Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-15

Rétlaki egyike volt azon nem épen nagy számmal levő magyar földbirtokosoknak, kik jóval kevesebbet költenek jövedelmüknél, s ki a megtakarított forintok kamatait nem a makaó asztalnál kereste, hanem szilárd iparvállalatokban. Mert midőn belépünk hozzá, nem egyedül találjuk öt. Vendége van s e vendége gyámfia Romándi Aladár. E két alak — Rétlaki és Romándi — éles ellentétet képeztek. Rétlaki erőteljes, mintegy 45 — 46 éves férfiú, közép termet, domború mell, erős izmokkal. Arcát koromfekete szakái övedzi, hasonló szinü bajusz és szemöld foglalván a keretben helyet. Magas homloka a gondolkodó főt, élénk szemei éber lelket árulnak el. Gyámfia Romándi Aladár 23-24 éves lehet; gyönge testalkattal, világos kék szemek, szőke haj és szakállal. A különben rendes vonások feltűnően finomak, maga az arckifejezés bátortalan — félénk emberre emlékeztet. Ha a pelyhedzö szakált és bajuszt levesszük Aladár arcáról, a férfiasságnak semmi nyomát sem födözhetnénk föl azon. (Folytatjuk}. Politikai dolgok nempolitikai tárgyalása. (Humorcsk — németből). A címről ítélve, tisztelt olvasóim és bájos olvasónőim azt fogják hinni, hogy tán a francia forradalomról vagy a spanyol felkelésről akarok beszélni. Oh! kegyetek tévednek; léteznek még.sokkal politikusabb dolgok, — én a nővilágot értem alatta! — Vallják csak meg tisztelt olvasónőim, hogy a legkissebh nő sokkal több politikával bir, mint a legnagyobb diplomata. Ez azonban kegyetek tiszteletére válik; ne nehezteljenek tehát ezen állításomért, mert a politika szellemi tehetséget követel, s ki mai világban nem politikus, az nem bir helyesen gondolkozni. Ezért imádjuk, tiszteljük, szeretjük és becsüljük mi a hölgyeket; de ezen négy hódolat közt i\a%y különbség van; a szavak könnyen kimondhatok, de valjjon mit ért a világ legnagyobb része e négy kifejezés alatt? Először: Az imádás, melyre a szépnemnek legtöbb igénye van, a férfiaktól figyelembe vétetik ugyan, de legtöbb esetben hamisan alkalmaztatik. Mert bókok, és a többi ezen cukor és mézhistóriákhoz tartozók, nem számíthatók az imádáshoz, mivel nem egyebek, kellemes hazugságoknál, virágos szavakban. De a nők hiúz szemekkel bírnak, az arcisme velők születik, épugy, mint a méhekkel a növénytan, engedik magukat elámíttatni, és az igazi imádást az üres bókoktól ugy tudják megkülönböztetni, mint az igazi hajat, az ál haj tói. Másodszor: A tisztelet; erre, ugy hiszem felesleges volna a férfiakat figyelmeztetni, mert azt magunk is érezzük, hogy » nőknek tisztelettel tartozunk; de vannak sokan közöttünk, kik a nőket csak azért tisztelik, mert a közönséges életben azt szokták állítani, hogy a kitől félünk, azt tiszteljük. Ez azonban ismét nagy jogtalanság és az igy gondolkozó férfiaknak, csak azt mondanám: Vegyetek csak magatoknak annyi bátorságot, ti bárgyú lovagok, a szépnemhez közeledni, és be fogjátok látni, hogy lehet tisztelni félelem nélkül is. Persze, a kiknek a félénkség második természete, annak hiába prédikálok, mert: „A vadalma a paradicsomban sem válik ananaszszá." Harmadszor: A szerelem — most engedjék megtisztelt olvasóim és olvasónőim, hogy mélyen felsóhajthassak, mert ha szerelemről beszélek, olyas valamit érzek, mint a csempész, midőn a. fináncot látja közeledni.—Egy jó barátom egykor azt állította, hogy a szóelem oly kellemes érzet, hogy neki egyszerre tizenhárom szerelmi viszonya volt. Tjjedten ugortam fel székemről és kértem barátomat, hog}

