Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-02-26

beadott telje* fegyelmetleiiség megszüntetéséről; szó van egy életerős ipari szervezet létesítéséről és ez által a társulatban rejlő versenyre képesítő erők hatályos kifejtéséről. A legkárosabb következményeket szülte minden i esetre az ipartörvény azon intézkedése által, mely szerint az elavult eéheket egyszerűen feloszlatta, tehát az ; iparos organisatió terén tabula rasát csinált, a nélkül, hogy a szabad társulási működés számára bármely ga- j rantiákről gondoskodott volna; holott ha a törvény egy-; szerűen kimondja, hogy az elavult céhszerűségek megszüntetése mellett a volt ceheknek bizonyos normativ szabványok szerint kellene átalakulniok, az elav ult szervezetet nem váltotta volna fel, mint ez tényleg történt,, teljes desorganisatiő, hanem a létezett egyesülések a kor igényéhez mért szabad jelleget öltve legnagyobb rész-: ben fenn maradhattak és sikeresen tovább működhettek volna. Bátran merek azon képviselőtársaimra hivatkozni, kik városi választókerületeket képviselnek, vájjon van-e városaikban nyoma azon összműködésnek, mely a jelen korban, különösen a kis iparra nézve, nemcsak a fennállhatás, bánom — a töke és a gőzerő minden térfoglalása mellett is — a prosperálás számos biztosítékait megteremteni képes. A mi uj kereskedelmi törvénykönyvünk a sző-, vetkezeti intézménynek nálunk is szilárd törvényes alapokra fektetésével egy oly intézmény meghonosítását vette célba, mely mint tudjuk, kivált Németországban csodás eredményeket képes felmutatni a közös gazdálkodás, a közös kereset és produktiö körül; méltóztassanak elhinni, hogy nálunk mindaddig ez intézmény meghonosodásáról szó nem lehet, míg nem gondoskodunk egy életerős iparostársulati szervezetről. 900 ipartársulat alakult ugvan eddig a törvény értelmében; de ezen szám semmi arányban sem áll az az azelőtt létezett céhegycsülcsekhez. — Még mindig több mint fele kis iparosainknak kiviil áll minden tar*ula<i köteléken; oly városokban, hol az előtt 10—15 j és még több céh létezett, alig alakult a céheknek 3"/« év előtt kimutatott jeloszlatása óta egykét ipartársulat, i Igy vau pl. Haján I, Balassa Gyarmatban 1, kassán; 3, késmárkon I, l.osoncon 1, Marosvásárhelyen 1, Nagy Hecskereken 1, lVcsett 3, Pozsonyban I, Sop-j ronban 2, Szombathelyen 1, Szolnokon 3, Szamosujvárt I, Suékelyudvarhelyt 2 ipartársulat; számos jelentékenyebb városban ellenben pl. Temesvárott, Sátoralja-Uj-j helyt, Szatmáron, Zomboron, Szabadkán, Nyíregyházán,: V kauizsán, Székesfehérvárott stb egyetlenegy ipartársulat sein alakult eddig a törvény alapján. Bár a felsoroltak közt vannak úgynevezett általános ipartársulatok I is, olyanok t. i. melyek több iparagot egyesítenek magokban, de túlnyomó részben a régi céhek keretében,; iparágak szerint történt a társulati szervezkedé*. S igy « nemcsak, hogy az iparosok nagyobb része egyáltalában sein áll semmiféle társulatban, agyakorlathói—a viszouvokat ismerem — állíthatom,, hog\ elhaló félben vau azoknak jelentékeny része, a célnak csak nemileg meg- j felelő üdvös működést pedig esak igen kevesen képesek közülök kifejteni. S ha most tekintetbe vesszük azt is, hogy a kereskedelmi és iparkamarákban az iparosok eddigelé semmiféle gyakorlati értékű képviselettel nem bírtak; hogv ezen különben nagy fontosságú és nálunk is inkább kiterjesztendő intézmény régóta igért rcorganisatiója szinte csak pium desiderium maradt: Bizouy elég ok forog fenn arra, hogy a t. kormány az iparviszon> oknak a jelzett irányban rendezését komolyan kezébe vegye. S még csak egy tényre kívánnám mindazok figyelmét felhívni, kik az 1872-ki ipartörvényt nemcsak — a mivel én is egyet értek, — alapeszméjére t. i. az ipari vállalkozás feltétlen szabadságára nézve, hanem annak összes intézkedéseire, mint a szabadelvüségnck, mind meg annyi gyöngyszemeire nézve is noli me tangereként szokták odaállítani. Németországban hatalmas agitatió foly évek óta ugyanazon 1769-iki „nord deutsche Gewerbeordnung

