Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-11

31.6 siettesse a csaknem régen leímlt faleveleket az enyészetnek átadni. Kétlak fölött a legnagyobb csönd uralkodik, melyet ínég a halálmadár ijesztő kiáltásai sem zavarnak meg. A kisded faluban már nyugalomra tértekannak lakói, hogy reggel újult erővel kezdhessék meg fáradságos mun­káikat. Alig láthatni az egész faluban egy-két kivilágított ab­lakot, s azok is, egyik a másik után, mielőbb elsötétülnek. Csupán a falu végén az urasági majorban van még élet — világos ablak. A világosság az ispánlak ablakából tör elö 5 benn a szobában két ülő alakot láthatunk, a középen álló.asztal mellett, — az ispánt és nejét. Ezen utóbbi egy levelet tart kezében, melyet már egy­szer átolvasott, s most csak a fontasabb részét méltatja fi­gyelmére. A férfi, ki ugy látszik már tökéletesen megértette a le­vélben foglaltakat, nyugodtan eregeti bodor füstjét az öblös pipának, kozbe-közbe. változatosság kedveért, nagyokat ásítva. — Szegény Pista! mily nehezére eshet nappal elő­adásra járni, s a nálánál gyengébbeket tanítani, este pedig tanulni, szóla az ispánné a kezében tartott levelet az asz­talra téve. — Hja ! bizony az fáradságos. De a gyermeknek jó esze van, egészséges, tehát elbírja. — En is ugy tanulhat­tam azt, a mit tanultam ; sokat kellett beszélni, sokat tűrni néhány forintért, de nekem arra a néhány forintra igen nagy szükségem volt, tehát csak beszéltem és tűrtem. — Büszke is vag3'ok rá még ma is, hogy a mint a szülői házat elhagy­tam, egy krajcárt sem költöttek reám, — felelt némi önér­zettel az ispán. I — Az csak véletlen szerencse volt édes Öregem, mit tettél volna azon esetben, ha megbetegszel ? nemde ? kény­telen lettél volna szülőid támaszára szorulni. Igy járhat Pista ís, kit a természet nem áldott meg oly vas testalkattal mint téged, s így a nagy megerőltetés előbb utóbb leveszi lábáról, s utóbb még iskoláinak folytatására is képtelen lesz. De el­tekintve az ily szerencsétlenségtől, mennyivel többet tanul­hatna, mennyivel okosabb ember válhatnék majd belőle, ha nem kellene neki idejének nagy részét kenyérkeresetre for­dítani. — Mit szólasz ehhez ? — Teljesen egyet értek veled; de te is épen oly jóí tudod mint én, hogy nem vagyunk képesek öt nagyobb ösz* szeggel segélyezni, mint tesszük. Az ispánné mosolygott e szókra, mintha nem hinne egészen férjének. — Hátha mégis képesek volnánk édes öregem. Szó­lott még mindig mosolyogva. — Ha csak lopni nem megyek, - felelt az ispán némi haraggal, ki nem igen szerette, ha neje ellentmond. — Nem szükséges azt tenned öregem ; te megmaradsz ezentúl is becsületes embernek mint eddig, hü maradsz ura­ságodhoz mint eddig, s mégis adhatsz annyit fiad ellátására, a mennyi neki szükséges. — Nem értelek. — Ha nem volnál már 25 év óta nőm, ha ugyan annyi idő óta nem tudnád, hogy évi jövedelmünk alig rug G - 700 forintra, akkor inkább érteném beszéded, de igy meg