Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-12-11

a magán jog, — a férj és az összes asszonyi nem által pedig a közjog. Az embernek általában szép és helyes jogai vannak, természeti és erkölcsi, szellemi és erényi jogai, de ö ezen jogaira nem büszke, csupán előjogaira, s csak i g én y e i t követeli. A jogosultságnak egyetlen ellensége van a jogosulatlanság ; de a jognak két ellensége van, a jogtalanság és az e 1 ö j o g. A jogosultság és a jogosulatlanság duéllumánál az ügyvédek a secundánsok, — az első a kihívó, emez a kihívott* tehát ennek van joga fegyvert választani. És az ügyvédek nem csekély boszankodására pisztolyt választ ; mert ezzel a legrövidebb peres uton lehet az ügyet eldönteni. Mielőtt egy — másra lőnének, az ügyvédek, mint secundánsok, megpróbálják a pisztolyokat, azután a felek előirányoznak. A közönséges párbajnál csak egy orvos van jelen, a házassági duellumnál azonban kettő van. S cz nagyon természetes ; mert a párbajnál, csak egyik fél, mig az ilynemű pernél mind a kettő elvérzik. A nők is nem igen veszik igénybe a nő, az anya, a házi asszony joga i t, hanem inkább előjogaikat. — A hallgatás a boldogság istene; ezért hallgatnak a leányzók, és csak akkor kidének beszélni, mikor már férhez mentek. Miért nem nősülnek mainap ifjaink ? Mert nem akarják az örök békét felbontani; mert a legboldogabb házasság ís csak fegyverszünet. A házaspárok minden héten megünnepelik a hét napos háborút, csak vasárnap látjuk a férjeket a házból távozni, miután meg vagyon irva, hogy „a 7-ik napot békével megszenteljed." A szerencsétlenség csak az a házasok ütközetében, hogy mig a férj fölfegyverkezett szemekkel vonul a nö kis hibái ellen a táborba, a nők férjeiket hadi foglyoknak tekintik, és mennyire örülnek, ha azokat kicserélhetik. A nöi szivek ostromlandó várak. Mivel azonban a férjek nem eléggé erősek azok megszállására, és nem elég szeretetre méltók, hogy azokat elfoglalhatnák, igy kevés táplálékot adnak a nők szerelmének és szivének, — céljuk tán ez által az, hogy a várat kiéheztessék. Mi a különbség a nőtelen és a házas férfiak között ? A nötelenck képezik a várőrséget, a férjek a várban az elitéltek. A nők a, teremtés költészetének virágai; de már a férjek nem a teremtés költészetének pillangói. Sok, phantasia kellene ahhoz, hogy őket pillangóknak tartsuk ; nem csapongnak azok már ide s tova, nem szállongnak a virágok körül; mert hiszen a rózsák között nem kellemes lovagolni, tehát csapongni, szállongani gyalog kellene. Ha a nők most egészen olyanok akarnak lenni, mint a férfiak, ugy a társaságokban csupán szivarkáik számára szabad tüzet gerjeszteni, csak saját fejükben szabad gyönyörködni. Ifjaink nagyon hallgatagok, a miért is nagyon megnövesztik szakállukat, hogy azt higyjük, hogy csupán szakáinkkal discurálnak. Az ujabb orvosok azt állítják bogy a beszéd savóvá változtatja a vért.'Midőn beszélünk, éltető élenyt szivünk be, és. szénsavat lehelünk ki, ha tehát a nö beszél, a férfi vére savóvá válik. Az asszonyok a beszéd alkalmával legényt szivnak be és savanyt lehelnek ki: azért beszélnek a nők: oly sokat a levegőbe. A nőknek a rendes mellett van még egy nyelvük, melyen beszélni tudnak, ez a könny. Ha a nők sírnak és nem beszélnek, akkor a könnyek a magánhangzók, melylyek a szivböl patakzanak ; de ha sírnak és beszélnek ís, akkor a könnyek a mássalhangzók, és ekkor is sem Önmagukban, sem magukon kivül nem jelentenek semmit; merC a könnyek sok beszed kíséretében csak olyanok mint az. eau de Cologne hosszú ajánlattal, mely sohasem eredeti. Ha a nők könnyeznek és beszélnek is, úgy a könnyek csak olyan felhőkből hullnak alá cseppekben, melyek menydörögnek, de nem ártanak. (Folytatjuk). Egy társas kirándulás élményei. (5. Folytatás"). Haha maradt el tőlünk a történetileg híres gömöri hegy, melynek oldalán a nép javát annyira szivén hordó igazságos király oly kézzelfoghatókig igyekezett utasítani a körötte levó> urakat annak kímélésére, midú'ii kapát ragadva felséges kezeibe, kényszerűé őket megkísérteni; mit tesz az, vére verejtékévet keresni a mindennapi kenyeret? Ezért is sóhajtott föl az ú't imádó nép, halála után: „Vetne bár reánk háromszoros adót, csak az; életre visszahozhatnék. A nap haludó szekerén már lebocsátkozott előttünk; bíbor .sugarait áldólag terjeszté még egyszer szét a földszínen, mintha" örökre búcsút akarna attól venni: mi még gyönyörködtünk » fenséges látványban, melyet a kevéssé táguló völgy képe nyújtott: midőn figyelmessé téve vonatunk lassú haladása által, megfordulunk s a.z esti szürkületben előttünk elterült völgykatlanban Hozsnyó püspöki város tornyai tűnnek szemeinkbe. — B«? sem teltünk a kép látásával, a mozdony megáll, mi leszállunk,» mielőtt ámulatunkból magunkhoz térnénk, melybe a várostól fogadásunkra kiküldött főgymnasiumi tanári testület meleg üdvözlése 8 általában fogadtatásunk ejtett: már a rendelkezésünkre álló kocsikon robogtunk a város kövezett utcáin át családjaik kóréhen váró szives gazdáink vendégszerető házához. Valóban, még most is ha ugy visszagondolok — az egész meseszerű álomnak tűnik fel emlékezetemben! En, tudós barátom Fr. F-el dr. Kiss Antal főorvos vendégszeretetére lettem utalva. A többiek ketten-hárman — növendékeink közül is — a legelőkelőbb városi polgárok, illetőleg intelligens urak vendégei lőnek. Este fogadtatásunk rendezőivel programmot készíténk más napra. A késő éj órájában való lefekvést korán ébredés váltja föl. . .. Zuhog az eső . .. Szakad a zápor ... No gondolám — a mi programmunk részben legalább valósíthatlan marad. De hogy! Még e

»y negyed óra — s a nap mintegy megmosdva a földről pár hét, alatt felszálló porból, még derültebben mosolygott ránk, biztatva hogy csak bátran kitűzött célunk felé! (Folytatjuk).