Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876
1876-07-29
III, évfolyam. 31. szám. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztóegylet. kertészeti társulat, lövész- tűzoltó- és a .. Memir**-e«fvlet A lap szellemi részét illető közlemények • s/orkeszlo lakásái'a: Vnna-tér I sz. a küldendők. Klőlizetési és i inletési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Wa.jíllts-: Ivai'ol úr könyvkereskedéséhe: megyeházzal szemhcn, intézendők. Pápa, ÍHtii. nyáiiio 29. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. l'jlo11y.e 1 <'i <i íja ív : Kgy évre .... fi |, Ke ló vre .... Negyedévre » Ir. egy iven. La/ilulajilonos s felelős sierl,esilő I*. SS^alx» liál'ol. I Ir :»<> kr. A Ilil*<l<»l «'v-si <lí .jalv I e rt'i ign I szerint s/ámítalnak : I 8[j eentim. 2U kr, .SOp e.entoneterérl ,"»() kr, TllQ eenlimeterért Tll kr. tOOO eenlim. I Irt, I5<0 ••entim. I Irt in kr, iOllQ eenlim. I II, 8(1 kr, 300Q e •ntim. -J Irt. ÍO kr, llMlQ renlim. ."i Irt. A közbeeső térfog: toknál ,1 következő mágusaid» luk <lí||.i ^/.ámitatik. Uélyegdij mindig kiilön fizetendő Korlátolliatjiik-e az uzsorát? kii az ifjúkori bűnök miatt az uzsora körmei közé ragadott. fűnek, fának kiabálja. ; hogy fogják meg a ,.vérszívó vámpyrl. 1" meri rettenetesen bántják hosszú körmei a hálát. Xagy ;i baja azonban! Nem igen akad, aki hallgasson rá. mert korunk reális iránya inkább védi a takarékost, mini a pazar könnyeimül, ki elég esztelen voll a hitelező rovására tovább nyújtózni a takarónál. Ks ha ennek mélyre haló indokát nyomozzuk. csakhamar ál kell látnunk nemzetgazdasági szempontból is, hogy a vagyonszerzési viszketeg az egyeseknél seminieselre sem emeltetnék. ha egy ujabb törvény bizonyos, a kor szabadszellemíí irányának meg nem felelő korlátok közé szorítaná a pénz forgatását, a tőke gy iiinolcsöztetését. Már pedig, hogy valamely államra haszonnal lenne egy ily törvény, arra Horváth Boldizsár tudna a leghatározottabb nemmel felelni, ki eln 7 törölvén az uzsoratörvényl. mindenesetre érett megfontolással lelte azt. Magam részéről is hozzá teszem, hogy az egyesek vagyonszerzési viszkelegsé'gét főkép azon okból hangsúlyoztam, inert benne van az ember természetében, hogy csak addig érez magában ösztönt a vagyon gyarapítására. s ekként az állam jólétének adó alakjában fokozására, inig látja, hogy e részben akadályokai nem gördítenek eléje olyakat, akár lörhogy nem sokkal különbözik az az általános értelemben veti knmnllilalomtól. midőn olv mértékre szorítja le a kamalláhol. minői napjainkban lahilui: valóságos fehérholló! Hiszen ma oly kamat melleit g\ iiinölc: özlelni a tőkét, minői nevezeti törvényjavaslat reprodukál, rokonok között is ritkaság! Törvényesen szabályozni a kamalláhol ma már nem vezet célhoz. Aem pedig azon egyszerű okból, mert a kamatok magassága nem a tökepénzesek önkényéből származik, levén a lökekamat oly természetű, mint akár a föld és ház haszonbére. Amint változik a föld s ház értéke, épen ugy változik a pénz értéke, épen ugy váltóztatják a föld, ház és pénz értékét, vagyis a kamatlábakat forgalmi, kereskedelmi s iparviszonyok teremlik. IIa tehát a kamalláhol magasnak tartja, s azt redukálni akarja, ne a kamatlábhoz nyúljon egyenesen és közvetlenül a törvényhozó lest. I hanem teremtsen elő oly kedvező állapotokat a forgalomban, iparban s kereskedelemben, melyek I jótékony hatása minden erőszak alkalmazása nélkül. önként is lejehb szállílandja a kamalláhol. Ha mindennek dacára nálunk bizonyos körök törvényes kamatláb után sóhajtoznak: tegyék azt a nemzetgazdasági viszonyokhoz merten, vagyis vegyenek alapul oly magas maximumot. hogy a mindennap beállható komolyabb veszély különböző grádusaihoz képest a kamattermelés létesítelhessék anélkül, hogv az állal a «auBSA. E ELMULTAK . . . Imultak a gyermekévek. Mint egy játszi álom,— m ' 9 9 9 j Ks egyedül, arvan alltam j Itt e nagy világon. Mig nem sejlett pillanatban Megláttalak téged; 9 Es ugy vágytam bírni benned \ nagy mindenséget! Igy éreztem, — bár lelkem még Ifju hévvel lelve — llogy nélkuled