1* ellenében, mely nagyrészben ipartörvényünknek mintául szolgált és melyből még oly dolgokat is szórói-szóra ültettünk át, mik —mint pl. a 98. $-ba felvett iparbizottságok intézménye — Németországban sem voltak a gyakorlati életbe át vihetők. Tehát ezen mintatörvény revisiójával is épen jelenleg foglalkozik a német birodalmi kormány,— annál kevésbé van tehát okunk nekünk az oly különben szép eszmékhez ragaszkodni, melyek már eredetileg is a mi viszonyaink közt inkább túlságosan elméleti ideális felfogásoknak, mint a gyakorlati élet korszerű követelményeinek kifolyását képezték Ezek után van szerencsém a kereskedelmi minister úrhoz ezen interpellatiót intézni (olvas) Interpellatió a földui. ipar és kereskedelem ügyi minister úrhoz. Tekintettel arra, hogv az 1872-diki ipartörvény, melynek életbeléptetése óta, közel 4 év folyt le. lényeges részeiben még mindig végrehajtva nines, sőt a lenálló viszonyok közt teljesen végre sem hajtható; tekintve hogy ezen törvénynek némely intézkedédései az iparosok tanviszonyaira, a segédmunkás viszonyokra, különösen pedig a társulali szervezetre nagy mértékben káros hatásúak voltak és a hazai ipar fejlődését gátló állapotokra vezettek; tekintve, hogy a hazai iparososztály évek óta egyhangúan sürgeti a tapasztalt hiányok törvényhozási orvoslását, H hogy a szükséges törvénymódosítások iránt az illetékes szakkörök részéről behatóan indokolt, részletes javaslatok állanak a ministerium rendelkezésére ; végre tekintettel a kereskedelmi és iparkamaráknak a célnak meg nem felelő szervezetére s annak szükségére hogy a kamarai intézmény az általános ipari szerv ezetbe beillesztcösék: kérdést intézek a t. foldmivclés ipar, és- kereskedelemügyi minister úrhoz: szándékozik-e a tapasztalt hiányok mielébbi orvoslása céljából az 1872-ik VIII. t. c. és kapcsolatosan az 1868-ík VI. t, c. novelláris módosítása iránt törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni? Tüxollóeyylcti vyy. A pápai önkénytes tüzoltócgylet müködotagjainak f. évi február hó 20-án tartott gyűlésén Pék Antal csoportvezető — az alapszabályokban foglalt kötelezettség és engedelmesség határozott megtagadása miatt, — tiszti rangjától megfosztatott, s az egylet működötagjai közül v égkép kizáratott; mi az alapszabályok 40. $-a értelmében ezennel nyilvánosságra hozatik. kelt Pápán 187« február 20-án. Szokoly Ignác főjegyző. A pápai önkénytes tüzoltóegylot tüzőrsége fetar. »G-tól márt. 3-ltt. « *—' Oríigyelő hetiparanesnok: Fischer Adolf szakaszvezető február 25-tól mart. 3-íg. Február 26-án. Őrparancsnok: Freiszberger József zászlótartó. Örök: Brukker János. Fittler Ignác, Frauendinszt Ferenc, Gold Hermán. Február 27-án. Őrparancsnok: Takács Antal csoportvezető. Örök: kohn Ignác, Németh János, Pókav Aotal, Reidl József. Február 27-án. Őrparancsnok: Payr Sámuel csoportvezető. Örök: Hannos Zoltán, Pintér János, Veisz Simon, Steinberger Mór. » * Február 29-én Őrparancsnok: Salczer József. Orök: Schlesinger Rudolf, Boek István, Griinhaum Mór. Nagy József, Martius 3-án. Őrparancsnok : Grosz Henrich. Őrök : k

