Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-07-15

M

Ceiitennial. in a vén Európa talpai alatt, a csaták öldöklő robaja diibörögteti a földet: míg Európa keletén sötét felhők tornyosulnak fel a láthatárra, melyekről még nem tudja senki, hogy inéhökben áldást, békét. vagy átkot és vérvihart rejtenek-e: addig az ifjú Amerika honiokán friss babérkoszorú lengeti zöld leveleit, melyet a szabadság istennője égi mosolylval illesztett oda: addig az ifjú Amerika egén, a keleti t ö r ö k-s z erb vis z á I y vész felhői helyett. a szabadság, béke. boldogság csillagai ragyognak, fényt árasztva szét az ..EgyesültÁllamok" szabad és boldog lakóira. Folyó évi julius negyedikén mult száz éve annak, hogy az amerikai gyarmatok ..Egyer s ü I t-A 11 a m o k k á** leltek: az egyesült államok lakói száz é v óta isznak a szabadság azon éltető forrásából, melyből jog, béke. áldás, anyagi és szellemi gyarapodás szokott szétáradni a népek társadalmaira, az államokra. S az amerikai csillag-lobogó hatalma egy értelmű a jog. a szabadság és haladás uralmával. Bámulatos az erő és gyarapodás, a jogfejlődés I és társadalmi előrehaladás azon világtörténelmi és értékű dicső nap óta, melynek évszázados fordulóját julius negyedikén ünnepelték a független amerikai államok szabad és boldog lakoi. — C enteil n iái! Épen ma száz éve, midőn a hullámos Óceánon tul. földgömbünknek másik oldalán megszületett az Egyesült-Államok népének jóléte, szabadsága, boldogsága, megszületett azon hatalmas állam, mely Schmidt j f Ad ám nemzetgazdasági elveit felfogva, rövid száz év alalt oly nagyságra és hatalomra, a gazdasági fejlődés oly magas fokára jutott, minőről mi, ami korhadt állami és társadalmi viszonyaink közölt, még csak álmodni is alig tudunk, alig vagyunk képesek. Rövid száz év, s már is mennyi fény menynyi nagyság, mennyi hatalom, mily ragyogó kultúra : mennyi lerakott magvai és alaptényezői egy jövendő nagyságnak, hatalomnak és dicsőségnek!— Mintha csak a civilizáció angyala megundorodott volna vén Európánknak rekedt levegőjétől, s szárnyakat öltve amaz uj világrész kies vidékeit kereste volna fel, mely most a go n• d o 1 k o d ó nagy elmék, a tere ni t e n i képes 11 á n g s z e 11 e m e k uj hazája; mely L a b u I a y e szerint, ,,e világon a szabadságot képviseli !'* Mig agg Európánk vén testét, a százéves fejlődési folyamban, forradalmak tépték, szaggatták ; mig a korhadt intézményeken nyugvó európai állam-szervezetek belső részeiben folyvást pusztít a tespedés, a kullogó Konservatif vismus rákfenéje: addig az „Egyesült-Államok**' téréin magasan leng a béke lobogó, a szabadság, józan haladás szent zászlója, melynek lengő szárnyaira ragyogó belükkel irta fel korunk szelleme eme jeligét: „in hoc signo vinces.** Szabadság! le ékes eszményképe a jobb lelkeknek, szárnyaid alalt tenyészik minden jó: földed szentelt hantjaiban virulnak a testvériség, népjog virágai! A te templomodban lakozik a v i I á g b é k e istennője; oltárod a m u n k a. szentelt vized a p o 1 g á r o k verejtéke! A boldogság. népiidv veled egy tanyán lakozik: le iskolába vezeted a tudatlant: a vallástalant, a materialistát felviszed a s z a b a d v i z s g á I ó d á s ormaira, s megnyitod előtte széles lát körben a végellen szellem örök birodalmát! Üdvözlünk benneteket szabad haza szabad népei, kik a magyar menekülteket oly szívesen fogadlátok, mikor tört hajóink darabjai, ugy szólván partjaitokhoz ütődtek! Üdv neked szabadság k i r á I y , dics ő n é p, mely a s z a b a d munka s értelem evangyeliumával kezedben munkára intesz minden népet. Vajha Magyarország is európai lételének e z r e d é v c s e v f o r d u 1 ój á n, felismerné azon tényezőket, melyek tégedszázév alatt nagygyá, hatalmassá tettek s számodra a művelt népek koszorújában az első helyet biztosították. Magyarország már volt Amerikában, bárcsak Amerika is minél előbb eljönne Magyarországba. Peresz lény i Jti tt os. A lap szellemi részét illető közlemények t s/ei'kesztö lakásál'a: Anna-tér I2Í6. sz. a küldendők. Klőfizetési és hirdetési díjak, felszólamlások, a kiadói teendőkkel meghízott Wajditsi Karol iir könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. Pápa. 1H7H. ii.váilló 15. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy íven. Laptulujilonos v felelős szerkesztő I*. Szabó Ivái'ol. KloMzetesi <| íjak: Kgv évre 6 fr. Félévre 5 (

