Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-08-12

fogva akár beszédben, akár Írásban, valahányszor szükséges, öntudatosan tudjuk a nyelvet a n yelvI a N u t NI II t a t á s a. szabályai szerint (miről fentebbi angol, francia slb nvclvlanan ?!)nak fogalma sincs) használni. Bár a huzamos gyakorlatok által, műveli n y e 1 v é r z é k n é I fogva, képesíttetűnk is a gondolatok kifejezésének nyelvtanilag eltalálására : még sem lehet tagadni, hogy a nvelv helyes használásában sokkal biztosabbak vagyunk, ha tudjuk az okokat is. melyeken a nyelv helyes használata nyugszik : ha a n y elvé r z é kel a u y e I v t u d a l gyámolítja. Ha embereinknek az elősorol! dologban szemrehányást leszünk, rendesen azt felelik, hogy hál nincs más. kivel taníttassuk gyermekeinket. Igy?! I gyan mondja meg csak kedves mamácska. mit tévő lenne kedves Zsenikéje avagy Eriiesztinje. ha nem tanulna zongorázni és franciái parlerozni. Talán ezek nélkül nem válhatnék belőle derék ..műveli' nö? Dehogy nem. Jobb volna bizony kedves anyácska, ha gyermeke jobban lanulna meg anyanyelvén beszélni! Sokkal iidvösebb volna a kiszabott s életre tartózó ismeretekre és mechanikai ügyességekre vezetni, és oda halni, hogy gyermeke majdan a társadalmi közélel emelkedéséhez járulhasson. Nem tudjátok. hogy ilynemű tanílgalások által gyermeketek gondolkozását, érzését, akaratának határozott irányát elvesztitek, hogy az ilynemű leiismeretek behatása alatt a gyermek hajlamai elbéníttiitnak. Ez igy nem maradhat. A közv élein é II y n e k. a s a j tón a k kell határozott befolyást g y a k o r o I n i a t a n - é s u e v eI és ügy ezen kinövéseinek niegszünI e t é s é r e. s kitartással e 11 e n e h a t n i a térj e d ö in ü v e 11 s é g g e I g y a k r a n e g y ü 11 - ~ vT? w •/ j á r ó s a z é leih e n e I h a r a j> ó d z o 11 k ó rs á g o k n a k. O. laf/ Sándor Pápa \árusa képviselő írstiiletnirk l*7li. ni aug á-cii tartott mulkiu'ili közj»nülése. * 1. Olvastatott a V\l. ni. k. belügyminisztérium i felhívása a keleti mozgalmak alkalmából felmerült többrendbeli törökellenes üzelmek s tüntetések oieggátlása és szigorú ellenőrzése iránt : Tudomásul vetet ven, megfelelő intézkedésekre a rendőrség utasíttatott. 2. l'j építkezéseknél a főváros részére engedélyezett kedvezménynek városunkra is leendő kiterjesztése iránti folyamodásunkra érkezett beliigyéri elutasító határozat : Tudomásul vétetett. 3. Arvatári tőkék kamatjának 7 kamatlábra leendő emelése iránt: a törvénybatóság utján az illető ministeriumboz folyamodást intézni határoztatott. . I 4. Vasulhoz kisajátított területért letett összeg 1 iránti további intézkedés : A városi tanácsra bízatott. 5. Taaosílási költségek megtérítése érdemében: Az összeg holdanként a hírtokosságra kivettetni s fele már f. évi Sz. Mihály napra beszedetni határoztatott. f». Honvéd laktanyánál tervbe vett csere az illető minisztérium által nem engedélyeztetett. Tudomásul vétetik. 7. Jövedelmi adó-bizottság tagjaiul: Pakróc Ferenc és Toeh Rezső, — póttagokul Pék Antal és dada János urak választattak. Kz által az izr. orth. hitközség folyamodása. mely szerint magát ezen bizottságban képviseltetni kérte, szinte elintézést nyert. \evezett hitközségnek jelen volt elnöke l.övenstein Adolf képviselő, a gyűlésben ez alkalommal elkövetett heves kifakadásai és személyeskedése miatt rendre 1 utasitatott. 8. Vadászati jog bérbeadása tárgyában: A város magán birtokaival járó, s a benelicialis birtokokat illető jog, föltéve az utóbbira az illetők beleegyezését, árlejtés utján bérbeadatiü határoztatott. íl. |

