Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-03-04

Vegyes tartalmú társadalmi hetilap V pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Mereur

u-eofvlet KÖZ A lap szellemi részét illető közlemények i szerli-OS/lö lakásárai Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Wajdits Ivárol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendók. Pápa, 1876. tavaszelő 4. Megjelenik c lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulujdonos s felelős szerkesztő I*. Szabó Itárol. Előfizetési dijalv: Egy évre 6 fr. Félévre 3 tr. Negyedévre 1 tr. T»0 kr. A ll irdotési (líjak térfogat szerint számítatnak: 18Q centim. 20 kr, öOQ centiméterért 50 kr, 70Q centiméterért 70 kr. 100Q centim. 1 frt, 150Q centim. 1 frt 10 kr, 200Q centim. 1 ft, • 80 kr, öoop ccntirn. 2 frt. -10 kr, 400Q centim. frt, A közbeeső térfog;toknál a következő magasabb fok díjjá számitalik. Ilélvcgdij mindig külön fizetendő. A nyilttér minden sora 10 k. Szóljunk iskolaügyünkhöz. E

v. gy igen jeles francia iró a többek kőze tt ezeket mondja: ..mi haszna, hogy magas >

x tiszta légkörbe helyeztetik az acropolis, hogy ha az ahoz vezető utakat és bejárást tisztátalan csőcselék veszi körül, a mely kifosztja, a mely beszennyezi az embert, mielőtt még az J . / o igazság szentélyébe juthatott volna.— A mely bölcs szavak értelme körülbelül, a tanügyre alkalmazva, oda megy ki, hogy hiúban készítjük a legcélszerűbb tantervekéi: a theoriák és térvesztegetések bármi liszta magas légkörébe emeljük is fel a tanügyet: a legszebb tantervek s reform eszmék is hullámként fognak elmosódni és megtörni a szegénység s társadalmi nyomott helyzet azon kőszikláján, melyhez most a tanítói kar nagyobbrésze láncolva van. Hazánk nyomasztó pénzügyi viszonyai közölt hálára kötelezi a tanügy őszinte barátait minden morzsa, melylvel az állami s felekezeti tanhatóságok a tanítók anyagi helyzetét javítani és ekképen társadalmi állását emelni, tiszteletreméltóbbá s biztosabbá tenni iparkodnak; hálára kötelez a tanítói országos nyugdíjintézet szervezése s létrejövelele is: de, quid hoc ad tantam Mtim? Mikor nőnek c cseppek, mikor alakulnak ez egyes segélyhullámok oly óriási tengerré, mely a tanítók minden társadalmi igényeit kielégítendi; tudomány s ismeretszomjukat lecsillapítandja, s őket azon magaslatra emeli, a népek és társadalmak közvéleményében azon kitünó helyre állítja, melyet nemes hivatásuknál fogva, mint a szellemvilág alapvető munkásai, oly méltán megérdemelnek ? Ennél többet azonban jelen államháztartási, s pénzügyi viszonyaink között alig várhatunk: mert segélyforrás után kiált haldokló iparunk és kereskedelmünk ajka: földművelésünk, nemzetgazdászatunk e legfontosabb ága primitiv állapotban van. Europa szuronyerdejében mi is hiába merengünk a világbéke szent eszményképén. midőn fiilig vasban áll minden nemzet: állami existentiánk védképességünk alapfellételeinek kifejtését, állatni létünk biztosítását mi sem hanyagulhatjuk el.— Vasúthálózatunknak az okos kereskedelmi politika követelményei szerint való kiépítése, közlekedési eszközeink tökéletesítése: hitelviszonyaink, pénzügyi állapotaink gyökeres átalakítása, mindezek igénybeveszik állami jövödclmünk majdnem minden filléréi. Mit csináljunk tehát a dolgok ilyetén helyzetében? Az államtól várjuk-e a tanítók anyagi helyzetének s társadalmi állásának javítását és emelését; s összedugott kezekkel várjuk, inig majd államháztartásunk szekerének kizökkent kerekei ismét rendes vágásba jutnak, s hazánk téréin az egyetemes jólét és boldogság kívánt forrásai felfakadoznak ? — Nagyon roszul cselekednénk. ha egyedül magától az államtól várnánk a tanítók anyagi és társadalmi helyzetének javítását: ha egyedül attól várnánk tanügyi administrativ reform-kérdéseinknek korszerű meff! oldását. Midőn a felekezetek a törvény által bizto| sított iskolatartási jogukkal élni magokat elhatározlak, s iskoláiknak, a törvény kívánalmai szerint, tle felekezeti alapon s erővel szervezését kimondották: ugyanakkor nagyszerű áldozatok hozatalára kelle magokat elhatározniok. — Elkclle magokat határozniok arra. hogy ha a ta! nítók létszáma a fizetés silánysága, a társadalmi nyomott helyzet miatt idővel megapad, a