r Negyedévre | |

r. ön kr. A llil*d<*t <'*>-;i díjak tél fogat s/erint s/ánntatnak : 1 8Q centim. 20 kr, ;iOQ centiméterért 50 kr, 70Q eentimeterért 70 kr. 100Q centim. I Irt, 1 ;»0Q centim. I frt ll) kr, 200^ centim. I ft, 80 kr, 300Q (vntim. i tri. 40 kr, KlOQ centim. 7» frt. A közbeeső térfog; toknál a következő magasabb fok díjjá száinitatik. líélyegdij mindig kiilon fizetendő. Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony nőegylet- az ismeretterjesztöegylet, kertészeli társulat, lövész- tűzoltó- és a ..Memir^-ewvlet KÖZLÖNY] III, évfolyam. 39. szám. fáa^á, Kii Y VU» KMI.KkK. fel erűre vált multain borús éje. > Xem bánt többé fájó emlékezet, r" .leleiiemnek boldogító lenve f " Szebb jövő reményével fog kezet. A kételynek szétoszolva árnya. — 9f O szeret, öt enyémnek mondhatom. Betöltve im szivem leghőbb vágya: — — A csóknak éde üdvadó nagyon. Fogadd c dalt e nap emlékéül S tudd meg leányka — édes angyalom; llogy a sziv, mely érted lángzón hevül Legboldogabb volt e boldog napon! Tuba János. Ilorki bácsi. — Korrajz. — Irta Belányi Ke re ne. ( 17. loly tatás). — Margit, nekem mondja ön ezt ? — kiáltott tel Somknti — nekem, ki órákat ültem betegágya mellett, ki ellestem és mert tudtam mindent, meg is értettem minden szavát, mit önkivüli állapotában mondott V A leányka lesütötte szemeit. — Unnék nagy hatalma van fölöttem - suttogá. — Lássa Margit, — folytatá az orvos, megint megfogva a szép nö kezét, — s most jön a kérdés, melyre önnek szive, nem esze szerint kell felelnie — fogja tenni ? — Igen. — IIa ön megtudná, hogy áldozata mit sem használt, hogy Gábort, nem szereti Clotild, söt, hogy Olotild nem is tart már igényt ez itjura, s Gábor ön elé lépve, és ön független, szabad és gazdag volna, merne e neki, ki önt szerette, mikor függő és szegény volt, merne-e neki nemet mondani, ha azt kérné öntől, hogy legyen az övé. A tiatal leányka szemei kápráztak egy percig. Oh e boldogító gondolatról sokszor álmodott, annál többször, minél távolabb állt a valóságban töle. — De aztán szemei elteltek könynyel. — Nem vagyok sem független, sem gazdag,— mondá tompa hangon. — De vegyük fel, hogy ugy volna, merne-e ön nemet mondani. Margit fölvetette szemeit — Kn igerit mondanék. - szó la határozottan, de mindjárt hozzá tevé, -- bár nem tudom, hogy minek is kérdezi. Az orvos melegen megszorította a kezét •— Higyj'' el, — mondá bensőséggel eltelt hangon én még a boldogság mosolyát reményiem ajka körül látni. Bízzon bennem -— s most egy másik kérdést. — Még egyet ? — Akarna-e ön független és gazdag lenni. Margit szemei elzavarodtak. — Nem értem — mondá. — Pedig csak öntől tügg. — Tőlem? — Igen-igen, mondá félig mosolyogva akarna-e ön Horki úr leánya lenni. Margit csodálkozva nézett az orvosra. Gyors felfogása hamar tájékozta a helyzet fölött. Mielőtt azonban felelhetett volna, az orvos igy folytatá: — On csodálkozik, de nincs oka reá. Azt láthatta, hogy ön llorkit kihozta különcködése kerékvágásából, hogy ön — egy szóval emberré tette öt, s kétségtelen, hogy e tértin, s vas akaratú ember nagyon megkedvelhette önt, hogy különckedéseiröl lemondhasson; — mi természetesebb, hogv miután ön kedveltette meg vele az emberi rendeltetést, önnek akarja szentelni hátralevő napjait, s önre akarja hagyni vagyonát. — Es rokonai? — Hizza ezt reám , — folytatá Somkuti — nagy fába vágtam tejszém, de reményiem, hogy sikerülni fog. Ön tudja, hogy Ilorki rosz viszonyban van rokonaival.