Ttcák újra elnevezése és uj házszámozás: V tagosztálv után eszközlendönek ismertetvén, akkorra balasztatott. 10. I'énztárak megvizsgálására vonatkozólag a kiküldöttek jelentése : Tudomásul vétetik. 11. Kát/. Ferenc pápai lakos ellen Osváld líániel altal építkezés miatt emelt panaszos ügyben a képviselőtestület határozata ellen beérkezett lölebbezés: Az idevonatkozó iratokkal az alispáni hivatalhoz lölterjesztetni határoztatott. tüi. Kocsis Antal városi írnok az iránt folyamodik. miszerint általa tévesen történt előírás miatt egy első osztályú szegény részére fölösleg fizetett 50 ftban a vár. tanács által történt elmarasztaltalak alól mentessék fel: A kérvénynek, indokai alapján, hely adatik, Kocsis Antal azonban hanyagsága miatt megdorgáltatik. Cl. Az országos kertipar-egyesület által a f. év őszén városunkban tartandó első vándorgyűlésen alkalmával a vendégek elszállásolása s egyéb teendők: A városi tanács figyelmébe ajánltattak. Körleteink jövője. (Folytatás ós vr^<>). Láttuk, hogy az egyletek az egyenlőség, testvériség eszméjét a külső nyomás befolyása alatt valósíták meg, anélkül azonban, hogy ennek megszűntével az okozat és — említett magasztos elvek hatályja meg színit volna. Nem, egyáltalán nem. Most már a kényszerűség helyett a szellemi és anyagi elöhaladás emelése s különösen a közművelődésnek minél nagyobb mérvben és körben terjesztése egyI " részről, ;i lirlwsni fcltourott test vérisc*«; s oI>L>^ii t<> v r* o lyőtag embertársaink nyomorának enyhítése inásj részről azon eszmék, a melyek a legkülönbözőbb tirsadalmi elemeket szorosan összetűzik az e«rvlelekben. A városunkban létező egyletek szintén a/, em litett eszmék hatalmának köszönhetik létrejöttüket; s ki merné állítani, hogy egyleteink szellemében a mai napig a cél hátrányára — változás történt ? Őszintén s dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy városunk lakossága az emberbaráti szeretet s a jótéi konyság terén aránylag ép ugy meg-állhatja helyét, mint hazánk bármely városa. S honnét van még is, hogy az említettem erények gyakorlása céljából alakult egyleteink csak alig képesek az előbbinél nagyobb dimensioban működni, holott a fentebi) mondottaknak az volna okszerű következése. Sőt azok egyikének rövid fenállása után már a lét és nem lét kérdésével kelle megküzdenie, s a többiek is legnagyobbrészt csupán egyesek példátlan ügyszeretetének köszönhetik léte/ésüket ? Az egyleti tagok között uralgó kapocs, kell, hogy oly szorosan fűzze össze azokat, hogy az egylet körén belül egy legyen az érzés, egy a gondolat. Azok, kik a jótékonyság templomába léplek be, hagyják az ajtón kiviil mindazt, ami ki/.árólag magukat, saját személyeiket illeti, hagyják kiviil a személyes indulatokat s mindent, ami zsibasztani képes az adakozó kart. Fájdalom, nálunk az említett férgek rágják egyleti életünk jótékony árnyat-adó fáját Sokan, kik legszentebb odaadással csüngnek az egyletek nemes céljain, erőszakosan tépik ki az iránta táplált szeretet utolsó rostját önszivükböl, mostoha gyermekként ellökve azokat önmaguktól. Miért ? Tán méltatlan a szeretetre V Nem, hiszen százak arcáról torié le a kmsajtolt könnyeket s szádak hálaimája kiséri lépteit s bűnhődni kell neki mégis azért, mert sokan azok közül, kiktől léte függ, nein képesek feledni eléggé ön személyük érdekeit, midőn egy magasabbról, a közérdekről van szó. Nem önző, anyagi érdeket értünk, isten mentsen, hisz a legtöbb közülök elő prototypje volt a jótékonyságnak, hanem azon érdeket, mely sértett hiúság, üres rágalmak stbiért követel elégtételt s ezen elégtételt nem a sértő, hanem a nyomorult, szerencsétlen tömeg érzi meg Ha az emberszeretet zászlója alatt egyesüllünk, kövessük annak minden jelszavait s ne hagyjuk el azon zászlót. Azért ne csak szeretni tudjunk ( hanem tanuljunk meg is bocsátani, hiszen a szeretet és bocsánat édes testvérek. De ue essünk kéiségbe, a sziv nem tagadja meg ön magát. Hibáztunk, midőn azt