Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-07-22

vesebben togják magukat az iparnak szentelni; és lesz azután hazánkban ez osztály még kevesebb, mint az ösz­szes tizedrésze. Lehetetlen, hogy ezt épen az ország 7 I 0 részének érdeke másként nem kívánná! Igenis, épen azok érdeke kiváltja, hogy a jelen­legi nyomorult egy tizede inegnőjjön nagy és adóképes résszé, hogy egy-két évi rosz termés ne döntse az or­szágot a legnagyobb szükségbe; kívánja a * l 0 részér­deke, hogy a amit ö évenként bőrre, posztóra stb. kény­telen kiadni, az itthon maradt pénz adóalapot teremtsen és ne legyen kénytelen az állam mind a tiz tized rész­ről lehúzni átló fejében a néhány százalékkal talán ol­csóbb brünni posztóból készült dolmányt. Kz tehát nem adó, melyet az egy tized javára ki­lenc tized fizet, hanem vetőmag, melyet az utóbbi elvet, hogy az ö számára kenyeret teremjen. Reméljük, senki sem fogja ellenvetni, hogy jelen sanyarú helyzetünkben még ily vetőmagra sincs pénz; mert ott. hol 50—100 ezer frt találkozik, hogy az or­szágból kiküldessék, kikerül ott még ezenfelül öt — tíz­ezer frt is az ország pénztára számára. IIa nem telnek, ugy jó leszen 10—15 százalékkal kevesebb cifraság is; ha pedig még ez sem tetszenék : rendeljék meg itthon Biz isten; a legtöbbjét itthon is megkapják ép ugy, ép oly olcsó árért. Mindezekkel pedig célszerű volna, hogy bővebben foglalkozzék mélyen tisztelt képviselőházunk, mint eddig cselekedte. Hallottunk egykor hosszas vitát a tölött, hog> valamely szövegben egyszerűen rs w vagy „és" használ­lassék, hanem ugyanazon idólájl a vamszerzödésl meg a bankügyet elintéztük minden nagyobb emóció nélkül. Megkísér'leltek eddig minden alkalmai, hogy a közös hadsereg kellé szakíttassek, dacára, hogy ez ránk n«'zve 20 százalék költségeim-lessel, vagy osztrák szom­szédainkénál 20 százalékkal, gyengébb haderővel egy­értelmű. Megkiséreltelet! minden költségvetési vitánál. hogy hát legalább a címe szakitlassék ketté a hadseregnek, hanem, hogy a fölszerelésre évenként költött milliók kette választassanak, hogy azok minket illető része hazánk­ban maradjon: ezért már kevéssé jöttünk tűzbe. Igaz­-es ezt sietünk be\allani — hogy ez hazánk­ban épen iparosaink csekély vallalkozó szelleme követ­keztében nem kniinyii feladat. Szomorúan tapasztaltuk csak az iménl inult napokban. hogy a honvédségünk lé­szere kiirt böriieniükre való pályázatnál boni lábbeliké­szítóink s/.á/.alekkal. mond harminccal voltak drágáb­bak Harapatual. Vagyon élénkén mutatja ez, hogy mi iparosok >zerelm»k. ha a vízből kihúzatnánk; de ma­gunk még nem tudunk mozogni. Mind ennek dacára mi. a honvédség fölszerelését s a közös hadsereg fölszerelésének reánk eső részét föltétlenül hazai iparosok által készíitetuok. és pedig nem is oly féle föliiíetcs hazaliasságból. hanem nemzet­gazdasági tekintetből, azon egyszerű oknál fogva, hogy föl is téve. hogy a 30 százalékkal olcsóbb külföldi ba­kancs nem lészen 10 százalékkal mszszabh, mint a ha­zai kézzel csinált lelt volna: föltéve ha ép oly minőségű valamit kapni külföldtől 30 millióért, a miért itthon 39 milliót kellene fizetni: az ország helyzetében inkább tennénk 9 milliót egyik zsebünkből a másik zsebünkbe, mint 30 milliót a — szomszéd zsebébe. ( AI. Ip.) Eyy iparos. levelek «I í á v o I l> ó I. ni. B.