reizler Gábor, klein Náthán, Gergye Sándor, Göncz Imre. Martius 2-án Őrparancsnok: Messzerer Vilmos szakaszvezető. Örök: kőszeghi Sándor. Berg«r Mór, Siftier Ferencz, Szabó ,József. Martius 3-án, Őrparancsnok: Hochvarter Antal csoportvezető. Örök: krompacher József. Hanti Nándor Berger Vilmos, ifj. Németh József. Pápa 1870. február 16-án. A parancsnokság. Közművelődés. A nök helyzete a múltban és jelenleg. (Irta Gyurátz Koron»'.) (11. folytatás vtípe). A nök jelen helyzete ismeretes. — Egyrészről tisztelet, előzékenység környezi őket, másrészről JI közvélemény sokkal szigorubban itél felettük, mint a férfiak felett; több gyöngeséget föltételez bennük, mint emezekben, igy nagyobb ellenőrzést is tart szükségesnek irányukban. — Botlásaikért hidegebben veti reájuk a kárhoztatás kövét s nehezebben bocsátja meg nekik a tévedést. A férfin független, neki minden szabad ; a nyilvánosság terén válogathat az emelkedés, a jövő biztosításának eszközeiben; jutalmul fáradalmakért az élvezet, szórakozás ezernyi nemei kínálkoznak előtte házán kiviil is. A nő sokkal lekötöttebb, — az önfentartás tényezői megválasztásában szűk korlátok közé van utalva. Igy jövője, tekintettel a sor3 változásaira bizonytalanabb, a családi körön kiviil a szórakozásnak sokkal kevesebb forrását nyitja fel előtte az élet. Erkölcsiség tekintetében a lérfiu sokkal többet követel a nőtől, mint a mennyivel maga adózik. — Számtalanszor ismétlődő eset, hogy, mint egy kitűnő irónk mondja, a nő lelkének megtakargatott aranyait hozza el, s ezeket a fértiu szennyes rongygya) váltja be, melyekben száz kéz hagyott mocskot. Nem kis mértékben terhelő a nőnem helyzetérc a következő körülmény. Társadalmunk ma is a múlt idők viszonyai szerint fogja fel a nök állását. A múltban a népesség csekélyebb volt, a család feutartás könnyebb, a szaporodás nem teher, hanem áldásnak tekintetett. Ennek folytán a házasodás oly folyamatban volt, hogy alig számban vehető kivétellel minden nő férjhez mehetett, ebben megtalálta támaszát, igy csak mint családanya vetetett tekintetbe, kit hivatása az övéi köréhez utasít. E hivatásra kellett előkészíteni egyedül, nem volt szükség arra számitni, hogy magánosan elhagyatva lesz kénytelen az élet ezer bajaival szemben szállani. Jelenleg azouban a viszonyok megváltoztak : a népesedés gazdag, vele párhuzamban a megélhetés súlyosabb föltételekhez kötve, melyeket megnehezít a terjedő fényűzés. Az egyénnek, saját élet feutartása ia nagy gondot ad ; a szaporodás ncui áldás, hanem teher. Ennek folytán hanyatlik a család alakítási hajlam. A férfiak soraiban mindig nagyobb lesz azok száma, kik a házasodástól önkényt vissza vonulnak E mellett tekintetbe veendő, hogy sokakra p. u, katonákra— maga az életpálya megueheziti a nősülést,— másokat p. u. szerzeteseket ós sok papokat a hivatás végképen elzár tőle. Ennek igen természetes követkozménye, hogy szaporodik azou nök száma is kik férjhez nem mehetve, családot nem alakíthatva ' egészen önmagukra vaunak vissza utalva. — Vegyük most hozzá, hogy az élet mezején majd minden munkakört maguknak akarnak a férfiak fentartani j hogy a nőket nem is igen nevelték eddig ugy, mi szerint képesítve lehettek volna jövőjük biztosítá ; sához valamely életpálya választására, s azután be ; kell látnunk, hogy a jelen viszonyok hálátlanok, ; társadalom igazságtalan a nőnem iránt. — Epen : : középrend osztályaiban igen sok nő marad gondvi | selés nélkül, Igen sok jut oly helyzetbe, hogy a; ! önfentartás eszközeitől hiányos nevelése által meg ; fosztva, örömtelen jelenben küzd elhagyottan a sö j tét jövő gyötrő gondjaival. Ez az oka, hogy annyi szor kell keserű panaszt hallani ön végzete ellen ; | női ajkakról, hogy annyiau esnek áldozatul a két ségbe esés lclek-gyilkoló ostromainak, mint ezt fő kép a