Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-03-06

— Ha ezen irányban mennek — monda a gróf vágtatás közben — épen a feneketlennek indulnak. — Ugy látszik Irén lova megvadult — viszonzá Adorján, — mert különben nem száguldana oly eszeveszetten, s nem is vette volna ezen irányt. Ezzel folytatták futtatásukat s a két árnyék mindig közelebb jött, már alakokat is lehetett kivenni, végre fel is lehetett ismerni [lektort. Igy nem volt kétség, hogy ki előtte vágtat, Irén. Az is bizonyosnak látszott, hogy a fiatal hölgy lova megvadult, s azért is volt a távolság köztük nagy, mert Hektornak fékezni kellett lovát, inig a másik fékjevesztetten repült. — Megállj — kiáltá Adorján, mikor halltávolba jöttek, de választ nem kapott. — Itt a inalom, — monda a gróf — kanyarulj balra, s elébök kerülsz, mert itt kerülniök kell, én egyenes irányban követem. Adorján követte a tanácsot, balra kanyarult és igy tanúja lehetett az egész jelenetnek, mi következett. Elöl száguldott Irén. Már most jól kivehette — a ló sörényébe kapaszkodva, s egyik lábával a fölfűzött kengyelvasba támaszkodva, Adorjánnak nagyott kellett kerülnie, az ott levő iszapok miatt és igy már egy huzamban volt Irénnel, a nélkül, hogy segítségére mehetett, csak a fe neketlennél találkozhattak. Reá kiáltott. — Fordítsa lovát balra Irén. — Nem lehet — megvadult— viszonzá e fiatal hölgy ? remegő és rémült hangon. —: Ugorjék le, Hektor nem bánthatja, mögötte Sándo r gróf — íolytatá. — Az sem lehet, — nem birok kibontakozni — viszonzá — Kell — kiáltá Adorján indulatosan — a ló egyenesen a „feneketlenének tart. A fiatal hölgy fölemelkedett, ott ragyogott előtte a tengerszem ; a holdfény ezüst pontokat festett a hullámok felszínére. Leakarta magát dobni a földre. Ez alatt az iramodó ló a tó szélére ért, megborzadt, egy lépést hátrált, s egy et ugrott. — Isten segíts — sikoltá a fiatal hölgy. A jelenet oly borzasztó volt, hogy Adorján, ki a másik oldalra ért épen, a nélkül, hogy segíthetett volna, behunyta szemeit, de a mint a vizbe locscsanást nem hallá' megint kinyitotta. A ló e veszedelmes és széles víz-medencét átugrotta s ott állt drága terhével a viz szélén remegve, a nélkül hogy tovább száguldásra ereje volna. Ez alatt Hektor is közel ért ; a mint látta, hogy üldözöttje körösztül ugrott, ö is neki iramodott teljes meggyőződésben, bogy üldözői e merényi nem követhetik, s mialatt körüllovagolnak, ö üldözött tárgyával tovább száguldhat, kivált miután ez, mióta keresztül ugrotta a vizet, meg nem mozdult. Neki ugratta tehát lovát. Az okos állat habozott. -— Megállj — belé vész — kiáltá mögötte a gróf, és egyszerre oldalról Adorján is. De ez csak újabb kísérletre biztatá, mert érzé, hogy a legközelebbi percben fogoly. A ló ágaskodott és ugrott; de Hektor gvó?ut elhagyta a gyepen ismeretes szerencséje és a locscsanás mutatta, hogy a víz közepébe zuhant lovával. A locscsanásra megfordult Irén, ki azalatt kibontakozni igyekezett s lovát megint féken birta tartani. Megfordult épen jókor, hogy Hektor, ki újra felmerült, a holdtól megvilágított arcába pillanthasson és felismerhesse. — Oh átkozott, hisz ez Irén — kiáltá és alábukott újra. ' Sándor gróf ós Adorján e percben értek a viz szélére. Közel nem mertek menni, mert a part alá van ásva a viz. által s könryen behorpad. Leszálltak tehát. Adorján, ki a túlsó oldalra ért a mocsár megkerülése után, Irént is lesegité lováról* Óvatosan a part szegélyére léptek és várták, hogy bukkanjon fel újra az alámerült, de a .,feneketlen" szavának látszott állani akarni, és jóhirnevét nem akarta veszélyeztetni, és áldozatát nem adta vissza. Segélyről szó sem lehetett ily esetben. Mindkét férfi, jó uszó volt- de a feneketlen vizét nem ismerték ; a népmonda pedig nem sok jót tudott róla mondani. Vártak tehát még egy ideig ; de hasztalan. A hullámok zajtalan hullámzottak tovább és a hold barátságos fényévet szebbnél szebb koronákat illesztett mindegyik hullám tetejére. Mikor látták, hogy nem használ, ha szemeiket kinézik ís, eszükbe jutott a fiatal hölgy állapota, s útnak indultak; de már ekkor sebes vágtatással jöttök a kocsik a feneketlen felé az országúton s néhány perc múl\a Irén két barátnője karjaiban feküdt, kik egyik kocsiban kijöttek. Az első kérdésre, hogy mért tartott erre, a felelet könynyii volt, míg lovával bírt nem tudta, első izgatottsága folytán, hogy hol van a kastély. Hektor betörte az ajtót, s mikor megakarta a sötétben ragadni, kiosont s a lóra kapott, hogy gyorsabban menekülhessen, — mikor azután látta, hogy az irány téves, már nem bírt lovával. E mellett bár sejtette, hogy Hektor nem öt keresé, mégis félt boszujától. A mint ezen felvilágosítások megvoltak adva és Irén néhány szükséges toilette darabba s nagykendöbe beburkolva, Mari bárónő a két üldözőhöz fordult. ' — Nos, és Hektor t? — A gróf komoran a tóra mutatott. — Belefúlt a feneketlenbe — Laura grófnő összeborzadt. — 0 tehát beváltotta szavát •— monda szomorú mosolylya) — és elment engem keresni a feneketlenbe; csakhogy hála istennek én itt vagyok, — tevé hozzá, erősen fűződve férje karjára és egy boldog pillantást cserélve vele. A gróf, hogy teljes megnyugvással legyen, néhány embert kirendelt, bogy kutassák keresztül kasul a tó vizét és az eredményt jelentsék be reggel, — azután az egész társaság haza felé indult. A kerti lak leégett; s igy Irén nem hálhatott benne,— de azért nem akadályozta Laura grófnő boldogságát, ki ezentúl már nem cserélt lakást, s mindig oly lakosztályokat választott, melyek a gróftól nem voltak nagyon távol s a négy évi elváltság csak hasznára látszott lenni a boldogságnak, mely ezentúl Laura grófnőt és férjét környező. Ha lehetett