-Füred julius . . . A világ ez idő szerinti egyik első orvosi capaei­t j.sa. — legnagyobb bámulatomra - ide küldött. Miután pedig azon szándékkal jövék hozzá, hogy utasításait va­kon követendem ~itt vagyok.—Visszakerültem ismét oda. a honnét egykor,— 18 év előtt kiindultam egy azóta tartó, mindig eredménytelen útra, — keresni azt, a mit megtalálni oly nehéz. Igaz tehát csakugyan, hogy „on revient toujours a ses prémiers amours." — Az ilyen „premier amour"-hoz visszatérni azonban nem oly nagy áldozat és érdem, mint egyéb prémiers amours"-hoz, mert a más első szerelmek jócskán megöregülnek idő­vel—(igaz. hogy a szerető is megöregül — de a férfi azt nem szokta soha figyelembe venni önmagánál) mig ez nem öregül soha. — hanem öregültem én, — a szerető. De majd megitjadom itt az ő ölén. — folyékony égi man­naként élvezett savó segítségével. — Mert ebben kell tel­hetetlenkednem, — hisz köztem és üdvöm között savó tenger terül el, a melyet kiszörpölni vállalkoztam én ezúttal. Csak azután úgy ne találjak járni, mint La­fontaine hírneves ebe, a mely a folyóban uszó husda­rabhoz, a közte és a közt lévő víztömeg kihörpölésével akarván jutni, a víztől megfúlt vala. Vapról napra élénkebbé kezd válni a saison, a melyet a inult hó vége felé meglehetősen csendesnek találtam. A hajó érkezése egyik fóniulatsága vagy in­kább időtöltése az itteni fürdő vendégnek, — különösen pedig kíváncsian várt akkor, midőn a közelgő gőzös főárbocán is látszik lengeni lobogó. Tudnivaló ugyanis, hogy ha valamiféle notabilitás jő, a főárboc is megkapja lobogóját. Különösen a déli gőzössel sokan jönnek, mig a délutánival többnyire kevesebben. V mi egyébkent a füredi összes vendég befogadható lakásokat illeti, azok koránt sincsenek még elfoglalva, — akarjuk azon­ban hinni, hogy mint egyébkor, ez idén sem fognak üresen maradni. Vem volna azonban csoda, ha a láto­gatottság szállana, meri oly légen várja a fiiredet láto­gató közönség egy némely jogos óhajtás teljesülését, hogy végre is megunva a sikertelen reményt, több ké­nyelmet nyújtó helyeket keres fel. Igy csak az annyira emlegetett ciirsalou gyógytcrein—hiány is mennyire lényeges kényelmi hiány. — Vem is fog Füreden mind­addig, mig gyógytereni nem lesz, valódi társasélet fej­lődni, — mert Itlsz ahol a társaság összejöjjön, az a hely nem létezik. De hisz nem azért vagyok a világon én is, hogy a borsót a falra hányni segítsem. A inig Füredre csak egy vendég jó, — igen helyesen történik, hogy sem rend­ben, sem kényelmi tekintetekben, sem élvezetekben nem változik — nem halad előre. IIa nem jönne senki, hanem elvinné pénzéi mindenki külföldre, a Ind egész fényt, kényelmei, és gyógyulást kap, — akkor talán fognak itt is valamit gondolni. Addig nem. Az írói körökből itt vannak Jókai (otthon van itt) Lonkay (szintén otthon van) Tóth Lőrinc — mind­annyian családjaikkal—Tóth Kálmán, Fndrödi