nem foghatom, számításodat, mely szerint te az én ispáni 700 forint fizetésemből — 4 - 500 forintot — mert legalább ennyi szükséges Pesten egy fiatal embernek — fi­unknak tudnál adni. Az ispánné ismét csak mosolygott férje beszédére. — Van neked édes öregem, más jövedelmed is, nem csupán fizetésed. — Nekem ! ? — Nincs. — Hátha mégis ? — Nem tudok róla semmit. — Nem ! ? Ejnye, ejnye : szóla fejét csóválva az is­pánné — pedig én tudok. — Jól van, azt a jövedelmet a mit te tudsz, mind ne­ked adom. — Köszönöm édes öregem, mosolygott a nő, a h a­s z 0 n b é r 1 e t i jövedelem tehát mind az enyém. Az ispán, ki eddig oldalt fordított nejének, most egy­szerre szembefordul vele, s szemöldökét ráncbaszedve, ke­mény hangon szól nejéhez : — Miféle haszonbérleti öl beszélsz? (.Folytatjuk). K Ü 1 ü 11 — A balatonfüredi szeretet ház részére, a pápai jótékony nőegylet választmányi tagjai által, tett gyűjtés részle­tes jegyzéke a kővetkező: (Folytatás és vége). 4. Bocsor Istvánné, Pakróe z F ere 11 c n é é s Bee h 11 i c z Sala m 011­11 é gvüjtő ivére följegvzett adakozók: TS". N. 50 kr, Pingiczer SO kr* Bakosv Katäliii 20 kr, Gold Rosáli 40 kr, Horváth Zsu­zsanna 80 kr* Prager Jctti SO kr, N. 3V. 10 kr, Kunténé 10 kr, Fuchs Juli 20 kr, Eisenbart 20 kr, Scblesingerné 1 frt Krem­merné 20 kr, Neubauer Adolf 20 kr, Vurzer Terez 10 kr, Tin­lircberné 20 kr, Keserünc 40 kr, Sablik Ferencné 20 kr, Stein­né 5 kr, Friedné 5 kr, Reiner Józéfa 40 kr, Szajbold Károly­né 60 kr, Geist Sámuelné 20 kr, Fleischncr A. 10 kr, Stern József 6 kr, Schlesinger Sándorné 40 kr, Blau Hermanne 50 kr, Fcrepalils Károly 30 kr, Bocsor Istvánné 2 frt, Volf Regina 50 kr, özv. A r olf Ferencné 10 kr, Wcltner A. 10 kr, Pejer Józsefné 40 kr, Stern Rozália 40 kr, Rechnitz Róza 40 kr, Berger Jóscphiitc 60 kr, Lunccr Mór 20 kr, B. D. 40 kr, N. N. 40 kr, "özvi Oberme­félék. yerric 50 kr, Fischer Adolf 20 kr, Feiner Márkus 20 kr, Schle­singer Ábrahám 30 kr, Meiszberg Netti 10 kr, Lővenstein Te­réz 1 frt, Németh András 20 kr. Krausz Dávidné 1 frt, Eisler Áróuné 30 kr. Pakrócz Ferenczné 84 kr. Összesen: 18 frt, 5. Kazanyi Bé 1 án é, Lázár Józsefné és FeigI Sá niuelnu gyűjtő ivén ezek láthatók: Bikky Sándorné 40 kr, Sillert Zsu­zsanna 40 kr, Hochvarter Antal 10 kr, Lővy Sámuelné 1 frt, N. N. 1 fit, Beck Fáni 20 kr, Graf Jánosné 1 frt, Hosenfeld Regina 40 kr, Feigl Sámuelné 50 kr, V. G. 50 kr, D. J. 50 kr, Lazányi Béláné 1 frt, SÓ9 Dánielnc 40 kr, Steiner Sámuel öz­vegye s örökösei 1 frt, N. N. 2 frt. Összesen 11 frt 10 kr. 6. Haíász Jánosné, Schlesinger Abrahámné és Opéczy Róza gyűjtő ivére irt jótevők: Steil» Ignáczné 20 kr, Névtelen 40 kr, Preísach Mórné 30 kr, Pápay Józsefné 10 kr, Koréin Száli 30 kr, Beier Dávid 20 kr, 11 cím ár Jákobné 20 kr, Kohn Mari 30 kr, Veszclle Jánosné 60 kr, Toch József 20 kr, Schmi­deg 40 kr, Stern Márk 20 kr, Bábics Istvánné 20 kr, Bognár

Next

/
Oldalképek
Tartalom