Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875
1875-01-23
Szerető -gonddal oltárt emelt ez egylet a testvéri részvétnek,— fárad katlan munkált' körötte'/ gyűjtögetve -reá a jóakarat szíves ajándékát, hogy aztán ez'•oltárnál vigaszt, enyhületet leljenek a sorsüldözöttek.'. Felekezetiség s : osztály különbség nélkül vitte a segélyt mindenüvé, hol a nyomor esdő szava hangzott. A lefolyt évben megfagyott az elha 1 gyott gyermekeknek, a bűn s szenvedés kiszemelt áldozatainak sora. Most már az iskolákban találhatók fel. A mentő irgalom felkarolta ügyöket s szerető részvéttel rakja le a jó neveltetésben jövő boldogulhatásuk alapköveit, hogy a társadalomnak is egykor, mint életrevaló'".munkás tagokat adhassa át. A neveletlen árva pártolásra talál; az üldő" ínséggel szemben igy szól most a részvét: „ne'bántsd, ez az enyém!" Roskatag gunyhóba — hol a szegény szülő beteg ágyát sírva környezik elsanyart. éhező gyermekek, betér a jóltevö szeretet, hü gyámolítással, erőre segíti a szenvedőt, visszaadja a gyermekeknek a gondviselőt s elűzi a háztól a kétségbeesést. Elaggott nyomorultak, kiket éhség, hideg ostromolt, most nincsenek elhagyatva végkép. Hideg szobájukat fölkeresi a részvél egy-egy nemeskeblü nő alakjában, hozva nekik vigasztalást, segélyt. .'-Mindenütt, hol a sors haragja forgatja üldő fegyverét, ott a női áldozatkészség védő paizsával, a részvéttel. Szóval, ha városunk alsóbb osztályai közt kevesbül az inség sajtolta fájó köny; ha a szegény árvákat, kiket a balsors szokott, mint ágról tépett lombokat kergetni a nyomor pusztaságán, most gondos nevelés vezérli a jó utou előre, s igy mind számosabban megmentetnek a társadalomnak ; ha ritkulnak a testvéri részvét munkássága folytán az anyagi s erkölcsi sülyedés áldozatai, ezért első sorban a hála s tisztelet koszorúja nöegyletünket illeti. Nvilt' elismeréssel kell közelebb megemlékeznünk e t. egylet bizottmányáról, melynek tagjai valódi áldozatkézséggel fáradoztak mind az egylet iránti pártolás élesztésén, mind a szegényeknek gyámolításán, — mind pedig nemes versenyben működtek közre az egylet 'ügyének felvirágoztatására. Es szent célú buzgalmukkal mig a jóltevö testvéríségelvét terjesztek, egyszersmind emelek a társadalom méltó tiszteletét nemük iránt. A sikeres munkássággal a jótét mezején mindnyájan egy egy széplapot irtak be életük könyvébe. Eogadja tehát a nőegylet s nagyérdemű bizottmánya a segélyzettek nevében a társadalom tiszteletteljes köszönetét! Fogadja-e köszönet mellett azon szivből fakadt óhajtást: éledjen, nemes törekvése nyomán, közel és távolban inind jobban a részvét. Engedje az ég', hogy virágozzék mind tovább a 1 jótékony egylet! Kisérje a testvériség elvének teljesítésébén folyton erő, kitartás és siker, hogy még soká működhessék — mint isten áldása a szenvedők gyámolitására! Qy t JP, A magyarországi zongora gyári-ipar állapotáról' Beregszászy Lajostól. (Zcrifazeti L'npofc után). (Folytatás). Általánosan tudva van, hogy ha égy ország- saját ipafát emelni törekszik) "első sór-ban a külföldről'behozott cikkekkel való elárasztás ellen kell azt megvédeni'a kormánynak és törvényhozásnak, még pedig a behozatali vám súlyával, ipar tekintetében kezdő államnak, mint a milyen mi vágyunk, nagyon veszedelmes dolog a szabad kereskedés elvét maga egész kiterjedésében alkalmazni. Mutatja- ezt épen a zongora ipar hanyatlása is ; mert hogyan konkurráljon egy gyönge anyagi erővel rendelkező, magát az elismerés egy bizonyos fokára még nem küzdött iparos az olyan külföldivel, kinek az öt környező kedvező viszonyok hozzájárulásával módjában áll ipartelepét gyáriasan szervezni, jóval elönyesebb föltételek mellett mindent a forrásnál beszerezni s igy árucikkét olcsóbban kiállítani? Nálunk nincsenek meg ezek a kedvező teltételek, s ha egyoldalrót sem jő támogatás, ugy még kell törni a legjobb akaratnak is. Kétségtelen az is, hogy nálunk az ipar a kellő képviselet hiányában is szenved, mert a jelenleg fennálló kereskedelmi és iparkamrákat nem tekinthetjük olyanoknak, melyek nz ipar felvirágzása érdekében megtennék mindazt, mit megtenniök kellene, sőt némely határozatuk egyenesen az ipar erdekeit sérti az ipar-érdekek képviseletét a kereskedelmi kamarákból kiválasztani törekszik. A második baj és nevezetes hátrány nálunk a segédek rendezetlen állapota ; mert mig külföldön ügyes, szorgalmas munkást válogatva lehet 3 ft napi bérért kapni, addig itt ugyanannyiért gyakorlatlan munkásokkal kell vesződni, és e gyakorlatlan munkás existentiája a lakbér és élelem drágasága miatt még is kívánja, hogy ugyanannyit fizessenek neki. Mindennek egyedül oka abban rejlik, hogy nincs alkalom nálunk munkásokat képezni, s ha nagyobb személyzetre van szükség, ezt ismét csak külföldről kell behozatni, minek aztán az a szomorú következése, hogy a behozott munkás megszokván az itteni állapotokat, a legrövidebb idő alatt vagy elsatnyul, vagy visszamegy oda, a honnan jött. Továbbá és minden már eddig felhozott okoknál még nyomasztóbb és minden jobbrafordulást kizáró baja iparunknak abban rejlik, hogy a mi közönségünk még igen távol van annak meggondolásától, hogy iparunk és iparosaink csak akkor gyarapodhatnának, ha alkalmat nyernének a munkálkodásra. Nálunk — tisztelet a kivételeknek — de majdnem általán az történik, hogy ha — teszem fel — két egyenlő minőségű cikk között kell választani, s azok egyike külföldi, akkor különösen a vagyonosabb magyar ember, bizonyosan a külföldit választja, inert már ő abban jobban bízik. Igy megy ez a kisebb dolgoknál, s igy a nagyoknál is ; egy szóval, mi tettleg nem becsüljük meg magunkat, h a n e m csak szájjá 1. Beszélünk az ipar felvirágoztatásáról, de a mi ezt leginkább előmozdítaná, azt nem tesszük meg. Pedig, ha káros valaminek a túlbecsülése, bizonyára még károsabb az épen nem becsülés, mert mig az elsőnél sikerülhet a középutat eltalálni, addig az utóbbi esetben elmaradhatlanul bekövetkezik a végpusztulás. Iparunk nyomasztó állapotának c kifolyása aztán az a" furcsaság, a mi elszomorítható ugyan, de nem tekinthető természetes állapotnak, hogy ha néha némelyik kis iparostiái valaki — a mint 'mondani szokás „kénytelenségből" — valamit készít-
