Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-02-06
A lap szellemi részét illolö közlemények | ||. évfolyam. Páöa, 1375. téÍlltÓ 6. 6. SZ. I ^lŐlizOlÓHl díjaid .T szerkesztő Ialvásai a : j- - 1 i^y ,i V re ß IV. Anna-lér 12-íG. sz. a küldendők Meijjelonik e lap liPíenkint eíjíjszpr, szombaton, e(jij íven. Előfizetési és hirdetési díjak, IVlszól-J Tartalma: A társadalom c«ry na^y mulasztása \ — lamlások, a kiadói leendőkkel me^hi/oll j A pápai önkénytes lii/.ollóeoylel, — Yiszunválasz • -ímk. — FoUi"WajcUl-S IvárolúrkÖnyvkcreske- ' bíiíosítás, — Jellemvonások n római nép életéből. — A dalnok örükdéséhe: megyeházzal szemlieu, intézeiulők. I élete. — Feneketlen! — Levelezés. — Ré^iséy — Különfélék. ß IV. Félévre ~> Ir. Negyedévre 1 Ir. ;>0 k. A Ili rdol díja 5c a háromszori liasáliozoll pelit sorérl. ei;v-'/er hirdetőnél Ii kr. kéts/.er liirdeiésnél ;i kr. háromszori hirdetésnél í kr. és a tühhszöri hirdeiésnél lehelő ái-leengedéssei ^zámílatiiak. Mimiit? külön hélye^dij li/.eleiidő. Ä társadalom egy nagy mulasztása. i. ápokszor mondám önmagamnak: ..Kár. hogy az eme-beriséí? történetét ismét csak gyarló ember s nem $ emberfeJelli lém* iria! u Meri midőn valaki a lörléneli események lei ráFához fog. rendesen képel alkol magának ezeknek tényezőiről, okairól stb. Es miután minden képnek fény- és árnyoldalai vannak. — és a lörléneliró egyéni felfogása szerint ítél: müvében érzelmei és gondolatmenetének egyes sajátságai kifejezést, alakítási nyernek. Ezen felül a történész abslracl léielekkel nem is foglalkozik: ö a lelt terén mozog. 0 tükröt akar állítani az emberiség szeme elé s az ideál nláni í'ohászkodásokat a költőnek, a bölcseleti levonásokat és követkézII teleseket pedig a philosophoknak engedi át. 0 egy szóval, nem látja azt: mi közvetlenül nem létezik, habár az általa tárgyallak, az események közeli vagy meszszebb eredete, épen azon negativ világba vczellielők vissza, melyekel ö figyelembe sem vett. Igen: de ha nem ember, hanem tökéletesebb lény vezetné az iról, Int valóban (Mio írná meg a históriát, másként volna mindez. A társadalom, lépésről-lépésre haladva mind jobban megtanulná ismerni azon fogyatkozásait, melyeknek logikai egymásutánja saját életfája gyökerein rágódik, s iparkodnék azokat mielőbb kiirtani. — Ezer és ezer szomorú tapasztaláson nem kellene túlvergődni. Sőt boldogító létnek is örvendhetne. De hiába! A sors saját kezünkre bízatott; nékünk haladni, de botlani is, tapasztalni, de feledni is. nyerni, de veszteni is kell. A társadalom botlásai. feledései és veszteségeire való rámutatás, az ez állal eszközlendö okulást elősegíteni, —- a sajtó szent kötelességévé leli. Hála GuUenbergnek. a lypographia s evvel együtt az erkölcsileg szélesebb körű, nagy hatalmú bíróság megalapítójának, ki lehetővé tette azt, hogy szeméhe mondjuk a világnak: itt hibáztál, hazndlál, csaltál és gyilkoltál! Fájdalom, én ez alkalommal az utolsó és legnagyobb vádat emelem társadalmunk ellen. A'em teszem ezt ez irányban először, de gyaníthalólag nem is utolszor. S ez nagyon természetes! Azok, kiknek érdekében e sorok íratnak, alig hogy nyöszörögnek, s ezt sem soká, mert hála nagy gondolatlanságunknak, csak hamar örökre el is némulnak. De térjünk a dologra. Első sorban: mi a vád? Nem kisebb mint a következő.. V a n n a k e m b e r e k g y c r m ekei, kik elég i e 11 e ni z ö e n ..t ö r v é n v l e 1 e n e le" - n e k neve ztelnek. Ezen legnagyobbrész szegény elli a g y a t o 11, n y o m o r é k lények ezreinek sorsa s élhetetlen emberek bűnös könnyelműsége s roszakarata által előidézett vagy siettetett, tehát erőszakos ha 1 á 1 a az, mi a társada 1 om lelkiismeretén fekszik, — s tekintve ez úgynevezett „humanisticus irányú" korszakot, egyik legborzasztóbb bűnét képezi. T. olvasó! ne gondold, hogy pessimisla vagyok, ki á tous prix gáncsolni akar; óh nem. Közvetlen és százszoros, mondhatnám mindennapi tapasztalásból mon6