S. Prém József (a Veszprém szerk.) és Koboz (a Soniogyé). Az aristokratia majdnem egyálalán képviseletien. Vau és illetőleg volt az ország minden részéről jul. 3-ig be­zárólag 507 ember. Itt van. hogy valamikép el ne fe­ledjent Soldosue asszony és férje és nővére Kölesi Mari k. a. kíséretében, — valamint itt van a nemzet színháztól K. Jászay Mária asszony is. Vannak sokan, lesznek még többen, én azoi.bau meglehetősen egyedül vagyok még, — noha van ismerő­söm is. Diaban, nekem már sem országom, sem hazám, már pedig—I exilé par tout est seul—igaza van La­niennais-nek. y /». Tiizo/toegy/efi ügy. A pápai önkény tos tiizoltóegylot ti'izöfsógo j u I Ins Ví^-töl 25-ig. Orligyelö heliparanesnok : Tóth József segédtiszt julius 22- *28-ig. r» t> Julius 22. Őrparancsnok: Stark György. Örök: Lukács János, Gaal Lajos, Löschinger Vilmos. Szalczer Hermán. Julius 23. Őrparancsnok: Kopácsy Flórián. Örök: | Szabó Káról, Földy István, Kovács Ferenc, Krausz llerman. Julius 24. Őrparancsnok : Reich Imre. Örök: Szal­mav Imre, Turóczy Gábor, Keresztély Gyula, l'apovics Gábor. Julius 25. Őrparancsnok: Meixner Ignác. Örök: Nagy József, ilj. Xémeth József, Egyed István, Mé­száros Mihály. Julius 26. Őrparancsnok: Kis Mór. Örök : Szabó Pál, Xémeth Ferenc, Szabó Ferenc, Kollmán Sámuel. Julius 27. Őrparancsnok: Friedbauer Zsiga. Örök: Stern Káról, Cseke Káról, Cseke József, Egyed Imre. Julius 28. Őrparancsnok : Rimarcsek József. Örök : Schönbichler István, Fejes László, Péci Ferenc, Varga József. Pápa, 1870. julius 20-án. A parancsnoksáy. Különfélék. deltetésére nézve. Ezt Somkuti erkölcsi rendetlen­ségnek vette, mely szintén betegség, melynek or­voslására annál hajlandóbban vállalkozott, inert, ha Horki bácsit e különcködésből teljesen megbírja gyógyítani, más két célt is elérendőit. Az egyik egy elhagyatott, és mégis nemes lelkülete, szép­sége és észbeli képzettsége miatt egyaránt jó sorsra érdemes nö — Illey Margit — jövőjének biztosítá­sában állott, - a másik pedig abban, hogy Horki bácsit családjával kibékítse. Az, hogy Margitot Ilorki bácsi által leányává fogadtassa, nem ment no .ezen ; nehezebbnek tartotta, Horkit családja ellent ellen­szenvéből meggyógyítani. Rendes viszonyok közt ez — ismerve Horki bácsi csőkönösségét, nem is ment volna. láttuk mily nagv szökkenésre volt szükség, hogy Ilorki bácsi életének koesirudja más irányba tereitessék hogy emberi rendeltetését felismerje, — Igy erős támadásra volt szükség, — s ezen támadást Margitnak az ifjú Horkihoz érzett szerelméből remélte kiindíttathatni - Somkuti úgy okoskodott. Először is fogadtassuk csak Margitot az öreg úr leányává, akkor e szende nő holtig fogja bírni fogadott atyja vonzalmát. Azt azonban Horki nem fogja kívánni, hogy Margit szive szabad ma­radjon, hiszen a viráguak megtiltani nem lehet sat.