Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-06-05

mm Vegyestartalmú társadalmi hetilap. A p áp ai j ó téko ny u ő egy let-, az ismeretterjesztő- lövész-és önkénytes tüzoUóeg'ylet A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő lalcásáx^a: Anna-tér 1246. sz. a küldendők. Előfizetési és hirdetési díjak, felszól— lamlások, a kiadói teendőkkel mcgbizott "Waj clitS Itár*Ol úr könyvkereskedésébe: megyeházzal szemben, intézendők. II. évfolyam. Pápa, 1875. nyárelő 5.23.sz, Megjelenik e lap hetenkint egyszer, szombaton, egy ivén. Tai?l;alllia: A XIX. század hölgyének kiilturfeladata. II. Tornászat és tornaegylet. — Törvényszéki csarnok. — Tüzoltóegyleti ügy. — Az unalomról. — A kövéredés ellenszerei. — Mire gondol kodni kezdünk.*— Haza jöttem. — Színházi szemle. — Kii lönfélék. miőxizeiósi clíjalc: Egy évre 6 fr. Félévre 5 ír. Negyedévre 1 Ir. öO k. A. lXirclOtÓHi clíjalc a háromszori hasábozolt pet.il sorért egyszer hirdetésnél 6 kr. kétszer hirdetésnél fi kr. háromszori hirdetésnél 4 kr. és a többszöri hirdetésnél lehető árleengedéssei számítatnak. Mindig külön bélyegdij fizetendő. A XIX. század hölgyének kulturfeladata. i í. Icjl^y n(

^rS me

ty tétlenségben tesped s érlelnii befolyását az elemek világára gyakorolni nem képes, nem hogy anyagi jóllétre nem lebet szert, hanem nélkülözvén az emberi méltóság mibenlétének tudatával járó morális alapot is, létét kérdésessé leszi, s idővel elvész, nyomtalan, annélkül, hogy csak kő is jelezné helyét. De mi ily nép nem akarunk lenni, mi nem akarunk elpusztulni a föld felületéről; mi élni, élvezni kiválniuk, s ez életet, ez élvezést megérdemelni, kivívni saját erőnk és szorgalmunk állal. A tudomány, mely nemesít és tökélelesbít, nemzetközi vagyon. Mi ebben osztozni akarunk s közreműködni magunk, mások üdvéért. És ezért elodázhallau kötelességünk, hogy komolyan foglalkozunk a tudó— mánynyal, természetesen, kiki módja szerint, hogy habár újat teremteni nem is tudnánk, legalább ismerjük azon csodálatos s mégis természetes törvényeket, melyeknek mi magutik s az egész körülöltünk levő világegyetem alá vagyunk vetve s melyeknek helyes, okszerű alkalmazása, egyéni és családi életünket, kelle— mesbbé, tartósba teheti. A XIX. század belátó, müveit hölgye nem zárhatja be szemét a kutató ész által felderített élettani, vegyészeti anthropologiai igazságok elöl. 0 tudományos buvárlatokkal nem foglalkozhatik ugyan, de ismeretei bővítésére figyelemmel kell lennie, s a gyakorlati élet, a házi gondozás érdekében tudományszabta módon kell eljárnia. Talán mosolyt csaltak e szavaim némely biborajakra,— a mi merő ellentétet képez az én borzasztó komolyságommal. De azért nem teszem le tollamat, hanem folytatom nyájasan, szelíden, oly hangon, mely tudom, nem fog utat téveszteni s gondolkozásra fog felhívni egy némely jóakaró olvasónőt. Tehát a gazdaasszonykodásban is tudományosságra volna szüksége a nőnek? Igen is. S vájjon mi is foglalkoztathatná hölgyeinket inkább, mi érdekelhetné őket jobban, mint maga azon szentély, melyben nevelődtek s a gyengéden szerető, gondviselő anya útbaigazító tanácsai s figyelmeztetései mellett működtek,— itt a* rend, ott a kényelem, itt a szükség, ott a testi, lelki jóllét érdekéhen gondozókig, ápolólag, békésen, nyájasan? Avagy csekély-e a házkörüli teendők lelkiismeretes teljesítésével járó érdem? Alig hiszem, hogy találkozhatnék komoly s egyszersmind érző nő, ki a gazdasszonyi tisztet, ámbár ez a rövidlátók előtt kicsinyesnek s csekély fontosságúnak látszik, — nem tartaná méltónak arra, hogy egész életét és erejét neki szentelje. Az úgynevezett emancipatiónalis törekvések itt nem jöhetnek szóba, mert ezek ha szélsőségig nem vezetnek, méltányosak s nem lévezlik a rendes irányt. Kivételes esetek, mindig kivételek. Nagyban és általában a természettörvények nem fognak csorbát szenvedni az emberi szeszély és vakbuzgalomból eredt kóros kinövések következtében. A női szív oltára a nyájasság, gyöngédség és szeretetnek. Hol szeretni, ápolni, vigasztalni és bátorítani nem nyilik alkalma a nőnek, ott elvesztette igaz. n magasztos hivatását, olt nem virul számára rózsa, babér annál kevésbé. Az emberi élet prósaikus része a letérli küzdelem, 23