Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-30

De azt feledve, még hihetnél: Szeress! Szeress! Ha már szerelmed lángja hamvad, J)e kik szeretnek — egyre vannak, Uidj az igaz barát — s rokonnak: Szeress! Szeress! S ha már lelked is megtöretve Leszállni vágy a földkebelbe, Hogy ott örök nyugalma lenne: Meghalni is szeress! szeress! Újvári Elek. A jogász bálról. A pápai jogászbál í*. hó 23-án csakugyan megtartatott, és pedig oly jó credménynyel, amilylyent a közelebbi évek rossz előzményei után a legkevésbé sem rcménylettünk. Sietek is e lapok olvasóit azon érzelmek és gondolatok közvetlen hatása alatt tudósítani, mellyek lelkemben e jótékony célú táncvigalom lefo­lyása alatt keletkeztek. A tánc a világ népeinél mindég a szikrázó kedv cs má­moros elragadtatás kifolyása volt. A görögök is azt hitték, hogy Isteneiknek akkor lett zajossá és igazán derültté olympi lakhelye, midőn Apolló zenéjére, Aphrodite szédítő mosolyára a Cirádák­kal láncba vegyültek a többi istenek is. — Avagy a mi táncvi­galmunkban is nem szeretetre méltó nőink csábító mosolya ra­gadta-e föl táncszenvedélyünket, hogy aztán egész odaadással és fáradhailan buzgalommal áldozzunk Terpsichorének? Kevéssel 8 óra után jelent meg nagyon tisztelt bálanyánk Csorna Vincéné úrhölgy, a Rákúcy-mduló szivet mozgató hang­jainál. Lassanként a diszes közönség is gyülekezni kezdett, — melynek eredménye lett, hogy a teremnek előbb hűs légköre csakhamar afrikai hőségüvé vált. Az ifjúság táncba vegyült, és a sok ragyogó szem, mosolygó arc gyujló hatása alatt fölébredt a csapongó kedv, és nem egy helyt az álomban szendergő édes szerelem. Volt elég „újra" ,,huzd rá" „hogy is volt" „még egyszer" „Káról az enyimet" a mi közben alig vettük észre, hogy kivi­lágosodott, reggel lett. Ha a megviselt ruhafoszlányok, kissé fáradt tagok az ellenkezőt nem igazolnák, még azt hihetnék, hogy álom volt az egész cs álmainkban tündéreket szorítanak karjaink. A jó kedv létrejövésének egyik legfőbb tényezőjéül mond­hatjuk nagyon tisztelt bálauyánk lekötelező modorát, hódító iiyájasságát és kitűnő kedvét, inely'lyel mindenkit megnyert, mel­Jycl mindenkiben a vigalomhoz illő derültséget tudott teremteni. Virágkoszorujában láttuk Csaply Emma, Csaply Irma, Déne >s Emília, Kelemen Irma, Vlasics Árpadin, devecseri Nagy Gizella Kraus Jlka, Körber Matild, Szalay Gizella, Osváld Ida, Posa Antónia, Szili Jíonor és Janka nővéreket, Jádyllon, Tompa Ka­jiiilla, Vélsz Gizella, Hcufel Sarolta, Vid Gizella és Kenessey kisasszonyokat, valamint Jlee Jenőné, Gyurác Ferencnc, Grosz Edéné, Tóth Lászlóné és Soós ígnácné asszonyságokat, mely utóbbinak kedves alakját itt most látta először a pápai báli kö­zönség. A hosszú sort kiegészíteni bízzuk azokra, a kiknek jobb emlékező tehetsége van. — E báli tudósító is gyarló ember, és ő is mulatott az éjjel. A díszes közönség oly szép számban szerencsélteté a jo­írászifjuság c jólrendczett vigalmát, hogy 80—86 pár lejté a társastáncokat, és a felülnzetcsekkel együtt körülbelől 130 fit. tiszta bevételt adott a szegényebb tanulókat segclyző-egylet pénz­tárába. — Valóban nem várt szép eredmény. Mielőtt megválnánk még ezen est kedves emlékeitől, kö­szönetet kell szavaznunk e báltrendező bizottság minden tagjá­nak, de különösen buzgó elnökének, Duchon Ödönnek, ki figyel­mes ügyességével mkulenfelé méltó elismerést vívott ki magának. Régiség. A pápai helv. hitv. egyház levéltárát és jegyzőköny­veit búvárolván az illető fáradhatlan lelkész úr, azokban igen érdekes és nevezetes polgári és egyházi történeti ok­mányokra talált. Ezen okiratok közül néhányat, a búvárló úr szívességéből, közlünk a Pápai Lapok tárcájában, hogy megismerjük azon kor két—háromszáz éves észjárását, vá­rosi viszonyainkat és vallásos felekezeteinknek most már csak történetivé vált zsurlódásait A mai kor testvéri szere­tete és vallási türelme előtt szinte hihetetlen amaz elfogult idő korlátolt vakbuzgósága. — De nézzük a következő, pol­gári életbe vágó iratot. r. Gróf Esterházy Antal, Rákócy Ferenc dunamel­léki hadainak generálisa meghagyja Veszprém­megyének, a mint következik: 1. Gyakran experiálja kegyelmes urunk ő nagysága, a réz­pénznek, mint nemzeti ügyünk boldogulása fundamentumának nem csak folyamatját nem tenni, de sót inkább másoknak is gonosz peldaadására, ekkorig lett valamely futamatyát naponként jobban jobban a nemes vármegyében csüggedezui, a. legalább és sem­mire való vonalét is háromannyi áron adatni; s annyival is in­kább annak elvételétől az árusokat idegeníteni, melyet már to­vább a nemes ország maga nagy kára nélkül nem szenvedhetvén, azért annak a legelső alkalmatossággal exemplaris büntetéssel nem orvosoltatni, a vonaloknak pedig árát istenesen limitálni, s az egész nemes vármegyében publicální, és mint a szegénység, ugy a nemesség által is praxisba vetetni szükség. 2. Tudva vagyon a nemes vármegyénél az is, mely vc­szedelmes legyen az ellenséggel legkisebb coimmuiicatiója és correspondentiája a lakosoknak, a végre adhortaltatik a nemes vármegye, maga. tagjai által legkisebb conirmmicatíót, vagy más correspondentiát ne engedjen tenni és tetetni Győrbe, vagy más hová is ellenség közé, hogy azzal valami módon igaz hazafiu­ságáról való reménysége ne periclitáltassék. De praemissis pe­uigh kiváltképen itt Pápán Tallyán Sándor Pesti és Sréter János Uraiméknak kelletik serio admoneáltatni, kiváltképen penigh Tal­yán Sándor uramtól megkérdeni, mi végre szállította feleségét és portékáját, mert ha csak egyszer is in simili casu valaki to­vább is comperiáltatik, peragáltatik ellene a nemes vármegye sta­tútuma szerint. 3. Most tündökölvén egyszer világában hajdani édes meg­szabadulásunknak ideje, most nem csak a szomszéd keresztyén fejedelmek, nem csak a magunk naponkénÜmldoguló fegyvereink, hanem még az ég is a mi javunkra szolgálni láttatván: illendő, hogy a jó alkalmatosságot eine szalaszszuk, sőt inkább hevesen buzduljon fel, valakiben még csak egy csepp magyar vér vagyon is, — nemzetiségünk megmaradásáért ne szánja azt életével ed­gyült senki feláldozni, sőt inkább a personalis insurrectió, és a portalis, hajdúk modalitásán kívül, elmulhatatlanul tegyen a ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom