Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-10-07

Melléklet a vPápai Lapok" 41-dik számához 173 vére lett az összes huncsaládnak, minden faj és valláskülönbség nélkül. — Továbbá Attila követeket küldött, követeket fogadott, fölvette a tejedeimi címet; telségi jogot gyakorolt sat." .,A hunok szellemi felsobbsége mellett tanúskodik az is, hogy T i b e r i u s római vezér, midőn Pannóniát meghódította volna, korántsem bánt vele ugy, mint más leigázott tartományokkal, ha nem fontosságának tekintetéből, megaranyozott kantárt küldött neki, és külön legátusok és proconsulok által kormány zá az országot. Mindez történeti tény, mely fennhangon szól a hunoknak mind politikai, mind társadalmi felsobbsége mellett." „Tagadni ezt annyi, mint tagadni a története t." Mindezeket pedig nem én mondottam, hanem mondja Jámbor Pál, a költő és iró ; oly tekintély, ki előtt Gyurátz ur is, gondolom kalapot fog emelni, s a „vérázott hun fegyverek szereplés é r ö 1" nem fog ennekutána oly balul i t é 1 n i s legalább is lesz olyan jó véleménynyel a hunokról, mint T i b e r i u s római pogány vezér ezelőtt néhány századdal volt. Pereszlényi János. Veszprémmegye bizottmányának rendkívüli közgyűlése. A mult hó 25-eii tartott rendkívüli megyei bizotmáiivi gyűlésre vonatkozólag Veszprémből a kővetkezőket irják. A főispán ur, báró Fiáth Ferenc megnyitván a »vülést, röviden előadja a gvülés célját, t. i. megválasztaui az I87t>-iki ft. tvcikk értelmében a tíztagú közigazgatási bizottságot, s ezután tárgyalni a jövő évi költségvetést. A közigazgatási bizottság megválasztásának foganatosítására a főispán ur gr. Zichy Manó elnöklete alatt Sárkány Miklós és Szilágyi József bizottsági tagokat kéri fel. Utána Krisztinkovich Aladár kér szót és szép beszédben ecseteli azou leverő hatást, melyet a főispán ur lemondásáról szóló hir megyeszerte keltett. Fájdalmasan lepte ineg e hir a megyei bizottságot épen most, midőn a beállandó uj rendszerben különösen szüksége van a megyének bölcs és tapintatos kezekre, ürömmel látja azonban e hir megcáfolását az által, hogy ö méltóságát Ma a főispáni székben van szerencséje üdvözölhetni. Indítványozza tehát, adjon a közgyűlés jegyzőkönyvileg kifejezést a feletti örömének, hogy oly szerencsés volt ö méltóságát ezentulra is főispánul megtarthatni. Kéri indítványának tárgyalását és elfogadását. Kire a közgyűlés egy határozatot fogadott el, melyben felsorolván ö méltóságának a trón, haza és a megye szolgálatában szerzett dús érdemeit, a legnagyobb fájdalommal hallotta ö méltóságának lemondásáról szóló hirt. Annál nagyobb azonban és osztatlan, a megyének a feletti öröme, hogy az átalakulás nehéz küzdelmeiben nem lesz kény telen nélkülözni a jeles tulajdonairól ismert kormányost. E feletti örömét a megye jegyzőkönyvileg fejezi ki, mely hiteles másolatban közöltetni határoztatik a főispánnal. Az itt kivonatban ismertetett határozatot szűnni nem akaró éljenzés követte, mely után a főispán meghatott hangon mondott köszönetet a megyének ez osztatlan bizalomért és ígéri, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is a haza és megyének jólétére fogja szentelni minden erejét. Ezután Lukacsek János szólalt fel és figyelmeztető a közgyűlést még a mult évben beadott határozati javaslatára, melyet a magyarosítás érdekében