fizetéseknek, ha kell 1000 forintig emelésével foffI o o jják az ifjú nemzedéket a tanítói pályára édes| getni, mert hiszen gondolni lehel, hogy 3—400 forintért, csak 20 év múlva is igen kevés ifjú ember fogja magát e pályára elszánni. Tehát a tanítók fizetésének emelése és javitása a tanügyi kormányok s hatóságok legsürgősb feladatai közé tartozik. De nem szabad elfeledni azt sem, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az istennek minden igéjével: tehát a tanítóknak is vissza kell adni a sötél századok állal elrablott mindazon egyház-társadalmi jogokat, melyek a tanítói kart magasztos hivatásánál fogva oly méltán megilletik. — Igen a jog, az egyéni és testületi jog azon szellemi kenyér, melynek elvonásával inig a tanítói kart lealázzuk, magát a féltett, s minden áron emelni akart tanügyet agyon éheztetjük. TÓTH EDE HALÁLÁRA. yzokva tr sem voltál a magasb körliez, a melyben ij , f c-> Megfojtott a gúnyos sors, a midőn fölemelt. '*[' Annyi nemes küzdelmek utón a leti gyönyör közt Élni alig kezdél. s már is a sirba hukál; Ámde ki a szép- jó- s az igaznak szenteli éltét: Annak a sírban csak új, — örök élete van. »S a ö r y J ó z s e f. ISorki bácsi. — Kormji.— Irta líelányi Ferenc. (3. folytatas). Zsuzsa asszony régen aludt már. O neki jó volt; füle nem hallotta az ablakok recsegését és a vihar zúgását, aludliatta az igazak álmát. Pál szolga is léi álomba, tolta le csizmáit, s igy egész ébren a kutyákon kivül csak még Ilorki bácsi volt. Le nem feküdt volna inig esteli esibukját, mely készen várta az ágya mellett, ki nem szítta. — így háló köntösben és papucsban és hosszú csibukkal szájában ült egy zselycszékbcn a kandalló mellett cs olvasta a lapokat. Egyszerre morogni kezdtek a kutyák, s ugyanekkor kocogíSs hallatszott az ablaknál, mely ugyancsak a hálószobából a folyosóra nyilt, s a redőn keresztül gyengített világát hosszú esik gyanánt vetette ki az éjjeli sötétbe. — Kuss dich Caro — szólt a házigazda hangosan, gondolván hogy kedvenc kutyája gyakorolja a régi szokást az ura ablakán kocogni clölábaival. A kocogás ismétlődött, csak hogy most emberi szólam kisértc. — Az Isteu szerelmére, uram, nyissou ajtót — mondá félhangosan egy női hang. Ilorki bácsi felugrott. Női hang. 8 egy pillanatig Zsuzsa asszonyra goudolt, hogy tán kiiuurckedt; de rögtön eszébe jutott, hogy c hang idegen, csengőbb és liatalabb. A fegyver után nyúlt, mely ágya fölött függött cs az ablakhoz lépett. — Ki az ? kérdé. — Egy védtelen menekülő nö, ki menedéket keres — mondá a hang, iucly felindulástól vagy a hidegtől reszketni látszott. — Ez nem korcsma, menjen a korcsmába — feleié mogorván a házi gazda. — Idegen vagyok, ncui tudom hol van, dc ott nem is lennék biztos, én menekülök — ah bocsásson bc uram, csak egy éjre — rimánkodott az idegen. — Nincs hová helyeznem, menjen Isten Iliiével — mormogá feleletül a szavarás miatt kelletlen agglegény. — Ha mehetnék, hiszen kutyái nem eresztenek,— ab uram bocsásson bc — mert széttépuck —segítség! Az idegen uü szavai sikoltásban haltak el és hallatszott, mint rohannak a kutyák feléje, kik a társalgás által, mely mindig hangosabbá vált, figyelmesebbek lettek és akarták házmesteri jogukat érvényesíteni, Ilorki bácsi tudta mi lesz a vége ennek, hogy a kutyák széttépik, nem tudta ugyan, kivel van dolga: de nem volt idő sok meggondolásra, ha a vérengzést ablaka alatt el akarta hárítani. Gyertyát ragadott s kirántotta a folyosóra nyíló ajtót. Meghökkent a látványon,, melyet az egyes gyertya kisértetiesen megvilágított. Előtte a folyosó kövezetén végig terülve egy alélt tiatal nö feküdt, divatosan sálon öltözékbe ruházva, mig rajta leskelődő pillantással Caro feküdt, Ilorki bácsi kedvenc kutyája, lesvén az első mozdulatot, hogy szét marcangolja, a többi kutya ólálkodva állt távolabb, mintegy lesve a vezér példáját, hogy a vérengző prédán osztozkodjanak. Álnokságot c tehetetlen félholt nő részéről fel nem tételezhetett; valami rejtély előtt állott, — melynek megoldásáról egyelőre lc kellett mondani. — Vissza Caro, vissza Duna, Tisza — rivalta kutyákra. A kutyák szótfogadók voltak s szokás szerint morogva távoztak. — Keljen fel asszonyom — már nincs mitől félnie — niondá már most Ilorki bácsi. 10