Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-10-23
Az ajánlat elfogadtatván, a városi tanács a munkálat keresztül vitelével megbízatott. Bemutattatott az aradi vértanuk emlék szobra költségei fedezésére vert emlék-érmek darusítására, s megrendelésére vonatkozó felhívása a szobor bízottságnak. Az aláírási ív a városházánál s egyéb közhelyeken kitétetni, s az érmekből 3. db. a város részére megvétetni rendeltetett. A jegyzőkönyv hitelesítésével Antal Gábor, Brader Sámuel, Horváth Lajos, Pék Antal és VágLó János képviselők bir /attak meg. h. A "bíróság köréből. Árverések: Október 2o-én Braun András ellen ingóságra P. Kovácsiban; Gál József ellen ingóságra Pápán. — 26-áu Mészáros Pál ellen ingóságra Pápa-Teszér. — 29-én Fleischner Sarolta és Hirschler Lipót ellen ingóságra Pápán, A nök helyzete a múltban és jelenleg. (Irta Gyurácz ¥.) (2. folytatás). régi izraelitáknál tisztultabb vallási nézeteket találunk, mint a többi keleti népeknél. A Jehovának tisztelete asketikus irányú volt, s épen nem kedvezett az érzékiségnek, s igy erkölcsiség tekintetében is izrael népe tagadhatatlanul jóval felette állt szomszédainak. — Nála szigorú vallási törvények korlátozták a szenvedély kicsapongását, s azért a nö sem aljasult az állati kéjvágy minden a szemérem — érzettől megrabolt játékszerévé, mint másutt keleten. Görög történeti irók s az ó szövettség iratai, vissza taszító képeket tárnak elénk több népeknek, mint az ammoniták, moabiták, aszyrok, feniciaiak és egyiptomiaknak erkölcsi életéről , melyek sötét bizonyságai a nőnem szégyenteljes helyzetének. Ezeknél ugyanis templomok voltak emelve a kéjelgés istennőjének Astarténak, kinek a nök vallási törvénytől kényszerítve a szűziesség feláldozásával s házasság töréssel áldoztak. Minden nőnek kötelessége volt e kéjtemlomba évenkint fölmenni s ott a papság pénztárába befizetett bizonyos összegért bármelyik idegen önkényének átengedni magát. Hogy ily viszonyok mellett mélyen lealázó vott a nök helyzete, az magából értetődik. Hol törvények kényszeríték, hogy erényét piacra vigye, ott a nö nem lehet más, mint nyomorult rabszolganő. — Mózes törvénye kiátkozza Astarte cultusát; a családéletben erkölcsösséget, az erény iránt tiszteletet követel: igy alkalmat nyújt a nőnek, hogy nemes lelki tulajdonaival beesülést szerezhessen magának a férfiak részéről. A nö ellen elkövetett erőszak nagy véteknek tartatott, mi ismételve, kegyetlen megtorlásra talált. A bírák könyvében olvassuk, hogy midőn egy levita kedvesét egy Benjamin törzséhez tartozó város ifjai moggyalázták ; a halálra kínzott nö hulláját a levita 12 darabra vágta fel, s szét küldötte izrael egyes törzseihez, boszura keltve őket a Jehova nevében. Az erkölcstelen merényleten fellázadt nemzet fegyvert ragadt s egy véres háborúban leverte, sőt kiirtotta Benjámin törzsét, ugy hogy csak hatszáz férfiú maradt belőle életben. Dávid királyra — mivel Uriásnak, egy főtisztjének feleségét elcsábította, országos csapást jósol fenyegető hangon Náthán próféta. — A szép arcú Hámár gyalázatáért, rut halállal kellett kimúlni még a királyfi Aminonnak is, mintkí a nemes hölgy ártatlanságát lábbal tiporta. Szóval a józan erkölcsi fogalmak s a régi törvények határozott védelmi állást foglaltak a női erény mellett, s tiszteletreméltóbb helyzetet biztosítottak a zsidó nök számára, mint minőt a sémi népcsalád többi {tagjainál találunk. — A régi okmányok, családképek mindazt tanúsítják, hogy Palesthinában a házi asszonynak már van meglehetős befolyása a családi élet kormányzásában. Mint szerény, gondos , értelmes, nemes keblű segítőt találjuk férje oldala mellett, mint hösnőc. bajnokot látjuk nem egyszer a közügyek harcterén. Ruth, Naemi, Deborah, Jael, a Dávidot diadallal üdvözlő női kar, az abelai, a suremi nőről adott jellemvonások után Ítélve joggal állíthatjuk, hogy Izrael növilágában otthonos volt a gyengédség, eszélyesség, határozottság ; s hogy ezek mellett a római nők honszeretete, a spártai hölgyek bátor lelkülete s az arhenci nők elmés gyöngédsége némileg egyesülve jellemzi a héber női kart. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az izraeliták sem szabadulhattak még föl teljesen azon általánosan dívó szokás alól, mely szerint a menyaszszonyt a vőlegény pénzen vásárolta meg hozzátartozóitól. A menyasszonyt a vőlegény atyja, vagy ha ez már nem él — anyja választá. Ezek kezdek meg az alkudozást — a nélkül, hogy a házasulandó fiu erről tudósítatnék — a menyasszony atyjával. A menyasszony szinte csak akkor kérdeztetek meg hajlama iránt, mikor már nagykorú fitestvérei is beleegyeztek a tervezett házasságba. A menyasszony váltságdíja ősi törvény által 30 ezüst pénzben volt megállapítva, melynek felét készpénzben fizette le rendszerint a vőlegény. Az eljegyzés idejétől a menyekzöig — legalább is egy év,'— a jegyeseknek alig volt szabad egymást látniok s egymással beszélniök; söt ha a nö ez idő alatt egy más férfiú iránt bizalmat árult el, inár mint házasságtörő, a legszigorúbban büntettetett. Az indoknál szinte alacsony volt a nök helyzete ; a férfiúknál sokkal tökéletlenebb teremtményeknek tartattak, s férjeik rabnöi függést s hűséget követeltek tőlük. Az ind, brahman nejének nem volt szabad soha férje előtt enni: s ha özvegyen maradt az indusnö, szent kötelessége volt hűsége jeléül — vallásos szertartások közt lobogó máglyára lépni s megégettetni magát. (folytatjuk)
