnagyságú képei láthatók. — Az aranyterem 4 sarkán nagy ajtókat veszünk észre, ezek mindegyikében a mesterség valódi művészetté van emelve, ezeken ál az úgynevezett fejedelmi lennek be jutunk, itt is érdekes festmények, szobor-mintázatok, a mennyezet plasticai tökélye, és különösen az óriási fekete cserépkályhák, vonják magukra a figyelmet. Ez utóbbiak ép oly magasak mint a terem, tehát 50—52 láb, kerületük 10—

IT, négyszögűek, torony alaknak, valóságos kis münslert ábrázol mindegyik; a diszítmények és általában az egész kiállítás azokon a középkori fazekas mesterség magas tökélyét ismertetik meg velünk. Edelény i (Folytatjuk.) Gazdátlan cikkek. Hálaadás. — Furcsa szokás. — Gratulatio. — Az én kivánsüijom. Hála az égnek, elmúlt az uj év napja! Mintha mázsányi sulyu kő esett volna le szegény szivemről.— igazán, sok furcsa szokás uralkodik az emberek kőzött, de még furcsább az, hogy e furcsa szokásoknak hódolni kell, Xagyon igaz az, hogy: usus te plura docebit, azaz a szokás sokra megtanít úgyannyira, hogy végül magad is rabja leszesz. Ilyen furcsa szokás az újévi gratulatio is. — Magában véve a gratulatio nagyon szép, s távol legyen tőlem azt roszalni; mert valóban szép szokás az az emberek között — mondja Eötvös — hogy néha az éven át, legalább szóval szerencsét kivannak egymásnak. Mint középkorban az egyház bizonyos napokat rendelt, hol istei.békc uralkodjék a földön: ugy rendeltek apáink bizonyos napokat a szívnek is, hol hosszú gyülölésben fáradva, legalább nyájas beszédeken örülhessen, ha már szeretetet találnia nem lebete, legalább báj ló csalódását lássa maga körül. Balgatagságnak nevezik sokan e szokást; de ha két bányász találkozik, nem kiván-e szerencsét egymásnak, s nem kiálltauak-e egy köszöntést egymásnak a hajók, ha messze tengeren összejőuek: s miért nem tennénk mi is igy? Nem vagyunk-e bányászok mi is, kik ez élet sötét aknáiban aranyat keresve, barna kőben {dolgozunk; nem vagyunk-e hajósok, körülháuyatva az élet habjain, száz veszély közt végre csak egy szerencsét találhatunk — nyugalmat a nagy kikötőben. Legyen áldva, ki e szokást behozá az emberek között! Mint fönebb mondám, korántsem az újévi üdvözlésnek, szerencsekivánásnak vagyok ellene, hanem inkább az indító oknak, melyért az legtöbbnyire történik. — Már újév előtt napokkal, ki csak — habár a legcsekélyebb — szolgálatot szokott tenni, hatványra emeli nyájasságát, szolgálatkészségét. Az utcán alighogy megpillant, földig emeli süvegét, s miért? azért, hogy újévi gratulatióját üres kézzel ne fogadd. Találkozol a levélhordóval, a legnagyobb előzékenységgel fut elődbe s nyitja fel