Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-01-30

De azt feledve, még hihetnél: Szeress! Szeress! Ha már szerelmed lángja hamvad, J)e kik szeretnek — egyre vannak, Uidj az igaz barát — s rokonnak: Szeress! Szeress! S ha már lelked is megtöretve Leszállni vágy a földkebelbe, Hogy ott örök nyugalma lenne: Meghalni is szeress! szeress! Újvári Elek. A jogász bálról. A pápai jogászbál í*. hó 23-án csakugyan megtartatott, és pedig oly jó credménynyel, amilylyent a közelebbi évek rossz előzményei után a legkevésbé sem rcménylettünk. Sietek is e lapok olvasóit azon érzelmek és gondolatok közvetlen hatása alatt tudósítani, mellyek lelkemben e jótékony célú táncvigalom lefolyása alatt keletkeztek. A tánc a világ népeinél mindég a szikrázó kedv cs mámoros elragadtatás kifolyása volt. A görögök is azt hitték, hogy Isteneiknek akkor lett zajossá és igazán derültté olympi lakhelye, midőn Apolló zenéjére, Aphrodite szédítő mosolyára a Cirádákkal láncba vegyültek a többi istenek is. — Avagy a mi táncvigalmunkban is nem szeretetre méltó nőink csábító mosolya ragadta-e föl táncszenvedélyünket, hogy aztán egész odaadással és fáradhailan buzgalommal áldozzunk Terpsichorének? Kevéssel 8 óra után jelent meg nagyon tisztelt bálanyánk Csorna Vincéné úrhölgy, a Rákúcy-mduló szivet mozgató hangjainál. Lassanként a diszes közönség is gyülekezni kezdett, — melynek eredménye lett, hogy a teremnek előbb hűs légköre csakhamar afrikai hőségüvé vált. Az ifjúság táncba vegyült, és a sok ragyogó szem, mosolygó arc gyujló hatása alatt fölébredt a csapongó kedv, és nem egy helyt az álomban szendergő édes szerelem. Volt elég „újra" ,,huzd rá" „hogy is volt" „még egyszer" „Káról az enyimet" a mi közben alig vettük észre, hogy kivilágosodott, reggel lett. Ha a megviselt ruhafoszlányok, kissé fáradt tagok az ellenkezőt nem igazolnák, még azt hihetnék, hogy álom volt az egész cs álmainkban tündéreket szorítanak karjaink. A jó kedv létrejövésének egyik legfőbb tényezőjéül mondhatjuk nagyon tisztelt bálauyánk lekötelező modorát, hódító iiyájasságát és kitűnő kedvét, inely'lyel mindenkit megnyert, melJycl mindenkiben a vigalomhoz illő derültséget tudott teremteni. Virágkoszorujában láttuk Csaply Emma, Csaply Irma, Déne

>s Emília, Kelemen Irma, Vlasics Árpadin, devecseri Nagy Gizella Kraus Jlka, Körber Matild, Szalay Gizella, Osváld Ida, Posa Antónia, Szili Jíonor és Janka nővéreket, Jádyllon, Tompa Kajiiilla, Vélsz Gizella, Hcufel Sarolta, Vid Gizella és Kenessey kisasszonyokat, valamint Jlee Jenőné, Gyurác Ferencnc, Grosz Edéné, Tóth Lászlóné és Soós ígnácné asszonyságokat, mely utóbbinak kedves alakját itt most látta először a pápai báli közönség. A hosszú sort kiegészíteni bízzuk azokra, a kiknek jobb emlékező tehetsége van. — E báli tudósító is gyarló ember, és ő is mulatott az éjjel. A díszes közönség oly szép számban szerencsélteté a joírászifjuság c jólrendczett vigalmát, hogy 80—86 pár lejté a társastáncokat, és a felülnzetcsekkel együtt körülbelől 130 fit. tiszta bevételt adott a szegényebb tanulókat segclyző-egylet pénztárába. — Valóban nem várt szép eredmény. Mielőtt megválnánk még ezen est kedves emlékeitől, köszönetet kell szavaznunk e báltrendező bizottság minden tagjának, de különösen buzgó elnökének, Duchon Ödönnek, ki figyelmes ügyességével mkulenfelé méltó elismerést vívott ki magának. Régiség. A pápai helv. hitv. egyház levéltárát és jegyzőkönyveit búvárolván az illető fáradhatlan lelkész úr, azokban igen érdekes és nevezetes polgári és egyházi történeti okmányokra talált. Ezen okiratok közül néhányat, a búvárló úr szívességéből, közlünk a Pápai Lapok tárcájában, hogy megismerjük azon kor két—háromszáz éves észjárását, városi viszonyainkat és vallásos felekezeteinknek most már csak történetivé vált zsurlódásait A mai kor testvéri szeretete és vallási türelme előtt szinte hihetetlen amaz elfogult idő korlátolt vakbuzgósága. — De nézzük a következő, polgári életbe vágó iratot. r. Gróf Esterházy Antal, Rákócy Ferenc dunamelléki hadainak generálisa meghagyja Veszprémmegyének, a mint következik: 1. Gyakran experiálja kegyelmes urunk ő nagysága, a rézpénznek, mint nemzeti ügyünk boldogulása fundamentumának nem csak folyamatját nem tenni, de sót inkább másoknak is gonosz peldaadására, ekkorig lett valamely futamatyát naponként jobban jobban a nemes vármegyében csüggedezui, a. legalább és semmire való vonalét is háromannyi áron adatni; s annyival is inkább annak elvételétől az árusokat idegeníteni, melyet már tovább a nemes ország maga nagy kára nélkül nem szenvedhetvén, azért annak a legelső alkalmatossággal exemplaris büntetéssel nem orvosoltatni, a vonaloknak pedig árát istenesen limitálni, s az egész nemes vármegyében publicální, és mint a szegénység, ugy a nemesség által is praxisba vetetni szükség. 2. Tudva vagyon a nemes vármegyénél az is, mely vcszedelmes legyen az ellenséggel legkisebb coimmuiicatiója és correspondentiája a lakosoknak, a végre adhortaltatik a nemes vármegye, maga. tagjai által legkisebb conirmmicatíót, vagy más correspondentiát ne engedjen tenni és tetetni Győrbe, vagy más hová is ellenség közé, hogy azzal valami módon igaz hazafiuságáról való reménysége ne periclitáltassék. De praemissis peuigh kiváltképen itt Pápán Tallyán Sándor Pesti és Sréter János Uraiméknak kelletik serio admoneáltatni, kiváltképen penigh Talyán Sándor uramtól megkérdeni, mi végre szállította feleségét és portékáját, mert ha csak egyszer is in simili casu valaki tovább is comperiáltatik, peragáltatik ellene a nemes vármegye statútuma szerint. 3. Most tündökölvén egyszer világában hajdani édes megszabadulásunknak ideje, most nem csak a szomszéd keresztyén fejedelmek, nem csak a magunk naponkénÜmldoguló fegyvereink, hanem még az ég is a mi javunkra szolgálni láttatván: illendő, hogy a jó alkalmatosságot eine szalaszszuk, sőt inkább hevesen buzduljon fel, valakiben még csak egy csepp magyar vér vagyon is, — nemzetiségünk megmaradásáért ne szánja azt életével edgyült senki feláldozni, sőt inkább a personalis insurrectió, és a portalis, hajdúk modalitásán kívül, elmulhatatlanul tegyen a ne-