Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-01-30
volt a cim a ez elég n, hazafiságnak és nemzetiségnek ! Az azután, hogy az egykori 26 zongora-készítőből, csak kettő lett, és hogy elveszett az országnak ugyanannyi adófizetője, az már nem jön számításba, mert hiszen a számítás ugy sem erős oldalunk, s ki gondolna a nemzetgazdasággal és iparral, mikor az első dolog a hivatal-hajhászat, a sógorság, komaság igényeinek kielégítése. A hol a köztevékenységet nem a szilárd én erős akarat vezérli, a hol a jövőt, figyelem nélkül a külföld iparának mohón haladó fejlődésére, — számításba nem veszik, hanem csak külsőséggel bibelödnek s beszélnek tett nélkül, oct lehetetlen az ipar végpusztulásának útját állani. Ismerek csupán a zongora-készítés terén több jeles szakembert, kik külföldön jelentékeny gyárak tulajdonosai s isinerek szintén többeket, kik mint rendes segédek vannak foglalkozásban, de nem remélik s talán neme is kívánják már a hazájokba való visszatérést, mert némelyik itthon már megpróbálkozott, s lehangolt kedélylyel ugyan, de existentiájának biztos kilátásában sietett ismét vissza a külföldre, a hol szorgalmas működésének biztos sikerérc számíthat, mert van alkalma tehetségének és munkájának érvényesítésérc. Ott van Parisban Elke, Di tri eh és Kut, a híres zongora-gépezet készítője, Lyonban szintén egy veszprémmegyei születésű, jelentékeny zongora-gyártulajdonos, Londonban az aradi születésű Fiegler és Mata Ferenc, Frankfurtban a budai születésű M a d a r á s z és még többen is, a kik külföldön mind elismert kapacitások, de itthon részvét és alkalom hiányában nem tudtak semmire is vergődni. Es még hány hazánkfia van külföldön az ipar minden ágában, kik'szorgalmak által kedvező , állásra küzdöttek fel magukat. Hazánknak se belföldi, se külföldi piaca nincsen, mert piac utoljára is csak ott lehet, a hol van mit' piacra vinni. A nálunk uralkodó drágasági viszonyok mellett, jóravaló munkás-erök hiányában a külföldről gyorsan, vám nélkül és olcsón behozható ipar-cikkekkel a magyar iparos nem képes versenyezni, és vagy meghúzva magát a. megélhetés szempontjából kénytelen a körülmén} r ekhez simúlniHogy pedig e nyomasztó viszonyok hazánkban jobbra forduljanak, arra napról napra kevesebb a kilátás, mert az ország szomorú anyagi viszonyai s épen ezek folytán a-'haza fentamsának életkérdése, annyira elfoglalják és igénybeveszik a kormányt és törvényhozást, hogy bizony alig marad idejük a különböző' iparágak fejlesztésére megkívántató intézkedések létrehozására. Ezt tudva és látva, bár a tevékenység az ipar minden ágában napról-napra lanyhább, mégis kötelessége minden magyar iparosnak a lehetőség szerint előre törekedni és kitartással várni- a jobb idők véletlen bekövetkezését. Véletlennek mondom, mert emberi számitás szerint alig lehetséges a jobb idők bekövetkezését a közel jövőben kilátásba helyezni. Örülnék, ha talán nz ipar egyéb ágairól mások kedvezőbb dolgokat mondhatnának, de a mit a zongora-készítés terén tapasztaltakról elmondottam, az mind'tiszta igazság, Ne lásson senki egyebet soraimban, mint őszinte hazafiúi jóakaratot. Jellemvonások a római nép éleiéből. iß. folytatás). nők helyzete Rómában már sokkal szebb, emeltebb volt, mint a keleti népeknél s a görögöknél. Itt már nincs nyoma a soknejüségnek, mint a zsidóknál; testí vérek nem léphettek egymás közt házasságra, mint a görögöknél. A nő volt a háznak lelke. Mig a férfiak künn íáradoztak a maguk, vagy a hon érdekében — az ö gondjai kitünöleg a családi kört foglalák el. Munkássága nevezetes részét a fonás, varrás, szövés képezte. Ezekben kitűnni a leghiresb családok nőire nézve is óhajtott s nagytisztelet vala. — A királyok s consulok ruháit is nagyrészt saját nejeik készítek, sőt még Augusztus császár is oly fehér neműt viselt csak, melyet felesége varrt. — Régi római nők síremlékein inaiglan is sokszor olvasható azon felirat, hogy az elhunyt a szövésben, varrásban igen kitűnő volt. .Mind a családanyákat, mind a hajadonokat megillető tisztelet felett a közérzület őrködött hűséggel. A női erényen elkövetett eröszakot a legsulyosb büntetés követé. — A római nép lovagias kegyeletéről a nők irányában, eklatáns példákban emlékezik a történet. — Tarquinius IS. király fia Sextus e lég gyáva volt aljas merénylettel meggyalázni a nemes Lucretiát. — E merénylet neki s miatta atyjának a királyi koronába került. — A nép elűzte nem csak a trónról, el még a hazából is ; nem akarva maga közt megtűrni oly családot, mely az erényt tisztelni nem tudja. — Később a tiz férfiak zsarnoksága ellen hasonlókép egy a női erényt megtámadó merénylet keltette lel a boszu viharát, mely a sértést megtorolva, magát a decemviratust is cltörlé örökre. Vagy ki ne ismerné el a noi méltóság hatását c kemény harcias nép között, midőn az agg Veturiára gondol, ki Kóma kapui előtt megállítja ellenségkép betörni készült fiát, Coriolánt? A polgárságtól megsértett hős boszuesküvel távozott, és jött vissza vad haraggal, hona ellen gyűjtött nagy seregnek élén. •Sem erő, sem kérés vissza nem tarthatta. Ott állt Róma kapuinál ; már-már rohamra intve rettegett kardjával. Ekkor a végpercben anyja és neje jönek a városból elébe. — Es az anyának parancsoló, a kedves nő esdő tekintetén kihűlt a kard a megindult hadvezér kezéből. — S ki útjában a kérést, tiltakozást lemenydörögte, most boszut felejtve, meghajol s ott könnyez, az ősz anya s az ifjú nőnek keblén. Mi a foglalkozást illeti, békében a római a legtisztessésresb munkának a főldmivelést tárta. — A köztársaság; első korszakában az eke. mellől léptek hivatalra a legfőbb tisztviselők, nem egyszer hírneves férfiak, s tértek ugyan oda vissza a hivatalos idő lejártával.— Több kitűnő c?alád épen az általa, előszeretettel pröduealt termcsztményektöl vette nevét,, mint p. o. Lentulus-léns = lencse, Fabius-faba = bab ; . stb. A fényűzés s veíé a birvágy még kifejlődve nem volt; 0"
