Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-06-19

Nagy Pál, ki gyermek kora ója a Romándi család szolgálatában állott, s ki hűsége és ragaszkodása által Aladárt is megnyerte. — Üljön le ispán úr s írja azt, mit mondani fogok. Szóla a belépő Nagyhoz Aladár. Az ispán szónélkül engedett a felhívásnak, tollat, tintát s papirost vont elő, miután szemeit üvegekkel fölfegyverezte. — Haszonbéri szerződés — diktálta Aladár — mely egyrészről Komándi Aladár mint bérbeadó, más részről Nagy Pál bérbevevő közt köttetett. ~- Velem akar a tekintetes úr haszonbéri szerződést kötni ? kérdé csudálkozva az ispán. — Igen, feleié Aladár. • — Nincs nekem ahhoz pénzem. — Ugy gondolom, ön képes lesz a Romándi birtokból pénzt csinálni. — A Romándi birtokból ? ezt akarja nekem bérbeadni ? kérdé méginkább álmélkodva az öreg ispán. — Igen, a Romándit és összes birtokaimat. Az Öreg Nagy Pál kezéből kiesett e szókra a toll. — Nem volnék én képes, uram, felszereléssel sem látni el. a 2000 holdnyi birtokot. — Az nem is szükséges, miután tudtommal birtokom kellőleg fel van szerelve. — Igen, de a felszerelés tekintetes uré. — Tudom, de nekem szabadságomban van azt átadni önnek. — De uram, az istenért, mit akar ön tenni? — Haszonbérbe adni jószágaimat önnek, teljes felszereléssel, hat évre, mely idő alatt ön nekem évenként 4000 forintot fog fizetni, érti ? — Nem, ezt nem értem uram. Birtokaiért bár ki is szívesen adna évi 12000 forintot, így tehát 8000 forinttal többet, mint tőlem kivan. — Az előttem tökéletesen mindegy, én önnek adom bérbe, s ha ön nem veszi ki, itt feküdhet parlagon, akarja-e írni tovább a szerződést, vagy nem ? Az öreg Nagy fejcsóválva fogta ismét a tollat s irni kezdett. Belátta, hogy urának elhatározását meg nem ingathatja. Rövid idő alatt a szerződés elkészült. Az okmány, mely kiállítatott nem csupán bérleti szerződés, hanem egyszersmind feltételes ajándékozási okmány ís volt, a mennyiben az utolsó előtti pont világosan kimondá, •miszerint azon esetben, ha Aladár a bérleti időtartam lejárta után, bár mily ok miatt a birtokolt át nem venné, az Nagy Pál birtokába fog átmenni. E pont ismét ellenzésre talált az ispánnál; nem akarta «emmikepen folytatni az írást, s csak midőn Aladár kijelentette, hogy ha hat év múlva esetleg nem lesz hajlandó a birtokot átvenni, azon esetben a kalocsai jezsuitákra fogaz szállni. E határozott nyilatkozat hatott az ispánra, mert igaz kálvinista létére el nem viselhette lelkén, hogy ö legyen oka, ily szép birtoknak a jezsuiták kezére kerülésének. Midőn a két fél, tulajdonos és bérlő aláirtak a szerződést, ura felhívására az ispán két tanút is hozott magával, kik elöttemezték az okmányt. (Folytatjuk). Színházi szemle. Szerdán, június 9-én. Herényi Gyula jutalmául, a.pesti nemzeti színpadon is csak nem rég először adott „Mátyás király első kalandjai" Szigeti József 3 felvonásos

t népszínműve adatott elő. Az előadás folyamán a jutalmazott Herényin kivül kitűntek Veres (Lábatlan Gergely), Szirmay ([Mátyás király) és Bodrogi, ki némely igenis nehézkes mozdulataiból eltekintve a vitéz Szekerczés Bálint hadnagyot szerencsésen személyesítő. Kár volt azonban, hogy a súgót is annyira elragadta a lelkesülés, miszerint emelt hanggal részt akarjon magának kiküzdeni az előadás dicsőségéből. Csütörtök június 10-én. A Benői ton család, vígjáték 5 felv. Irta Sardou Victor lord. Cscpreghy L. — szép számú közönség előtt hozatott színre. A darab élénk előadása vig hangulatba hozta a közönséget: xV. kis Bodrogi Lina újra meglepett ügyességeivel. Szombaton június 13-én. Haláltánc vagy a sirontúli szerelem. Melodráma 3 szakaszban, irta Told, zenéjét Wappenstein Rudolf. Előadása két okból nem mondható sikerültnek. Először azért, mert a szereplők nagyobb része nem tanulta be szerepét, minek folytán hiányzott az előadásból a szükséges élénkség; másodszor azért, mert (bár méltányoljuk a szín társulati igazgató ur ebbeli törekvését) a látványosságok clőteremtéhez hiányzott a decoratió és szükséges eszközök. Nem is mondhatnók, hogy a közönség valami lelkesülten fogadta volna e melodrámai furcsaságot, a melynek előadása egy intermezzo folytán lett még változatosabbá. Ugyanis a viliik tánca közben egyik viliinek füvet meg nem hajlító lábai barátságtalan érintkezésbe jöttek egy petróleum lámpával, minek természetes következménye a lámpa eldülése s a petróleum meggyulladása lön. Lett zavar. Sem a veszélynek jelentéktelensége, sem örökkön éber tűzoltóink őreinek jelenléte sem tartóztathatá vissza a hirtelen megrémült közönség egy részét, hogy az előadás folytatását és fejezését bevárja. Vasárnap június 13-án. „A pe les kei nótárius" Gaál József ismert régi jó bohózata. — Lászy a szokottnál jóval kevesebb túlzásait leszámítva — elég híven állitá élőnkbe a nótárius főalakját s mindvégig derült hangulatban tartá a közönséget. Timárné, kinek ez estéu — többekkel együtt két szerep is jutott, helyén volt kis szerepeiben. A betyárokat s az ittas vaSÍIS németeket jobb színészeink személyesítek. A közönség zajos tetszésnyilvánítások között kívánta a darab végén énekelt Rákóczy Hymnus ismétlését. Kedden, június 15-én. Sághi Zsigmond jutalmául: Kicsapott diákok, vígjáték 4 felv. irta Benedix R. ford. Vezéri Ödön Sághy (Kronau, gabnakereskedő). Lászy ([Tannenheim, városi építőmester) és Bodrogi (Hirschbach, marhakereskedó) szerencsésen alakíták a roszlelkü, és az önző atyafiakat, Beödyné Hartenberg Konradin szerepét sok érzéssel játszotta, valamint Szirmai (Reinhold, kicsapott diák, majd jószágigazgató) játéka is kielégítő volt. A műkedvelőknek (két joghallgató) két kisebb szerepben föllépése elég jó szándékrúl tanúskodott. — Gerő Lillát ismét figyelmeztetnünk kell, hogy ne tekintgesesen bizonyos páholyokba és akkor kevesebbet is fog nevetkérezni, mert ez játékát lerontja.