éltem szegény, Boldogtalan lenne. S beteljesüli sóvár lelkem Legmerészebb álma ; (•azdag lettem; enyini lettel Szelíd, ifju lányka! Hej, de üdvünk lenge fátylát A végzet széttépte . . . Sírva járok sirhalmodhuz ki a temetőbe. S mint az égbolt, melynek ivén Csillag már nem ragyog: Most tudom csak, most érzem csak, llogy mily koldus vagyok! Elien (íyula. llorki l>á<*si. — Korraji. — Irta tlelányi Kereur. (19. lolytatás). A vendéglős nem ismerte. A mint azonban az orvos vázolta előtte alakját igetilölcg felelt, mond ván, hogy a Extraszobában iil egy ismeretlen huszár kapitánynyal és beszélgetnek a javában. Huszár kapitány, mintha «így villanycsapás futott volna Somkutin végig. Egy percig gondolkozott Anitán halkan lépett az Extra szoba ajtajába. Nem csata:kozott. Bátya és unokaöcs meleg beszélgetésbe bocsátkozva ültek egymással szemközt. Világos volt, hogy még nem ismerték egymást. Zavarja-e őket V Igy talán meg sem ismerik egymást, inig ha ö közbe lép, a kölcsönös bemutatás elkerülhetlen. Mit tegyen V Közelben mégis szeretett volna lenni, hogy valami katasztrófát, mely szépen felépített tervét kártyaházként volna képes halomra dönteni, elháríthasson vagy enyhíthessen. Visszament a vendéglőshöz. Kijött előbb? - kérdé. — A kapitány — feleié a vendéglős — lova ott áll az istálóban. Somkuti örült ezen. IIa a kapitány jött előbb a tervszerű találkozásnak látszata nem volt meg. — Tehát az öreg úr ült hozzá — vallatott tovább. — Igen folytatá a vendéglős — látta, hogy az „Extra" szoba üres, s engedelmet kért, szabad-e társaságban vacsorálnia. A kapitány helyet csinált és . . . — Jól van — vágott szavába az orvos, s ott hagyván a vendéglőst, a pincért ment keresni kinek egy jó borravaló megnyitotta eszét, s kieszközölte az orvosnak, hogy a két ismeretlen társalgását egy fülke szobából, melynek külön bejárása is volt, hallgathassa. Somkuti odahozatta magának a vacsorát s izgalomteljesen ligyelt a társalgásra. A eimzés per ,,uram bátyáin" és ,,kapitány úr" folyt. A jó magyar szokás, mely a társalgást előleges bemutatástól nem teszi tüggövé, s mely a kelet azon jó szokásának maradványa az embertől roszszaságol csak akkor föltételezni, ha bizonyság van reá. Azt épen nem bánta Somkuti, hogy találkoztak, mert tudta, hogy a riatal kapitány mindenkire jó benyomást szokott tenni; de a kölcsönös váratlan felismerés következményei — ezek voltak azok, miktől tartott. A beszélgetés eleinte igen közönséges tárgyak körül forgott. A vacsora is véget ért, s llorki bácsi tajték pipájára gyújtott, mig társa Virginait vont telő s annak szelelhetlcnségével — ez egy új míiszó a magyar dohánygyártás köréből - küzdött. 31 vényes, akár nem törvényes ulon. melyek ebbéli törekvését tetemesen lohasztanák. A kölesönök. még az államiakat sem véve ki. azért adatnak ki a lökegyüjtö kezéből, hogy a szorgoskodás és nélkülözés árán összekuporgalott összeg bizonyos jutalmat is hozzon be kamatfizetés alakjában a kiadónak. Ki a legilletékesebb e jutalomdíj meghatározására, azt leginkább a hitelező s vevő tudnák megmondani, midőn ..muszáj** az utóbbinak az előbbinek seÍ gélyeérl folyamodni. Előnyös-e a kamatláb egy harmadik, bármely felsőbb személy, vagy törvényes halalom állal meghatározása: tagadólag igazolják azon kölesönkötések, melyek fölvételét a végszükség parancsolja. A kamatláb korlátok közé vetése, méginkább a kamattilalom azt okozzák, hogy a tökepénzes nem nyitja fel a megszorultak előtt pénzes ládáit, hanem mini a sárkány, ugy ül rajluk, amiből aztán sem az államnak, sem a megszorullakuak semmi hasznuk. E szerint a kár a kamatláb eröletell megállapítása által három irányban nyújtja ki karjait. E melleit bűnre csábít. Életbe lépteti a titkos uzsorát. De mennyi kárral járna az ipar és kereskedelmi vállalatokra, csak az uiomlhuluá meg igazán, ki felludja fogni ama nagy segély értelmét, mely a megszorullaktól pangás idején annyira képes elhárítani a bukásokat nagy kamatra fölveit idegen töke állal is! Az uj törvényjavaslat nem kamaltilalomról beszél. De nem mondunk nagyol, ha azt hisszük