Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-01-22

Pápa városa képvisel« testületének 1876. é\i jao. 16-án tartott rendkiviili közgy illése. 1. A királyi táblának kerületenkénti szétosztása a hivatalos lapból vett értesülés szerint szándékba vetetvén, egyik székhelyül városunknak kijelölése iránt kérvényezni javasoltatott: ez érdemben bővebb felvilágosítás nverhelési' iránt ugy városunk, mint a szomszédos kerületek képviselői, mégis ő Excellentiája gr. Esterházy Pál ur is megkerestetni határoztattak. -) Olvastatott az orsz. képmiivészcti társulat felhívása egy műcsarnoknak a fővárosban szándékolt létesítéséhez való járulás iránt. 200 ftnak e célra adományozása által a város az alapító tag-ok közé lép. il) katonatiszti leányiiövelde felállításához szükséges alaphoz leendő járulásra történt felhívás folytán: E célra a közpénztárból 10 ft utalvány o/.tatik. •1) Zimmermann János ur a rajziskolára évenként felajánlott 600 ftot ez évre is megküldi. A közgyűlés köszönetét jótevő úrral tudatni, s a tanoncok előmenetelét tanúsító néhány dolgozat nála bemutattat ni határoztatott. Jegyzőkönyvet hitelesítik: Perlak> (iéza. Brader Sámuel, I.ővy László. Oiskay Kálmán és Pék \ntal képviselők. Q4 Valami bűzlik Dániában... A philadelphiai világkiállítás szervező bizottsága megkereste Iiir szerint Magyarország kormányát is, hogy a magyar rendörviszonyok adatait a kiállítás számára küldje he. Nem tudjuk, teljesíti-e a kormány ezen kérelmét, minden eshetőségre azonban szolgálunk mi is néhány adattal városunkból, O v mert hisz „kis patakokból lesznek a nagy folyók." Teljesen jól értesült körökből tudjuk, hogy a pápai jbiróság büntetöosztálva egyes kihallgatásai alkalmával nom egyszer értesült azon brutális és afrikaias eljárásról, a mely a városi-ugynevezett — rendőrök részéről a letartóztatottak, tanuk, szóval a kezeikbe került egyének irányában gyakoroltatik. Nem egy a járásbírósághoz átkísért panaszolkodik a vereségről, melyet a hajdúk részéről elszenvedni kényszerült — Ítélet előtt —, tehát ugy vélel inezett ártatlan álfapotban. -- Tudjuk azt is, hogy már fenyítő vizsgálat is volt ily okért a városi rendőrök ellen. Azonban ez nem szüntető meg ezen botrányos eljárást, a mely in floribus él és uralkodik ma is. De nehogy alaptalan vádakkal látszassunk fellépni, szóljanak helyettünk az adatok. Pár nap előtt egy korcsmából veszekedés miatt bekísértek több egyént, köztük egy olyat is, ki sem tanú, sem vádlott, sem semmiféle érdekelt szerepet a dologban nem játszott, csupán csak ép azon korcsmában részegedett le, hol a veszekedés történt Hz az cinber bemondta a bíróság előtt, hogv a korcsmától a városházig a rendörök által folyton puskaagygyal döfödtetett, — s miután bezáratott, és részeg állapotában a börtön kályháját * ablakát beverte, három rendőr által ugy elveretett, hogy telteiét alig birta. Midőn azután eziránt a rendörbiztosnak panaszolkodnők ezáltal ezen szavakkal, , úgy kell. miért része gedtélle, bárcsak agyon vertek volna" hagyatott helyben a hajdú urak által első bíróságilag végrehajtott rövid utú ítélet.— Természetes, hogy a város kárait felszámították a kapitányi hivatalban (a kályhaablak stb. elrombolásáért) hanem arról, hogy az illető ezért már jó szerivel meg is lakolt, nem szóltak csak egy kukkot sem. Tudomásunk van arról is, hogy a vizsgálatot teljesített bírósági hivatalnok felháborodva ezen embcrtelenségcn, orvosi vizsgálat alá akarta vettetni O ' o a sértettet, de ez, — valószínűleg terrorizálva levén az előző nap igazságszolgáltatásától — , e kívánalomnak meg felelni határozottan vonakodék. Most még egy még szebb vonást. — (JJemónyljük, hogy a mondottakon, és elmondandókon senki sem fog kétkedni, a ki látta, midőn városi rendörök valakit bekísérnek). Egy másik korcsmából garázdálkodás és 4ö krnvi tartozás miatt bekisértetett egy jómódú és nem egészen műveletlen falusi úgynevezett (bocskoros nemes) birtokos , — mellesleg mondva részeg állapotban —. (A műveltsége és általán helyzetéről szóló megjegyzéseket azért irtuk ide, hogy rámutassunk lélektani igazolására az ezután elmondandóknak). Ezen ember állításaként a hajdúk által szintén összereretett, s erről