Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-04-01
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztőegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Men ni w w-ej»*\iet A lap szellemi részét illető közlemények i s/orkeszto lillv;'i —í'li'il I Anna-lér 124G. sz. a ktihleinlők. Klőfizetési és hirdetési dijak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkid megbízott \Vil.j<l it —. Ivúl'oL úr könyvkereskedéséhe: inr^vebázzal s/linken, inté/eiulők. Kloflxctó^i «líjalv! Megjelenik e lap hetenkint egy szer. szombaton, egy íven. Lnjilutajrionos s felelős szerkesztő I». Szabó liáfol. r.gy evre Pélévre . . Negyedévre . G fr. 1 Ir. 00 kr. A Ili rdel «I í.jalv térfogat szerintszámítalnak: 18Q] eenlim. 20 kr, ŐOQ eentimeterért 80 kr, 70Q eentimeterért 70 kr, 100Q eentim. I Irl, 180Q eenlim. 1 Irt 10 kr, iOOQ centim. I ft! XI» kr, 30<O eenlim. 2 Irl. 40 kr, lU()Q centim. frt. \ közbeeső lérfog.'toknál a következő magasabb fok díjjá >zámilalik. líélyegdij mindig kiilön lizetendő. «i Kossuth Lajos levele. HL Kinek kehiében a magyar nemzet jövője. világtörténelmi hivatása s kulturmissiója iránt j • még talán most is kételyek élnek, az olvassa el Kossuth Lajosnak legközelebbi szellem- és eszmedús levelét Deák Ferencről. és azonnal hinni s azon gondolatra fog jönni, hogy azon nemzetnek, melynek éleifája ily magasztos szellemeket képes még folyvást hajtani: azon nép tengernek, melynek fenekén ily drága igaz gyöngyök rejlenek: azon nemzetnek jövője van. Ilv szellem óriásokra bármely nemzet büszke lehetne, mint dicsősége égbenyúló oszlopaira; fénytornyok ők. kik századokig világolnak nemzetük előtt s léthajójukat az események hullámai. az idők viharai között elmerülni nem engedik : útmutatók ezek a haladó eszmék végetlen birodalmában: meteorok a népek politikai s társadalmi életének láthatárán, kik életükben határozott pályakört futnak, holtuk után pedig lenyes szellemük nagy eszméivel egyik század után a másikat világítják meg. Kossulh Lajos levelet irt Deák Ferencről s ciprus ágat küldött koszorús rava! tIára Olaszhon szép ege alól, melynek ciprusai (äste Már szavai szeriül, elégiát suttognak: a nagy szellem óriás oda vette magát a dalok hónába. a történelmi ösemlékek megszentelt földére, nelynek porában félistenek, mylliologiai alakok, hősök, Caesarok nyugosznak: s most az öröklő eszmék végetlen birodalmának nagy facsarja. Kossuth Lajos, az együtt vívott nagy eszmeharcok, ii korszakalkotó elvlusák emlékéül, cipruságai küld Deák Ferenc koporsójára s megkoszorúzza az egykori nemes keblű barát s a későbbi nemes keblű politikai ellenfél ravatalát. Mi lapunk irányánál fogva Kossuth nagyszerű levelének politikai részét nem bírálgatjuk: csupán társadalmi szempontból azon hatást kívánjuk jelezni, melyet a nagy szellem nemzetére még folyvást gyakorol: haza-haza küld egyegy eszmesugárt a 48-diki eszmék magasztos keblű apostola, hogy titáni erővel rázza fel a szunyádé elemeket, s a tépelődő hazafiság, az aggódó politikai kishitűség fásult idegeibe új életszikrákat, magasztos lelkesedést, s földrengető hiterőt leheljen. Aesthelikai szempontból is nagyszerű Kossuth levele. Valóságos gyöngy annak minden betűje; az einher midőn elolvassa, nem tudja, hogy a nyelvezet rhetorikai szépségét bámulja-e meg, vagy a kedély- és szellemgazdagság azon kiapadhatatlan bőségét csudálja, melylycl Kossulh mindenekfelett oly kilünöleg rendelkezik.— A nyelv korrektsége bizonyos titokzatos zengzetességgel van ő nála párosulv a: deíinitioiban, hamarjában nem is tudjuk, hogy a szabatosságot, vagy azt a végetlen aetheri átlátszóságot bámuliuk-e. melv a gondolatok és eszmék szülemlésencK legbenső műhelyéig vezeti el a vizsgáló szellemei. Igen szépen és igazán mondja Ábrányi a „Figyelö**-ben. hogy Kossuth felett nyomtalanul suhan el a gyors szárnyú idő. u<ry Iáiszik ez elme elhomályosulni, e sziv kihűlni nem fog soha. S Kossuth mondja a suttogó halálnak: „Ali right," készen vagyok. — El is megyek helyemre Genuába, — szép csendesen, minden zaj nélkül, ugy hogy még szomszédom is alig tudja meg. i ; — Halljátok