Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-02

Természettudományi közlemények. Olvasó közönségünknél annyira megszoktuk már a hajlamot az ugy nevezett deduktív tudományok irányában, hogy csak tartózkodással merünk elvétve egy-egy kísérletet tenni, érdeklődését a positivabb — fájdalom, egyszersmind szárazabb tudományszakok felé irányítani, melyek ugyan tetszelgős dictióknak ép úgy, mint a megszokott rendszertelen okoskodásoknak igen szűk tért engednek, mindenekelőtt pedig positiv tudást tételeznek fel. Ez utóbbival kissé sajátlagosan vagyunk a hírlapirodalomban. Az író fogalmához mai nap kevésbé fűződik a tudományos készültség kelléke, mint inkább a képesség, minden egyes eszméről valót valótlant, hasznosat, haszontalant, de oly mennyiségben összehadarni, hogy bizonyos számú columna kiteljék belőle, vagy mint Liscero mondja, aunyi papirost betűkkel tele pingálni, mennyi egy cikk létrejöttéhez okvetlen szükséges. Tisztelem az objektiv eszmecserét az alanyi felfogás kifolyásaképen ; sőt szükségesnek és elmellőzhctlennek is tartom oly intézmények létrejötténél, melyek természetüknél fogva a vélemények elágazását föltételezik, de hogy mért kellene egyszerű dolgokat összebonyolítani, csak azért, hogy mások foglalkoztassanak, azt nem látom be, ha csak Kerékgyártó tanár állítását el nem fogadom, mely szerint a magában véve még oly fura eszmék folytonos es ismételt kürtölése, az önálló Ítéletre kevésbé képes olvasót eléggé elfogulttá teszi, hogy azoknak hitelt adjon, s így a közvélemény irányzata lassanként természetes medréből kiszoríttatik. Hazánk történetében akadunk ugyan egy fényes és nagy időszakra, melyben a kor vezéreszméi ezen, ismétlem ezen eszközökkel utat nyitottak maguknak a készületlen egyénhöz és azokat nagyszerű, maradandó emlékű tettekre felvillanyozták; de mióta ezen eszmékkel oly közelről megismerkedtünk, a régi varázs már rég letűnt rólok, élvezetükbe bele is fáradtunk, és unalmunkban okoskodunk fölöttük hosszasan, végtelenül, nem azért, mivel ily hosszadalmas magyarázatot igényelnének, hanem mert jnegszokjuk, szinte akaratunk ellen, olvasó közönségünket unatkozó közegnek tekinteni — mely nagyobbra van a puszta demonstrátióval, mint észszerű okadatolt fejtegetésekkel, és megelégszik a ténynyel, elejtvén indokait. De azon (elül ily okoskodások kényelmesek is. A hiba, a tévedés, megszűnik az lenní, hanem nézetkülönbségnek tekintetik, melyet az alanyi felfogás kiment, és mivel oly gyakori, oly köznapi már, senki nem is törődik vele, és ha elvétve a téves állítások kétségbe is vonalnak, a sok replika és duplika az eszmecsere velejét olejteti az elvasóval, és nem csak a tárgyat, de az olvasó felfogását is annyira összebonyolítja, hogy végre megszűnik a vitát annak tekinteni, aminek lennie kellene; hanem annak tekinti ami, t. i. — egyszerű demonstrátionak. Ellenben, ha az olvasó közönség okulása célunk, mindenek előtt nézeteink elméleti és gyakorlati helyességét kell biztositanunk, erre pedig csak egy mód nyílik, a tények helyes ismerete, vagy is a pozitív tudás. A tények Ismerete nemzi a felfogás helyességét, ebből pedig egyszerűen folyik azok helyes magyarázata is. Az iró vállalkozik a. közönséggel oktató társalgásra, a melyben pedig oly különbözők az alanyi jellemek, felfogások, irányzatok és hajlamok. Váljon eleget tehet-e feladatának másként, mint ha való tények igazsághű magyarázatát nyújtja? Es az aki tüntetésekkel lép fel, aki mindennapi kürtölésével a közönség itéletképtelenségére spekulál, írónak nevezhető-e? De az írónál is bebizonyul az, amire kiskoruktól fogva szoktattatunk, hogy a nyílt és becsületes szándék annyi oldalról fenyegettetik és oly rég szárnyaltatott túl a mesterkélt humbugtól, hogy az árammal kell úsznunk, ha letiportatni nem akarunk. Azért örüljön az iró, aki kényszerítve nincsen kenyeréért a nagy concertben flautázni, mclylyel az irodalmi tüntetések iuscenáltatnak, — és örüljön a közönség is, melyet a feleselő angyalok zaja nem érint. Én pedig remélem, liogy magamat ezen felületes tollrajzzal a műhelyből eléggé kimentettem,, hogy e lap olvasóközönségével közleményeimben, néhány érdekes természettudományi ujabb tüneményt megismertetni vállalkozom, szükség van-e egyátalán mentségre, azt, őszintén szóllva, nem tudom. Brix Jani. l ÜJ EV REGGELEX. - dónk rohan, az éveket 9^ Elsöpri — mint az áradat, $ Rombol, s romok fölött teremt; j Most sulytva ver, majd áldva hat. -Egy évet elsodort; de bár a szemfödél •Sírjára ráborult — emléke most is él. A test sírjába szállt, de lelke győzelem Szárnyán emelkedik túl az enyészeten. Jgaz, való — okos, nem veszhet el soha, Múlóra száll le az enyészet gyász moha. Egy év letűnt. De az, mit benne alkotott A szellem, élni fog .. .az nem lehet halott! Hiába hull való-okosra sirlepel. . . Alóla az kikel. Szokrát méregkehelyt ivott, Jézus? kercszthalálra ment. 5 tán vélitek, hogy elbukott 6 megrothadott az, a mi szent? Csak testet ölnek el. Az égi szellemet — Mely alkot és teremt — megölni nem lehet. A sirból is kitör mi nagy, nemes s dicső. Él Szókratész ma is, nagy lelke tündököl, Lelket nem ölhet a méreg, csak testet öl, A lelki szent erő, halál ellen paizs, Nagy szellemében él a Megváltó ma is, Csak testet őröl el időnknek vas foga, De lelket nem, soha! Új év virrad .. . mi vár reánk ? Mit rejt a még bezárt kebel? Ha megnyílik: napod hazánk Dicsőbb fényben ragyog-e fel? Ha gyermekidben él a lelki szent erő, Mely alkot és teremt, ót s újat hoz elő, Megtartja azt a jót — mit lelkes ősapák Múltban szereztek és hozzá új jókat ád . . . Ha senki nem marad szülötteid közül — Hol érted tenni kell — a téren tétlenül.. . Ha felragyognak a dicső nagy szellemek