r legalább egyet viszonyai közül szüntessen be, mert a 13-as szám oly végzetes, hogy egyike e lányok közül bizonyára meghal, és csakugyan jóslatom hamar következett be. IIa lehetséges volna, hogy ezen barátomon kivül még létezne ily csapodár szivü férfiú, akkor kérném őt, legfölebb tizenkettőt szeressen, legalább mind az életben marad. Boldog, a ki szeretett, — a ki pedig túlesett rajta,-az nem sajnálatra méltó. Higyjék el tisztelt olvasióm és olvasónőim, hogy a szívnek egy tévedése gyakran boldogabbá tesz, mint az ész legnagyobb igazsága._.MÍJüLden_SAÍvjieJ£_nLeg--van az apálya és dagálya,— és ha most parancsolhatnám; „kezet szívre!" sokan igazat adnának. Őrizkedjetek ti hideg szerelemmegvetők, nehogy egy lánypillantás jókor találja sziveteket, itt ugyan nem használ semmi szilárdság, ez épen olyan mint mikor szikra lőpor közé esik, s legszilárdabb elvek levegőbe röpítetnek, csak az égés folt marad hátra. Ámbár elmúlt már azon regényes kor, midőn a szerelmesek egy magányos tájékra, holmi pásztorgunyhóba kívánkoztak hol patakok csevegnek, hüs szellők susognak, madarak csicseregnek, fekete felhőkön keresztül villámok kígyóznak és hol száraz kenyér és víz kölcsönös szerelem által csemegévé válik. Most is oly forrón szeretnék még mint az előtt, csakhogj

r kényelmesebben; a szerelmesek többre becsülnek egy szépeit butorozott lakást a természet templománál, és egy jó pecsenyét a fentemiitett csemegénél. Mert az olvadékony szerelem csalogány hangjai közé is keveredik a ki nem elégített gyomor kor— gása; a gyomor nagy ur, és csak, ha ki van elégitve, ad a szenvedélynek ujabbb erőt. Szeressetek tehát okosan, de mindenesetre szeressetek, mert a ki sohasem szeretett, annak élete egy bimbó, a mely elszáradt anélkül, hogy kinyíllott volna, annak sorsa hasonló a gyűjtő méhéhez, egy napszám dij nélkül, egy éj csillag nélkül. CFoly tatjuk). Különfélék. — A pápai jótékony nőegylet tavaszi kóstolója, holnapután, délután 5 órakor lesz a városi óvoda épületében. Minthogy a bejövendő összeg a nőegylet segélyezettéi gyógyszertári költségeinek fedezésére lesz fordítva, a mely költségek pedig ez évben is jól felrúgnak; hisszük, hogy minden nemes emberbarát és a nőegylet munkásságának pártolója, megragadja az alkalmat, hogy a kóstolót fölkeresse és kellemes szórakozás mellett, kevéssel ís jót tegyen. Mint halljuk, zenéről is van gondoskodva. — Köszönetnyilvánítás. A pápai lövészegylet választmánya köszönetét nyilvánítja mindazon jóltevőknek, kik a lövölde előtti térség befásításához szives adományaikkal járulni szíveskedtek. Különösen pedig Gróf Esterházy Pál ő nagyméltóságának, — Kruesz Chrisostom sz. mártoni főapát és Uchtritz Zsigmond báró úrnak, mint a kik a fa-és cserje-anyag legnagyobb részét szolgáltatták. Pápa, 1875. május 9. Antal Gábor, titkár. , — Meghívás. A PAPAI LÖVESZEGYLET f. hó 16-án,