csak, Kossuth beszél igy. kit nem szűnő ragaszkodással, a rajongó szeretet s ihletség bizonyos magasztosságval szeret és imád nemzete; kinek nevét egy negyedszázad után is kegyelettel hordja ajkain az agg; kinek nevénél melegesznek ifjaink. kinek emlékére áldást rebegnek magzatjaink. — Kossuth mondja, hogy ő ugy költözik el Gémiába, hogy még a szomszédja is alig tudja meg. — Bocsáss meg nagy szellem, ezt az egyet nem hiszsziik : el neked. Egy nemzet szivéből nem lehet soha | kiköltözni; meghalni lehet, elszakadni e szívtől soha: le. ki élve elfoglaltad e nemzet, a magyar nép szivét: kinek, mint Ossián hőseinek, nyomaidon még most is a népdal virága nő, le dicső lélek, eltudnád-e hagyni valaha c nemzet szivét, vagy lehetne-e a nemzet oly háládatlan, hogy emlékét megtagadná annak, kit élve szeretett, imádott.-— Ennek ellene mond e hai zal'öldének minden porszeme, melyet felszabadíIr " -A >A mww vizK iMina vize de kiáradt. Xcm ismerve halárt. gálát. y. 0 i Szivemben is a szerelem | Oly csapongó, oly végtelen. Kisötétül az éghalár. Párja mellé száll a madár. Párja mellett szép az álma . . . Mért vagyok én olyan árva.? Jlej, de sokszor hallottam már: „Minden csere csalással jár." Magamat én is megcsalom: Az ősszel megházasodom! E ben <• vii la. Horki Imcsi. — Korrajz. — Irin l*clári\i Ferene. (8. folytatás). Egy kétkedő pillantást vetett Pálra ; alapos okai voltak a fölött aggódni, bogy Pál szolgának el ment az esze. Fiatal korában nem kellett Ilorki bácsinak feleség, s most vén napjaira hozna olyat a házhoz. Dc Pál igen komolyan nézett reá, s mikor látta kétkedő pillantását, igy szólt. — No csak jöjjön kend és lássa kend maga, hisz azért hívjuk, hogy adja vissza neki a lelkét. — Teremtő szent Isten — rimánkodott Zsuzsa asszony — csak nincs meghalva. — No, nincs messze hozzá, csak jöjjön kend — i biztatá Pál szolga, az ámulatából magához térni sem biró gazdaszszonyt, kinek lábaiba szállt a rémület ilyen eddig nem hallott, nem látott dolog fölött. Dc ha Pál szolgának nem hitte, az ur szobájában meggyőződhetett róla. Horki bácsit a szép hölgy mély szemlélésében találták, — szinte felrezzent szolgái jöttén. — Na, jön már valahára — mondá a gazdaaszszonyboz — maga jobban fogja életre hozhatni, mint én vagy Pál szolga. — Jaj bc szép tercintés — mondá Zsuzsa közelebb lépve, — csókolni való teremtés, — dc hát mit tegvek vele. O %j — Ihol van ni, — pattant fel — hát hozza életre, ha tudja, hát majd — majd — csak orvost kell hivni. Zsuzsa asszony az idegen fölé hajúit. — No azt hiszem, nem kell ide orvos — majd megpróbáljuk, hanem hol — kérdő, urára tekintve. — A téns úrral csak 11cm maradhat egy szobában. — Igazad van, arra nem is gondoltam — viszonzá Ilorki bácsi, — no hát vigyétek a vendégszobába. — Micsoda, abba a hideg szobába, — hiszen ott megfagy — pattant fel Zsuzsa — ott nem tudom életre hivni, — legjobb, ha téns ur ki megy az ebédlőbe, hol még jó meleg van, s én itt ellátom majd az asszonyságot vagy micsoda. v O Oi/ Horki bácsi nagyon haragosan nézett gazdaasszonyára, mert eddig még nem merte senki kiűzni Tusculánumából; dc igazat|kellett adnia. A vendégszobában 20 év óta nem volt fűtve és az ebédlőben nem volt ágy. Összeszedte tehát pipáját, újságát, Pál szolga fejcsóválva gyújtott gyertyát s indultak kiíelé, vagy jobban tolattak kifelé, mert a gazdaasszony nagyon sürgött, hogy már munkához láthasson. Már az ajtónál voltak, mikor Zsuzsa asszony vissza szóllitá urát. — Téns úr— aztán hogy bánjak vele— kérdi. — Hogy bánj vele — hm.? — hát, mint ha úri vendég volna, mig mást nem rendelek — volt a válasz. Ezután becsukódott az ajtó és Horki bácsi lehajtott fővel ment az ebédlőbe, mint Ádám mehetett, mikor a paradicsomból kiutasították. Az ebédlőben volt egy pamlag. Oda ledőlt; maga mellé húzatta az asztalt, megtöltette újra pipáját s olvasni kezdett. Pálnak meghagyá, hogy közelben üljön egy székre, hogy, ha neki vagy Zsuzsa asszonynak kellene, kéznél legyen. Mire az öreg szolga fejcsóválva ült le egy székre, a foga közt mormogván : — A mint a lábát a házba teszi az ilyen cseléd, már zűrzavar van.