— fogja ezt tudni Horki bácsi is, De Margit épen a kedvező véletlen folytán Horki Gábori, a ki- és el­tagadott unoka öcsét szereti, s igy c részben csak is annyit kell kieszközölni, hogy az öreg úr Horkit megkedvelje a nélkül, hogy ismerné, s hogy any­nyira jöjjön a dolog, hogy az igen már el ne le­gyen tagadható - akkor Ilorki bácsi fogja látni hi­báját, öccsét szeretni fogja és a cél el leend érve. Látjuk, hogy a terv, mit Somkuti felállított, igen nemes és szép volt; a menet lassú haladást igényelt, hogy sikeres legyen ; a legkisebb erőszak összedönthette volna a szép épületet. Véletlennek nem volt szabad közbelépni , — se véletlen volt az, melylyel Somkuti nem számolt, pedig csakha­mar kellett megismerkedni vele. Mikor ugyanis hazaérkezett, Horkit nem ta­lálta otthon. Mondák, hogy a vendéglőbe ment es­telizni. - Somkuti utána sietett. — A kapu alatt kér­dezte a vendéglőst, ki ott rendelkezett épen, nem látta-e Horkit? (Folytatjuk.) — A fő iskolai ö n k é p z ó kör évi zárünnepélye valóban jól sikerült. Xemcsak a szavaltatok, előadott darabok elégíték ki az igen nagyszámú közönséget, ha­nem különösen az ifjúsági zene teljesen elragadta a hal­gatókat. Xem csak a terein volt zsúfolásig tömve, ha­nem még a széles folyosó is. Szép buzdításul szolgálhat az ifjúságnak az önképzésben fáradhat lau törekvésre. — hírt esi tes. A pápai izr. vallásközségi nép­iskolában az 187%. iskolaév zárvizsgái a következő rendben fognak megtartatni: julius 23-án d. e. 9—12 óráig az I. osztályban, d. u. 3—0 óráig a II. osztály­ban; 24-én d. e. 9— 12 óráig és esetleg d.U. 3—5 óráig a III. osztályban; 26-án d. e. 9—12 óráig és d. u. 4— 0 óráig a IV. V. osztályban; 27-én d. II. 4—6 óráig az ismétlöiskolában, melyekre a t. c. szülök és tanügy barátok tisztelettel meghivatnak. Kgyuttal van szeren­csénk a t. c. szülőket értesíteni, miszerint népiskolánk­ban az 187", iskalaév kezdetével egv felsöbbb, illető­'7 " * leg VI. osztály — kizárólag leányok szamára — fog megnyittatni. Fölkéretnek mindazok, kik gyermekeiket ezen osztály ba beíratni szándékozzák, hogy ezeket leg­l'ölebb aug. l-ig. a községi jegyzői hi\atalhan (ó-kolle­gium I emelet ) jelentsék be. V vallásközségi iskolaszék. Felhívás a községi es körjegyzők or­szágos gyülekezete tárgyában. A kör- és köz­; ségi jegyzők állal rég óhajtott országos gyülekezet ügyé­ben f. é. junius 15-én Budapesten alakul! előkészítő bizottság határozata alapján van szerencsénk tiszt, ügy­barátainkat értesíteni: hogy az érintett országos gyüle­kezet megtartásának határnapjául f. évi augusztus 21-ke tűzetett ki Budapestre d. e. 9 órára a megyeház nagy­termébe. melynek netalán más célú elfoglallatása esetén az előkészítő bizottság más alkalmas helyiségről fog gondoskodni. Az országos gyülekezet tanácskozási tár­gyaiul az előkészítő bizottság a következő tárgysoro­zatot állapította meg: I. V községi törvényen alapuló jegyzői nyugdíjintézeteknek életbeléptetése s illetve a törvény végrehajtásának szorgalmazása iránt kervénye­zés a nmélls. niinisteriumlioz. ( Klóadó Kis Jánosdu­nakeszei jegyző.) 2. A körjegyzői állás biztosítása a | községek önkénytes csoportosítása ellen. (Előadó Mé­száros Káról I. megyei főjegyző.) 3. Országos jegy­zői egylet alakítása iránti indítvány. (Előadó' Dobozi István maglödi jegyző.) 