Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-14

Vegyestartalmií társadalmi hetilap. A pápai jótékony n ő e g y 1 e t-, a z ismeretterjesztő- 1 ö v é s z- és Onkénytes tüzoltóegylet A lap szellemi részét, illető közlemények » sz;erlv.es55tő lalcásiVra : Anna-tér 124-6. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbízóit' *\V.aj clitS IvíVi?Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. IL évfolyam. Pápa 18/5. nyárutó 14.33. sz. Megjelenik e lap helenkint egyszer, szombaton, egy ii<en. Tar*talxiia." Társadalmunk. — A helybeli főiskola és a törvényszék.— Az iskolai kényszer és a népnevelés —Városi közgyűlés. A polgári házasság. — Törvényszéki csarnok. — Tanodái jelentés. A győri ügyvédi kamara. — Optimismus és pessimismus. — Ellentétek (költemény.) — Miregondolkodni kezdünk. — Különfélék miolizetésí clíjalc: Egy évre Félévre 0 fr. 5 ír, Negyedévre 1 Ir. 30 k. A Jlix'dOló.Si clí jalc a háromszori hasábnzott petit soréri egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszor hirdetésnél 5 kr. háromszori hirdetésnél i- kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számítatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. Társadalmunk. ÜL 'jegyük fel njból a fonalat, mit folyó évi januárban \egy időre elejténk (L. „PápaiLapok" 1875.2. sz.), í és folytassuk szemlénket társadalmunkban, hogy megfigyelve társadalmi életünk furcsaságait, józan emberekhöz illően magunkat azokból lebonyolíthassuk. Ama cikkünket ezen kifejezéssel zártuk be: a munka a társadalom egyik fő él étere. A tétel fontosságát, társadalmi életünknek nem fölvirágozhalására nézve is kizárólagos jelentőségét, hosszasan fejtegetni, és elméletből vett bizonyításokkal igazolni, szinte fölösleges. Nemcsak ajkunk mondogatja szüntelen, hanem érezzük és ludjuk is mindannyian, hogy az emberi erőknek a kellő időben hasznos elfoglalása, teljes mértékben földolgozása, a szorgalom és ipar kifejtése nélkül nem épülhet föl az egyesek egyéni és személyes jólléte. Egyesekből állván pedig a társadalom, ha azok erői haszontalan és zsibbadtan hevernek, ugyan következhelik-e a sokaságra, az összeségre megnyugtató állapot? Nem kell messze keresnünk a gyakorlati példákat, hogy meggyőződjünk társadalmunknak e tekintetben valóban kórságos tüneteiről, társadalmunk főéleterének fenyegető szélhüdésétől. Munkát, hasznos erőkifejtést keresnénk először is a tanuló ifjúságnál, a nagyratörni hivatott serdülő emberiségnél. S mit látunk? A tanuló tanulónak Ilivé n magát, nem lehet hitéből kijózanítani, hogy van elég ideje magába szállani, — csak a sok drága idő könnyelmű elpazarlása után az utolsó évében ébred föl, midőn a több évek mulasztásait alig-alig birja helyrehozni, előzőleg csak játszik, az utolsó évben lesz igazán tanuló. Előzőleg órákra is jár — ha jár,— könyveket vásárol, de sohasem olvassa át, — állást foglal, mit sohasem tölt be. Egész pályáján csak pipa, billiárd és kártyaasztal, szerelmeskedés foglalják el lelkét. Vizsgái, hol előző munkásságáról kellene bizonyságot tennie, játékok, szem és fülkápráztatások. Ha a szempillanat erős lélekjelenlét s emlékezet segítnek, minden jól végződik, különben veszve van. Egyesületet alkot az ifjúság, az tökéletes viszszája a valónak, — az is csak játék, mit könnyen megun, magától elveti és a legkevésbé sem mozdítja elő az óhajtott kölcsönös ismereteket, tudást és különösen a munkakedvet. S talán a földmives, iparos s kereskedő ifjúságnál reménylünk hivatásuknak megfelelő kellő^ei^y^üle-tet^ erőkifejtést találhatni. Hát nem hangzik örökösen fülünkbe a szülök, gazdák, mesterek és kereskedők igazolt panasza a fegyelmök alatt álló ifjúság könnyelműsége, mulasztásai és a dologtól irtódzása felett? Az ily ifjúságból szedvén föl majd a társadalom a maga elemeit, alkotó tényezőit: várható-e igazán munkás és józan iparkodás az egyesek és az összesség jóllétének létrehozása és biztosítására? És csakugyan a társadalom külünbözö életpályáin nem ugyanazon munkaiszonynyai, a természettől adott erőknek vétkes lievcrlelésével, minden magasabb s komolyabb ismeretek iránti hidegséggel találkozzunk-e, mely csak az életkor elöhaladottságára tekintettel beszámíthatóbb folytatása az előbbinek? Csak általában 33