Pápai Lapok. 2. évfolyam, 1875

1875-05-15

Rétlaki egyike volt azon nem épen nagy számmal levő magyar földbirtokosoknak, kik jóval kevesebbet költenek jövedelmüknél, s ki a megtakarított forintok kamatait nem a makaó asztalnál kereste, hanem szilárd iparvállalatokban. Mert midőn belépünk hozzá, nem egyedül találjuk öt. Vendége van s e vendége gyámfia Romándi Aladár. E két alak — Rétlaki és Romándi — éles ellentétet képeztek. Rétlaki erőteljes, mintegy 45 — 46 éves férfiú, közép termet, domború mell, erős izmokkal. Arcát koromfekete szakái övedzi, hasonló szinü bajusz és szemöld foglalván a keretben helyet. Magas homloka a gondolkodó főt, élénk szemei éber lelket árulnak el. Gyámfia Romándi Aladár 23-24 éves lehet; gyönge testalkattal, világos kék szemek, szőke haj és szakállal. A különben rendes vonások feltűnően finomak, maga az arc­kifejezés bátortalan — félénk emberre emlékeztet. Ha a pelyhedzö szakált és bajuszt levesszük Aladár arcáról, a férfiasságnak semmi nyomát sem födözhetnénk föl azon. (Folytatjuk}. Politikai dolgok nempolitikai tárgyalása. (Humorcsk — németből). A címről ítélve, tisztelt olvasóim és bájos olvasónőim azt fogják hinni, hogy tán a francia forradalomról vagy a spanyol felkelésről akarok beszélni. Oh! kegyetek tévednek; léteznek még­.sokkal politikusabb dolgok, — én a nővilágot értem alatta! — Vallják csak meg tisztelt olvasónőim, hogy a legkissebh nő sok­kal több politikával bir, mint a legnagyobb diplomata. Ez azon­ban kegyetek tiszteletére válik; ne nehezteljenek tehát ezen állí­tásomért, mert a politika szellemi tehetséget követel, s ki mai világban nem politikus, az nem bir helyesen gondolkozni. Ezért imádjuk, tiszteljük, szeretjük és becsüljük mi a hölgyeket; de ezen négy hódolat közt i\a%y különbség van; a szavak könnyen kimondhatok, de valjjon mit ért a világ legnagyobb része e négy kifejezés alatt? Először: Az imádás, melyre a szépnemnek legtöbb igénye van, a férfiaktól figyelembe vétetik ugyan, de legtöbb esetben hamisan alkalmaztatik. Mert bókok, és a többi ezen cukor és méz­históriákhoz tartozók, nem számíthatók az imádáshoz, mivel nem egyebek, kellemes hazugságoknál, virágos szavakban. De a nők hiúz szemekkel bírnak, az arcisme velők születik, épugy, mint a méhekkel a növénytan, engedik magukat elámíttatni, és az igazi imádást az üres bókoktól ugy tudják megkülönböztetni, mint az igazi hajat, az ál haj tói. Másodszor: A tisztelet; erre, ugy hiszem felesleges volna a férfiakat figyelmeztetni, mert azt magunk is érezzük, hogy » nőknek tisztelettel tartozunk; de vannak sokan közöttünk, kik a nőket csak azért tisztelik, mert a közönséges életben azt szokták állítani, hogy a kitől félünk, azt tiszteljük. Ez azonban ismét nagy jogtalanság és az igy gondolkozó férfiaknak, csak azt mondanám: Vegyetek csak magatoknak an­nyi bátorságot, ti bárgyú lovagok, a szépnemhez közeledni, és be fogjátok látni, hogy lehet tisztelni félelem nélkül is. Persze, a kiknek a félénkség második természete, annak hiába prédikálok, mert: „A vadalma a paradicsomban sem válik ananaszszá." Harmadszor: A szerelem — most engedjék megtisztelt ol­vasóim és olvasónőim, hogy mélyen felsóhajthassak, mert ha sze­relemről beszélek, olyas valamit érzek, mint a csempész, midőn a. fináncot látja közeledni.