Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-14

Vegyestartalmií társadalmi hetilap. A pápai jótékony n ő e g y 1 e t-, a z ismeretterjesztő- 1 ö v é s z- és Onkénytes tüzoltóegylet A lap szellemi részét, illető közlemények » sz;erlv.es55tő lalcásiVra : Anna-tér 124-6. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszól­lamlások, a kiadói teendőkkel megbízóit' *\V.aj clitS IvíVi?Ol úr könyvkereske­désébe: megyeházzal szemben, intézendők. IL évfolyam. Pápa 18/5. nyárutó 14.33. sz. Megjelenik e lap helenkint egyszer, szombaton, egy ii<en. Tar*talxiia." Társadalmunk. — A helybeli főiskola és a törvényszék.— Az iskolai kényszer és a népnevelés —Városi közgyűlés. A polgári házasság. — Törvényszéki csarnok. — Tanodái jelentés. A győri ügyvédi kamara. — Optimismus és pessimismus. — Ellen­tétek (költemény.) — Miregondolkodni kezdünk. — Különfélék miolizetésí clíjalc: Egy évre Félévre 0 fr. 5 ír, Negyedévre 1 Ir. 30 k. A Jlix'dOló.Si clí jalc a három­szori hasábnzott petit soréri egyszer hirde­tésnél 6 kr. kétszor hirdetésnél 5 kr. három­szori hirdetésnél i- kr. és a többszöri hir­detésnél lehető árleengedéssei számítatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. Társadalmunk. ÜL 'jegyük fel njból a fonalat, mit folyó évi januárban \egy időre elejténk (L. „PápaiLapok" 1875.2. sz.), í és folytassuk szemlénket társadalmunkban, hogy megfigyelve társadalmi életünk furcsaságait, józan emberekhöz illően magunkat azokból lebonyolíthassuk. Ama cikkünket ezen kifejezéssel zártuk be: a munka a társadalom egyik fő él étere. A tétel fontosságát, társadalmi életünknek nem fölvirágozhalá­sára nézve is kizárólagos jelentőségét, hosszasan fej­tegetni, és elméletből vett bizonyításokkal igazolni, szinte fölösleges. Nemcsak ajkunk mondogatja szüntelen, hanem érezzük és ludjuk is mindannyian, hogy az emberi erőknek a kellő időben hasznos elfoglalása, teljes mér­tékben földolgozása, a szorgalom és ipar kifejtése nél­kül nem épülhet föl az egyesek egyéni és személyes jólléte. Egyesekből állván pedig a társadalom, ha azok erői haszontalan és zsibbadtan hevernek, ugyan kö­vetkezhelik-e a sokaságra, az összeségre megnyugtató állapot? Nem kell messze keresnünk a gyakorlati példákat, hogy meggyőződjünk társadalmunknak e tekintetben va­lóban kórságos tüneteiről, társadalmunk főéleterének fenyegető szélhüdésétől. Munkát, hasznos erőkifejtést keresnénk először is a tanuló ifjúságnál, a nagyratörni hivatott serdülő em­beriségnél. S mit látunk? A tanuló tanulónak Ili­vé n magát, nem lehet hitéből kijózanítani, hogy van elég ideje magába szállani, — csak a sok drága idő könnyelmű elpazarlása után az utolsó évében ébred föl, midőn a több évek mulasztásait alig-alig birja helyrehozni, előzőleg csak játszik, az utolsó évben lesz igazán tanuló. Előzőleg órákra is jár — ha jár,— köny­veket vásárol, de sohasem olvassa át, — állást foglal, mit sohasem tölt be. Egész pályáján csak pipa, billiárd és kártyaasztal, szerelmeskedés foglalják el lelkét. Vizs­gái, hol előző munkásságáról kellene bizonyságot ten­nie, játékok, szem és fülkápráztatások. Ha a szempil­lanat erős lélekjelenlét s emlékezet segítnek, minden jól végződik, különben veszve van. Egyesületet alkot az ifjúság, az tökéletes viszszája a valónak, — az is csak játék, mit könnyen megun, magától elveti és a leg­kevésbé sem mozdítja elő az óhajtott kölcsönös isme­reteket, tudást és különösen a munkakedvet. S talán a földmives, iparos s kereskedő ifjúságnál reménylünk hivatásuknak megfelelő kellő^ei^y^üle-tet^ erőkifejtést találhatni. Hát nem hangzik örökösen fü­lünkbe a szülök, gazdák, mesterek és kereskedők iga­zolt panasza a fegyelmök alatt álló ifjúság könnyel­műsége, mulasztásai és a dologtól irtódzása felett? Az ily ifjúságból szedvén föl majd a társadalom a maga elemeit, alkotó tényezőit: várható-e igazán munkás és józan iparkodás az egyesek és az összesség jóllétének létrehozása és biztosítására? És csakugyan a társadalom külünbözö életpályáin nem ugyanazon munkaiszonynyai, a természettől adott erőknek vétkes lievcrlelésével, minden magasabb s ko­molyabb ismeretek iránti hidegséggel találkozzunk-e, mely csak az életkor elöhaladottságára tekintettel be­számíthatóbb folytatása az előbbinek? Csak általában 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom