Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-06-03

III, évfolyam. 23 szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegyU (. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a „Memir*-e<»:vlet A lap szellemi részét illető közlemények i s/orkesztö lakására: Anna-tél- ifi. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszőllamlások, a kiadói teendőkke] megfőzött Wa.jdits Ivái'ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendök. Pápa. nyárelő :i. .Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. fj(iplulaj<loiio\ s felelős szerkesztő I*. Szahó Ivái'ol. l'MÖlizotési < I í,j;i lv l Kgy évre 6 fr. Kélévre 5 tr. Negyedévre 1 tr :><) kr. A llilMlol «'»Í-.Í <1 í jalv térfogat szerint s/ámítatnak: 18Q eentim. 20 kr, •'><>• eentimeterért .'><) kr, TOQ eentimeterért 7(1 kr, 10<O eentim. I frt, UiOQ eentim. I frt i(l kr, 200Q eentim. I ft, SO kr, r.OOQ e.•nlin.. i Irt. i(l kr, illllQ eentim. 5 Irt. \ k özlieeső térfog;toknál a következő magasabb lok dijja számítatik. líélyegdij mindig kiilön tizeteiidő. A piinkösti tüzes nyelvek. JMl olnap piinköst ünnepe lesz. - Egy történelmileg nagy és nevezetes nap: ;i keresztyénség világtörténelmi s társadalmi meg..... . . . alakulasanak nagy es nevezetes napja.— A magasztos vallás eszme, melyei az U r kijelenten. a nagy humánus elvek, a szabadság és testvériség eszméi, e napon lellek valósággá: e napon léptek ál a történelem lerére. a gyakorlali élei lermő földjére. Ezen nap omlott össze a nagy v ilsiijé piile I. melynek falail ezredévek rakták. s melyben a válási fa n a l i s m n s, a l ii r e I m e lI e n s é g é s e tu I» e r t e I e 11 s é g, ö n k é n y é s zsarnokság, udvarán pedig népnyomor, s /. o I g a s á g, lelki v a k s á g. b o I d o g t a I a nság lakozának. - Ezen nap téteteti le alapja egy új Ii áznak, melynek asztala minden ember számára meg van terítve: ablakaiból szabad kilátás nyílik mindenfelé: falai köziil az önk é n y é s /. s a r n okság, udvarából a n y om o r es szolgaság számiizelvék. — III mindenki egyenlő, ill minden ember boldog s megelégedell. kell. hogy legyen. Az oss/coniloll nagy v i I á gé p ii I e t volta j u d a i s in u s és p a g a n i s m u s; az ú j Ii á z pedig, melynek alapja, talpköve letétetett, voll a mairasztos \ ilágkiildetésü k e r eszi y é n s é g. tgyan miből építé új házal a keresztyénség: hol vette a lelket, hol vette az építéshez megkivánlaló s leidolgozandó anyagokat? Hiszen minden parányi tér, minden talpalatnyi föld el volt foglalva: s az ezredéves világrendszerben még elég erkölcsi s positiv erő voll arra nézve, hogy féljen a haláltól és ('»hajtsa az életet. Ki és mi dönté le. alapjaiban mi és ki rendíté meg azon óriás épületet, melynek ajtajai s kapuit hatalmas fegyveres nép őrizte: falait és bástyáit az ököljog támogatta; melynek trónján a despolismns. a A

T érők és Decin sok uralma nem ismert irgalmat, emberségei és bocsánatot.— Ki meri megtámadni az ezredéves uralkodásra számított nagyszerű várpalotái, melynek ura szabadon rendelkezett a családok békéjével és nyugalmával: az országok és népek vérével és vagyonával: ki. elég vagyonnal bírt és rendelkezett arra, hogy az o 11 á r e m b e re i l, a vallás szolgáit. a p a p o k ;i l és i r á s l u d o k a I is ni a g án a k é s kén y r e n d s z e r é n e k le k e n y erezze, és ekképen élei és halál felelt rendelkezzék, mint az Isten. — Ki és mi lesz, a ki és a mi ily nagy. ily erős világhatalmat földre %/ ~ J v J T* terítsen, egyházi és jogi intézményeit, vallási és polgári rendszereit semmivé tegye? .... I)e hát még az ki lesz, a ki a keresztyénség új épületének szegletkövét leteszi, most e kritikus napokban, midőn n roskadozó, ó világ szelleme (iolgolhájára vitte magát a keresztyénség vallásos eszméjének isteni alkotóját és bajnokát is; ki meri a szegleikövet letenni most. midőn az eszme embereire csak vcrpud és hóhérpallos várakozol!,— Hiszen Keresz lelő János leje, egy kéj hölgy intésére csak most hullott porba s a Krisztus ruháján még tán meg sem osztoztak a ronda poroszlók, hóhérinasok. Ki mer itl építésre vállalkozni?! .... Ki ?! — Iiái a k o rs z e 11 e m e, az i d ő lelke: az apostolok szent tüze. bátorsága és hősies leli e r e j e! — Az I s 1 e n. a kivel nem számollak, a kire nem is gondollak a hajdankor nagyszerű épületének, vallási és jogi intézményeinek hatalmas alkotói és építői.— Ezek val.íiiak a piinkösti tüzes nyelvek; ezek kezdtek most harsogva zenire.ii: ezek kiáltottak halált, perealot azon kény reu d szerre, melynek igája alatt ezredekig Huylcllek a népek, mely megfojtó kezét foly\

.ist a világosság (orkán tartotta; mely ;i népszellem szárnyait kilépte s nem engedé azt szabadon mozogni; mely a haladó eszmék útjába vérpadokat és máglyákat rakott: a társadalmat igy fosztá meg fejlődésének alaptényezőitől: a jog. szabadság, műveltség s értelmi felvilág o s o d á s l o I. S ki és mi állhat meg. ha a korszelleme megindítja, mozgásba s működésbe hozza azon i I erőket, az eszmék azon szellemi hadoszlopait, melyekel fegyver le nem teríthet, liiz meg I nem égethet; viz el nem vihet, erőszak meg nem semmisíthet, soha. soha .... :-r

rrJ 4 cf

v

J 'í II . . . hoz. ár ismét sírsz? Hagyj fel a kőuyekkel, \ein mind bün az, mit annak tartanak ; Tiszta lelked rágalom nem éri ... Kelejtsed el hát bármit inoudtanak. .Mit mondának!? Zsarnok vagy es szived Zátony, rejtve vonzó külsőd alatt, Zátonv, melven sok reméiivdus elet S szent érzelem hajója megszakadt. I'edig hiszen már rég szeret szived — IIe szent titok nálad ez érzelem És hogy ha nincs kel napja a főidnek, Nem lehet egy szívben ket szerelem. Álért titkolod? Tedd le is mint mások Kizelimd eégéreűl ajkadat. Talán azok, kik szivedre vágynak, Anni könnyebben le is mondanak. Lásd a szív ma a szeszélyes tenger. A szerelem rövid vihar esupán ; Alakod ez a mélybe temeti, llogy mosolygva vesse ki azután. \ te szived tengerszem, mely kincsét Magához nem vihar közt ölelte; Csendesen szállt az a mélybe alá •S ott is leend elrejtve örökre. Dolor. Szünidői reminiscentiák. (5. folytatás). A vádlott mögött volt az úgynevezett ,,spanyol szamár," egv felálló, kicsipkézett deszka, melynek vastagsága 1'/„ hüvelyk, magassága G láb. Erre, mint nveregbe ültették a kinzandót, s két felöl Iábaira súlyos köveket kötöttek. Egy más kinzóeszköz volt a „gyóntatószék," vagy mint másképen i.^ szokták nevezni, a ,,szíizleányöl;" ennek oly alakja van, mint egy karosszéknek, ülése egyszerű deszkából áll, melybe körülbelül 100 kúpalakú szeg van verve, s erre kelleti a vádlottnak minden ruha nélkül ülnie és ölébe mázsás nehézségű követ tettek, inig karjait egy nyolcszögletű rúdon keresztül mellén kötötték össze. A lióhérszolgák a rtttl két végét folytonosan csavarták. Van még itt egy körülbelül 20 láb hosszú lajtorja, hárouiélü forogható togakkal, melyen a vádlottat tel és le húzogatták, vagy pedig kifeszítve fáklyákkal sütögették Képzelhető, mily kegyetlen kínokat kellett a vallani nem akaró vádlottnak szenvednie ! S nem csoda, ha megtörtént az is, hogy a vádlott beismerte a ráfogott vétket, ámbár legcsekélyebb része sem volt benne, csakhogy az iszonyú kínzástól megmeneküljön. — így 1647-ben egy geuuai a legnagyobb kínzások dacára sem akart vallani; mig végre egy izzó vasszékbe ültetve vallotta, hogy mintegy ÖO gyilkosságnak részese. Vallomása után Linzbe vitték, s ha a szerencsétlen nem vall, habár egyetlen egy gyilkosságot sem követett el, bizonyára áldozatául esik ezen gyalázatos eljárásnak. Itt történt Schaafgotseli Ulrich tábornok kinoztatása is, kit Wallensteinnal való egyetértéssel vádoltak ; három egész óráig kínozták és gyötörték, hogy belőle vallomást csikarjanak ki. Még borzasztóbb eljárást követtek el bizonyos Elbingeni Albrecht Jánossal. Ez ugyanis azt állítá, hogy Thorn és Königsberg közti uton egy leszületni I két angyal jelentette ki ö neki, miszerint ö az atyaisten, a királyok királya Miután a latin és görög nyelvet jól értette, s a bibliában egészen otthonos vala, nem gondolt arra senki, hogy a szerencsétlen örült. Miután ezen rögeszmétől eltérni nem akart, átadatott a világi törvényszéknek, mely öt telnégyclésre és az akasztólá alatti megegetésre Ítélte. Előbb azonban a kiuzókamarában a kínzás minden nemével gyötörték, s Inár a hóhér is szánalmat érzett iránta és intette, hogy möndjon le állításáról ; de hiába ! O csak a bírák ellen panaszkodott, kik elég vakmerők voltak fölötte, az atyaisten fölött, ítéletet hozni. Ha a halálos ítélet valamely bűnös fölött kimondatott, némely biró nem elégedett meg ezzel, hanem különös kedvét találta abban, ha a halálos 23