mondók, hogy sziveikből némelyek az ügyszeretet utolsó rostját is k ítépek , — meg van az a szeretet még most is aon szivekben, csak hogy azok kék egét az indulatok setét felhője zárta el. Majdan szétüzi mégis azon felhőket a szeretetnek melegíteni meg nem szűnő napja, és ismét a régi, derült hajnal hasad fel, s akkor, de csak is akkor leend egyletünk jövője biztosítva. Egy nöegyl. r á faszt nt. tag. Terv, Pápa városa utcáinak újból elnevezését és a házak újra számozását illetőleg. Alólirottak Pápa város tekintetes bizottmányának végzésével megbízattunk tervet készíteni — miután a most folyó tagosztály alkalmából a volt telekkönyvek újból készítetnek — a hazak újból számozása és az utcáknak — a mennyire elnevezéseik a kor igényeinek nem felelnek meg — újabb elnevezésére tervet és költségvetést készíteni Hogy ezen nagybecsű megbízásnak eleget tehessünk, 1870. juuius 3-án tanácskozásra egybejövén, következőkben állapodtunk meg: — Mitru ! az isten is megáld, ha szeretsz, meséld el ezt nekem, szeretném hallani. — Nem lehet \ ... . Nem is tudnám én elmesélni. Majdha az úrfi nagy lesz, akkor megfogja hallani. — Kérlek Mitru ! . . . — Nem lehet! Nem lehet ! Ezzel Mitru megindult, hogv tovább terelje a nyájat. En pedig leszállva szamaramról, lefeküdtem a gyöpön, erősen föllevén téve nálam, hogy egy lépést sem megyek tovább, míg nem hallom a tör ténetet, mely az épülettel egybe kötve van. Mitru vissza jött. Kért, könyörgött, menjek vele. En nem mozdultam. Végre megígérte, hogy ha estvére otthon leszünk, a mit tud, eltogja mesélni. — Ezzel, — mivel többre nem boldogultam, beér tem s haladtunk a csúcs felé. .Jó darab ideig meredek utón mentünk ugyan : de még mindig biztosan lépett a szamár és nem kellett leszállanunk. Mintegy tizenegy óra lehetett. A nap melegen sütött bár, — de fenn a magasban mégis meglehetős hűvös a levegő. O Mitru figyelmeztetett, hogy gomboljam be felső ruhámat. Kevés idő múlva oda értünk a helyhöz, hol többé lehetetlen volt a haladás szamár-háton. — Itt azután telsö ruháinkra sem volt szükség. — Megizzadtunk derekasan. Majd olyan meredeken haladtunk előre, mintha az ember az i betű szárán akarna felkapaszkodni. A tető csendes volt. Csak néha-néha röppent ki fészkéből egy pinty, felzavarván álmából öt a szokatlan zaj. A kecskék zerge sebességgel szöktek fölfelé, s még mi alig értünk felényire az oldalon, midőn egy némelyik már majd a tetőn volt. Mitru! Nézd milyen sok felé ellátni ! Nézd, milyen kicsiny a falú, mintha nem volna más, mint egy kis hangyalészek, s a fehér házikók apró fehér hangya tojások volnának ! — Csak siessünk, mert két órakor már vissza felé kell indulnunk, nem hoztunk magunkkal úgy ruhát, hogy oda fenn kibírjuk ! — Te Mitru ! nézd, ha azokat a kecskéket fenn valaki megijesztené, mi lenne velük V — Fele a mélybe zuhanna, fele meg soha sem jönne vissza, — ha akkor ijesztenék meg már, mid ín mind fel ér ! — Most még mind vissza jönne ide hozzám ! Alig mondá ki Mitru ezen szavakat, midőn óriási robogás vonta magára figyelmemet. Mitru a kecskéket sajátságos bekegésscl liivta s azok mint az örültek rohantak le a sziklákon. Mitrura néztem, ez mindegyre keresztet hányt magára, s hivta a kecskéket, botját magasra emelve, tukmált engem vissza felé. Föltekintettem. A tetőn, egy szikla mellett, emberi fő nyulott ki, s két kezében görcsösen szorítva egy botot, láttam hogy kúszik lefelé. Mitru fenyegetése volt reá annyi hatással, a mint észre vettem, hogy nem mert a szikla tal mögül kibújni. — Urti.' mondá Mitru, — a mint jártabb helyre értünk — siessen, inig én a kecskéket itt magam köre gyűjtve vezetem le, - vezesse feljebb a szamarakat — Ilát nem megyünk a csúcsra? — Már ina nem ! — s többet soha, tevé utána togai között (Folytaljuk).