nagyvárosokban tapasztalható szomorú té j nyek bizonyítják. A társadalomnak clodázhatlan kötelessége ug; gondoskodni a nök neveléséről, hogy a férfiak meg j győződjenek, miszerint a nő nemcsak fogyasztó t&gj; j a családnak, hanem valóban ö a házban a rendnek | a munkásság — takarékosságnak lelke — a ki nélkii ' hasztalan keresünk a házban igaz boldogságot. Más szóval: a nők jövőjét ugy biztosítjuk olsö sorban ha jó házi asszonyokká neveljük őket. ves alakja is szerepel benne, talán olvasóim figyelmét is kissé lefogja kötni. A tarokkjátszás tovább tartott e napon, mint rendesen, mert künu ama viharok egyike dühöngött, melyek az aequinoctium táján hazánkban annyi vésszel járnak, s igy nem igen volt kedve senkinek kimenni a jó meleg szobából, mert még marcimban volt és fűtöttek, kimenni és a viharral csókolódzni. Végtére azonban kinek kinek meg volt az otthona, honnan nem jó éjjel távol lenni, s a vihar csak nem akart megszűnni, s igy egymásutáu haza kerekedtek s az öreg JVil az üveggel fedett lámpással kinek kinek megmutat \ in az utat a kapúu kifelé, szabadon bocsátotta a kutj< ákat s aludni ment. (Folytatjuk). Kuszált vonások városunk történetéből. (Külytalá-). 1704. jan. hóban Heusler tábornok Pápáról Győr alá sietett, s Téthen éjszakázván, innen ment a koroncói csatába (Győrtit. és város egyet, leírása 579. I.) 1705. nov. 4-én BotlyánFöldváriiál 8000 emberrel átkelt a Dunán és azt bevevén, az örséget kardra hányta, azután Pápát ostromolta ki. ^Kerékgyártó A. hazáuk évlapjai). 1707. aúg. 26-án Hahutin Erdély felé való útjában Pápát fölégette, (kerékgyártó Á. Hazánk évlapjai). 1747. jan. 24-én a Szt. László utca egyik végén levő házból tűz ütvén ki, egész az úgynevezett Tüzeskapuig pusztított és 127 ház lett martalékává. (Pl. j.) 1747-ben a Téglás utca keletkezett, mely létrejöttét Bittó József praefectusnak köszöné, s mivel az elsőt, ki ezen utcában házat épített, Godiua Ferencnek hívták, az utcát is tőle Godina városnak nevezték. — „Is cnim, qui primuiu, in pracscripta piatea. doinuiu aedifieavat, Franciscus Godiua cognominabatur, cujus nomine, in perpetuam rci memóriám, platea insignita inanet" (Pl. j.) 17 18-n sáskák pusztítók a várost és vidékét (Pl.j.) 1752-ben Pápa megszűnt erősség lenni, ámbár Bél Mátyás szerint már 1702-ben kevés nyoma volt annak. (Coinpendium Hungáriáé Gcographicum 1772). 1754. év elején Erdélyhői jött két apáca a kisdedek ápolását és gondozását vállalták magukra, úgyszintén nagyobb leányiiövciidékeket oktattak (Pl. j.) 1756. máj. 19-eu tétetett le alapja a Szent-llouay József kanonok által alapított ispotálynak (Pl. j.) 1757-ben Esterházy Ferenc gróf az Irgalmasokat telepítette le városunkban (Pl. j.~) 1757-ben roppant zápor következtében vízár boritá el u város környékét és tönkre tette termését; ugyanekkor földrengés is volt érezhető (Pl. j.) 1758-ban fejeztetett be a Szcut-llonay ispotály építése és dce. 1-én adatott át a közhasználatnak (Pl. j.'J 1761-ben a város környékén oly bő termés volt, hogv a jobb bornak akaja 75 d., a kevésbé jóé pedig 30 d. volt (Px. j.) 1786-ban II. József megszüntetvén több szerzetes rendet, a városunkban tanító pálosok tanintézete bezáratott (Pl. j.) 1787-ben jun. 4-én Esterházy károly egri püspök a kir. kamarától a kath. gymnasium épülétét viszszanyervén, kijavíttatta és két volt pálos rendi tanárra ellátván, a közhasználatra átadá (A eath. gymu. értesítője 187%). 1788. máj. 25-én Orbán János tauácsos házábai tűz ütött ki, mely elhamvasztó a gymuasium épületét s a tanoda egy évi föuállása után létezni ismét megszűnt. (A eath. gyinn. értesítője 1877,) (Folyt» íjuk).