Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-14

vonta soha kétségbe az embernek ezen veleszületett jogát. Ha most már a házasságtól az egyén boldogságát várhatja : annak megkötésére valamint senki nem kényszerítheti, ugy attól senki el sem is tilthatja a nélkül, bogy a természetadta egyéni jogot meg ne sértené. Két különnemű egyén rokonszenve nem függ attól, hogy miként imádják istenüket. Ha egyébként egyéni életükre vonatkozó gondolataik öszhangzanak, érzeteik annyival könyebben találkozhatnak, mivel az érzelmet az ész bilincseire verni nem lehet annak tünetei kimagyarázhatlanok, sokszor raegfoghatlanok. Nem is ritka eset az életben, hogy külön vallású egyének találják föl egymásban azt, kinek életével etetőket egyesíteni óhajtják. Hiszen ez nagyon természetes dolog ; mert ha a házastársak egymást szeretik is, abból még nem következik, hogy vallásukat ne szeressék. Két külön vallású egyén között sem lehet tehát a házasság létrejövését jogosan megakadályozni; mert az ellenkeznék az egyéni szabadsággal. Az egyház ezzel szemben eltiltja a keresztyén és nem keresztyén közötti házasságot. Vájjon mire alapítja az egyház ezen jogát? Avagy azért, mert az összeházasulni akarók egyike nein fogadja el az ö tanításait, jogában áll-e lehetlenné tenni azt, hogy boldogok lehessenek ? Nem tekint az egyház arra, hogy egyik hívének jövőjét- teszi tönkre, ki tőle nem ezt várta volna. Az egyéni szabadságba ütközik az egyházi házasság még akkor is, midőn a házasság megkötése után a felek észreveszik tévedésüket; látják, hogy ők nem élhetnek teljes életközösségben, jóvá akarják tenni hibájukat: de az őket holtig egymáshoz kötötte. Ha elismerjük is az egyház azon jogát, miszerint a tévedést, hibát megbüntethesse ; az oly büntetés a büntetés céljával ellenkezik, mely az elkövetett hibának helyrehozását teszi lehetlenné. Avagy mi adhatna az egyháznak jogot arra, hogy két egyént kényszeritsen, miszerint egymásnak terhére legyenek ; életüknek átka legyen az, hogy egymással valaha találkoztak; s ennek következtében egymást gyűlölni kényteleníttessenck ? Ellcnke öleg nemjogában, söt kötelességében áll-o az egyénnek, hogy elkövetett hibáját jóvá tegye? Józan ész előtt meg nem állhat, hogy az egyház az egyénnek azon szabadságát korlátozza, mely szeu'nt házastársát önakarata szerint választhatja, és eltiltsa még attól is, hogy tévedését hetyrekozhassa. Az egyén választási szabadságának korlátozása és a felbonthatlanság mindig gátolja annak boldogságát, - és a jogtalanság s az egyén boldogságának megtámadása folytán ugy tűnik fel sok esetben az egyházi házasság, mintha a családi életnek volna ellensége. Hol a házasság erkölcsi alapja uincs meg, de jogi oldala a házassági kötelék érvényben tartatik, mivé lesz ott a családi élet? A családtagoknak benső vonzalom általkeli egymáshoz c s a t o 1 t a t n i o k, s ha ez erkölcsi alap hiányzik, ugy nem felel meg fogalmának s tönkre jut a család. A gyermekszív mind a jó, mind a rosz iránt fogékony, s ha már a gyermekek a házastársak folytonos viszálkodásait látják : ugy nagyon természetes dolog leend, ha e példán indulva közöttök a testvéri szeretet megszűnik, s helyét gyűlöletes visszavonás foglalja el. Ha a viszálkodó házastársak közül az egyik a gyermeket megnyeri magának, ez által a másik megsértetik. Megsértése lesz ez azon szeretetnek, melylyei a gyermek szülői iránt —- tehát mind az apa, mind az anya iránt tartozik ; megsértése a szülök s gyermekek közti viszonynak ; megsértése a természet törvényének. Másrészről ez esetben a szülök nem tekintik ugy gyermekeiket, mint szereimok zálogait 5 a gyermekek iránti szeretetök lazul ; söt ha a gyermek a másik házastárshoz szít, lehet oly eset is, midőn egymásnak nyílt ellenségévé válnak. Azt mondják némelyek, hogy a polgári házasság — e „magában véve vallástalan intézmény" — főkép a házastársak elválásánál, káros a belőle származó gyermekek nevelésére nézve. A fentebbiekből látható, hogy e vád sokkal inkább az egyházi házasságot terhelheti. Viszás házasságban lebetlcn eleget tenni a nevelés kívánalmainak. Nemesedhetik e a gyermek szive, látván, hogy szülői, földi istenei oly életet élnek, mely az erkölcsiséggel sehogy sem egyeztethető össze ? — Nincs e bajon teljesen segítve azon esetben sem, ha talán a házastársak anyagi helyzete megengedi azt, hogy gyermekeiket valamely nevelő intézetben neveltessék ; mert a jó szülőt a gyermekek számára semmiféle nevelőintézet nem helyettesítheti. *"""*Ezekből folyólag midőn a polgári házasság törvényé a visszás házasságok felbontását megengedi, a gyermekek nevelése ügyének is szolgálatot tesz ; mert az elválás után a gyermekek az egyik szülőnél neveltetvén, legalább nem látnak példát a versengésre, s nem foglalja el a civakodás szelleme már korán keblüket. Legkevésbé sem akarom ezek állal azt mondani, hogy az elválás üdvös dolog. De midőn a házassági kötelék érvényben tartása által nagyobb baj idéztetnék elő: két baj közül mindig a kisebbet kell választani, tehát a házasság bontandó fel. Az állaiurajz számokkal, tényekkel bizonyítja, hogy a hol a polgári házasság behozatott, kevesebb elválás fordul elő, s igy számosabb a boldog házasság; ennélfogva, hol polgári házasság van, a gyermekek nevelése iránti kívánalmaknak is könnyebben eleget lehet tenni, mint sokszor a viszás egyházi házasság mellett. Folytatjuk). Pápai' törvényszéki csarnok. r Árverések. Augusztus 16-án Kutasi János ellen ingóságra Pápán; Gulyás János ellen a b. győri 16. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra Borsosgyőrött. — 19-én Máté Mihály ellen ingóságra L. Patonán; Takács Gábor és neje ellen ingóságra N. Gyimóton. — 31-én IVagy János ellen ingóságra Salamonban. Tanodái jelentés. A mult vasárnapi Pápai Lapok „különfélék" rovatában T. Szabó Lajosné növeldéjének f. hó 4-én tartott vizsgája