Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-21

kétségem abban, hogy az eddiginél szigorúbb alkalmazássá nem fog siker nélkül maradhatni. Nagy általánosságban ugyan ezen szabványnyal is úgy vagyunk, mintások mással, melyek, ha a polgár kötelességérzetében gyökeret nem vernek, mindvégig csak írott malaszt maradnak, de elvégre is számítanunk kell már azon időre, melyben az alkotmányosság összes exigentiáival bérceink fölött kibontakozni fog. Addig is csak becsületünkre válik, ha töredelmesen beismerjük, hogy ez idő szerint Magyarország is egyike azon államoknak, melyekben Levasseur a tankötelezettséget „ha művelődés alanti foka, s a sajátlagos helyzet alakulatai kívánatossá teszik," megengedhetőnek tartja. Budapest, július 28-án. Brix Jani. JTyilt levél *). Szerkesztő úr! Végre valahára ..megvalósult a haladás eszméje. Az elválást előidéző villongások részben megszűntek; a két, éles ellentétben álló tábor felzaklatott kedélye lecsillapult, és mindegyik, tehát a haladó párt is, külön építé az Ur házát. Epité padig áthatva a haladás szellemétől, melynek í'őrugóí: a kor szelleme, a felvilágosodás és főleg a hátramaradottaktól függetlenségi vágy valának. E három tényező működött közre az önállóság kiküzdésében, melyektől — a szent cél felé vezéreltetvén — a vallásközség áldozatkészsége sem volt száműzve. Csak is igy zárhatta ki a haladó párt vallásának szabad gyakorlásából mindazokat, kik őseiknek merev hagyományába lépvén; hitüket inkább a túlzásig vinni, mint azt a kor szellemének megfclelőleg javítani, nemesbíteni volnának képesek. Most tehát, miután már elhangzott a mai kor azon jelszava „haladjunk;" felfogta a pápai vallásközség is annak horderejét és minden körülmények közt azt. hirdeti. 8 most már, midőn a haladás útjába helyezett akadályokat dicséretesen megsemmisítette; midőn az újításokkal rendszerint karöltve járó reactiot kitelhető erővel leküzdle; s miután neniesbiíeít hite által biztosan vezéreltetve, magát a sötétség árja alól szerencsésen kivonta: hozzá fogott a nagy feladathoz, melynek megoldása után oly régen áhítozott. — Legelső--eszméje a vállásközségnek, melyet egyesített erővel megpendített: egy célszerűen organizált népiskola felállítása vala, mely által, midőn egyrészt az álladalom és társadalom c tekintetben javítását, másrészt szeretett magyar hazánk és nyelvének felvirágoztatását tüze ki rendítiietleu céljául. Reméljük, hogy e magasztos, eszme mindnyájan'* kebelében hangos viszhangra lel, annyival is inkább: mivel ez ideával az elkerülhctlcnül szükséges, a hasznos — lett egyesítve. Bclátá továbbá a tevékeny vallásközség: hogy a teljes önkormányzati jogot csak ugy gyakorolhatja, ha még hitét is az ellenpárt befolyásának kizárásával külön falak közt hirdeti. És valóban égig magasztaljuk a mindenre kész községi tagokat, kik annak létesítésére annyi anyagi erőt igénylő tervtől el.nem ijedtek. A cél el lett érve és folyó hó 13-án szép ünnepélyességgel ment végbe az új imaház felszentelése. — Fényes előkészületek előzték meg ezen, a haladókra, nézve korszakot alkotó ünnepélyt; midőn egyebektől eltekintve a vallásközségi elöljáróság kitartó *) E nyilt levél minden kifejezését nem osztjuk ugyan, de mégis a lefolyt ünnepély némi mcgismerhetése"'céljából közöltük, Szerk. fáradalma által egyrészről Muór Rafael győri főkántor urat, másrészről a derék Dr. Klein Mór főrabbi urat ez alkalomra részére megtiyérte. Említett napon délután 5 órakor vette kezdetét az ünnepély -— és miután a vallásközség szerény meghívásának eleget téve, a díszes vendégkoszoru megérkezett, a következő sorrendben hangzottak el a fölszentelési mozgalom örömhangjai: 1. A belépés utáni ima (Ma tavu). Előadva az egész kar altul. 2 Ünnepélyes szóuoklat. Előadva Dr. Klein Mór főrabbi úr által. 3. Az örök lámpa meggyújtása, Moór Rafael főkántor úr által. 4. Cantata. (Dicsértessék az Ur Isten). 5. A szent láda felnyitása (Moór Rafael úr által). 6. A király, a magyar korona képviselői, Veszprém megye és Pápa város hatóságaérti ima. (Dr. Klein főrabbi úrtól). 7 A szent láda bezárása. (Moór Rafael úr által). 8. Hymnus (Erkeltől). Előadva az egész kar által. 9. Esti ima. Röviden csak annyit mondhatunk, hogy Moór úrnak szivetrázó üdvhangjai; a főrabbi urnák pedig valóban dicséretre méltó felséges magyar hitszónoklata — a haladók szivébe felejthetlen és örök élő emléket véstek. De bár a vallásközség magasztos eszméket valósított meg a haladás terén, mindamellett még az iskola és templom felállításával nem fejezte be e téren való működési tevékenységét. Vannak még nemes célú feladatai, melyeknek megoldásánál, ha szintén oly lelkesültséget fejt is ki, mint azt az eddigiek fényes eredménynyel tanúsítják, ugy már előre üdvözölhetjük a haladó vallásközség reményteljes jövőjét. Bárha az elődök példája tettre gyulasztauá a jövő nemzedékeket! Hazafiúi tisztelettel Hirsch Vilmos. Még egy szót a pá p a i magániskolákban t a r t o 11 vizsgálatok f ö 1 ö 11. A kerületi tanfelügyelő helyettesitője, t. Halasi úr, célszerűnek tartá, c lapok hasábjaiban ítéletet hozni azon vizsgálatok fölött, melyeken ő jelen volt, és sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy egy tan fér fiú most a 1í). század végén még annyira megfeledkezik , miszerint az egyik intézet kárán és működésének lealacsonyításáu emeli és magasztalja (és oly furcsa módon) a másiknak működését. — Elég sajnos , hogy a magánintézetekre oly kevés figyelmet fordítanak, miszerint egész éven át alig egyszer vagy tán egyszer sem tekintenek a magántanodákba, minélfogva az abban folyó oktatás módjáról senkinek még csak fogalma sincs; de annál sajnosabb, ha a kerületi felügyelő helyettesítője, és még hozzá egy tanferfiu, nem tudja, mikor és mi módon hozzon ítéletet a magánintézetekben történt oktatás fölött, és kinek egy pár órai fölösleges vizsgálás elég az intézet megítélésére. Azonban erős meggyőződésem, miszerint ha Halasi úr nem sajnálta volna a fáradságot eme intézetekben a fcníorgó viszonyokról az év kezdetén magának némi tudomást szerezni, ítélete alig lett volna most oly egyoldalú s hiányos, — akkor talán azt is észrevette volna, miszerint lelkiismeretes tanitó, tanítványai jövőjét és az életet, melyre az iskola előkészít, szem előtt tartva nem az alak, hanem az anyagira fordítja legtöbb figyelmét. Az ilyen egyének pedig aztán nem sokat törődnek az