4. A községi jegyzők quali­licaliójának a törvényben leendő szabatos mcgállípítása iránt kérvényezés a képviselőház és kormányhoz. ( Eló­adó Kalica János szig. szt. miklósi jegyző.) Beje­lentések ezen országos gyülekezetben való részvételre aug. 19-ig a „kii zsé g L a pj a' 4 szerkesztőségéhez in­tézeudök, azon (ül pedig a beiratkozás a váci-utcai „Xemzeti szálloda" egy ik e célra kibérlett helyiségében történhetik. Beiratási dij I jrt, mely a költségek fede­zésére lőrdíltalik, miről a beíró választmány rendes szám­adást vezetetni. Kelt Budapesten, 1876. julius 10-én. Dobozi István, bizottsági jegyző. D. Mészáros Károly, bizottsági elnök. rtó hang a papai önkénytes tüzoltóegv let zászlöavalási ünnepe alkalmából 1876. junius 5-ről. Xincs nem lehet magasztosabb cselekmény, mint szerencsétlen embertársaink élete és vagyonának megmentése a rom­boló elemek elölt. A tűzoltónak ez hivatása. Ezért kész idejét, egészségéi, álmát, ha kell életét is áldozni. Vá­msunk is szerencsés ily egylettel dicsekedhetni, melly életrevalóságának akárhányszor adá fényes tanújelét. Hogy a kapocs, mely a tagokat összefűzi, minél erösebb, és tartósabb legyen, jótevők adomány ábol zászlót ké­szítetett, melynek felavatására 1876. junius 5. a vidéki testvér egyleteket meghivá. Az ünnepély fényesen meg­tartatott. A vidékről érkezeit küldöttségek előtt tartott nyiváuos gyakorlattal bemutaták tűzoltóink, hogy erny e­| delien szorgalmuk megtenné gyakorlottságukat, bátran szálnak ki a sikra, — mit a jelenvolt vidéki küldiittségek fennen uyilváuitának. Az ünnepély rendezésénei és lét­rehozásánál a tűzoltó fő, és altiszteknek, s mondhatni minden egyes tűzoltónak meg volt a szerepe, melly et emberül megtett. Legfőbb szerepe azonban Szelestey Lajos főparancsnoknak van, aki, mióta tisztét átvette, egy percig sem szüut meg a jó rend tciintartásábau és q r tagok kiképeztetése körül kitartó szorgalommal fáradni: O a kapocs, melly a tűzoltókat összetartja. Ezt tűzol­tóink beismerve egy csinos ezüst serleget készítetének. mely dombormű, tűzoltó jelvény nyel és cserkoszoruval övedzve ezen irattal „A pá pa i ö n k é n y tes tű z o It ó k emlékül Szelestey Lájos főparancsnoknak, 1876. junius 5-én. A serleg ma a tűzoltóknak bemu­tattalotl, kik küldöttség állal kézbesíttették szeretett fő­parancsnoknak ; kívánván hogy ö; ki szolgálatban pa­rancsnok. azon kiviil testvér - a szerenesetlen felebará­tok vagyona megmentésére, városunk javára, és a tűz­oltók díszére soká éljen! Pápa, jul. 15. Kgy tűzoltó. (hl gy i I k os s á g. Pápán julius 16-án délután 4—5 óra közt Vagy Lajos gürzsönyi származású 23 éves, nős, gyermektelen napszámos, a kis liautai sző­lőbe; y gyepiijében egy diófára akasztotta föl magát. Öngyilkos lelt. Egy kocsin arra jött utas még látta, hogy egyet rúgott; de alkalmasint utolsó rúgása volt. Oly ma­gas fára kötötte magát fel, hogy csak létrán lehetett elérni, ha lelt volna is bátorsága az utasnak lemetszeni, nem tehette létra hiányában, s ha igen kötelének elmet­ütésével a szerencsétlen lezuhant volna, lehet hogy igy szőtte volna magát agyon.— Be sietett a városházához

Next

/
Oldalképek
Tartalom