Pápai Lapok. 3. évfolyam, 1876

1876-07-01

III, évfolyam. 27. szám. A lap szellemi részét illető közlemények t lakására: Anna-tér l'iiO. sz. a küldendők. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton. Klőfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott Wa.jdits Karol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. ea\ iven. Lajilnlaidonos s felelős szerkesztő I*. S/abó Iiát'ol. ti Ii ."> Ir. Ir. 5(1 kr. A hlrdetésidíjak térfogat szerintszámítatnak: IXQ eentim. "21) kr, ÖOQ eentimeterérl äU kr. 70Q eentimeterért 70 kr. !(>(>• eentiin. | f

r|. I ;>(»• eentim. I irt 10 kr, *0üO centim. 1 ft, 80 kr, 300p centim, ü frt. in kr, KlUQ eentim "i Irt. \ közbeeső térfogatoknál a következő magasabb lok díjjá >zámitatik Bélvegdij mindig kiilön tizetendő. Komoly szó mindnyájunkhoz. JU ársadalmi életünk különös jelenségeire li^ gyelve komoly aggódalom szállja meg az v emher leikéi. Tombolva siet mindenki az élvezetek után. nem gondolva a jövővel, nem alkudva meg elmaradhatlan szükségeivel. Előbb utóbb óriási salltis mortale fejezi be e rohanó s meggondolatlan pályafutást. Másfélül az anyagi viszonyokban ijesztő csend állott be. Minden üzlet pang,—az ipar senyved, a kereskedelem bénult, minden kereslet sorvadásban szenved. Jobbára mindenki vagy a tökéjét támadta meg. vagy teljesen a jövőből tartja magát. E különös, ellentétes jelek közepette azután a társadalmi élet hivatalos központja a hatóság fenyejíettetik létezésében, megakasztatik munkásságában. Városunk egyik közelebbi képviselő közgyűlésén hallottuk az elnök szájából, hogy a városi pótlékban befolyni kellett félévi 12500 ftból csak ezerkilencszáz ft jutóit a közpénztárba. Így el kell maradni sok, számításba veti. korigényelte és üdvös intézkedéseknek, — ínég jó. ha a hivatalnokok fizetése is ki nem marad. Valóban komoly és lelkünkre veendő dolgok. Magunkba kell szállni és a józan takarékosság terére, társadalmi kötelességünk teljesítésének fölszámító álláspontjára kell lépni, hogy ugy a magunk háza körül rendezkedhessünk, mini az elmaradhatlan adófizetés által lehetővé legyük községi s társadalmi életünknek ha nem is fölvirágzását, legalább a kor-követclte tisztességes fejlődéséi. Társadalmunk mindenfelé átalakulóban van. Ezen átalakulási csak is öntudatos s józan törekvéseinkkel vagyunk képesek elősegíteni és a helyes irányban vezetni célja felé. Egyetlen mód van e belátásunk és ebből folyt) munkásságunk sikerének biztosítására a nemszámitó kön y el amséének levetkezése, vagy is a takarékosságnak behozása mindenben: a háztartásban, öltözetben, cselédtartásban, étkezésben, öltözetben, gyermek nevelésben és szórakozásainkban. A férfiak első sorban mondjanak le kárlya és tekejátékaikról, mellyek nemcsak anyagilag, hanem sokszor erkölcsileg is semmivé teszik ökel. Az ernyedetlen és erélyes munkássájr leiryeu életcéljok; és a meggondolt költekezés jól választod eszközük életfeladatuk valósításához.— Hagyjanak fel a külföldi sör ivásával, — és vagy csak hazai borokat vagy belföldi föztii sört fogyaszszanak, hogy igy e részben is a pénz ne az idegen zsebéhe menjen. A nők álljanak a gazdaasszonykodás élére, vezessék éber figyelemmel és számító takarékossággal a háztartást, — tartsanak szigorú házi rendet. Hagyjanak fel a ruházati fényűzéssel és száműzzék körükből a külföldi divat sok liaszontalanságait. IIa n haza egét föllegek borítják, mire való akkor a csillogás, a fény? ha társadalmi életünk niulhallan szükségeit is alig bírjuk fedezni. mire való a vesztegelő uszály, a sok csipke, szalag- viselet? A gyermek nevelésben larlsuk szemeink előtt ltoay mindazt, amit ;i gyermek lesli és szellemi egészséges fejlődése, kiképzése követel, társadalmi állásunkhoz mérten adjuk meg neki: de i távolilsunk el gondosan minden ruházati pazarlást. Midőn a nemzet, a társadalom szegény, mi— : dön tt hazát oly közel nagy bajok fenyegetik, midőn egy fenyegető vihar kitöréséi érezzük : lelkünk minden erejével kell oda hatnunk, hogy az ár el ne sodorjon, söl inkább magunkal megerősítve. kikerüljük ;t bukás veszélyéi. Cttssttts. Pápa városa képviselő testületének 1870. évi junius 24-én tartott rendkívüli kiizg\ülése. o» 1. Szente Pongrác ügyvédi díjai megfizetésében a jogügyi szakbízottság véleménye az I. (iont kihagyásával hely bcnliagyatott. 2. Krank Katalin ügyében a jogügyi bizottsági vélemény: szinte ellogadtatik. A róni. catli, hitfelekezetnek az alapítványok kiadása tárgyában kérvényére adoti jogügyi bizottság;, vélemény: elfogadlatik s ennek értelmében az alapítványok természetének, kiilönos tekintettel az örökhagyók végakaratára, — leendő megvizsgálására polgármester, városi számvevő, alapítványi pénztárnok és a városi ügyész urak kiküldetnek. 4. Tiizoltóegylet ">00 IVtot kér. s eg\ szertár és órszoba inicléhbi felállításai sürgeti: a kért összeg megszavaztalik, kifizetése azonban a pénztár állapotához képest leend teljesítendő; az épületi terv pedig felülvizsgálás végett az egv lelnek kiadatik. WATA'tí A 7* MIMAM'IIHOIMA. i árulását rejtegetve c

