Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-11-18

Ill.évfolyam. 47. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap \ pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a ,,3lercur

u-eofvlet A lap szellemi részét illető közlemények a Jszei'lvessy:!ö lakására: Főutca -20. sz , emelet, 7. ajtó, küldendők. Pápa, m*<>. november IS. ö ír. Klőiizetési és hirdetési díjak, fel.xzőllamlások, Wajdits Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, Károly könyvkereskedésébe, megyeházzal szemben, intézetniük. egy iven. Klöilzetósl <1 í.jalv : Egy évre fi fr. Félévre Negyedévre I tr. 50 kr. A hírdetésldi jak térfogat szerint számítatnak: 18Q centim. á0 kr, 50Q centimeterért 50 kr, 70Q centiineterért 70 kr, I00Q centim. I frt, 150Q centim. I frt ill kr, 200Q centim. I ft, 80 kr, 500D conlim. '1 Irt. 10 kr, iOOQ centim. "» frt. A közbeeső térfog; toknál a kővetkező magasabli luk díjjá s/ámitatik. Itélyegilij mindig külön tizctcnilő. Felelős szerkesztő: Kiir-ecll All»in. KhkIo: Wíljílil-. I\.ál'4>l>. L/ m CSALÓDÁS SZAVAI. >f-Lint bajnokét, ki harcba indul, Keblemet bizton fedte vért; Mérges nyilak lepattogának Kóla, szivemhez egy sem ért. Kgy rése volt, s e résen által Szivembe gyilkos tört veiéi, S most vérzik, vérzik árva szivem, — Leány, leány, mivé tevéi?! (iátok s veszélyek ellenében Keblem a tettvágy tői dagadt, Adott újult erőt szerelmed, IIa Chüggedék a súly alatt. A küzdelemtől elvonulva, Nem vonz már a babérlevél; Hitiucs szorítja tetterőmet — Leány, leány, mivé tevéi?! Király valék, — egy túlvilági Nagy országot kormányozék. Szerelmed volt bíbor palástom 9 Ks főmön a királyi ék. S koldus vagyok, kit télviharban Nem vár védelmező fedél, Kongyolt ruhája leng a szélben Leány, leány, mivé tevéi?! Hajós valék, bizton evezve, Ki a vészbe bátran tekint; llisz messziről egy tünde csillag Feléje liö szerelmet int. Letűnt a csillag, és a sajkát Sziláján hányja már a szél . . . Tépett vitorla . . . tört remények . .. Leány, leány, mivé tevéi?! Vérző bajnok s koldus királyra, A ki elvesztem koronám, Örvénytől hányatott hajósra — Jó, hogy nem is gondolsz reám. Sírva átkoznád azt az órát, A melyen utamba jövel; Kikelnél önnön szived ellen: IIa tudnád, hogy mivé tevéi. Pap Kálmán. Az olvasás-kór. (Elmefuttatás.) (Folytatás és vége). De nini! micsoda érdekes alak ül ott a dolgozó asztalka mellett a belső szobában ? — Egy tiatal leányka, alig 18 éves; hanem talán beteges, inert arca nagyon halavány — mit szép fekete haja még inkább feltüntet; s oly szomorúnak látszik. Valami könnyed kézimunkát végezhet, inert szeme gyakortább és pedig huzamosabban az előtte kitárt könyvön tévudez. — Egy jó ismerősünktől ezen érdekes alakra nézve a kővetkezőket hallottuk: Vidéki gazdatisztnek a leánya, kit atyja a városba hozott nevelés végett. Anyja korán elhalálozván, nem a leggondosabb nevelésben részesült. Atyja őt igen szerette, de nevelni nem tudta. Hogy leánya unalmát iizze, halomszámra hordta neki a városból a könyveket olvasás végett. Természetesen, az öreg úr nem igen válogatta, mert ugy gondolkodott: ,,Ha már kinyomatták, hát csak jó lehet!" A kis leány pedig csak olvasta; eleinte unalomból utóbb pedig — midőn a kellemes t á r g v már kíváncsiságát és egyéb szenvedélyeket benne, felköltött — az olvasás életszükségévé vált ugy, hogy naphosszat csak a regényeken csüggött. -- Most, hogy városba került, ínég jobb alkalma nyílik a könyvszerzésre — és még az az előnye is van, hogy : szabadon választhat. Választ is olyanokat, melyek felzaklatott szenvedélyeinek leginkább kedveznek. Csak ugy falja a regényt; — de nem is lehet máskép ; fiatal lelke csak a regényekből ismeri az életet; ő oly széptiek, oly kedvesnek képzelte azt mint a hogy a regényekben olvasta, — mindent rózsaszínben látott Azonban most, hogy az életbe belépett, különféle emberekkel érintkezőt, különféle társaságok — s mulatságokban részt vett: képzelete világából egyszerre göröngyös földre hullott alá. — Nem találta az embereket oly jóknak az örömöket oly kedveseknek — szóval ö nagyban csalódott! — 47* Néhánv komoly szó. I \ HU vagyunk pessimisták, de ha viszonyain• kai komolyan szemügyre veszszük, nem sok l örvendetest látunk. Vajúdunk, vergődünk, mint a tőrbe került madár. Ily körülmények között örömmel üdvözölünk mindent, mi hazánk anyagi és értelmi fölvirágzására szolgálhat: de nagyon szeretnők látni, ha erkölcsileg is haladást tapasztalhatnánk. Mert mi haszna minden előmenetelnek, hacsak anyagi haszon és érdek nevében történik, hacsak minden gond a külsőre fordíttatik, s az igv ragyogóbbá tett külső alatt mindig több és több sziv törik meg. többen vesztik el keblök nyugalmát. Valamint egyesek, ngy egész népek is csak az erkölcsi tulajdonok, szellemi fensőség által vívhatják ki u közbecsülést. A magyar mindig kitűnt lovagiassága, igazságszeretele, nyiltszivüsége, egyeneslelkiisége által, s ezt még ellenségei is kénytelenek voltak elismerni. S ezen elismerés jól esett a romlatlan szivii magyarnak, jobban, mintha pénzeért bókollak volna neki a hízelgők. Azt ugyan tapasztaljuk, mennyi gondot fordítanak arra. miként kell divat szerint öltözködni, táncolni, hajlongani; de vájjon van-e gond fordítva a fentebb említett erényeknek nem csupán megőrzésére, de a műveltség igényeivel összhangzóan tovább fejlesztésére? Azonban ugy látszik, korunkban nem nagy figyelmet fordítanak ez utóbbira: minden igyekezet minél nagyobb anyagi haszon szerzésére van irányítva, s nagyon sajnos jelenség, hogy az ugorkalara felkapott szerencse-fiaknak a legmélyebb fejliajtással hőkölünk. Atlól lebet tartani, hogy nagyon is ránk fognak illeni a költőnek e szavai: Mi a magyar most? — llul sybarita váz. Letépve fényes nemzeti bélyegéi, S hazája feldúlt védlalából llak palotát heveröhelyének. Nagyon helyesen mondja Müller János a nagy történetíró: „Kiég régtől fogva tart már a világ átalakulásának drámája, miszerint megtanulhattuk belőle, mi az végre is. a mi lényeges, és a mi merő hiúság az emberek és államok mozgalmában. Hódítók a nemzet átkai közt az általok elpusztított lold romjai alá temettettek; mások gazdaságot és kincseket csikarlak ki. ősi szokásaikat megmérgezve: másokat belviszonyaik mámorában idegenek járnia lepett meg; mások a folytonos élvezet és nyugalom következtében becstelen gyávaságba siilyedtek: mások miiveit népek közepette is barbarok maradtak: inig egyebek csupa elménckedésből a józan észt. s merő elméletek közt az élet legszebb reményét, elvesztették ... K három ezred éves színdarab ama fontos tanulságot nyújtja, hogy mindennek megvan a maga ideje s helye a világban. Soha se i kívánj több lenni, tle kevesebb se légy annál. | mint mi az időhöz képest, melyben élsz. és ' helyzetedben, lehetsz.*' Atyáink — teszi hozzá Müller — alapíthattak volna talán egy nagyobb álladalmat: de az élőktől függ, bogy azt legjobbá alakítsák, még pedig a kiilviszonvoktól legkevésbbé függő ipar. a foldmivelés értelmes kezelése, s ti f é n y ii z é s l és költe k e z é s I in e g s z o r 11 o h á z i e r é n y e k g y a k o r I á s a. az ősi egyszerűség visszahozása állal. Mert „v a I a in e I y n é p élet e s 11 e v eii e k fo n in a ra d á s a n e in fii g g a ti n a k s e m f ó I d j e —. s e m h a t a I m á t ó I: n e 111 i s a s z erencsén, hanem egyedül nemzeti j e 1I e m é nek kiirt Ii a 11 a 11 s á g á 11 a I a p s z i k." l'olybiustól kezdve, ki ..a polgárok becsületessége — s jó erkölcseitől" föltételezte az állam boldogságát, a legújabb tapasztalásig, minden azt bizonyítja, hogy a népek, valamint az egyesek vesztét az erkölcsi romlottság idézi elő. s a leghatalmasabb nemzetek is önmagok voltuk okai elbukásuknak, inert . . . minden ország támasza talpköve A tis/la erkölcs, mely. ha meg \ész. Koma ledől s rabigába görbed. A Észiciríclek Pereszlényi J. úr viszonválaszára. in. Miután Pereszlényi ur a 41. számokban hun s magyar őseinkre vonatkozólag kiargumentálta magát a „költő Írókból" a 42-d. számban viszszatordult Bocsorhoz. Ks bogy jóvá tegye előbbi diversióját, most elhalmozza a komoly történészt émelygős bókokkal. Alkalmat vesz magának megvonni a párhuzamot Bocsor és Gyurátz közt folytatva a sértő személyeskedést.