Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-02-20
vei,>és'gondola magában, ébren maradván, lesz módja férjét avizálni, hogy ne menjen a kertilakba, ha csak nem akar Irénnel találkozni. A társaság visszamaradó része kedélyes sétára indult a parkba, és ez alatt a két lovas a kétóra távolságra fekvő kastély felé félutbau lehetett, mikor, egyszerre Hekíor megállt sebcsen, homlokához kapott s felkiáltott. — Parbleu, gróf — úgymond, hogy is feledhettem el — — Mit? — kérdé a gróf felé fordulva. — Hiszen nem is mehetek veled — ma este Pestre kell utaznom—jookey clubb választmányi gyűlése lesz. — igazság — kiálta fel a gróf s bucsuzel odanyujtá jobbját, hogy feledhettük el ezt, menj barátom és helyettesíts engem is. én most nem igen mehetek Pestre. Hektor erősen megszoritá a jobbot. — Legerősebb szándékom, téged minden erömhöz képest helyettesíteni — adá válaszul s megfordítva lova fejét visszavágtatott. A gróf nem érté e szavak teljes jelentőségét és sebes vágtatással folytatá útját. Már jó sötét volt, mikor a kastélyhoz ért, hol állítólag fivére vérében feküdt ; de mennyire inog volt lépetve, mikor a lépcső fokon ott látta öt állva. — Mit jelentsen ez?— kérdé bámulat hangján — hát a lábad ? Hangos hahota volt a válasz. A gróí sejteni kezdé, hogy valami , mágnásaink közt divatos usus áldozata lönMáskor nevetni szokott nz ilyenen ; de mézes hetekben, milyeknek elején állott jelenleg a fiatal férj, nem szokás ily zavarásokat jó szívvel venni. — Bizonyosan hiányzott a "\vhisthez a negyedik — monda boszufan , s megfordult, habos lováia ülve vissza akart vágtatni. De a várakozók nem akarták ily olcsón visszabocsátani, s megragadták s bevonták öt a szobákba. O férfiasan küzdött, de — kifogásai semmibe se vétettek s a nagyobb erő győzött; végre kifakadt. — Lovagiasságtokra kérlek barátim, bocsássatok, egy nö iránti kötelmek késztetnek visszatérni. Máskor ily dolgok igen hatalmas fegyverül szolgáltak a szabadulásra, de ma a lovagiasságra hivatkozás sem segített : a gróf látta, hogy többet kell mondania. — Bocsássatok — kiáltá ! — nőm, kedves arám vár reám. — Hangos hahota volt a válasz. — Hisz az ok, hogy itt kell maradnod — monda fivére. — Ez az ok — — Igen, igen a meglepetés — — Meglepetés? — kérdi a gróf megütközve, midőn megemlékezett, hogy neje búcsúkor szólt ilyesmiről, — de eszébe jutva neje szendesége hozzá tevé — s ki mondta ezt neked — — Föllettünk kérve, hogy tartsunk téged vissza egy két óráig, mig a meglepetés teljesen nem kész. — — 8 ki kért föl titeket. — Hektor — E szó a grófot lesújtotta, lerogyott egy pamlagra «s eltakarta szemeit. Barátai megütközéssel álltak körülötte. Borzasztó gondolatok villantak keresztül agyán ; — Hektor készsége az elégtételre egész más szinben tünt fel előtte; hátha az eltávolítás csel volt/akkor Hektor áruló is lehetett; az a szerencsétlen eset, hogy neje is meglepetésről beszélt és a társai is meglepetést emlegetnek, azon borzasztó gondolat villant meg agyában, hátha mégis minden komédia, hátha neje Hektorral egyetért. t, Folyta tjük.). Eégiség. A pápai egyház levéltárából ezen alkalommal igen érdekes és tanúságos emléket közlünk, mely bizonyítja, hogy a mult időkben mennyivel kevesebbet adtak a külső címekre és többet a személyes tulajdonuk és reális érdemre. Egy nő, aki uradalmakkal rendelkezik, nemzetes asszony, és most a társadalom mindennapi tényezői ugyan hogyan is címeztetik magokat? Igaz, hogy ezen emlékünk a múlt 200 év természetes viszonyait mutatja föl, amikor még nem ismerték a társadalmi életet tönkretett krachot. IV. Egy nemzetes asszony végrendelete a XVll-k századból. In Nomine Patris, Filii et Spiritus Sancti Anno 1656 die 8. Április. Én Orosztony Susánna, Xéhai Xemzetes és Vitézlő' Kutasy Mihály Uramnak özvegye, testemben titkos nyavalyákat szenvedvén, de lelkemben és elmémben ép levén, tudva az egész emberi nemzetnek a bűn miatt a halál alá való vettetését, és a halálnak bizonytalan óráját, mindeneknek előtte a világból való kimúlásomat, lelkemet igaz leányi bizodalommal, testemet penig a. földnek, a minden testek anyjának, a jövendő boldog feltámadásnak csalatkozhatlan reménységével, annakutáuna következhető villongásoknak eltávoztatásáért világi ingó és ingatlan javaimról, szabad akarat szerént, minden kényszerítésen kívül is teszek ily testamentomot: 1. Előttem viselvén azt, hogy valami jókkal világi életemben bírtam, mindenek az én Uramnak Istenemnek ingyenvaló irgalmasságából, voltak: az én Istenein tiszteségéhez való buzgó indulatomból, mindennemű ingó javaimat, arany, ezüst, és akármi névvel nevezeudőket, akárhol találtassanak — azokon kívül, melyekről alább alázatos intézést teszek — mindenestül hagyom Isten tisztességére a Pápai reform. Ecclesiának, mely megnevezett ingó javaim a Templom, Schola és Ispotály épületeire, egyházi szolgák és szegények segedelmére fordítassanak, bízván azoknak mind conquisitióját, mind kiszolgáltatását Xemzetcs Botka Ferencz Uramra, a pápai Ecclesiának több reform, fautoraival együtt, úgy hogy őkegyelmök jó lélekismerettel az Ecclesiára legáltatott s megnevezett ingó javaimat, tulajdon csak megnevezett intentiom szerént való ususra, íudniilik az Jsten tisztességére, és nem más külsőre fordítsák. 2. Kisfaludy Mihályné Öcséin Asszonynak s gyermekeinek hagyom minden Jószágaimat mindazokkal együtt, melyeket ő kegyelmektől, vagy az ő kegyelmek jószági között másoktul pénzen szereztetett, úgymint Szemerén, Kispéczen, Fölpéczen, Gyomorén, mégis a Görböi, Bagyky és Orosztony jószágommal együtt.