tett, s azon kéréssel fordul az alispánhoz: mily intézkedések tétettek e cél elérésére, mily eredmény éretett el eddig és ha nincs eredmény, mi annak az oka? Az alispán, Csapó Kálmán és Véghelyi Dezső felszólalásai után a főispán emel szót és kijelenti, hogy áthatas lévén az ügy szentségétől, melegen fogja azt a közigazgatási bizottságnak ajánlani. Ezután kezdetét vette a szavazás a tíztagú közigazgatási! bizottságra, A szavazás titkosan, szavazó lapokkal történt. Megelőző napon a szabadelvű párt. értekezletet tartott Véghelyi Imre elnöklete alatt, a melyben megállapíttatott a párt részéről, a megválasztásra ajánlatniuk névsora: u. r ni. Ányos László, Csapó Kálmán, Ferenczy Károly, <>aál Lajos, Horváth Mihály, Kisovits József, Kopácsy Viktor, l'öschl Károly, Tóth Lajos és Véghelyi Imre. E névsor változatlanul került ki másnap az urnából, a mennyiben Ányos László kapott 87 szavazatot, Csapó Kálmán 02. Ferenczy Károly í)5. Cíaál Lajos 04. Horváth Mihály 00. Kisovies József, 70. Kopácsy Viktor 101. Pösclil Károly 04. Tóth Lajos 101, és Véghelyi Imre 97-et. Ezután Véghelyi Dezső felszóllalására a közgyűlés Xoszlupy Viktor deveeseri szolgabíró fegyelmi ügyét vette fel a napirendbe, de a tiszti ügyész véleményének meghallgatása után a fegyelmi eljárást további alap hiányában beszüntetni határozta. A jövő evi költségvetést az állandó választmány felülvizsgálta és 70120 Irl 28 V* krban állapította meg. Utálnia még több jelentéktelen tárgy intéztetvén el, a gyűlés feloszlott. A szegedi kiállítás tanulságai. II. Talán szükségtelen is megemlíteni, hogy nem kívánunk a termény és állatkiállításra reflektálni; ez sikerültnek, legalább a teljességét illetőleg, épen nem mondható, de nézetünk szerint ezúttal egészen el is maradhatott volna, sokkal jobbau megfelelt volna a kezdeményező és közreműködő erők eredeti intentióinak és sajátképeni hatáskörének, ha az országos kiállítás csak is a szorosabban vett ipari termelést karolta volna fel, Magukia a főbb tanulságokra áttérve, mindenekelőtt iparosaink nem egy tekintetben okulhattak a kiállítás teljes sikerén. Kz túlnyomó részben az ö művök volt, a siker legfőbb erdeme is az övék tehát, valamint sokkal több és közvetlenebb gyakorlati hasznot fognak a szegedi kiállításból húzni, mint a megelőző világtárlatokból. Az ipartársulatok és egyletek alakítása nem cél, a tagsági díjak pontos befizetésével és a választmányi ülések pontos megtartásával vajmi kevés van még az iparfejlesztés érdekein lendítve; ha egy életerős iparos szervezetről nem is lehet jelenleg szó nálunk, ha még a régi céhbcli kézmü-iparosaiuk is túlnyomó részben minden társulati köteléken kívül állnak, mégis vannak szép számmal iparágakként alakult ipartársulatok vagy szélesebb társadalmi keretű iparegyletek, s végre a fővárosi iparoskör mintájára alakult iparos társas körök, mindezeknek az alapszabályaiban igen szép „célok" vannak felvéve. I)e legyen bár szó akár az ipari szakoktatás előmozdításától ipariskolák kezdeményezése által, akár hitelszövetkezetek, közös raktározási- avagy nyers anyag beszerzési egyletek alakításáról. akár végre iparkiállítások rendezéséről, az ekként szépen körülirt társulási „célok" írott malaszt maradnak. Nem ugy Szegeden. Itt az 1872-ki országos iparos gyűlés által kezdeményezett, fölfelé