Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-21

Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A pápai jótékony nőegylet-, az ismeretterjesztő- lövész- és önkénytes tüzoHóeffvIet A lap szellemi részét illető közlemények) » sízerlceszrtő laltasár»a: Anna-tér 12^í6. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, folszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízott ^VVaj clitS IS.lVr'Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők II. évfolyam. Pápa 1875. nyárutó 21.34. sz. Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy inén. Taflalma: Szegény ügyünk I. — A polgári házasság. Az iskola-kényszer és a népnevelés — Nyilt levél. — Még egy szót. — Törvényszéki csarnok. — Optimismus és pessimismus. — Ez is szerelmes vers.— Mire gondolkodni kezdünk. — Különfélék. 131őfixetósi cl íjaid Egy évre 6 fr. Félévre 5 fr. Negyedévre 1 Ir. 50 k, A lxir*clet,ósi elíjalc a háromszori basábozotl petit soréri, egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél 5 kr. háromszori hirdetésnél t kr. és a többszöri hirdetésnél lehelő árleongedéssei számítatnak. Mindig külön bélycgdij fizetendő. Szegény ügyünk. j. - i lapok f. évi 3-ik számában egy tárgyilagos tá^fmadás intézteiéit a pápai képviselő testület állal, a § szegény-ügy rendezése végei!, kiküldölt bizottság ' ellen, tétlensége mialt. Azon időben közleményünk meglehetős izgatottságot szült az illető körben, s nem tagad haljuk, nincs okunk tagadni, hogy azon mód, melylyel magukat védeni iparkod lak, sem nem volt méltó hozzájuk, sem pedig igazságos irányunkban. Mi meglettük kötelességünket, meg ugy, mint azt egy komoly, önzésleien, csak a közjólétet szem előtt tarló hírlapírónak tenni kellett; nem vettük tekintetbe az egyéniségeket, kikre a mulasztás terhe nehezül, mi az egész bizottság, mint ilyen ellen fordultunk, s mondtuk meg az igazat. E támadásunkra, mi természetesebb, mini hogy az illetők tudva ugyan, de be nem ismerve hibájukat, e szerkesztőség tagjai, személyei ellen fordultak, s felruházták azokat szebbnél szebb címekkel, nehogy elfelejtessék a közmondást: „szólj igazat, betörik a fejed." Azon idö óta ismét hét hó mult el, s tudtunkkal a munkálat, melyet csak többször említett közleményünk után kezdtek meg, — még most sincs készen, hogyha készen van is, a nyilvánosság elé hozva nincs. Nincs szándékunkban tagadni, hogy a szegény-ügy rendezése, oly rendezése, mely ugy a nagy közönség mjnt a -szegények érdekeit kielégítve, sok fáradságot nagy gondot igényel; tudjuk, hogy szem előtt kell tartani az adózó polgároknak nem annyira virágzó, mint inkább hervadásnak indult anyagi helyzetét; tekintetbe kell venni, azon elegendő mérvben felszaporodott községi pótlék %-ot, mely az adózók vállaira nehezedik, s hogy azon terhet, melyet a szegények ügye érdekében reájuk tenni akarnak, minél kissebbre kell szabni. Tudjuk, hogy a bizottságnak positiv adatokra lehet csak építeni, mely positiv adatok összegyűjtése nem csekély nehézségekbe ütközik; tudjuk, hogy az adózókat a javaslat készítőinek védeni keli a szegények részéről mindenesetre felmerülhető visszaélések ellen ; tudjuk végre azt is, hogy a bizottságnak igen meg kell fontolni, vájjon a segélyezésnek mily módját, nemét hozza javaslatba — mindezeket igen jól tudjuk, s azért hallgattunk az első felszóllalás után máig.

! De a mint kötelességünknek tartottuk e lefolyt hét hó alatt közbeszóllásunk által a munkát meg nem zavarni, ép ugy kötelességünknek ismerjük ma figyelmeztetni a szegény-ügyi városi bizottságot, figyelmeztetni arra, hogy munkálatát mielőbb befejezve a közgyűlés elé terjeszsze, hogy az a jövő évi költségvetéssel együtt, vagy előbb tárgyallassék, mert ellenkező esetben — t. i. ha a munkálat a költségvetés elölt be nem terjesztetnék, a szegényeügy vagy ismét egy évre elodázva lenne, vagy pedig pólhilelt kellene a képviselő testületnek megszavazni; már pedig ezen ügynek továbbra is függőben tartása, a mellett hogy kétes fényt vetne az illető bizottságra, nem csak még egy évig kényszerítené a koldus-ügy terén nálunk meghonosított ázsiai állapotok fenntartását, de ugyan oly időig a 34