Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-08-07

A zárdai iskolák ugyan azon mérvben üresedtek, a melyben a polgáriak megteltek, ugyanannyira, hogy mosl már csekély kivétellel csak azok neveltetnek zárdákban, kik választolt életpályájuknál fogva erre utalvák. A nőnem, mert hivatása csak egy, a családban való szereplés, — továbbra is zárdai nevelésben részesült. A nagy neveiészeli reform nem terjesztetett ki a nőnem oktatására is. Ma azonban, midőn óriási haladásunk közepette, azokra nézve már megállapodás történi, előkerült a sor azon ügyek elintézésére is, melyek eddig kevésbé vétettek figyelembe s nem képezték még tárgyát a korszerinti átalakulásnak. S ilyen ügy a nönövelés is. A nö világa a család s viszont ö az, ki a család jóllétét megteremteni első sorban van hivatva. Alig képzelhető, hogy a nö, kilépve a családi körből, a természettörvények állal rárótt kötelességeknek, magasztos feladatának megfelelni tudjon, főleg ha zárdába megy, hol apácák vezetésére van bizva. Nem akarjuk bővebben fej legelni e kérdési, mert ez igen messze vinne: kiki tovább fűzheti az elősoroltakban megkezdett érvelési fonalat. Csak még néhány szót. Rousseau a „nevelésről" irt „Emil" cimü müvében többi közölt azt irja: „Hogy a békés házi nevelés iránt előszeretettel viseltessünk, kell, hogy azzal megismerkedjünk és annak áldásait mindjárt zsenge gyermekkorunkban érezlük legyen. Csak a szülői háznál lehet megkedvelni a családélelet, elannyira, hogy a mely nö nem saját anyja által neveltetett, ö sem örömest fogja nevelni gyermekeit. De szerencsétlenségre a mostani nagy városokkan általán nem ismerik a házi nevelést. „A zárdák a kacérságnak valódi szakiskolái és pedig nem ama becsületes kacérságnak, melyről már szóltam, hanem annak, mely minden női fonákságnak kútfeje. Midőn a zárdákat elhagyják, hogy egyszerre zajos világi társaságokba lépjenek, a fiatal nők nagyon jól érzik itt magukat. Es ezen nincs is mit csodálkozni: hisz a világ számára neveltettek! „A hosszadalmas praedicaliok, a nyomorúságos leckéztetések rosz hatást gyakorolnak. A moralizálás a jó nevelés halála. El a savanyu arccal, azzal a komor és mord tekintettel. Szívre csak az hathat, ami szivböl fakad. „A szenteskedő szólásmód, mely észjárásuknak sehogysem felel meg, és melyet nem is vesznek tekintetbe, okozza azt a könnyelműséget melylyel szenvedélyeik vészlhozó örvényébe rohannak." „Ne csináljatok leányaitokból sem vallástudorokaf, sem bölcselkedőket; ne avassátok be Őket mennyei dolgokba, hanem abba, mi az ember okulására szolgál." „Nagyon közönyös dolog lehet az isten dicsőséségére nézve, vájjon minden tekintetben ismerjük-e, vagy nem. De az igen nagy horderővei bir az emberi társadalom és ennek minden egyes tagjára nézve, hogy m i nden ember ismerje és teljesítse mindazon kötelességeket, melyeket felebarátjai és enmaga iránt teljesítenie kell íme, erre buzdítsuk és tanítsuk egymást szüntelen és erre kell főleg a szüléknek gyermekeiket oktatni." Ennyit azon sokból, mit nevezett lángeszű munkájában a zárdai nevelés ellen mond. Ujabban népnevelőink is e kérdéssel foglalkoznak és a paedagogia szempontjából általán elitélik a zárdai nevelést. Leánylanodákban, melyekben az állam, vagy község jelöli ki az oktatási irányt, bizonyára más szellemben nyeri neveltetését a nö, mint ha zárdában tanul. A szülék gondja és felelöségterhes kötelessége leányaik helyes kiképeztetése. Gondolja meg tehát luki jól és vessen alaposan számot a jövővel, mit cselekszik, ha zárdába adja, s apácák kezére bizza, és igy egyoldalú nevelésnek teszi ki leányát. E sorainkkal nem annyira ítéletet mondani, mint inkább figyelmeztetni kívántunk, hogy a szüléknek gyermekeik nevelésére irányzott törekvéseiben támpotot nyújtsunk s hogy azon kérdés eldöntése előtt, mely leány gyermekeik kiképeztetésre vonatkozik, némi útbaigazító, jóakaró tanácscsal szolgáljunk. Stadler Károly. Pápa városa képviselótcstületéuck f. hó 24-én tartott midkiu'iii közgyűlése. (Foly tatás) 11. Orthodox izr. hitközség- fölebbezésc a városi tanács f. 86. szánni határozata ellen, melyben a város közpénztárából az elemi iskola segélyezésére neki kiszolgáltatni szokott összeg, közte és a neológ izr. hitközség között felosztatni rendeltetett. Ezen kelló időben beadott fölebbezés a megyehatósághoz felterjesztendő leszen. Ez alkalommal a kérdéses segélyösszegnek a hitfelekezetek közti adóarány szerint ujabb kimunkálása is elrendeltetik, s az illetők megbízottjaikat erre utasítani felhívatnak. 12. Pipás és fazekasoknak iparuk folytatására szükséges agyaghordás a Sávolyi határban levő agyaggödörből: Minden egyes forduló után fizetendő 20 kr, dij ért megengedtetik. 13. Lász5

r Vilmos, a helybeli működő színtársulat igazgatója, kedvezőtlen bevételi viszonyait hozva okul, némi segélyért folyamodik. Tekintve kérvényezőnek általában ismert buzgalmát a szin-