annyi ellenszenvvel találkozott „iparos szövetség" alapeszméjéhez híven történt az egyesülés; a mind jobban megnyirbált alapszabályok két éven át járták meg az utat a keresk. minisztérium iparügyi osztályába és vissza s e-ak nagynehezen, Dáni főispán személyes közbcnjáiusa í kétkeziében nyerték meg a bemutatási záradékot. Igy nemiparosok is lehettek „pártoló tagjai" a szegedi általános ipartársulatnak, mely csakhamar hozzálátott alapszabályszerű feladatainak fokról-fokra való gyakorlati keresztülviteléhez. A szegediek először szerveztek az ipartörvény 08. §j-a alapján bíráskodó iparbizottságot, kezdeményeztek ipariskolát, alakítottak iparos (_társas) kört és iparos ifjúsági egyletet, terveztek iparmuzeuiiiot, s végre ugyanannyi erélylyel, mint szakavatottsággal hozzáfogtak az országos kiállítás rendezéséhez, melylyel az imént Szegedet tették az ország társadalmi és közgazdasági suly pontjáv á. Az önsegély elve, az önbizalom, a férfias összműködés, a közszellem, a szakavatottsággal párosult szorgalom aratta itt méltó diadalát. De ha az érdem oroszlán részét Szeged értelmes iparos polgárainak, és ezek közt ismét első sorban Itakay na k kell is tulajdonítanunk, nem szabad szemet hunynunk a szép mü többi fontos tényezői fölött sem. IIa a városi törvényhatóság annyi értelemmel és ügyszeretettel fel nem karolja s magáévá nem teszi az ügyet, ha a főispán maga annak élére nem all, létre jön ugyan ekkor is a kiállítás, de nem ilyen, minden várakozást felülmúló sikerrel. De erre még visszatérünk, maradjunk most azon tapasztalatoknak melyeket az iparosság meríthetett, s melyet bizonyára saját hasznára fog tudni fordítani. Az iparosok láthatták, hogy saját erejükre támaszkodva, de egyszersmind észszel és tapintattal más tényezőket is érdekbe vonva, mennyire képesek a gyakorlati téren is törekvéseiknek érvényt szerezni és ügyüket úgyszólván országossá tenni. Több ily siker hasonló gyakorlati téren és hasonló önállósággal kivíva, s meg lőg szűnni azon ellenszenv és elfogultság, melylyel az úgynevezett iparos mozgalmak mindeddig több oldalról, leginkább pedig az intéző körökben találkoztak; s az ez irányban helyesebb felfogással nagyobb pártfogásban fog maga a hazai ipar is alulról és felülről csakhamar részesülni. Tapasztalhatták továbbá iparosaink, hogy ha maguk erejükből és erszényükből (jnert hiszen a 2tM)0 ft. állami, és 2000 frt törvényhatósági subveutió aligjöhet számba) országos kiállítást voltak képesek létrehozni és közel 2000, az iparos és gazdaközönség sziuejavából álló kiállítót egy vidéki városban csoportosítani, — most, midőn a közgazdasági válság és az általános keresethiány jóformán tetőpontjára hágott; ha képesek voltak azt nem csak minden anyagi áldozat nélkül, bahogy a leányt nejévé tegye, s erre már-már el is határozta magát ; s ha természete nem lett volna az ingadozás, ki ís viszi vala ezt. Az udvarház csinosan kiépült; a régi épületek teljesen feleslegesekké levének. A nagy háromszögű épület minden igénynek teljesen megfelelt, s midőn az uj lakásba költözködtek. Dombházi úgy rendezé be a lakrészeket, hogy tiszttartója lakosztályát az övétől csak a nagy étterem választá el. És Julia örömmel tapasztalta ezt, mert itt is közel lehetett ahhoz, kihez szive kötve és kinek már Isten előtt neje volt, csak az emberek