Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-09-04
meg- nem foghatjuk. Hát nem látják, hogy önön maguknak tesznek kárt? nem látják, hogy saját érdekük és c város jólléte ellen működnek? Az elmondottakból tisztán látszik, hogy nem a nép, hanem néhány ember — ki erre megbízva nem volt — választolt városi képviselőket. Könnyű volt ily módon a titkol megőrizni és innen van, hogy igen kevés kivétellel, csak a választási nap reggelén tudták meg a választók, hogy kiket ajánlanak neki képviselőkül. Mivel csak vasárnap reggel küldöttek meg mind a két volt párt korlesei, képzelt híveiknek, a névsort. Ha ez nem octroyálás, akkor nem tudjuk hát mi volna az! Mit tehettek a meglepett választók? Tanácskozást nem tarthattak, mert senki sem liivlaöket, — az egy alles működésre már idő nem volt, ha egyenkint szavaznak kényük-kedvük szerint, roppant szétforgácsolás és sikertelenség lett volna az eredmény, és igy kénytelenek voltak vagy csekély módosítással szavazni az oclroyált névsor szerint, vagy odahaza maradni. Mi részünkről azt véleményezzük, hogy kötelessége lelt volna a városi tanácsnak, egy általános választó gyűlést hívni össze, a többi azulán már magából fejlődőit volna. A városi képviselő testületnek kellett volna bizonyos összegei megszavazni, nagy meghívók nyomtatására, hogy a választók egymással érintkezhessenek. Van még lakosságunkban elegendő józanság, belátás és ítélet-képesség, ök megértették volna egymást. ^ Zs. A polgári házasság 1 . „Mehr Lielil!" Goethe, végszavai, (6. Folytatás c's vége"). IV. Sohasem jutott eszembe tagadni azt, hogy a házasság rendkívül fontos; söt magasztos dolog. Azon pillanat, midőn hűséget fogadnak egymásnak férj és nő, kik egymástól életük boldogságát reménylik, kétségkívül egyike a legünnepélyesebb pillanatoknak. De azt valóban nem értem, mint hozza összeköttetésbe az egyház a házasságot a vallás dolgaival. A házasság, mint két különnemű egyén teljes életközössége, bizonynyal csupán emberi dolog leend. Isteni intézménynek nevezik a házasságot. Nagyon természetes dolog, hogy az; mert hiszen isten oltotta az emberbe azon vágyat, hogy a két nem egymással egyesülni törekedjék. De ezen az alapon isteni eredetű maga az állam is; mert isten íámasztá az emberi keblekben az erkö'csí érzetet, mely őket egyesülni, államot alkotni serkentette. Tehát azért, mert „minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről száll alá a világosság atyjától," az egyház vegye át az egész világ feletti kormányzatot, annak minden ügyeiben ? Ezt ugy hiszem, még a legbuzgóbb ultramontanok sem merik többé vitatni. A házasság alakja szerződés, tehát jogügylet. Jogi természetű dolgok; nem az egyház, hanem az állam illetékessége alá tartoznak. Avagy mit szólna az egyház, ha az állam ragadná kezébe a keresztelést és úrvacsora osztogatást ? Bizonyára isten ellen való véteknek fogná aze bélyegezni, — és méltán. A mi az egyházat illeti, nem szabad annak kezéből kivenni; de másrészről az egyház is tartsa az állam jogait tiszteletben, s ne kivánjon túlterjeszkedni hivatáskörén ; mert a jogos viszonosság mellett lehet csupán „szabad egyház szabad államban. Egyébiránt a polgári házasság nem veszi ki egészen az egyház hatásköre alól a házasságot; mert megengedi, hogy a házastársak házasságuknak polgári hatóság előtt megkötése után magukat megáldathassák, s ha úgy tetszik nekik, a kötött szövetségre meg is esküdjenek. Az egyház a polgári házasságot erkölcstelen intézménynek mondja, pedig sokkal inkább akkor van sokszor megtámadva az erkölcsiség, ha a házasságügy az egyház kezében h agya tik. Gyakorta szokták a polgári házasság ellenei emlegetni, hogy az „ignorálja a keresztyén vallást," „veszélyezteti a keresztyén ember üdvösségét." Pedig itt is épen ellenkezőleg áll a dolog; nem a polgári házasság keresztyénieden intézmény, hanem inkább az egyházi házasságra mondhatjuk, hogy összeütközésbe j ön a keresztyén vallás tanaival. A szentírás mondja: „adjátok meg az istennek, a mi az istené, és a császárnak a mi a császáré;" tehát taitsátok szem előtt mind az egyház, mind az állam jogait. Az üdvözítő maga igy szól: „az én országom nein e világból való ;" nem akarja tehát, hogy egyháza világi javak után törekedjék, vagy oly jogokat igyekezzék szerezni, melyek az államot illetik. — Midőn pedig az egyház a házasságügyet kezébe keríti, elveszi az államtól a mi az államé, s szem elöl téveszti azt, hogy ö neki világi dolgok szerzésére nem szabad törekednie; tehát vét a szentírás világos parancsolatja ellen. A keresztyén vallás tanításai szerint isten előtt az emberek egyenlők. Az egyházi házasság pedig — mint fentebb kifejtettem — a jogegyenlőséggel ellenkezik, tehát tagadja az emberek egyenlőségét. Egyébiránt ellenkezésbe jön az egyházi házasság a keresztyén vallással már csupán azért is, mert az erkölcsiséget megtámadja. A vallás a kegyes életben valósul meg, s a mi erkölcsellenes, az keresztyén dolog sohasem lehet. Az egyház célja a vallásosság terjesztése ; tehát azon kell neki munkálkodnia, hogy az erkölcsiség és a hitelvek az emberek között minél szélesebb körben elterjedjenek. Nem világi hatalom szerzése az egyház feladata; sőt ellenkezőleg a belsőkre kell fordítania figyelmét. Hogy célját az egyház elérhesse, nem szabad neki oly eszközöket használnia, a melyek öt nem hogy céljához jutni