Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-09-04

találkozásuk alkalmával folyt, kifejtve az ok, mely miatt Adrienné elutasittatott, ' „— A leány, — igy szólt ama levélnek Adriennét álletÖ része — növendékem volt, s azt hittem, hogy gazdag; később kitűnt, hógy szegény, miután ö csak nevelt leánya volt azoknak, kiket szülőinek lenni véltem. Szegény tagunk elegendő van, s azokat szaporítani fölösleges, miután nem nyerek velük semmit. A szerzetnek vagyonra van szüksége, hogy szavának nyomatékot tudjon adni —" E levél megvilágosította Adrienne előtt a fejedelemuö belsejét, s egyszersmind letépte személyéről utolsó foszlányát is a szeretet és becsülésnek, melylyel egykor Adrienne gazdagon felruházta. Tehát csak addig voltam fenkölt szellemű, csak addig bírtam hivatással, csak addig voltam nyereség a zárdára nézve, mig gazdagnak hitt! — kiáltá fel Adrienne e sorok olvasása után. Amint a csalódás véget ért, a mint tudomására jött szegénységem, azonnal hasznavehetlen eg}'én lettem. Szabad lett volna-e föltételeznem ily önzést, álnokságot ama falak JiözÖtt, hol az önmegtagadást és ártatlanságot hirdetik? Nem. Nem is mertem volna azt tenni, ha a véletlen ily bizonyítékot nem ad kezeim közé, de ennek birtokában levén, azt kell hinnem, hogy ott sem állanak az erkölcsiség sokkal magasabb fokán, mintsem a külvilágban, melyet erkölcstelensége miatt elitéltek. Eddig csak tanaiknak helytelenségéről győződlem m^g, most azonban azon tiszteletet is elvesztettem, melyet irányukban tápláltam. Adriennét nein érintette kellemesen az értesülés, melyet az említett levélből merített; Ő nem iparkodott cáfolatokat halomra gyűjteni múltja ellen, s ha mégis egy sereg cáfolat állott rendelkezésére, ez annak tulajdonítandó, miszerint ö a véletlen útjában találtakat nem dobta el, hanem inkább összegyüjté. Kern volt kedves dolog előtte, azon. csak két irányban ólö kegyeletek — szülői és a zárda — egyikét szivéből kivetni; de az adott körülmények között — ha magát csalódásban ringatni nem akarta'— kényszerítve volt annak megsemmisítésére. A levél tehát inkább szomorúságot, kellemetlen érzést költött Adrienneben, mint örömöt. (Folytatjuk). A. seregély. Elbeszélés, traumából Bouilly ,1. után Ilerozl Józseftől. Az összes madarak közt, melyek az emberi hangokat utánozzák, a seregély beszél legtisztábban. Ez képes megtanulni, Jíuíf'on, a híres természetbúvár nyilatkozata szerint, beszélni: franciául, görögül, latinul stb. S kiejteni egymásután hosszabb mondatokat ís. Egy Jako nevű cipész, a kinek műhelye Paris egyik főí utcájában volt, í'ölncveft egy ilyen madarat, a mely vidáman csevegve, s szünet nélkül kalitkában zárva, gazdájának egyedüli örömét képezé, szakadatlanul ismételvén, a mit a műhelyben beszélni hallott. Hol van Jákó — kérdé ez vagy amaz egyén, a ki öt keresé. — A sarok korcsmában — válaszolá rögtön a seregély. Mennyivel tartozom Jákó atya? — monda egy másik. Összesen busz sou-val — kiáltá a seregély. E madárka csevegése annyira elterjedt a város részben, hogy a cipész naponként tapasztala látogatói számát öregbülni, s ezzel karöltve, vagyonosságát s vidámságát. A cipész műhelye felett az emeletben, mely egyedüli vagyonát képezé, lakott egy gazdag katonatiszt, a kinek egyetlen, Flóra nevü, körülbelül tizenkét éves, bájos leánykája örömmel hallgatá a seregély csevegését, oly annyira, hogy már többizben megkéré atyját, a ki ót túlságig szerette, hogy szerezné meg számára a madárkát. A kapitány engedve leánykája könyörgéseinek, egy alkalommal felhívatá a cipészt, s kérdé , hogy mennyiért adná el a seregélyét. Jákó atya megdöbbenve kiáltá: Nem, vitéz kapitány ur ! Inkább odaadnám életemet. Hiszen épen neki köszönöm üzletem javulását, a legszebb szomszéditok látogatását. Ez durva hálátlanság volna ! íme hallod, — monda a katonatiszt leányának. — Ez a derék, becsületes ember nem akar megválni a neki annyira kedves madarától, s én részemről csak helyeselhetem szilárd elhatározását. Ezek után Jákó atya örömteljesen tért vissza műhelyébe, hogy megtartotta kedvencét, s úgy látszik a madárka is megakará hálálni ura vonzalmát, e szavakkal üdvözlé: Jako becsületes ember! Jáko becsületes ember! Néhány nappal a történtek után, Jáko atya értesülvén a kapitány egy inasa által, hogy a kisasszon}^ még mindig sóvároga madárka után, elhatározá tehát magában, hogy majd meggyűlölted vele, még pedig több oly mondat csevegése által, mely nagyon illik, az ifjú hölgy szokása és jellemére. IIa az illőnél keményebben dorgálta valamelyiket a cselédség közt, alig hogy az erkélyre lépett, kiáltá a seregély: Flóra civakodó! Flóra pajkos ! Ha atyja jóságával vissza akart élni, s egy kis hazugsághoz folyamodott, rögtön kiáltá a seregély : Flóra hazudott! Flóra füllentett! Ugy hogy valahányszor nem jól cselekedett, mindég biztosan várhatá a seregély általi meggyaláztatását, mely nem anynyira javítá, mint megsebzé hiúságát. A mit Jáko atya előre látott, csakugyan bekövetkezett; ugy hogy a. kis seregélyhez vonzalma gyűlöletté fajult, oly annyira, hogy megkéré atyját, hogy büntetné meg a cipészt. Ezen kifakadások közt a seregély ismétlé: Flóra civakodó! Flóra roszlelkü! Hallod atyám, kiáltá a. leányka ! De nem csak engem, hanem téged is sérteget a seregély. Flóra hazudott! Flóra hazudott! kiáltá a seregély azonnal. De éppen midőn a kis Flóra a legnagyobb haragra gyuladt, jön észre a leányka atyja, s elhatározá rögtön magában, hogy felhasználja a véletlent. (Folytatjuk}. Külön — A kisorsolt 35 városi képviselő helyett múlt -vasárnap történvén a választás, az eredmény következő lett I. kerületben megválasztattak: Antal Gábor, Krancsák József, félék. Horváth Káról, Mányoky László, Galamb József, Herzog Ferenc, Blau Adolf, Rikoty Káról rendes tagoknak, Kremmer Ferenc, Debreceny Káról, Heckcnast József, Preisach Mór póttagoknak.—