nein tudtak még arról semmit. (Folytatjuk.) Gazdátlan cikkek. Egy uj vendég. — A nagy és kis gyermekek mulátsága. — Haladunk. — A divat rabjai. — Az időjárás. — Esőérti recipe. T. szerkesztő ur! engedje meg, hogy e cini alatt néha-néha összefoglaljam az eseményeket, melylyek városunkban egy hét alatt történnek. Nein tartok attól, hogy valami világra szóló dolgot kell hirdetnem : de ugyhiszem, a csekélyebbek köztudomásra hozása s talán élvezetes elbeszélése némileg érdekelni fogja e lapok olvasóit. Nem régen fővárosunknak uj vendége volt, s ott tartózkodása alatt sokaknak tetszését megnyerte. Végre is zajos magaviselete miatt becsületét vesztvén, eltávozott s a vidéki városokat kereste tol Azonbau itt hasonlóképen járt, s igy városról városra kóborolva, végre hozzánk is eljutott és megjelenését elég hangosan adta tudtul. Akinek tehát nincs tudomása e vendég telöl, menjen ki az utcára s azonnal ha látni nein is, de bizonyára hallani fogja ; mert az a rosz szokása van, hogy legiukább az utcán szeret tartózkodni. Szívesen van gyermekkel és felnőttel, nem tekint korra és rangra, s ugy látszik, szeretik is általában Ugy hiszem, nyájas olvasóm ! tudod, vagy legalább gyanítod e vendég kilétét; de ha nem jutna eszedbe, ne törd rajta fejedet, megkíméllek a fáradságtól s inkább megnevezem én. Ezen újonnan jött vendég senki más mint a krí-kri, a nagy és kis gyermekek játékszere. Bármerre menj, mindenütt ennek zörgésével kínozzák füleidet. IIa két gyermek messziről meglátja egymást, azonnal, mintegy comniandó-szóra ezzel adnak egymásnak jelt. Sokszor megtörténik, hogy ámbár gyermeket nem látsz sehol, mégis hallod a kri-kri hangját. Körültekintesz, s keresed a zaj okozóját, minden nyitott kapun benézesz ; de sehol senki, csak előtted vagy utánad megy a legnagyobb komolysággal egy uri ember. Végre is, mivel folytonosan hallod a sértő hangokat, gyanúd támad, hátha ezen uri embernek jött kedve azzal a fura eszközzel zörögni. Es csakugyan, gyanúd nem volt alaptalan ; mert ezen tisztességes, komoly arcú uri embernek tetszik a gyermekhez illó játékszerrel mulatni. Nem mondhatja tehát senki, hogy nem haladunk a korral, hogy nem ismerjük fel a szépet és jót, Igaz az, hogy az ember a divat rabja, s e nagy hatalomnak nem bir ellenállni senki, sőt nem is akar, hanem a legtöbb esetben önkényt hajtja fejét uralma alá. IIa divat a vadaknál orrukba és füle ikbe karikát húzni ; ha divat, testökre hegyes eszközzel alakokat szurkálni, melynek kiállása bármily fájdalmas is : .miért ne követnők mi is a divatnak nem ugyan e kezdetleges, hanem civilizáltabb t?) nemét? S minthogy most a kri-kri van divatban, halálos vétek volna ezt nem követni, nem kapni az ujságou, hisz különben úgyis agyon unnánk magunkat ezen esős és sáros időben, mikor Soha sincs jó idő, Mindig esik az eső ! Elég sajnos, hogy az időjárás ennyire meggubalodott, mintha csak vén földünk kizökkent volna régi kerékvágásából. Talán nem lenne rosz, ha az északsarki utazóknak sikerülne a polushoz jutni, s jól meghájazhatnák a földtengelyt. A rosz időjárásnak is többnyire szegény lövöldénk adja meg az árát, mert legtöbb esetben az eső zavarta meg a mulatságot s mosta cl a lövöldözést. IIa jövő nyáron eső szűkében leszünk, jó lesz lövöldözést rendezni, talán megnyithatjuk az ég csatornáit.