Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-10-09

Ami a „tízparancsolatot" illeti, látszik, hogy Herczl még czen szónak definitióját sem tudja — mert azt nem lehet sem kézen, sem Ion hordozni, hanem csak—a szívben. Már hát, szegény fráter, miért bántja azt, mihez nem ért? Már a híres Boi]eau is mondja : „Hiába magas Parnászra törni föl!!!" Ha önnek nincs vallása, mért bánt mást, aki a szabadság symbolumában köszönetet mond Istennek a rabigából megszabadításáért? Vagy tán vallásreformátornak akarja magát fölvetni. Hja! ilyennek elérésére oda kell önnek menni, ahol még nem ismerik, ahol hihetik, hogy több esze van.! Föltételem is elmondom egyúttal. Miután máris oly sokat civakodtak a pápai izr. község pártjai journalis téren, föltettem magamban, bármit mondjanak is ezentúl, — megvetően hallgatással fogok felelni*}. Sapiente sat. „Si fractu illabatur orbis, linpavidum ferient ruinae." Orthodox jelszava. NÉPDAL. zt beszélik, hadd beszélje a világ: Nem szeretlek tégedet szép gyöngyvirág", Nem szeretlek a mint egykor, oly híven, Hogy másért ég, másért dobog már szivem. Majd azt mondja a. világ gonosz szája, Másra ragyog csillag-szemed sugara, Hogy mig érted eped ez a hű kebel, Addig téged, kedves rózsám más ölel. Jer ölembe! e kósza hirt kacagom,— Boldogságról suttogsz nékem angyalom . . Szerelmünkben feledve a világot — Lelopjuk az égből a menyországot! Tuba János. Haza és szerelem. Beszély, irla Tuba János. „A baza minden előtt." (2. Folytatás). Dezsőt a nép-ár tovább ragadta, mig barátja kibontakozva a tömegből sietett az ifjúság gyüldcjébe. Pontban esti nyolc órakor megjelent Dezső lakásán. Azt honn találta. Összefont karokkal, arcán az izgatottság és fájdalom vegyes kifejezésével lépdelt szobájában. Sándor érkezte felzavarta merengéséből. . — Köszönöm, bogy eljöttél — szólt üdvözlésére sietve — oly sok mondani valóm van. Egész lényem izgatott; keblemben nagy szenvedélyek harca folyik. Őrülté tenne az egyedüllét. — ígéretemhez képest itt vagyok. De mond : honnan ez izgatottság, a fájdalom e borús kifejezése arcodon ? — Épen ezt a karám beszélgetésünk folytatásául tudatni veled. Halld tehát. Te tudhatod, mint legjobb barátaim egyike, hogy hazámat én is ép ugy, mint te, szeretem, hogy annak sorsa iránt érdekkel viseltetem. A mi engem a közügyekben részvételtől eddig visszatartott, nem közönyösség, hanem a dolgok miként állásáról nyert téves tudomásom, és atyám szigorúan tiltó parancsa volt, ki mindezt ifjú lelkesedés — mint ö mondja: szalmaláng — szülte forró láznak tartja, a min egy kis lőpor cura könnyen segítend. Ezen elvnek kifolyása volt azon ténye is, hogy engem e hó elején haza birtokunkra hívott, távol akarván tartani mindennemű zavaroktól és hogy most, midőn házassági ügyemben ismét Pestre jöttem, Ö elkisért. — Tehát atyád itt van ? Ugy valóban nem tudom megmagyarázni magamnak mai szereplésedet. Nem félsz atyád haragjától ? — Féltem, de már eltűnt az akadály, melyet atyám parancsszava tetteim elé gördített. — Nem értelek, szólj — kérlek világosabban. — Atyád beleegyezett volna ezen elhatározásodba ? Ez hihetetlennek tűnik fel előttem. — Pedig igy van. Egyideig ellenszegült akaratomnak „Miért áldoznád fel —- úgymond atyád nyugalmát, a családi élet boldogítását, melynek küszöbén állsz és tán ifjú éltedet holmi üres ábrándokért, melyek meg nem valósulhatnak soha ? !" Hát ábránd az, — felelém — hogy a nép alkotmányos jogait követeli, hogy a haza határait orozva megtámadok ellen síkra száll ? Van-e ebben jogtalanság, üres képzet-e ez? Való, hogy hazánk veszélyben van, minden, hü fiának kötelessége megmentésére sietni ; és csak én maradnék hátra, én, azon ősök ivadéka, kik közül annyian hösileg küzdve estek el a haza védelmében?" Őseidre hivatkoztál, igen, de azok koronás királyuk ellen fegyvert nem fogtak soha — e mozgalom pedig épen az uralkodá ellen irányul." — ,,Ne legyen elfogult atyám, ne Ítélje el nemzetét. A magyar nem feledkezett s nem fog megfeledkezni soha alkotmányosan uralkodó királya iránti tiszteletről Egy eszme hozta mozgalomba az egész világot s igy hazánkat is, ez eszme — a szabadság, egyenlőség és testvériség szent háromsága, mely előtt akirályoknak is, meghajolniuk kell, és ha ezt nem teszik, ha nem értve meg a korszellem szózatát —• ellenszegülnek e mozgalomnak, ha sértendik a nép alkotmányos jogait — ugy bizonyára jogos téren áll a nép, mely fegyverrel is kész megvédeni jogait; és én részemről habozás nélkül csatlakozandom hozzájok, mert nem a királyért van a ne mz e t, hanem a nemzetért a király!" — Ily forma párbeszéd folyt én és atyám között. Több ellenvetést hozott még fel szándékom ellenében, melyekre ugyan ily határozottsággal felelék. Mig végre hazafiúi érzete győzött merev nézetein. Könyezett bár, megáldva bocsátott el ily szavakkal :" ,.Légy szabad ura tetteidnek, kisérjen lépteiden szellemem és a legszebb erény — a hazaszeretet." Atyám vissza jószágunkra utazott és menten az atyai *) E válaszszal a pörös ügyet befejezettnek tekintjük, annyival is inkább, mivel sok tekintetben kellő felvilágosítást nyertünk a kérdéses visza— Ivos ügyben. Szerkó