rA\Az üdvözítő homlokát -A? • f Könyes szemekkel csokola meg, ' .Indásra minden kor talált. De nemzedék, ily léha, törpe, S felszínén zagyva söpredék. Mely büszke öngyalázatára — Napvilágot nem lála még. Meddig tart még e lázas álom. Mely minden szebb érzést kiolt?! A gazság meddig játszik azzal. Mi egykor ugy imádva volt?! A fejlettségnek homlokára Meddig ül forró szerelem?! A hűség meddig könyezik még, A mig vigad a föl telein? Oh, megtisztul a lég feleltünk, A korhadó törzsök kiliajl; lj nemzedék lép tiszta lánggal A régiek helyére majd. A múlt emlékét szél ié szórja, Mig lelke a magasba száll; S mit renyhe őse elveszíte, ff U arra ismét rátalál. Kel hát a harcra, küzködésre, Kinek még szive hon dobog! A szent ügy, melyért sikra szállunk. Klöbb utóbb győzni log. Tépjük le álarcát a bűnnek, Mely a világtól eltedé, Ks törjünk utat törhetetlen Kgy szép dicső jövő felé! I* a p K á I m á ti. Ilorki bácsi. — korraiz. — Irta Belányi Ferenc. (15. folytatás). Csibukra gyújtott, s kezdett a szobában fel és alá járni, mind inkább körülvéve magát tekintélyes tüstgomolylyal. — Ha busz évvel üatalabb volnék — monnogá o magában, — ezt a propositiót a doktor nem tette volna nekem. Akkor én azt ajánltam volna, hogy jöjjön hozzám nőül. Szünet — - — füstgomoly — — — — Hát most — — ? Horki körülnézett. Somkuti fiatal ember vala, tükör volt a szobában; megállt előtte, télre űzte kezével a füstöt, mikor látta, mint tükrözi vissza az üveg az ősz szakállt s ősz haját, szomorúan bicén tett fejével. — Bizony szürkülök — sohajtott, — pedig c szív csak most tudna fiatal leuui! Érzette ö, nein hiúság, nein elbizakodottság súgta neki, hogy ö e nőt boldoggá tudi.á tenni ; érzett elég életerőt magában, hogy e növel boldog tudna lenni, s szinte bánta egy percig, hogy igent mondott oly hamar; de a bánat csak egy percig tartott. < > talpig derék férfiú volt, s igy tudta, hogy első emberi kötelme volt e nő jövőjéről gondoskodni, annál is inkább, mert érezte, hogy szereti, szereti jobban, mint bárki mást a világon. Egyszerre egy gondolat villant meg agyában ! — Hm,— monnogá,— de hát lehetetlen volna-e, hogy ő engem megkedveljen V Megint körülnézett. Dacára annak, hogy orvos volt Somkuti, volt Tri parti tuma könyvtárában. Ilorki elővette és lapozott benne, vájjon szabad-e a fogadott leányt nőül venni. Mialatt Ilorki ezen komoly foglalatosságnak adta magát, az orvos útban volt Iloroktalva felé. Már közel volt a falutáblája, melyen a színek sokléleségét (tudjuk, hogy négyszer változtatta már színét, miótaa40-es években felállították) jótékony egyveleggé olvasztotta az elő ; — egyszerre az utas egy magány lovast látott a faluból kivágtatui. Somkuti reá szegezte szemeit, felismerte, hogy katonatiszt, csóválta fejét. A mint közelebb értek, a lovas felismerni látszott öt, mert kezével intett feléje. — Jó napot doktor — kiáltá, lovát megállítva, 27