a bíróság előtt keservesen sírva panaszkodék. Elzárták azután egy börtönben, a hol ö a szégyen érzet és elszánástól kényszerítetve felköté magát alsó nadrágja kötéléi e. Ez szerencsésen elszakadt, és észre is vétetett, azonban annyi humanísnuts nem találkozott ott, hogy valaki melléje rendeltetett volna megóvandó egy második kísérlettől. Be is következett az, és a szegény fiatal ember most nadrágszijjára kötötte fel magát. Ezt ismét észrevették, — a szerencsétlent n * megmentek a haláltól, — és nevetséges volna, ha ariynyira komoly nem volna, — Ismét magára hagyták. Harmadszor azután lábánál fogva akasztá fel magát a fogoly, a mikor azután ugy szabadittatott meg kellemetlen helyzetéből, hogy fejre esvén arcát, öszszezuzta, — ha ugyan ezen sérülések nem valami vereség corpus delicti je. — Ekkor azután átkísérték ajbirósághoz, a mit igen okosan cselekedtek, és bár elején megtették volna. A kisérö jegyzőkönyvben bűnösségről és bűnjelről szóló elmefuttatások nem veendők rosz néven annak, a ki irta, hisz nem lehet kívánni a rendőrség vezetőitől, hogy tudják azt, hogy az olyan bűn, a melynek büntetése kiviil esik az állam hatalmán, sőt jogán, nem bűntény büntető jogi értelemben, s hogy annak — igen természetesen — kiscrlete sem büntethető, — és az öngyilkosájrot ineirkisérlett még erkölcstani tekintetben is Ö O o inkább beteg, mint bűnös. Ilyen nagy felelöségü dolgok történnek a városi kapitányság börtöneiben, annélkül, hogy ezen felelősség tudata — mint látszik — valami igen bántaná O <-> az illetőket. Ideje már, hogy a közönség tudomására jussanak, e coulissa mögötti üzelmek; ideje hogy a nyilvánosság markoljon bele e rothadt állapotokba, és tudtára adja az illetőknek, hogy az ily bánásmód az embert a baromtól, esak ez utóbbi előnyére különbözteti »nee-. A törvényhozás eltörölte a testi O v büntetéseket: a városhajdu ne merjen a törvény ellen eselekedni. Egy interpellatió hangot adhatna e dolgokról a képviselő testületben. Azt jegyezzük meg végül, hogy adataink — fa melyekhez nem egyet adhatánk vala még , ha akartunk volna) teljesen hitelesek, s hitelességüket — cikkünk támogatására — akár a járásbíróság, akár pedig egvesek, kétségtelenné tehetik, — ha akarják. <S. y »S. Rendőri figyelmeztetés. Az 1874-iki XX. t. ez. végrehajtása tárgyában a X. M. M. Kir. földművelés, ipar. és kereskedelmi iiűnisteriuni 187."» január 30. 1064. p. a. kibocsátott utasítás értelmében figyelmeztetik a közönség, hogy a marha, és ló adás-vevésénél, a kövHkezőkhez alkalmazkodjék, nehogy kellemetlenségei legyenek. 1-ör 1876. jan. 1-től minden járlat, mely akár marháról, akár lóról volt kiállítva, forgalmon kiviil helyeztetett. Mindenki tartozik eladandó marhájáról, és lováról újabb alakú bélyeges igazolványt szerezni. — Ilyenek Pápán a rendőri hivatalban, heti és országos vásárok napjait, valamint ünnep és vasárnapokat kivéve itteni lakosoknak naponként adatnak. »Vidékiek a körjegyzőségeknél. és községi biraknál tartoznak magukat illyenekkel elláttatni. Az illy igazolvány nélkül behajtandó marha nemcsak a vásártérre be nem eresztetik. hanem rendőrileg lefoglaltatik ; — a tulajdonos utasitatik, tulajdon jogát 7 nap alatt igazolni, — addig marhája az ó költségére gondoztatik. — IIa 7 nap alatt tulajdon jogát nem igazolja, a marha, vagy ló az 1874. \X. t. ez. 59. értelmében a kincstár javára árverés utján eladatik, vagy a tulajdonosa körülményekhez képest minden darab marha után 100 forintig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. íá-or Vétel esetén a vevő ott, a hol a marhát, \ agy lovat megveszi, a Vásári bizottmánynál, vagy községi elöljáróságnál tartozik tulajdon jogát azonnal nevére átíratni.— Ennek hiányában az 1875. X\V. t. ez. 16. értelmében minden darab marha vagy ló után 50 krtól ftig büntettetik. Ezt nemcsak a rendőrség, hanem a pénzügyőrség is hivatva van szigorúan ellenőrizni. il-or Marha, \agy ló betegedése esetén, a tulajdonos tartozik szigorú felelet terhe alatt a betegséget legyen az bár mi — a rendőri hivatalnál bejelenteni, — halasztás nélkül. Ezen ügyben még később érkezhető rendeletek ugy an ez nton fognak a közönség tudomására jutlattatni. Pápán a rendörkapitáuyi hivatal január. 