—Egy jó barátom egykor azt állította, hogy a szóelem oly kellemes érzet, hogy neki egyszerre tizen­három szerelmi viszonya volt. Tjjedten ugortam fel székemről és kértem barátomat, hog} r legalább egyet viszonyai közül szüntes­sen be, mert a 13-as szám oly végzetes, hogy egyike e lányok közül bizonyára meghal, és csakugyan jóslatom hamar követke­zett be. IIa lehetséges volna, hogy ezen barátomon kivül még létezne ily csapodár szivü férfiú, akkor kérném őt, legfölebb ti­zenkettőt szeressen, legalább mind az életben marad. Boldog, a ki szeretett, — a ki pedig túlesett rajta,-az nem sajnálatra méltó. Higyjék el tisztelt olvasióm és olvasónőim, hogy a szívnek egy tévedése gyakran boldogabbá tesz, mint az ész legnagyobb igazsága._.MÍJüLden_SAÍvjieJ£_nLeg--van az apálya és da­gálya,— és ha most parancsolhatnám; „kezet szívre!" sokan iga­zat adnának. Őrizkedjetek ti hideg szerelemmegvetők, nehogy egy lánypillantás jókor találja sziveteket, itt ugyan nem használ semmi szilárdság, ez épen olyan mint mikor szikra lőpor közé esik, s legszilárdabb elvek levegőbe röpítetnek, csak az égés folt marad hátra. Ámbár elmúlt már azon regényes kor, midőn a szerelme­sek egy magányos tájékra, holmi pásztorgunyhóba kívánkoztak hol patakok csevegnek, hüs szellők susognak, madarak csicse­regnek, fekete felhőkön keresztül villámok kígyóznak és hol száraz kenyér és víz kölcsönös szerelem által csemegévé válik. Most is oly forrón szeretnék még mint az előtt, csakhogj r kényelmesebben; a szerelmesek többre becsülnek egy szépeit butorozott lakást a természet templománál, és egy jó pecsenyét a fentemiitett csemegénél. Mert az olvadékony szerelem csalo­gány hangjai közé is keveredik a ki nem elégített gyomor kor— gása; a gyomor nagy ur, és csak, ha ki van elégitve, ad a szen­vedélynek ujabbb erőt. Szeressetek tehát okosan, de mindenesetre szeressetek, mert a ki sohasem szeretett, annak élete egy bimbó, a mely elszáradt anélkül, hogy kinyíllott volna, annak sorsa hasonló a gyűjtő méhéhez, egy napszám dij nélkül, egy éj csillag nélkül. CFoly tatjuk). Különfélék. — A pápai jótékony nőegylet tavaszi kóstolója, holnapután, délután 5 órakor lesz a városi óvoda épületében. Minthogy a bejövendő összeg a nőegylet segélyezettéi gyógy­szertári költségeinek fedezésére lesz fordítva, a mely költségek pedig ez évben is jól felrúgnak; hisszük, hogy minden nemes emberbarát és a nőegylet munkásságának pártolója, megragadja az alkalmat, hogy a kóstolót fölkeresse és kellemes szórakozás mellett, kevéssel ís jót tegyen. Mint halljuk, zenéről is van gon­doskodva. — Köszönetnyilvánítás. A pápai lövészegylet vá­lasztmánya köszönetét nyilvánítja mindazon jóltevőknek, kik a lö­völde előtti térség befásításához szives adományaikkal járulni szíveskedtek. Különösen pedig Gróf Esterházy Pál ő nagy­méltóságának, — Kruesz Chrisostom sz. mártoni főapát és Ucht­ritz Zsigmond báró úrnak, mint a kik a fa-és cserje-anyag leg­nagyobb részét szolgáltatták. Pápa, 1875. május 9. Antal Gá­bor, titkár. , — Meghívás. A PAPAI LÖVESZEGYLET f. hó 16-án,

Next

/
Oldalképek
Tartalom