1'i. 1876. ('z-ink János kapitány. K öz 1 eked és ugy i tudnivaló. A múlt évi jul. 2'4-éu Sz. Pétervárt átvizsgált nemzetközi és a szomszédállamok távirdaigazgatásaival kötött külön távirda-egyezméuyek f. év jan. I-éu életbe lépvén, ezek alapján ezen időponttól kezdve a távi• ratozasi szabályokban több változás állt be. 1. A táviratok e iiné t. el ó re ni egh a t á r o zott alakban, rövidítve is lehet imi. Hogy pedig az ily módon szerkesztett cimü távirat az illetőnek kézhesittessék. szükséges hogy a rövidített cini a rendeltetési állomáson e célra nyitott lajstromba, az ezért Az első megindultság elmúlt, s csaknem közönynyel hallgatá szavaim, s végre is njolag kitört belőle a vissza nem tarthatott kíváncsiság ! — De hát mondja meg, kivel fog vivni ? — Kálnokival. — Káinokival ? kiálta fel, oly érdeklődéssel, hogy önkénytelenül jutottak eszembe Káinoki rágalmai. — Vele, igen .... s ez annyira feltűnik kegyedken V Kálnokyval vivők, ki egy nőt becstelen kifejezéssel inert illetni ; egy nőt, kit egyszer látott életében csupán. E nő kegyed, Ernesztin. A lány utóbbi snavaimra sikoltva hanyatlott vissza székére, majd később eszmélve felugrott, hevesen rázta meg karjaim : — Ez nem lehet, ezt ö nem mondhatta. — Pedig hídjc cl, hogv azt „O" mondotta, mert magam hallottam. — Bocsássa meg neki kérem, miként én megbocsátok. — Hogyan Ernesztin, ön előbb nem érdeklődött a párbaj megszüntetése iránt'! — Igen ; mert nem tudtam, hogy ily csekélységről vau szó .... hebegő akadozva. — Csekélység V — kérdém, — az ön becsülete? J O —• Igen az, midőn életéről van szó. — Köszönöm Ernesztin eme nyilatkozatát, mely legnagyobb jutalma leendő - lépesemnek. Es iuo.st ugrott, magunkra hagyva minket, hogy néhány pere múlva még esak ketten se legyünk. A harmadik jeladás után megkezdődött az avange. Iválnoki halaványan s reszketve tett egy lépést előre, miközben pisztolyát fölemelve, célzott reám. Az első lépést megtevőm én is, s a célzásra nyugodtan megálltam. Tudtam, hogy nem tog lőni, csak azt a manővert használta, a mivel elrettentésemet vélte olérni. En pisztolyomat leeresztve tartam kezemben Közeledtünk folyton egymáshoz. O minden második lépésnél célzott s újra leeresztő pisztolyát. Igy végre egy lépésnyi távköz választott el minket a véghatároktól . . . Káinoki újra fölemelé pisztolyát, láttam mozdulatából, hogy utoljára. A cső ürege setéten bámult felém. Ha áltatok már pisztolycső előtt, tudni fogjátok, mily látványt nyújt azon setét, látszólag semmit mondó üreg. Ott van annak Camera obseurújában az átélt mult, s az ismeretlen jövő. Az a kis setét pont miniatűr kiadása a sir éjjelének. Oe minél tovább és tovább nézed azt, annál inkább oszlik a setét s néhány vonalnyi üreg, megniérhetlen nagygyá, egy egész világgá növi ki magát. Ott látod azon alakokat, kikhez múltad emléke füz, ott látod azon jeleneteket, melyeket azon alakok uépesitének meg. Most pedig változik a látvány, a kép rideg s borzasztó leend, látod kaszával kezében gueislen önnel, legven olv boldog, minőnek én szerettem volna látni kegvedet. Ezután elrohantam, magára hagyva Ernesztint, mint hivém — bánatával és kétségbeesésével. 11. Reggeli <> óra. A setét völgy ölén vastag köd terül el. Mint illett ezen idő a mi komor hangulatunkhoz, kik ott voltunk azért, hogy búcsúzzunk egymástól. Furcsa bucsu is az ilyen, hol a baráti csók csattanását a pisztolyé váltja fel. »Segédeink épen most végeztek a pisztolyok töltésével. Káinoki választott s a megmaradottat átvettem én. Sajátságos gondolat lepi meg az embert, midőn ezen pisztolyokat látja. Mily kicsi jószág az s mégis milv könnven segiti át az embert cgv U •> •/ U CT it szebb hazába. Segédeink ezután a 10 lépésnyi térköz két határát botjuk lctiizésével jelölték meg, — a botokra fehér zsebkendőket alkalmaztak lobogóként. A béke jelét a halál országában !! A határok megett — két ellenkező oldalon-— 15 lépéssel hátrább e botoktól felállottunk mi s vártuk az indító jeladást. Egy ... kiáltá segédeink egyike,— kettő . . folytatá néhány másodperc után. Hangja ugy reszketett, talán a hidegtől.... Három... kiáltá végül elhaló hangon s ezzel egy mélyedésbe rejtőzött társaihoz